A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - A fényképészet a büntető igazságszolgáltatás szolgálatában

A JOG. 57 Látszólag visszatetszést szül a 62. §. rendelete : »A védelemnek elfogadása és a védői kötelesség teljesítése csak fontos okoknál fogva tagadható meg. Ily okul a másnemű ügyekkel elfoglaltság nem szolgálhat. A jelen javaslat terén a védelemnek, hogy teljes érvényre juthasson, a védői kar önzetlen odaadásától és szeretetétől felkaroltnak kell lennie. Más országok példája mutatja, hogy a francia barreau mintaképének ellenére — gyakran, fájdalom, a legjobb erők szünetelnek és magukat a gyakorlatban ezen nemes foglalkoi ás alól kivonni iparkodnak. A bíróilag kirendelt védő általi önkényes helyettesítés kiváló módon sérti a védői érdeket. A javaslat értelmébeni védelem csak akkor válhatik valósággá, ha a magyar barreau, eddigi hagyományaihoz hiven, a védő feladatát nemcsak teher, hanem nobile officium gyanánt tekinti. A védőnek a per minden mozzanatára (tehát az e 1 őayomozásra nézve is) hatályos joga. az ügyiratokat betekinteni, csak annyiban szenved korlátozást, hogy a vádirat, vagy a megszüntető indítvány benyújtása előtt a nyomozás vezetője, illetve a vizsgálóbíró köteles az ügyiratoknak, vagy azok ama részének megtekintését megtagadni, melyeknek közlése az eljárás célját veszélyezteti. Ezen határozattal kapcsolatban áll a 65. §. azon rendelkezése, hogy a védő letartóztatott védencével írásban vagy szóval hatósági személy közbenjötte, vagy ellenőrzése mellett mindig, a nélkül csak a vádirat benyújtása után érintkezhetik. Ez irányban is élesebben formulázottak ezen határozatok, mint más bűnvádi eljárási törvényekben. Látszólag ugyan tovább megy ennél a francia legújabb reformjavaslat, a mennyiben az ügyiratok betekintésének jogát ugyan feltétlennek nyilvánítja, azt azonban újból meghiusítja az u. n. közlési tilalom eseteiben (Communications-Verbot). A vizsgálat céljának veszélyeztetése tényének felismer hetőnek kell lennie, annak puszta határozatlan lehetősége nem elegendő. A terheltnek szabad érintkezése védőjével, kinek feladata amazt felvilágosítani és védelmi eszközeinek előkészítésében vezérelni, egyenes következménye a contradictorius vádelv elfogadásának. Annak korlátolása a vádirat benyújtását követő stúdiumra, lényegesen eltér ugyan az e tekintetben majdnem túleszményi felfogású legújabb francia javaslattól; de mindenesetre jobb, hogy itt a törvény korlátot von, mintsem hogy, miként Franciaországban, a vizsgálóbírónak közlési tilalma tegye illusoriussá a terhelt jogát. Jótékony hatású intézkedésnek jelentkezik azon rendelkezés, hogy a védő mindig és közvetlenül értesítendő a vizsgálóbírónak minden fontosabb határozatáról. Ez teszi lehetővé reá nézve valamennyi vizsgálati cselekvény ellenőrzését és azt, hogy a terhelt érdekébenl közreműködése nem puszta képzeletté válik. Es némileg enyhíti is a vizsgálóbíró fönti kötelezettségének súlyos voltát, hogy az ügyiratok megtekintését adott körülmények közt megtagadni köteles. Remélhető, hogy alkalmazása a jövő gyakorlatban nem egyéni tetszésre, hanem a legszélső szükség eseteire lesz alapítva. Annyit az általános, a védelmet szabályozó határozatokról, — melynek már a nyomozó eljárásban tág tér van engedve, a főtárgyalásban pedig minden szabadságát és füg getlenségét korlátozó békója el van ejtve. Mindkét irányban annyiban, a mennyiben az eljárás többé-kevésbé contradictorius és még a nyomozásra nézve is a javaslat axiómája gyanánt szolgál, hogy a védőnek közbenjárása szabálynak tekintendő mindazon percselekményeknél, melyek a tényállás megállapítására vagy a tettességre irányulnak. Ha a javaslat, mint fentebb említtetett, némi korlátot is von ezen elismerést érdemlő jogoknak, mely korlát a védelem érdekét ki zár ó1 a g szem előtt tartók részéről szükségtelennek tartathatnék, mégis másfelől utalnunk kell azon elvitázhatlan tényre, hogy Európa fennálló törvényhozásainak egyike sem ruházza fel a védőt oly nagy hatalomkörrel, mint a jelen javaslat, mely határozataiban még annak mérvét is túlhaladja, a mit a belga bűnvádi eljárásnak bizonyára szabadelvű reformjai nyújtani törekszenek. Nem a javaslat hibája lesz, ha annak alapján a védelem nem emelkednék azon magaslatra, mely szellemének megfelel; itt mindenekelőtt egy erős és f ü g g e 11 e n védői karnak oda kell hatnia, hogy ama jogok a gyakorlatban is becsülést és elismerést nyerjenek a fenyítő igazságszolgáltatás közegeinél. Csak az ezekkel való egyetértésben fogja a védelem elfoglalhatni az> n magasztos álláspontot, me'y a jelen század bűnvádi eljárása legszebb vívmányának tekinthető. megnyomta, — jel a mindig készletben álló, de nem látható fényképésznek — a hivatalnok addig szórakoztatta az idegent, mig ennek arcza a fényképész kamarájába vízszintesen nem esett. A tintaírás, mely szemmel nem látható, iratokon felderíthető a fényképészet segélyével. Lehetetlen papíron tintairást kiradírozni, a nélkül, hogy azt a fényképész ne mutatná ki mindjárt.« Milyen megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a fényképészet ilyen esetekben, azt bizonyítja a francia bank írástudó G o b e r t gyűjteményeinek egyik esete. Utánzata egy hamisított utalványnak. A hamisító, vegyi szerek segítségével, a helyeket, a nélkül, hogy nyomot hagyott voba, megsemmisítette, melyeket szükségesnek látott megváltoztatni és oda nevét és sokkal magasabb összeget irt be. Ez gyanút keltett, mivel az utalvány nem volt avisálva s ennélfogva nagyítva lefényképezték az utalványt. Dacára annak, hogy az utalvány papirosát a vegyi kezelés erősen megváltoztatta, mindazonáltal a fénykép kimutatta az eredeti számokat a hamisítottak alatt, mi által kitudódott a hamisítás és annak elkövetője. A fényképészet jobban lát, mint a legjobb emberi <zem. Épen igy mutatott ki dr. J e s e r i c h törvényszéki vegyész lierlinben különböző iráshamisitásokat a fényképészet segítségével. Egy neki átadott könyvkivonatot fényképezett le s itt látta az utólag kék tentával eszközólt hamisításokat megjelenni, mivel a színek fényképészetileg különfélekép hatnak, a képen egész gyengén, mig az eredeti fekete irás erősen látszik. Hasonló módon mutatható ki egy váltóhamisítás. Ezen fényképészet után való megállapítás azért előnyösebb minden másnál, mert a szakértő ennél minden időben bizonyíthat az ilyen képekkel, mig a vegyi vizsgálat, mely a hamisítási anyagot oly gyakran szétroncsolja, mindig bizonyos tekintetben hiányos marad. Ismeretes a fényképészet utján való nagyítás haszna, a hamisítottnak a valódi aranypénztől való megkülönböztetésére nézve; a különben csak mikroskop útjáu felfedezhető különbségek a nyomat tekintetében egész valójukban feltűnnek. Gyanús bankjegyet, ha kétségen kivül jó mellé egy stereoskopikus készülékbe helyezünk, akkor a hamisnál az eltérő helyeket azonnal kivehetjük. A bűnösök albuma, a melyet kölcsönösen a ne w-y o r ki s londoni, a párisi és sz t.-p é t e r v á r i, valamint a bécsi rendőrség egymással kicserél, legjobb szolgálatokat tesz a bűnösök kiderítésére. A berlini rendőrség nagy »betörök albuma« lényeges gazdagítást ért el. Eddig csak a bűnösöknek arcképét tartalmazta egynéhány megmagyarázó adattal, melyek azonban némely esetekben nem bizonyultak elegendőknek, mivel az arcvonások szakáinövesztés és megváltoztatott hajnövesztés által könnyen felismerhetlenekké válhatnak. A berlini rendőrségi főnökség ennél fogva tehát Párisban B e r t i 11 o n által nyújtott példát követni szándékozik s minden betörőnek, kit a rendőrség elfogott, pontos testméretét veszik fel, melynél a berlini antropológiai társaság által közölt mérőeljárást használják. A mint a büntettek mindinkább nemzetköziek lettek és a londoni rendőrség már előbb megalapította a nemzetközi »betörők albumát«, úgy a bécsi rendőrség is egy olyat állított össze, mely gazdagság tekintetében valamennyi ilynemű gyűjteményt felülmúl. Körülbelül 3000 mintafőt tartalmazott a modern nemzetközi bűnösök osztályából: olasz gányók, angol betörök, amerikai zsebmetszők, valamint francia váltóhamisitók, vagy orosz