A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

27 ha az utólagos befizetés által, mint a jelen esetben, midőn az az alaptöke elvesztése, sőt a társasa? csödhejiitása után kÖTeteltetett, a részvények értéke nem emelkedett. (1875. XXXVII. 173. §.) A karánsebesi kir. törvényszék: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja. 1 n d o k o k : A kereset szerint felperes a fentállott egyesült Lugos-Karánsebes-Resicza-Orsovai takarékpénztár 15 darab részvényét 50% befizetéssel alperesekre tulajdonilag átruházta s nekik minden további szavatosság nélkül együttesen átadta; alperesek ugyancsak a kereset szerint 3 darab részvényre egyenkint 30 frtot, 12 darab részvényre pedig egyenként 10 frtot fizettek be a még hátralékos 5o%-ra, a 3 darab részvény után még hátralékos egyenkénti 20 frtnak és a többi 12 darab részvény után még hátralékos egyenkénti 40 frtnak, összesen tehát 510 forintnak lefizetését és a részvényeknek nevükre leendő átíratását azonban elmulasztották, minél; folytán felperes, ki a részvénykönyvéén még mindig szerepelt, mint az alpereseknek eladott részvénvek tulajdonosa, a később csőd alá került takarékpénztár perügyelője által a hátralékos 540 frtnyi részvénytőke és járulékai megfizetése iráut bepereltetvén, miután alpereseket eredménytelenül perbe is hívta, a hátralékos 540 frtnyi részvénytöke, ezután 261 frt 80 krra felszaporodott kamat és 75 forint perköltség megfizetésében elmarasztaltatott; mely összegeket felperes ki is fizette, mig saját képviseletének költségei 50 frtban állapíttatván meg, és a keresethez F. alatt mellékelt nyugtára 3 frt 75 kros bélyeg szükségeltetvén, felperes azon indokból, mivel az 50% befizetéssel birtokba vett részvényekre a további fizetéseket alperesek tartoztak volna teljesíteni, ugyanokét az általa kifizetett összeg visszafizetésére és költségeinek megtéritésére köteleztetni kéri. Ezen keresettel felperest a részvények átruházásának bizonyítására ajánlott és alperesek által el is fogadott főeskü mellőzésével feltétlenül azért kellett elutasítani, mivel ha a részvények eladása meg is történt volna, alperesek a pótbefizetésekre csak a társasági részvénykönyvbe való bevezettetésüktől kezdve lettek volna kötelesek, és mivel felperes azt, hogy alperesek szerződésileg kifejezetten kötelezve lettek volna a részvényeket a társasági részvénykönyvben nevükre átíratni, nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja. Ugyanis a kereskedelmi törvény 173. §-ának utolsó bekezdése, valamint a nevezett takarékpénztár alapszabályainak 7. §-a szerint a részvényes a névre szóló részvénynek még be nem fizetett névértéke erejéig, az átruházás dacára mindaddig kötelezve marad, mig az új birtokos a társasági részvénykönyvbe be nem vezettetik. Ezen kötelezettség alól tehát a részvényes csakis az új birtokos bevezetése által szabadulván fel, az átruházásnak a részvénykönyvben! kitüntetése és ennek eszközlése a részvény eladójának nem áll kevésbé érdekében, mint a vevőnek és a részvénykönyvbeni átíratás elmulasztása folytán az eladó által teljesített pótbefizetések megtéritésére a vevő csak akkor volna kötelezhető, ha a részvénykönyvbeni átíratás szerződésileg kifejezetten a vevő kötelességévé tétetett, vagy pedig ha a teljesített pótbefizetések által az eladott részvénvek értéke emelkedett s ekként a vevő az eladónak kárával gazdagodott meg. Jelen ügyben ezen két eset egyike sem forogván fenn, mert mint már fentebb említtetett, maga felperes sem állítja, hogy az átíratás eszközlésére alperesek szerződésileg köteleztettek volna, mig másrészről a pótbefizetései; teljesítésének idejében a takarékpénztár már csőd alatt állott s ezért a részvények értéke a pótbefizetések által nem emelkedett: felperest keresetével elutasítani kellett. (1887. július 11-én, 85. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, mely által felperes kereseti követelésének 805 frt 55 kr. összeget meghaladó részével feltétlenül elutasittatott, helybenhagyja ; annak többi részét azonban megváltoztatja és felperest keresetének többi részével csak az esetben utasítja el, ha alperesek a nekik ezennel odaítélt főesküt leteszik arra, »hogy a fennállott í.ug'us Karánsebes-Resicza-Orsovai takarékpénztár' 882., 883., 905., 907., 919., 920., 922., 923., 924., 925., 926., 1,464., 1,465., 1,466. és 1,867. számú részvényeit felperestői 1875. évben felperesnek minden szavatossága nélkül közösen meg nem vették és ezen részvényeket mint korlátlan tulajdonukat felperestől át nem vették« ; ha alperesek az esküt az egyik alperes leteszi, a másik pedig nem, az esetben a kir. ítélőtábla a fentebbi összeg és járulékainak megfizetésére csak az esküt nem tevő félt kötelezi, az esküt letevő fél irányában pedig felperest keresetével elutasítja. Indokok: Részvények vételénél, a mennyiben ellenkező megállapodás nem történt, a szerződő felek akarata nyilván oda irányul, hogy valamint az eladó fél lemond a vevő javára mindI ama jogokról, illetőleg előnyökről, melyek őt, mint a részvények birtokosát megillették; másrészt vevő fél is magára vállalja a részvényekkel járó terheket és igy, a mennyiben a részvények névértéke teljesen befizetve még nem lett, a további befizetések teljesítését is. A jelen pernél ehhez képest a fökérdést az képezi, hogy felek közt a kereseti részvények tekintetében vételi szerződés jött e létre vagy sem; s minthogy azt, hogy vételi szerződés létrejött volna, alperesek tagadták, tagadásukkal szemben azonban felperes bizonyításul alpereseket főesküvel kínálta meg és alperesek a főesküt elfogadták, a főeskü ez irányban alpereseknek a perrendtartás 221. §-a alapján oda Ítélendő volt és az esetben, ha alperesek a főesküt leteszik, a szerint, a mint a főesküt mind a két alperes, vagy csak az egyik teszi le, felperest keresetével mindkét, illetőleg csak az esküt nem tevő alperes irányában el kellett utasitani, mert ezen esetben felperes keresete az irányban, ki az esküt' leteszi, alaptalan, minthogy ez esetben igazoltnak lesz veendő az, hogy a főesküt letevő alperesek a részvényeket nem vették meg és igy azokra befizetéseket teljesíteni sem voltak kötelesek. Ha pedig alperesek közül az esküt egyikük sem tenné le, az esetben bizonyítottnak lévén tekintendő az, hogy ők a kereseti részvényeket felperestől közösen megvették. Tekintve, | hogy a már fentebb előadottak szerint a befizetést, mint a részI vények megvevői, ők tartoztak teljesíteni, az által pedig, hogy a fizetést nem teljesítették és azt a K. T. 173. §-a rendelkezésénél fogva felperes nem volt köteles a részvénytársasággal szemben teljesíteni, alperesek, a mulasztásuk folytán felperes által helyettük fizetett és az F. alatti nyugta szerint igazolt 540 frt részvények hátralékos összege, 261 frt 80 kr. késedelmi kamat és 3 frt 7"> kr. nyugtabélyeg, összesen tehát 805 frt 55 kr. összeg és a fizetés napjától számítandó törvényes kamatnak megfizetésére, még pedig az esetben, ha alperesek egyike sem teszi le a főesküt, mindkettőjüket és pedig a K. T. 258. § ának 3. pontja és 268. §-a alapján egyetemlegesen, ha pedig alperesek közül a főesküt csak egyik tenné le, az esküt le nem tevő alperest magát, mert ez esetben bizonyítva lesz az, hogy a részvényeket esküt nem tevő alperes egymaga vette meg, kötelezni kellett, mert alpereseknek a K. T. 164. §-ára alapított az az érvelése, hogy a részvények tulajdonosaikra nézve oszthatlanok lévén, azokat ketten meg sem vehették, és igy, ha felek közt a kereseti részvények tekintetében vételi ügylet létrejött volna is, az, mint törvénytelen ügylet, érvényesnek nem tekinthető, figyelembe nem jöhetett; mert a K. T. idézett szakasza nem zárja ki azt, hogy valamely részvénynek több birtokosa lehessen, hanem ezen szakasz helyes értelme az, hogy a társasággal szemben egy-egy részvény alapján, ha annak esetleg több birtokosa is van, a részvény által biztosított jogot a részvénybirtokosok csak együttesen gyakorolhatják. Nem jöhetett továbbá figyelembe alpereseknek a K. T. 17:!. §-ára alapított érvelése sem, hogy a vétel érvényesen csak akkor jöhetett volna létre, ha felperes a részvényeket alperesek nevére át is irattá volna, mert a kereskedelmi törvénynek most idézett szakasza csak arról intézkedik, hogy a részvénytársasággal szemben ki tekintetik részvényesnek, a részvénykönyvbe való bevezetés tehát részvények megszerzéséhez mulhatlanul nem szükséges, hanem az megtörténhetik más — a szerzésre alkalmas — módon is ; a mi pedig alpereseknek azt az érvelését illeti, hogy felperes nem bizonyította, hogy a részvényeknek girójával való ellátása által őket abba a helyzetbe juttatta volna, hogy ők a részvényeket a maguk nevére átirathassák, a vételi ügylet tehát már e miatt sem jöhetett volna érvényesen létre, az tekintetbe nem volt vehető azért, mert egyrészt felperes tagadta, hogy a részvényeket girójával nem látta volna el, a bizonyítás pedig ez irányban az esetben, ha a részvényeket csakugyan megvették, alpereseket terhelte, kik ekként a részvények birtokában lévén, kétségtelen I bizonyítékkal rendelkezhettek is, de főképen azért, mert ha ez a kifogás való lenne is, az a vételi ügylet érvénytelenségét maga után nem vonhatja, hanem csak arra jogosítaná fel alpereseket, hogy felperestől a részvényeknek girójával való ellátását követelhessék. Végül nem vétetett figyelembe alpereseknekaz osztr. polg. tkönyv 1,489: §-ára alapított elévülési kifogása sem, mert felperesnek kára és kártérítési joga mindaddig, mig alperesek helyett ! nem fizetett, nem volt; az F. alatti nyugta szerint pedig felperes i a részvények utáni befizetést csak 1884. évi deczember hó 2-ik napján teljesítvén, e naptól pedig a kereset megindítása napjáig | a három év el nem telt.