A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Tizedik közlemény

A JOG. 59 vevő jogosítva van az elmaradt nyereséget (lucrum cessans) is követelni (ktv. 272. §. ). * Hogy az esetben, ha az eladó a neki engedett utóteljesitési hatandó alatt sem ad a vevönek az ez által rendelkezésre visszabocsátott hiányos minőségű árú helvett kellő minőségű (fajú) árút és illetve, ha az eladó az árú átadásával egyátalán késedelemben van, hogy ez esetben fel van jogosítva a vevő arra, hogy az árút az eladó rovására megszerezhesse: a keresk. törvényben és jelesül annak 348. és 353. §-ában határozottan kifejezve nincsen bár, de mert a keresk. törvény 348. §-a szerint a vevőnek, ha ő a nem kellő minőségű árút átvenni még az ezen §-ban ily esetre concedált árleszállítás mellett sem akarja, azon másik elégtételi jogot adja, hogy a szerződéstől elállhasson és egyuttal kára megtérítését is követelhesse: ebből következik, miszerint ezen kár a fennakadt vételi ügyletnek fedezeti (végrehajtási) vétel utján, az ekként mutatkozó árkülönbözeti többlet alakjában aestimálható. Mert ugyanis az ily szerződésszegésből keletkezhető kár, kétfélekép és illetve kétféle irányban állapitható meg és jelesül vagy ugy, hogy az eladó culpája folytán fennakadt vételi ügyletet a vevő lebonyolitlanul hagyja, a mikor a kár csakis a szerződésszegés hiteles constatálásával járó költségek, u. in. p. o. hiányolt árú megvizsgálása s illetve fogyatékos minőségének birói szakértői szemle utjáni megállapítása, továbbá az ennek eredményéről az eladóhoz intézett értesítés (Rüge-Anzeige) és intési felhívás (Androhung) költségeiből (p. o. sürgönv, levél óvás) állhat. A mi a fedezeti vétel módját, helyét és idejét illeti, annak megválasztását illetőleg a vevő a rendes árfolyammal nem biró nem fix ügyleteknél szintén csak arra van kötelezve, hogy ez irányban is a rendes kereskedő gondosságával járjon el3) és illetve, hogy eljárása a jóhiszeműség szempontjából kifogásolható ne legyen. 4) 2 L. Dr. Apáthy: Budapest, 1876. »Magy. keresk. jog* 660. lap, Hahn stb. nyomán. 3) Egy analog esetből érdekesnek tartjuk a német Reichsgericht 1885. okt. 7-én hozott itéletét közölni. Az indokolás előrebocsátja, hogy a Londonban lakó felperes eladó alperesi vevővel 5, 000 tonna kátrányra szerződött és hogy a szállítási idő 1884. évi szeptember hó végéig szólt. Az ítélet megokolása ekként hangzik: Der Art. 343 des H. G. -B. bestimmt über den Ort des Se1bsthülfeverkaufs nichts. Aus allgemeinen Grundsatzen ist aber nur zu folgern, dass der Verkaufer bei der Ausführung des Selbsthülfeverkaufs b o n a f i d e und wie ein ordentlicher Kaufmann verfahren muss, also auch den Ort des Verkaufs nicht willkürlich wahlen, dabei nicht eigennützig auf Kosten des Káufers speculiren darf, sondern auch im Interesse des Káufers auf einen möglichst günstigen Verkauf Bedacht nehmen muss, stb. stb. Als Klagerin die Annahme-Verweigerung ung des Beklagten erfuhr, war nicht mehr res integra vorhanden; es waren bereits die (mit betrachtlichen Transportkosten verbundenen wesentlichsten Anstalten zu dem Seetransport nach Danzig getroffen stb. Es ware auch schon nach jetziger Lage der Sache mindestens zweifelhaft gewesen, nb nicht ein Verkauf in London ein erheblich ungünstigeres Resultat gehabt haben würde, als in Danzig. Auf der anderen Seite konnten durch den Transport nach Danzig keine Kosten für den Beklagten erwachsen, da der Contract mit Clausel »a b Danzig« abgeschlossen war, Klagerin also allein alle Kosten des Transports von London nach Danzig zu tragen hatte. (»Seuffert's Archiv für Entsch. < XX. Band, II. Heft, 188. Pag. 1887 Jahrgang. Herausgeber H F. S c h ii t t. München und Leipzig. ) 4) Mint — per analogiam — tanulságos jogesetet, közlendőnek fartjuk a hamburgi főtörvényszék (Oberlandes-Gericht) 1886. január 29-iki ítéletét, mely normativum gyanánt kimondja, hogy az önkielégitési eladás rendszerint a teljesítés helye (Ablieferungs-Ort), de egyuttal constatálja, hogy ettől a szabálytól a R. -O. -H. -G. eltér ott, a hol az eladó érdeke óvandó a vevő azon imputatiója ellenében, hogy oly árút, melynek el nem fogadá-a már kijelentetett, mégis általa riskirozandó költséggel a rendeltetési helyre szállítsa. Az itéleti indokolás azután a kővetkezőkép folytatja: »Dass unter Schadigung seiner Interessen die Waare von dem Orte, wo sie sich zur Zeit des Eintritts seines Verzugs befand, lediglich zum Zwecke des Verkaufs oder doch ohne rechtfertigenden Grund nach dem Bestimmungsorte oder gar einem willkürlich gewahlten andern Orte transportirt und dort für seine Rechnung verkauft werde. Im vorliegenden Fall werden nach dem Rücktritt des Beklagten vom Vertrage, die Kláger stb, wenn sich nichts weíter ereignet hatte, ihre in Billancourt fabrizirte Waare vielleicht in dem nahen Paris zum Verkauf bringen müssen. Aber in den Verhandlungen und Correspondenzen, welche sich an die beklagliche Weigerung der Abnahme der September-Lieferung knüpften, haben die Beklagten ohne von dem erklarten Rücktritt vom Vertrage mit Egy szóval, a fedezeti vétel módját illetőleg különös formalitásokat a kereskedelmi törvény nem állapit meg. Ezuttal még megemlítjük, hogy a m. kir. Curia 5, 304/881. sz. (Dtár 28. kötet, 84. 1. ) fentebb sor alatt közölt ítélete indokolásában a vevő fedezeti vételét a többek közt azért nem fogadta el a renitens eladó rovására történtnek, mert a fedezeti vétel »a szerződés teljesítésére kitűzött határnap után* nem haladék nélkül eszközöltetett. Ezen indokolás azonban (mint fentebb kimutattatott) sem a törvény, sem a keresk. jogszokás által nem támogattatván, ezen merev conceptiójában helyesül el nem fogadható A rendes árfolyammal nem biró árúkat illetőleg tehát csak a rendes kereskedő jóhiszemű eljárása fogadható el irányadónak; a minek fennforgása pedig, mint quaestio factia per birósága által a coDcret körülmények figyelembe vételével határozandó meg. Hogy pedig a vevő a fedezeti vétel eszközlése alkalmával gondos kereskedőként járt-e el? - rendes árfolyamot nélkülöző - alkalmi árral biró árúkat illetőleg 5) a per körülményei szerint, esetleg bírói szakértők és illetve becslő eskü által állapítható meg. ) E helyütt még kiemeljük, miszerint a rendes árfolyammal biró fix ügyleteket illetőleg a ktv. 356. §. 2. pontja maga szabja meg a fedezeti vétel helyét, idejét, módját és határait, kimondván, miszerint: »ha — a vevő a késedelmes eladó ellenében teljesités he1yett kártéritést követel, — ennek tárgyát oly árúknál, melyek piaci vagy tőzsdei árral birnak, azon külömbözet képezi, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és piaci, illetőleg tőzsdei ár közt mutatkozik. E mellett azonban nincs kizárva, hogy a vevő igazolható nagyobb kára megtérítését is követelhesse. « A mi az ö n k i e 1 é g i t é s i eladást illeti, erre nézve a nem fix ügyleteket illetőleg a ktv. 347. §. irányadó, mely szerint, ha a vitás árúnak »tőzsdei ára« nincsen, az eladónak joga van a tőle a rendes időben át nem vett árút a szerződésszegő vevő rovására »h i t e 1 e s személy k ö z b e n j ö tt é v e 1 nyilvános árverés utján eladni«, és csak ha az illető árúnak tőzsdei ára van, adható el az árú a szerződésszegő vevő számlájára szabad kézből. « A keresk. törvény imént idézett g átiak a szabad kézbőli eladásra vonatkozó rendelkezését a m. kir. Curia 1888. junius hó 8-án kelt 496. sz. a. elvi kijelentésében (a helyesen felismert legis ratio alapján) — de lege lata — oda magyarázza, miszerint: »a ktv. 347. §-ában engedett azon jogot, hogy oly árú' melynek tőzsdei ára van, szabad kézből eladható, okszerűleg azon árúra is ki kell terjeszteni, melynek piaci ára van; mivel a 356. §-ából kitünik, hogy a törvény a tőzsdei és a piaci árral biró árúkat egy categoriába helyezi, és mivel az ok, melynél fogva a szabad kézből való eladás meg van engedve, a piaci árral biró árúra épen ugy talál, mint a tőzsdei árral biró árúra. « ausdrücklichen Worten abzusehen, doch in ihren Briefen vom 12. und 19. November zugleich erklart, e r s t nach der Andienung der Waare in Cöln verpflichtet und gewillt zu sein, zu derselben Stellung zu nehmen. Sie versetzen damit die Klager in die Lage, befürchten zu müssen, dass ihnen bei nicht Andienung der Waare in Cöln, und Verkauf derselben etwa in Paris vorgehalten werden würde, dass die Beklagten in Cöln die Waare abgenommen haben würden, und desshalb einen Verkauf in Paris als nicht für ihre Rechnung vorgenommen ansehen. Wenn die Klager, welche franco Cöln zu liefern hatten, unter diesen besonderen Umstanden es vorgezogen, die Transportkosten aufzuwenden, und die Waare nach Cöln zu schaffen, so wie bei geweigertem Empfang dort zu verkaufen, so sind die Beklagten, die durch ihr z w e i d e u t i g e s Verhalten die Klager in Ungewissheit über ihre wirklichen Absichten hielten, gewiss nicht befugt, den Klagern ihr Verfahren als ein die beklagtischen Interessen ausser Acht lassendes zum Vorwurf zu machen. (L. »Seuferts Archív. XXII. B. II. H. 1887 pag. 186. ) 6) »Der Gelegenheitspreis von Gütern, welche, weil nur selten Gegenstand des Umsatzes, keinen Markt haben, daher in dem gleichen Platz zu der gleichen Zeit die Preise in verschiedenen Umsatz fallen, weit auseinander gehen können. Waaren, für welche nur in gewissen Orten ein Markt besteht, haben auch nur an diesem einen Marktpreis; überall sonst einen blossen Gelegenheitspreis, stb. stb. « »Gelegenheitspreis wird je nach Umstánden durch dazu von'den Betheiligten frei ernannte Schatzungsmánner oder durch den Richter unter Würdigung aller Umstánde nach freier Ueberzeugung mit oder ohne Zuziehung begutachtender Sachverstandiger auch wohl durch richterlich angeordneten Schátzungseid stb. ermittelt, stb. « (Dr. Goldschmidt »Handbueh des H a n d e 1 s r e c h t s« II. B. 1. H. 1883. Stuttgart pag. 112)