A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 11. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenhatodik közlemény) 9.§

A JOG. ság a sértettnek kívánságára és részére a megfelelő kártérítés is megítélendő, ntm következtethető, hogy ily kárkövetelések polgári uton csakis azon esetekben érvényesíthetők, a melyekben a büntető bíróság a kártalanítási jogot megállapítja ugyan, de a sértett felet a kárösszeg megállapítása végett a polgári perre utasítja. Ezen rendelkezés által a sér ett fél sehogysem záratik el attól, hogy a büntető bíróság előtt nem érvényesíthetett kártérítési követelését a polgári bíróság előtt érvényesíthesse; úgyszintén azon körülmény, hogy a büutető bíróság a terheltet felmentette, nem zárja ki. hogy kártérítési kötelezettsége a magánjog elve szerint polgári uton megállapittassék. Miért is a kereset, mint időelőtti, elutasítható nem lévén, a másodbiróságot az ügy érdemleges elbírálására utasitani kellett. (1889. január 25. 5,975. sz. a.) Kielégítés a biztositásilag le nem foglalt ingókból. Harsányi Menyhért ügyvéd képviseletében A. Gyula a Hrabovszky Guido ügyvéd által képviselt F. Lajosné ellen a nyíregyházai tszéknél kielégítési végrehajtást kérelmezvén, ez elrendeltetett, mi ellen végrehajtást szenvedett alperes felfolyamodott, a végrehajtási végzés hivatalbóli megsemmisítését kérvén, mivel abban a végrehajtás nem a biztositásilag lefoglalt ingókra lett elrendelve. A kir. tábla a felfolyamodásnak helyt nem adott; mert a hitelező követelésének kielégítését az adós bármely vagyonából kérheti; ama körülmény tehát, hogy a végreh. végzéssel elrendelt kielégítési végrehajtás nem a biztosítási végrehajtás utján lefoglalt, hanem egészen más ingóságokia vezettetett, az elrendelt s foganatosított kielégítési végrehajtás megsemmisítésére indokul nem szolgálhatott' (1888. december 17. 25,893. sz. a.) Törvényes gyakorlat szerint a menyasszony által ellenbitbír (contrados) a TŐlegény részére kötelezhető és ennek megfizetését az esetre, ha a házasság létrejöttével a nő gyermek hátrahagyása nélkül bal cl, a férj a nö hagyatékából az örökösöktől köretelheti. A bilbér csak az azt kötelező házastárs halálával válik folyóvá. (Magyar kir. Curia 1888. december 12-én, 5,711. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó^ügyekben. Azon körülmény, hogy a szerződés teljesítésére bizonyos idő. szak batároztatott meg, az ügyletet fix ügyletté csak akKor teszi, ha a zárhatáridö meghatározása oly kikötéssel történik, hogy amink letelte ntán a szerződés már többé nem teljesíthető. A kecskeméti kir. járásbíróság R. István felperesnek, — Schw. Zsigmond alperes elleni 40 zsák liszt iránti perében itélt: Alperes köteles a 40 zsák lisztet felperesnek 435 frt vételár lefizetése mellett megfizetni. Indokok: Alperes nem vette tagadásba, hogy a 40 zsák lisztet felperesnek eladta és csupán azzal védekezik, hogy miután a szerződés szerint felperes a lisztet 1886. évi augusztus hó 3l-én tartozott volna átvenni és azt felszólítás dacára elmulasztotta, ennélfogva neki jogában állott a szerződést felbontani, minthogy azonban a kihallgatott szakértők beigazolták, hogy a helybeli kereskedelmi szokás szerint a liszt nem szokott fix terminusra eladatni, alperesnek kellett volna felperes tagadásával szemben igazolni azt, hogy a liszt átvétele augusztus 31-ére volt kötve, mit alperes nem tevén, a kereseti kérelemhez képest marasztalandó volt. (1887. október 7-én, 5,791. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elscbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy közte és felperes közt 40 zsák lisztre nézve vételi jogügylet létrejött; de azt a beismerést azzal a korlátozással tette, hogy a szállítás, illetve átvétel véghatáridejéül 1886. évi augusztus hó 31-ik napja, mint fix határidő utolsó napja volt kikötve. Alperesnek beismerése tehát korlátolt és ennélfogva az 1868. évi LIV. t.-c. 163. §-ának tekintete alá esik. Korlátolt beismerése alapján pedig alperes a kereseti kérelemhez képest el nem marasztalható, mert felperes beismerte, hogy 1886. évi augusztus 3l-ig alperesnél a liszt átvétele végett meg nem jelent. Felperest terhelte tehát annak bizonyítása, hogy a vételi ügylet teljesítése nem volt határozottan kijelölt határnaphoz vagy haláridőhöz kötve és hogy ebből folyólag alperestől a szerződés teljesítését még 1886. évi augusztus 31-ik napja után is jogosan követelhette. Felperes azonban ezen irányban bizonyítékot fel nem hozott és a különben perrendellenesen szakkértőkként kihallgatott ifj. K. Sándor és ifi. L. Gyula tanuknak abbeli vallomása, hogy helyi szokás szerint lisztnek eladása nem szokott fix határidőre köttetni, sem zárja ki azt, hogy a jelen esetben az ügylet a helyi szokásoktól eltéröleg köttetett és ennélfogva felperest a bizonyítás terhe alól fel nem mentette. Ezeknél fogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1888. június 18-án, 7,500. sz. a.) A magyar királyi Curia: A kir. ítélő tábla Ítélete megváltoztatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy a fenforgó vételi i ügylet úgynevezett fix ügylet volt, saját előadása alapján nem vehető figyelembe. Mert alperes csak azt állította, hogy a vétel oly megállapodás mellett köttetett, hogy felperes a lisztet 1886. augusztus hó 31-ig bezárólag tartozzék átvenni. E szerint egyszerűen a szerződés teljesítésére egy bizonyos időszak lett volna meghatározva, mely meghatározás azonban az ügyletet még fix ügyhitté nem tette, miután ez csak ugy történt volna, ha augusztus 31-ik napja záros határidőül oly kikötéssel batároztatott volna meg, hogy annak letelte után a szerződés már többé nem teljesíthető. Minthogy ily körülmények közt alperes a keresk. törvény 354. §-ához képest köteles volt felperesnek utólagos teljesítésre kellő időt engedni; minthogy alperes beismerte, hogy felperes már szeptember 3-án kész volt a lisztet átvenni s a vételárt kifizetni ; minthogy továbbá alperes a kereseti kérelem ellen anynyiban, a mennyiben felperes a szerződés teljesítése mellett alperest esetleg, ha t. i. a liszt meg nem lenne, 40 forint értékkülönbözet fizetésére köteleztetni kérte, kifogást nem tett és ezen különbözet összegét is az első bírósági Ítélet elleni felebbezésében ! már nem neheztelte : a kir. ítélő tábla ítéletének megváltoztatásáI val az első bírósági ítéletet helybenhagyni kellett. (1888. deeemI ber 28-án, 1,019. sz.) Valamely részvénytársaságnak cégvezetője a társaság oly alkalmazottjának tartandó, kinek e minőségében valamely fizetés megtörténtéről vagy elmaradásáról tudomással bírnia kell, ő ily nyilatkozat adására hivatva vau: az óvás szabályossága ellen e szempontból emelt kifogás tehát figyelembe nem jöhet. A in. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, tartoznak alperesek, mint az A) alatt eredetiben beI mutatott Liptó-Szent-Miklóson 1885. évi december 6-án 4,50() ! frtról kiállított váltó elfogadójának néhai T. J.-nek örökösei, j 4.500 frt tőkét, s jár. felperesnek egyetemlegesen megfizetni. Indokok: Felperestiek váltótulajdonosi minősége magával a váltóval lévén a váltótörvény 36. §-a értelmében igazolva, az ez irányban emelt kifogás az e.-b. által e részben helyes indokból mellőztetett. A kereseti váltón az intézvényezett lakhelyétől (LiptóI Szent-Miklós) különböző fizetési hely (Budapesti lévén kijelölve s telepesül a magyar általános hitelbank megnevezve, az a váltókereseti jog fentartása végett, a vt. 43. §-a értelméhez képest, fizetés végett a telepes cégnek a telep helyén bemutatandó s j a mennyiben a fizetés nem teljesíttetett, ugyanott az óvás is felveendő volt ugyan, azonban felperes eme törvényes kötelezettségének az adott esetben a B) alatti óvással megfelelt, mert ezen óvás tartalma szerint a kereseti váltó a lejárat napját követő napon a telepesként megnevezett részvénytársaság üzletében fizetés végett bemutattatván, annak egyik cégvezetője tette a fedezet be nem érkezésére vonatkozó nyilatkozatot. Tekintve, hogy a telepes intézet cégvezetője a társaság oly alkalmazottjának tartandó, kinek e minőségében valamely fizetés megtörténtéről vagy elmaradásáról tudomással birnia kell, ő ily nyilatkozat i adására hivatva van : az óvás szabályossága ellen e szempontból j emelt alperesi kifogás tehát figyelembe nem jöhet. Minthogy ! pedig a kereseti váltó minden törvényes kellékekkel el van iátva, az örökösi minőség pedig kétségbe nem vonatott: alperesek, i mint a váltótörvény 23. §-a alapján váltójogilag kötelezett elI fogadónak örökösei, a váltóösszegnek s törvényes járulékainak és | mint pervesztes felek a p. r. t. 251. §-a értelmében a perkölt, ségnek — melyhez a sikeres felebbezési költségek is számitandók ; — a keresetben felsorolt s kétségbe nem vont ingó s ingatlan I hagyatéki vagyonból és annak erejéig leendő egyetemleges meg| fizetésére kötelezendők voltak. (1889. jan. 16-án 1,248/88. v.) A bizományos által a megbízó ellen értékpapírok adás-vétej lére vonatkozó ügyletből felmerült kiadások és díjak cimén támasztott követelés ellenében meg nem állhat azon kifogás, hogy az