A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - Hogyan értelmezendő a B.T.K. 53. §-nak a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része?

a JOG. 31 értékű yáltóelfogadmányok elküldettek és hogy ezeknek idejekorán lett átvétele A. alatt elismertetett, a régi lejárt váltók azonban alperesnek visszaadva nem lettek. Ezen kifogások ellenében felperes ugyan tagadja, hogy az A. alattiban emiitett váltók a beperesitett váltókra vonatkoznának, hogy a vitatott megállapodás létrejött és hogy az A. alatt emiitett :i,000 írtról szóló váltók a kereseti és Sch. Mendel-féle váltó kicserélésére küldettek. Felperesnek eme védekezése azonban alaposnak el nem fogadható : mert az A. alatti, valódisága tekintetében tagadásba nem vett levélben felperes jogelődje azt, hogy az 1887. évi február hó 15-én lejárandó és Szegeden elhelyezett váltók kicserélésére elsőrendű alperes által küldött 3,000 frt értékű elfogadmányokat megkapta, elismeri, ellenben azt, hogy minő más váltókra vonatkoztak emez elfogadmánvok, előadni nem tudja, mert továbbá : a megállapodás létrejöttének igazolására C. alatt csatolt okmánynyal szemben azt: hogy az ott kitett váltótartozáson kivül a kereseti váltóval egyidejűleg lejárt egyéb váltókövetelései lennének alperesek ellen, felperes nem is állítja; ily körülmények közt tehát és tekintettel arra: hogy az A. alattiban foglalt 3,000 forintról szóló elfogadványok összege a jelen kereseti 1,500 frtos és a 8,729/1887. számú Sch. Mendel-féle szintén 1,500 frtos követelés együttes összegének megfelel ; hogy a peresitett váltók lejárati és rendezési ideje az A. alatt kitett lejárati nappal is egyezik és hogy ezen váltók ie Szegeden voltak elhelyezve: a kereseti váltóknak az A. és C. alattiban foglalt váltókrai vonatkozása és az A. alatt jelzett 3,000 frtot tevő elfogadványoknak a kereseti váltóra lett küldése, a C. alatti valódiságának begyőzése esetén bizonyítottnak veendő. Minthogy azonban felperes a C. alatti okmány valódiságát megtagadta, elsőrendű alperes pedig ez irányban felperesnek jogelődje személyében főesküt kinált és ily bizonyításnak az okirat valódiságának igazolására a váltóeljárási rendelet 26. §-ának második bekezdést- szerint helye van, habár felperes az eskü megítélését ellenezte, a perrendtartás 172 §-a szerinti eskü felperesnek és pedig az eskü által bizonyítandó ténykörülményekről tudomással bíró jogelődje személyébeu oda Ítélendő és ez ügynek az elől emiitett módoni elintézése annak le- vagy le nem tételétől függővé teendő volt. (1888. évi október 9-én 948. váltószám.) Bün-ügyekben. A „hatóság" és „hatósági közeg" közt létező fogalmi különbség meghatározása. A beregszászi kir. törvényszék (1886. máj. 4. 4,153. sz. a.) : V. Berkó (ócskás) a V. Benőn elkövetett s a btk. 261. §-ába ütköző 262. §. szerint minősülő becsületsértés vétségében vétkesnek kimondatik és ezért 3 havi fogházbüntetésre ítéltetik, stb. Indokok: A vizsgálat adatai szerint vádlott árúportékáját 1884. év június végén azért, mert iparengedély nélkül árult, V. Benő akkori időben volt iruok, mint rendőrileg kiküldött, az utcáról elkoboztatta s a rendőrséghez vitette; vádlott nyomban utána ment a rendőrség hivatalos helyisegébe s panaszlottat sértő kifejezésekkel rablónak s hogy .(portékáját elrabolta« szavakkal illette. Tekintve, hogy ezen tényállást a végtárgyalás során vádlott részben az által beismeri, hogy portékája elvétele után felment a városházára s a rendőri hivatalnál követelte azok visszaadását, mivel azok jogtalanul vétettek el tőle; azonban tagadja, mintha ott panaszlót sértő kifejezésekkel megtámadta volna, de vádlott ezen tagadása a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásai által megcáfolva lett s különösen H. I.ajos tanú rendőrfőnök igazolja, hogy vádlott, mivel iparengedélylyel nem birt s e miatt portékáját, a melyek a város piacának oly helyén voltak lerakva, a hol a kirakodás rendőri szempontból tiltva van, a rendőrség elszállította s ezért a városháza rendőri hivatalába meut s az ő jelenlétében panaszost tolvajnak, rablónak nevezte s ott illetlen magaviseletet is tanúsított; Z. Jakab tanú is hit alatt igazolja, hogy jelen volt a kérdéses alkalommal, mikor vádlott azt mondotta : »azért, mert haragszik rám, portékámat elrabolta;« tekintve azon'an azt, hogy V. Benő panaszos rendőrtollnok kiküldetése folytán eljárása már be lett fejezve, a mint vádlott által a sértés elkövettetett, egyedül vádlott ellenében a btk. 262. §-ába ütköző becsületsértés vétségének alanyi és tárgyi tényálladéka lett beigazolva, ezért őt a kimért büntetéssel sújtani kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1887. évi nov. 17. 38,001. sz. a.): A kir. törvényszék Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1888. dec. 12. 2,273. sz. a.): Tekintve, hogy a közjogi törvények értelmében a btk. 262. §-ban emiitett »hatóság« alatt azon állandó és szerves közjogi alakulat értendő, mely az állami közhatalom föladatának teljesítése céljából az alkotmány vagy külön törvény által alkotva lévén, e cél szempontjával és a törvény határai között kényszeritő rendszabályok kiadására, valamint más intézkedések tételére és végrehajtására nemcsak jogosítva, hanem kötelezve is vau; tekintve, hogy ezen meghatározásból következik, hogy a »hatóság tagja* az, a ki, eltekintve az egész hatósági jogkörnek egy személyre ruházásától, a hatóságot a törvénynél fogva illető körében határozatok s rendelkezések hozatalánál határozó szavazatával állandóan közreműködni jogosítva van : tekintve ellenben, hogy azok, a kik kizárólag a felsöség rendelkezéseinek és meghagyásainak teljesítésére, illetőleg fogana tositására hivatvák, »hatósági közegeknek« nem tekintendők; tekintve ezek után, hogy V. Benő, Munkács város rendőri hivatalában alkalmazott irnok, mint a fent ismertetett hatósági jogkörrel nem biró, hivatali főnökének alárendelt tisztviselő, a btk. 262. §-ban emiitett »hatóság tagjá«-val nem azonosítható ; tekintve, hogy ebből kifolyólag az ellene, habár hivatalos eljárása alkalmából vádlott részéről elkövetett becsületsértés nem a btk. 262., hanem annak 261. §-ban körülirt vétséget képezi : Vádlott a btk. 261. §. alá eső s ezen §. szerint minősülő becsületsértésben mondatik ki bűnösnek s ezért az alsóbb fokú bíróságok ítéletei által reá kiszabott 3 havi fogház mellőzésével az ezenfelül kiszabott 50 frt pénzbüntetés s az ezt behajthatlansát,' esetében helyettesítő 5 napi fogházbüntetés az idézett 261. Üalapján határoztatik meg; egyebekben, stb. A kir. ügyész iuditvánjára hivatalból megindított bűnvádi ügyeknél azon körülmény, hogy a sértett közhivatalnok a vádlott büntetését kivánja-e vagy nem, a bűnvádi eljárás megszüntetésére befolyással nem bir. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti s a V J. ellen rágalmazás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárást megszünteti. A n d o k o k : A btkv. 260. § ában körülirt rágalmazás ép ugy, mint a 229. §. alá eső hamis vád kizárólag a sértett fél indítványára lévén üldözhető, minthogy S. J. közvetlenül sértett postamester V. J. ellen vádinditványt nemcsak nem tett, hanem a postamester felettes hatósága részéről adott felhatalmazás alapján j megindított bűnvádi eljárás folyamán lett kihallgatása alkalmával kijelentette, miszerint V. J. ellen vádinditványt nem tesz és annak megbüntetését nem kívánja, a btkv. 2 jO. §-ban körülirt rágalmazás vétsége miatt az eljárás a jogosult vádjának hiányánál fogva I sem megindítható, sem folytatható nem volt, miért is az Ítéletet az azt megelőző eljárással megsemmisíteni és a további bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A m. kir. Curia: Tekintve, hogy vádlott elleu a bűnvádi eljárás a btkv. 270. §. 2. pontja alapján a feljelentett közhivatalnok ('elsőbbsége által adott felhatalmazás folytán a kir. ügyész indítványára hivatalból tétetett folyamatba; tekintve, hogy a hivatalból megindított bűnvádi ügyeknél azon körülmény, hogy a sértett közhivatalnok a vádlott büntetését kivánja-e vagy nem, a bűnvádi eljárás megszüntetésére befolyással épen nem bir ennélfogva a kir. Ítélőtábla végzése, mely szerint a kir. törvényszék Ítéletét megsemmisítette és vádlott ellen a további bűnvádi eljárást annálfogva szüntette meg, mert S. J. postamester vádlottnak megI büntetését nem kívánta, megsemmisíttetik és az ügynek érdemleges elintézésére utasittatik. (1888. nov. hó 28-án 4,929.) A bűnösnek itélt vádlott a sértett fél ügyvédének díjait is köteles megfizetni. A budapesti kir. itélö tábla: Tekintve, hogy vádlott az ügyiratok szerint 1887. évi október hó 11-ik napjától vizsgálati fogságban van s ezért szabadságvesztés-büntetésének kezdete i közelebbről meghatározandó : a kir. itélö tábla vádlottuak fegyházbüntetését mai naptól nyilvánítja számitandónak, melyből azonban a szenvedett vizsgálati fogság által a B. T K. 94. §-a alapján öt hónapot kitöltöttnek vesz ; egyúttal, minthogy vádlott a sértett után maradt özvegynek, mint közvetlenül érdekelt félnek, magánJ jogi igényei érvényesítése közben jogos módon igénybe vett kép! viselő ügyvéde közbenjárása folytán felmerült költséget is megj téríteni köteles, vádlottat özv. B. Mária részére e címen is 10 | forintnyi külön költség megfizetésére kötelezi; dr. Kadó Ignác