A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - Az intő eljárásról. Tekintettel a törvénytervezetre a fizetési meghagyásokról

84 A JOG tiszteletével, a családi kötelékek megóvásával és a különös bizalmi viszonyokkal kiegyeztetni. Másfelöl épen ezen anyag az, mely azért, mert az alattvalók n a g y számára nézve gyakorlativá válik, a törvényhozót kényszeríti a közönség nézeteivel lehetőleg számolni. Mert a bűnvádi jogszolgáltatás menete lényegesen lesz befolyásolva azon jóakarat és buzgóság által, melylyel a polgárok tanuságtételre készek. A tanú tehát a törvény és a törvényszékek részéről megfelelő előzékenységet igényelhet. A tanuzás kötelessége alól mentesek a terhelt rokonain és hozzátartozóin kivül (a 136. §. megfelelő fokain belül) az ügyvéd, a közjegyző, az orvos s ezeknek segédei arra nézve, a minek tudomására a hivatásukkal járó bizalomnál fogva titoktartás kötelességével jutottak. Ha a semmiség terhe mellett előzően történt azon figyelmeztetés dacára, hogy vallomásuk megtagadására fel vannak jogosítva, mégis arra tökélik el magukat, hogy vallomást tesznek, az eskü letételére még sem kényszeríthetők. Helyesebben, mint az osztrák bűnvádi eljárás, mely a vallomás tételére kész tanút, minden más tanú módjára eskü letételére kötelezi, a javaslat — a német bűnvádi eljárás (57. §.) mintájára — a kihallgatás után is felruházta ezen tanút azon joggal, hogy az eskü letételét megtagadhassa. Mert minden körülmények közt aggályos, hogy azon rokonságban álló személyek, kik önként tanúskodnak, egyáltalában esküre bocsáttass an a k, még akkor is, ha erre készeknek nyilatkoznak. Még az eskünek önkéntes letétele is rájuk nézve kényszer jellegével bir, mivel jól tudják, hogy vallomásuk figyelembe véve nem lesz, ha azt esküvel meg nem erősitik. Nem is szabadna őket a hamis eskü ezen kísérletének kitenni. Való ugyan egyfelől, hogy a büntető igazságszolgáltatás tanuságtételükről teljesen le nem mondhat, a mint a francia joggyakorlat is, a törvény rideg tilalma daczára, ezen tanuknak az elővizsgálat alkalmávali kihallgatását általában megengedi, — de másfelől ezen bizonyíték csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben az önként lesz nyújtva. És még ezen föltevés mellett is elejtendő a megesketés érdekébeni törvényes kényszer. Figyelemre méltók ez irányban Thonissen ékes szavai az új belga javaslat fölötti jelentésében, 90 lapon : »Az eskü szentségétől áthatott törvényhozónak nem szabad a polgárokat azon alternatíva elé helyeznie, hogy vagy hamis esküt tegyenek, vagy érdekeiket megsértsék. El kell kerülnie azon kényszert, hogy az eskü megszegése és azon kényszerűség közt válaszszanak, hogy a legparancsolóbb és legtisztességesebb érzületeket lábbal tiporják. Ha a tanú, a ki ezen helyzetbe jutott, a természet kiáltó szavát elnémítja és fia, testvére, hitvese elitéltetését okozza, a közvélemény ellene felháborodik és ez helyre nem hozható meghasonlást szül családjában, Ha ellenben érdekének enged, mely természet szerint őt legközelebbi rokonaihoz vonzza, ha oly vallomást tesz, mely nem a tiszta igazság kifejezése, akkor botrányt szül és megsemmisíti azon prestige-t, melylyel az igazság érdekében kell, hogy az eskü környezve legyen. Az intő eljárásról. (Tekintettel a »törvénytervezetre a fizetési meghagyásokról.*) Irta: Dr. FISCHER LAJOS kolozsvári ügyvéd. Ha igazságügyi kormányunk köréből valamely mozgalom indul ki, mely törvénykezési viszonyaink javítását veszi célba: ahoz hasonló érzés támad bennünk jogászokban, mely felébred a kórágyához szegzett betegben, a ki az éltető és melegítő tavaszi napnak kórszobájába beható csillogó sugarát gyógyulása előhírnökének tartja. Hogy betegei vagyunk silány állapotban tengődő törvénykezési viszonyainknak, az naponta érzett tény. Korunk szellemével, a gőz, villamosság és távbeszélő által élénkített és mindinkább fokozódó forgalmával és gyorséletüségével rikító ellentétben álló, vajmi elenyésző csekély jót, de annál több rosszat és fonákságot méhében rejtő, az összes müveit viláo- törvényhozása által, mint magát végképen túlélt és elavult, ! hasznavehetlen intézmény már rég a sutba dobott Írásbeli eljárás s ennek átkaképen mint a raythosbeh szörnyeteg a levágott helyett mindig új meg új fejjel előálló : rastánciák sorvasztó és elcsüggesztő nyűge alatt görnyedünk és törvényhozási, valamint administrativ uton édes-kevés történik, a mi az epedve várt gyökeres változásig a nehezen tűrhető súlyos bajon enyhítene. Ha ez irányban valamely javítás vagy orvoslás törekvésének komoly jelével találkozunk, azt-egy jobb állapot reménysugarának tekintjük, melynek örvendünk. Olyan jelképen tűnik fel a jogtudományi Közlöny idei 8. számában közzétett »Törvénytervezet a fizetési meghagyásokról«, illetőleg »Intő eljárás«, melyet dr. Márkus Dezső budapesi ügyvéd ur kétségtelenül az igazságügyi miniszter megbízása következtében szerkesztett. Meglepetésünket fejezhetnők ki, hogy ezen törvénytervezet elkészítése végett igazságügyi kormányunk hivatali körén kivül eső, szó nélkül irodalmilag kipróbált és szakavatott erőhöz folyamodott, a mikor annak mintái feltalálhatók az 1873. ápril hó 27-én az osztr. Birodalmi Kormánylap 67. sz. a. törvényben és az 1887. január 30-án kelt német birodalmi perrendtartás 7-ik könyvében szabályozott intő eljárásban, melyek alapján a célbavett törvénytervezet kevés fejtöréssel s fáradtsággal lett volna összeállítható és azon csodálkozásunknak is atihatnánk kifejezést, hogy ámbár az emiitett törvény AusztriáíDan tizenhat és Némethonban tizenkét év óta van gyakorlatban és teljesen bevált: nálunk csak most foglalkoznak az intéző körök anuak meghonosítása, illetőleg behozatalával, holott a mi viszonyaink között arra sokkal nagyobb szükségünk lett volna, mint az említett országoknak. De mindez mit sem von le abból az örvendetes tényből, hogy a szóban forgó perjogi intézmény napirendre került és tán nem nagy idő múlva üdvös hatását nálunk is fogja érvényesíteni; mert a javaslat rövid, nagy elveket nem érint, az alapjául szolgáló eszme és annak törvényhozási megtestesitése egyszerű. A behajtandó követelések jelentékeny része ugyanis oly egyszerű jogviszonyból származik és oly tiszta, hogy a legnagyobb valószínűség harcol a mellett, miszerint az jogilag nem vitás s ha mégis per tárgyává kell lenni, annak oka abban rejlik, mert az adós nem akar vagy nem tud fizetni. Az ilyen liquid követelések érvényesítése végett a peres eljárás komplikált, nehézkes és költséges apparátusát mozgásba hozni, nem igazolt, mert nem áll helyes viszonyban az eredménynyel. A hatályban levő perjogunk szabályai szerint azonban a liquid és nem liquid követelések ugyanazon elbánás és eljárás alá esnek. A kereset kiindulási pontját képezi a bíróságok és peres felek cselekményei éa irka-firka egész sorozatának. De mert a felek megidéztetvén, a legegyszerűbb és u. n. kontumác esetekben is, rendszerint jegyzőkönyv felvétele, elintézése, leirása, kiadványozása stb. válik szükségessé. Sőt azt lehet mondani, hogy az idézés nem ritkán okul és ingerül szolgál további hasztalan eljárásra és ebből folyó idő és költségvesztegetésre. Mert számos törvénytudatlan azt véli, hogy az idézésre a bíróság iránti tiszteletből meg kell jelennie vagy ha nem jelen meg, abból reá nézve káros következmény íog származni, esetleg ha megjelen, a bíróság támogatásával sikerülni fog hitelezőjétől haladékot nyerni stb. Ilyen körülmények között a jogszolgáltatás jól felfogott érdekében áll, a hitelezőnek módot és alkalmat nyújtani, hogy a rendes peres eljárással járó teketória mellőzésével, esetleg a legrövidebb uton hajthassa be tiszta követelését. Ezt veszi célba az intő eljárás, mely szerint a hitelező írással vagy szóval előterjesztett tiszta követelése lényeges,adatait magában foglaló kérvénynyel, vagy keresettel kéri az illető bíróságot : rendelje meg adósnak, hogy a beperelt követelést rövid idő, 8 vagy 15 nap alatt fizesse meg. Ennek folytán a bíróság az adóshoz feltételes fizetési rendelvényt intéz. Megrendeli ugyanis az igénybe vett követelés fizetését, ha adós azt elismeri; ha nem, figyelmezteti, hogy annak ellenmondhat, mely esetben a fizetési rendelvény hatályon kivül helyezettnek tekintetik s esetleg a felek megidéztetésével a szabályszerű per tétetik folyamatba. Ha ellenmondás nem emeltetik, a követelés és járulékainak a végrehajtás rendes eljárása utján való felhajtásának van helye. Ezen eljárás abban találja indokolását és igazolását, hogy adós, a mint már felfejtetett, annak tudatában, hogy az ellene támasztott követelés ellen alapos és megállható kifogást nem érvényesíthet, annál inkább óvakodni fog tőle, mert nemcsak hasztalan idő- és költségveszteségnek tenné ki magát, hanem még egyéb káros következménynek is; mert arra az esetre, ha az