A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - Hogyan értelmezendő a B.T.K. 53. §-nak a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része?

íl JOG. foganatosítsák, alperesek nem is kínálkoztak. Hogy alperesek a B. alatti nyugtát aláírták, azt az alperesek által aláirt 4,668/86. sz. jegyzőkönyv és az általuk kiállított és az 5,089/8;'). sz. jegyzőkönyvhez csatolt meghatalmazás igazolják, de különben alperesek az aláírást perrendszerüen tagadásba nem is vették és az a körülmény, hogy a B. alatti nyugtában II. r. alperesnek névaláírása más tintával van irva és az, hogy a nyugtában felperes nejének a neve elő nem fordul, az aláírások megtagadására okul nem szolgálnak. Alperesek azt állították, hogy a B. alatti 150 frtra Sz. Józsefné 50 frtot, felperes és neje együtt 100 frtot fizettek és ezért felperesnek nincs joga, hogy az egészet követelje, de minthogy alperesek a B. alattiban a 150 frtot csakis felperesnek nyugtatták és így egyedüli fizetőnek felperest tekintették, az a körülmény, hogy Sz. Józsefné, mely okból fizetett felperes helyett, ha való is volna, alpereseket nem érinti, hogy pedig felperes neje is és pedig saját részéről fizetett, alperesek nem bizonyították. Minthogy a B. alatti szerint kamat nem köteleztetett, az csak a keresetlevél beadásának napjától volt megitélendő. Ezek folytán az elsöbiróság Ítéletét ezen indokoknál fogva a kamatnak egy részére nézve helybenhagyni, egyebekben pedig megváltoztatni és alperesekel az 1868: L1V. t.-c. 251. §-a értelmében perköltség megfizetésében marasztalni kellett. A m. kir. Curia (1888. november 23. 4,679. sz. a.) : A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik s az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Felperes keresetét azon 150 frt iránt inditá, mely egyrészről közte és néhai neje, másrészről periig alperesek között néhai Sz. József hagyatékának átvétele iránt 1833. évben létrejött egyezség értelmében alperesek részére örökségi illetőség fejében kikötött 8ü0 frt örökségből az A. alatt csatolt nyugta szerint általa kifizettetett. Tekintve azonban, hogy felperes az általa keresetében emiitett egyezséget nem csatolta, és annak feltételeit a per során elő nem adta s azon körülményt, hogy az egyezség megszűnt volna s ő igy az örökségi illetőségben lefizetett jelzett összeget visszakövetelni jogosilt, nem b zonyitotta, tekintve továbbá, hogy felperes egyoldalúlag az egyezségtől el nem állhat és tekintve, hogy alperesek az egyezségtöh elállásukat, a per során ki nem fejezték s a felperes azon körülményt, hogy alperesek attól elállani szintén hajlandók, ki nem mutatta, ezek szerint felperes a kérdéses 150 frt visszakövetelésére jogosultsággal nem birván : a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság Ítélete volt a kereset főtárgyára nézve ezen indokokból, a perköltségre vonatkozólag pedig saját indokainál fogva helybenhagyandó. Elévült váltó a kiállítás helyének bírósága előtt is perelhető. A marosvásárhelyi kir. itélö tábla: Az elsöbiróság vég zése megváltoztatik s a nagyszebeni kir. törvényszék illetékessége a jelen ügyre nézve megállapíttatik s az további szabályszerű eljárásra utasittatik. Indokok: Mert alperes a kereseti elévült váltó valódisáságát nem tagadván, az a perrendtartás 166. §-a értelmében bizonyítékul szolgál arra, hogy azon jogügylet, a melyekről a váltó kiállítva lett, Nagyszebenben jött létre és igy a perrendtartás 35. § a szerint az abból származott, ugyanannak kifolyását képező tartozásokra nézve Nagyszeben tekintendő teljesítési helynek. (1887. évi március 4-én, 79. szám.) Kereskedelmi, csőcU és váltóügyekben. Fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó átruházása, ha az óvás felvételére rendelt határidő eltelte előtt történt is, engedmény, nem pedig forgatmány hatályával bír. A perrendtartás 172. §-ában szabályozott, az aláírás valódiságára vonatkozó föeskü a váltóperben bizonyítékul hasznait bármely okmány tekintetében az ellenfél beleegyezése nélkül megítélhető. (1877 : XVII. t.-c. 41. §.) A szegedi kir. törvényszék : Az 1887. évi május hó 5-ik napján 8,728. szám alatt kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartoznak alperesek a Zámon 1886. évi augusztus hó ltí-ik napján 1,500 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, kibocsátó és forgató a kereseti 1,500 forint váltóösszeget megfizetni. Indokok: A beperesitett váltó birtokosa a váltó lejárata idején Sch Mendel volt, kinek a váltótörvényen alapuló joga volt az utána következő forgatmányokat törülni s a váltót a V. T. 11. S-a értelmében forgatni. A váltóóvás felvétele után eszközlött forgatás által felperes a forgató Sch. Mendel jogaiba lépett s alpereseknek jogában állott mindazon kifogásokat megtenni, melyek őket Sch. Mendel ellenében megillették. Alperesek ezen jogukkal éltek is s azt hozták fel és pedig elsőrendű alperes, hogy Sch. Mendel ezen váltóbeli összeg kiegyenlítését 1888. évi október hó 1 ig elhalasztotta s addig a beperesitett váltó hat hónaponkint lejáró újabb váltókkal fedeztetik s ezen megállapodás valóságát az A. és C. alatti okiratokkal kívánta bizonyítani, mely okiratok valódiságát pedig a felperes jogelődének kínált főesküvel akarta bizonyítani. Minthogy azonban felperes nemcsak az A. és C. alatti okiratok valóságát vonta kétségbe, de tagadta, hogy ő vagy jogelőde elsőrendű alperessel a kereseti váltóra nézve az alperes részéről állított megállapodásra jutott volna, s tagadta különösen, hogy az A. és C. alattiak a kereseti váltóra vonatkoznának : ezen tagadás ellenében alpereseknek állott volna érdekükben bizonyítani, hogy az A. és C. alattiak a kereseti váltóra vonatkoznak, mit pedig alperesek nem tettek s maguk az A. és C. alattiak erre nézve bizonyítékot nem képeznek, s igy lényegtelen volt azon körülmény, hogy az A. és C. alattiak valódiak-e vagy sem. Mindezeknélfogva alpereseket a kereseti összeg és járulékai fizetésére kötelezni s a sommás végzést további hatályában fentartani kellett. (1887. június 30-án 12,674. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Mert a váltó-óvásból és a váltó tartalmából az, hogy a váltó a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt határidő eltelte után forgattatott volna felperesre, ki nem tűnik ; ez esetben tehát a váltó az óvás felvételére rendelt határidőn belül forgatottnak lévén tekintendő és a V. T. 14. § ának esete fenn nem forogváu, felperes, mint harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellenében azok a kifogások, melyeket alperesek Sch. Mendel forgató ellen felhoztak, nem érvényesíthetők és pedig annál kevésbé, mert alperesek azt, hogy felperes a Sch. Mendel és elsőrendű alperes között állítólagos megállapodásról a kereseti váltó megszerzésekor tudomással birt volna, nem bizonyították. (1888. május 17-én, 1887. évi 5,(117. váltósz.) A m. kir. Curia: Mindkéf alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatik, s az esetre, ha felperes Sch. Mendel engedményezője személyében az esküt arra: »hogy a C. alattinak megfelelő tartalmú levelet sem nem irta, sem alá nem irta« le nem teszi, az 1887. évi május 5-én 8,728. szám alatt hozott sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A B. alatti óvás és különösen az abban foglalt váltómásolatból kitűnik, hogy a kereseti váltónak törvényszerű birtokosa ugy a lejárat, valamint az óvás felvételekor Sch. Mentlel volt, és hogy a váltónak felperesrei átruházása csak az óvatolás után, azonban a V. T. 41. § ában az óvás felvételére engedélyezott határidő lejárta előtt történt Ezen utóbbi körülmény azonban a váltónak felperesre történt átruházását forgatmánynyá nem minősiti azért: mert a váltónak megállapított lejárati ideje azon időpont, melyben a váltókötelezettségben álló személyek egymásközti jogai és kötelezettségei megállapodást nyernek, és melyben a váltó, mint forgalmi hitelpapír rendeltetése véget ér; s mert a V. T. 41. §-ának rendelkezése a váltó lejárati idejének meghosszabbításának nem vehető, hanem az csak a váltóhitelezőnek adott kedvezményezési időt képez, mely alatt a visszkereset fentartására szükséges feltételek a lejárati nap után is joghatálylyal teljesíthetők : miből következik, hogy a váltó tényleges birtokosa, mint engedményes ellen mindazon kifogások hatályosan érvényesíthetők, melyeket alperesek az engedményező ellen érvényesíteni jogosítva voltak, val.iminthogy ez a kir. Curia 1882. évi március hó 8-án 1,112/1881. szám alatti határozatával már kimondotta. Alperesek ennek folytán a kereset ellenében azzal a kifogással éltek : hogy a kereseti váltó a felperesi jogelőd Sch. Mendel és elsőrendű alperes Br. József között 1886. évi január havában létrejött C. alatt csatolt megállapodás szerint ezúttal nem érvényesíthető, mivel annak értelmében felperesi jogelőd az árúhitel bői származó váltó és egyéb alperesi tartozásoknak fizetési határidejét 1888. évi október hava l-ig oly feltétel mellett meghosszabbította, hogy az időközben lejárandó váltóit alperes hat havi lejáratú újabb váltókkal fedezni, felperes pedig a lejárt váltókat beváltani, azokat az újakkal kicserélni és kiadni köteles; és a kereseti, 1887. évi február 15-én lejárt váltó és a 8,729/87. számú sommás váltókeresettel Sch. Mendel által beperelt 1,500 forintos váltó meghosszabbítására felperes jogelődjének 3,000 frt