A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 9. szám - Az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás egy kérdése

a i < ><; latában lévő idegen ingó dolgot jogtalanul eltulajdonítja vagy I elzálogosítja; tekintve, hogy a sikkasztás ezen ismérvének a 359. §-ában körülírt cselekvénybeu is benn kell foglaltatni, arra nézve, hogy az büntethető legyen; csak azon esetben foglaltatik azonban benne, ha a dolog tulajdonosa a hatósági zár alá vétel által korlátozott tulajdonát képező dologgal jogtalanul, mint korlátlan tulajdonával saját céljaira s akként rendelkezik, hogy az által a zát alá vétel célja meghiusittatik, vagyis az, kinek javára a zár alá vétel foganatosíttatott, megkárosittatik; tekintve, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint vádlott a nála lefoglalt és reá bizott dolgoknak általa eladott részét nem saját céljaira, hanem a végre idegenitette el, hogy foglaltató hitelezőit kielégíthesse s e szerint azokkal nem bánt ugy, mint korlátlan tulajdonával; tekintve, hogy a foglaltatókat még az árverés megtartása előtt, O. Jakab felül foglaltatót pedig az árverés után rövid idő múlva csakugyan ki is elégítette; tekintve, hogy e szerint vádlott ténykedésében a sikkasztás lételeme, a jogtalan eltulajdonítás hiányzik, s az által anyagi károsítás nem okoztatott; de a otíO. íj- esete sem forog fenn; ezeknél fogva mindkét alsó fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával St. Ignác vádlott a vád alól felmentetik. (1889. január 3-án, 5.825. sz. a.) A házi fegyelem szükségét esetről-esetre a büntető biró bírálja rnc? : testi sértés bizonyítása. (B. T, K. '261. és 313 §§.) A békésgyulai kir. jbiróság: P. Ferenc a B. I . K. 301. és 302. §§-aiba ütköző könnyű testi sértés vétségében s a B. T. K. 249. §-ába ütköző szemérmet sértő cselekmény elkövetésében vétkesnek kimondatik, s a könnyű testi sértésért öt napi fogház és 10 frt pénzbüntetésre, a szemérmet sértő cselekményért tizenöt napi fogház s 25 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: Vádlott a könnyű testi sértés vétségében vétkesnek kimondandó, dacára, hogy a B. T. K. 313. §-a alapján, megfigyelve az 1876. évi XXV. t.-c. szerint a cseléd háztagjának tekintetvén, könnyű testi sértés vétségéért elitélhető nem lenne, de csak az esetben, ha a cseléd, mint a család egyik tagja, oly cselekményt követ el, melyért a házi fegyelemre jogosított a cselekményt adott ok miatt követi el, s a fegyelem korlátait nem hágja túl. Jelen esetben vádló a büntetésre nem szolgáltatott okot, mert a többi cselédekhez csak annyit mondott: »lám, hogy káromkodik a ténsasszony, ha ezt paraszt tenné, mindent elmondana róla , ezt vádlott meghallván, vádlót felpofozta, tehát ha ennél tovább nem megy, házi fenyítéknek lett volna veendő. Ámde vádlott a tárgyalás során beismerte, s a tanúk vallomásaival is igazoltatott, hogy vádlott egy pálcával addig ütötte-verte vádlót, inig az rajta össze nem tört; de sőt vádlott beismerése szerint a panaszos 18 éves leányt földhöz vágván, ruháját felhajtotta, többek jelenlétében meztelen testét is egy csutkával ütötte; beismerte az is, hogy magánvádlót a magyar kir. csendőrség helybeli örségénél lopással vádolván, visszakisértette. A csendőrök mint tanuk beismerték azt is, hogy vádló megveretés s fájdalomról panaszkodott. Beismerték ezen tanuk azt is, miszerint vádló kikisértetése után, magát az orvos által leendő megvizsgáltatás végett a tanyáról a városba akarván jönni, vádlott nem engedte, kijelentvén, hogy majd ő fog orvost hozatni, azonban nem hozatott, tehát nem engedte meg, hogy vádló sérelmeit orvosilag , igazoltathassa. Ezeknek alapján kitűnvén az, hogy a házi fegyelmi jogot vádlott áthágván, jogtalanul gyakorolta, tehát a könnyű testi sértésben vétkesnek volt mondandó. Elitélendő volt vádlott a B. T. K. 249. §-ába ütköző szem- ! érmet sértő s botrányt okozó vétségért is. Mert a tárgyalás során maga beismerte, s a kihallgatott két tanú vallomásával is igazoltatott, hogy a konyhában a 18 éves leány ruháját felhajtván, meztelen testét egy csutkával verte s többszörösen ütötte, már ez maga az idézett szakaszba ütköző vétséget képez. Araele a hit alatt kihallgatott tanuk s vádló eskü alatti vallomása azt igazolja, hogy vádlott a csutkával vádlónak nem farát, hanem szeméremtestét ütötte s döfögette, tehát kétségtelen, hogy vádlott azon számtalan csutkávali ütést s döfögést vádló szeméremtestén követte el. De vádló eskü alatt azt is bizonyította, hogy ezen ütések s döfögetések után szeméremtestében fájdalmakat szenvedett. Ezen felsorolt bizonyítékok alapján vádlott mind a könnyű testi sértés, mind a szeméremsértő cselekményben vétkesnek volt kimondandó s a felmerült költségekben marasztalandó. í 1888, május 4-én 499. sz.) A budapesti kir. itéló tábla : A kir. itélő tábla a kir. járásbíróságnak ítéletét a minősítés s büntetésre nézve megváltoztatja; vádlottat a B. T. K. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségében nyilvánítja vétkesnek és e miatt őt a hivatok szakasz alapján az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó tizenöt nap, végrehajtás terhe alatt fizetendő, az 1887. évi VIII. törvénycikkben megjelölt célokra fordítandó 100 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetén á B. T. K. 53. §-a értelmében tiz napi fogházra itéli és az esetleg felmerülendő fogházi költségek megtérítésére kötelezi, egyéb költségek iránt rendelkező részében pedig az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A tárgyalás és bizonyítási eljárás adataiból az derül ki, hogy vádlott folyó évi január hó 19-én a nála szolgálatban álló K. Ilona panaszost egy pálcával addig verte, mig a pálca eltört, azután pedig panaszost földhöz vágta, ruháját felhajtotta s meztelen testét egy kukoricacsutkával ütötte. Tekintve már most, hogy orvosi látlelet hiányában a tanuk nem bizonyítják azt. miszerint panaszos tettlegesen történt bántalmaztatása folytán bármily külső jelekben nyilvánuló testi sértést szenvedett volna, sőt a tárgyalás során maga is azt adta elő, hogy megveretése után folyton munkaképes volt és azok miatt a B. T. K. 301. §-a alá eső testi sértés vétségének ténválladéka meg nem állapítható. Tekintve továbbá, hogy a B. T. K. 249. ij-a alá eső szemérem elleni vétség sem forog fenn. minthogy a különben szemérmet sértő cselekmény vádlottnak magánlakásán és csupán két tanú jelenlétében követtetett el, tehát sem a hely minősége, sem a jelen volt egyének száma a 249. §. szerint megkívántató nyilvánosság fogalmát meg nem állapítja, ugyanazért, a mennyiben vádlottnak fentebb emiitett cselekménye panaszlóra kétségtelenül meggyalázó, ily cselekmény elkövetésére pedig vádlottnak házi fegyelmi joga ki nem terjed és mentségül nem szolgálhat, a B. T. K. 261. §-a alapján vádlott cselekménye becsületsértés vétségének minősítendő s büntetése ugyanazon szakasz alapján, büntetlen előéletének mint enyhítő körülménynek figyelembe vételével, mindazonáltal vétkessége nagyobb fokához és vagyoni viszonyaihoz mérten kiszabandó volt. Az Ítéletnek a költségekre vonatkozó része az eljárási szabály 107. §-a alapján volt helybenhagyandó. (1888. június 20-án 18,475. sz.) A in. kir. Curia: A felebbezés az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-a értelmében visszautasittatik. Í1888. november 7-én 7,711. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. igyvédséggel összeférhetieu állás, vagy hivatal viselése eseten az ügyvéd előzőleg felszólítandó, hogy vagy az ügyvédség, vagy :iz ezzel összeférhetlen állásról mondjon le. Ezen felszolitás előtt a fegyelmi eljárás összeférlietlenség címén meg nem indítható. A kecskeméti kir. tszék (1889. jan. 19. 606/1888. f. sz. a.): Dr. Z. Géza elleni fegyelmi ügyben határozott: Dr. Z. Géza ügyvéd ellen összeférhetlen állás miatt hivatalból emelt panasz folytán a fegyelmi eljárás elrendeltetik s egyidejűleg vád alá helyeztetik. Indokok: Dr. Z. Géza ügyvéd kamarailag bejegyzett tag ellen 366/k. 88. sz. alatt hivatalból azért emeltetett panasz, mert az ügyvédséggel összeférhetlen polgármesteri állásra megválasztatott s állását tényleg el is foglalta. Tekintve, hogy panaszlott ügyvéd 374/k. 88. sz. nyilatkozatában beismeri, hogy Félegyháza város polgármesterévé megválasztatott, állását elfoglalta s f. évi aug. 26-án a hivatali esküt letévén, ez idő óta állásával összekötött javadalmat élvezi; tekintve továbbá, hogy a városi tanács és árvaszéki üléseken törvénynél fogva elnöklő polgármester saját ügyvédi ellátására bizott ügyekkel gyakran találkozhat; tekintve végre, hogy hivatali állása időhöz és helyhez kötött lévén, e miatt peres és perenkivüli ügyei vitele s ellátására megkívántató idővel önállóan és szabadon nem rendelkezhetik s ekkép polgármesteri állása az 1875. évi XXXIV. t.-c. 10. §-ába ütközik; mindezen okoknál fogva ellenében az 1874. évi XXXIV. t.-c. 7. §-a alapján a fegyelmi eljárás s ezzel egyidejűleg önbeismerés folytán — a vizsgálat mellőzésével — a vád alá helyezés elrendelendő volt. A m. kir. Curia (1888. nov. 8 393/1888. f. sz. a.): Az ügyvédi kamara bíróságának határozata megváltoztatik s a fegyelmi eljárásnak ezúttal hely nem adatik. Indokok: A fegyelmi eljárásnak, illetve a vádhatározatnak hely adható nem volt, mert dr. Z. Géza ügyvédnek azon tényében egymagában, hogy a polgármesteri állást elfogadta és azt tényleg ellátja, olynemű ténykedés vagy viselkedés nem foglal,-