A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - A fényképészet a büntető igazságszolgáltatás szolgálatában

56 getlen állás biztosittassék. 1836-ig nem volt a bűntettel vádolt ügyvéd által védhető és saját védelmére kellett szót emelnie. Ez időpontig nem volt róla mondható, a mi ma axióma gyanánt szolgál »his mouth is closed« (szája le van zárolva). E téren is, ha eltekintünk a polgári perbeni védőtől, kinek tevékenysége írásbeli fejtegetések körül mozog, a mult század végétől és a jelen század elejétől származó francia törvények voltak az úttörők. A mint a franciáknak mindazon elveket köszönhetjük, melyek nagyban és egészben véve a mai közvetlen, szóbeli, nyilvános, contradictorius főtárgyalást a bizonyítékok szabad méltatásával alkották, — ép így nekik köszönjük a védelem elismerését és jogainak szabályozását is, habár oly törvény alapján, mely az előnyomozást inquisitoriussá alkotá, a főtáigyalást a vádalakkal diszité. És mindazon nehézségek dacára, melyeket a törvény a védői karnak okozott, — utaljunk csak a védő ominosus megintésére az elnök által, midőn az esküdtek előtt letárgyalt ügyben a Code d'instruction erimin. 311. §-a alapján, — Franciaországban még is egyszabad, független, önérzettel telt védői kar fejlődött, azon francia barreau, mely még ma is mintaszerűnek dicsértetik. Igaz, hogy a francia törvényhozó ezen, korunkra nézve többé ki nem elégítő, amaz időben azonban jelentékeny jogok mértékét a védői karnak nem annyira szabadelvűségből engedélyezte, mint inkább a hatalmak megosztásának elvét követve. A mindenható ministére public-nek ellensúlyt kellett alkotnia, kiváltkép esküdtszéki tárgyalásoknál — szabadabban fejlődő védelem által. A jelen század gyakorlata és kiváltkép azon jóakaró állás, melyet a francia semmitőszék a védelemmel szemben elfoglal, nem csekély mérvben járultak hozzá, hogy a francia barreau hagyományai megerősbödjenek és önállósága fejlődjék. A francia alapon reformált német bűnvádi eljárási törvények terén, valamint az újabb és legújabb kor törvényhozásaiban is a védelem lassankint tiszteletet parancsoló állásra emelkedett. Kérdés már most, vájjon a javaslat e téren haladást tanusit-e? Vájjon a védelem jogai összhangban állanak-e a közvádló jogaival, vájjon a védelmi oltalom a jelen javaslat szerint valódi jogbiztositéknak tekintendő-e vagy sem ? A törvény eszméit megvalósítani, ez magának a védői karnak feladata. Jogaik mérve a per egyes mozzanataiban, összefüggésben ezekkel lesz fejtegetve. Jótékonyan hat azon tételnek első sorba való helyezése: »A védelem joga védő által a bűnvádi eljárás egész menetében és már a nyomozás alatt is gyakorolható* (56. §.). Ezen jog azonban illusorius volna, ha nem lenne az a törvényben járatlanok tudomására hozva a per minden fontosabb mozzanatában. Joggal rendeli tehát a javaslat, hogy az, a kinek letartóztatása birói határozatban mondatik ki, a ki ellen az elővizsgálat vagy vizsgálati fogság rendeltetik el, valamint az, kinek a vád csak kézbesittetik, egyúttal értesítendő, hogy szabadon választhat védőt. Mindezen jogcselekmények ne menjenek többé véghez titokzatos csendben; az igazságszolgáltatás ezen életbevágó intézkedései nem irtóznak többé, mint az inquisitorius perben, a nap fényétől. Leghatályosabbá vá'ik a védelem támogatása a főtárgya lásb a n. Itt, a hol az élet és halál, a szabadság és becsület kockái esnek, kötelessége az accusatorius pernek a terhelt pártállását k é n y s z e r útján, védőnek melléje való rendelése által erősbiteni. Hivatalból rendelendő védő: oly bűntett esetében, melyre öt évnél súlyosabb szabadságvesztésbüntetés van szabva. És joggal kiegészíti ezt a javaslat, a nélkül, hogy más törvények módjára e tekintetben kicsinyes fentartásokkal élne, azon határozattal: a vádlott kívánságára minden bűntett esetében. Nem lehetett volna-e, azon nagyszívű felfogás behatása alatt, mely a javaslatot a védelem érdekei tekintetében vezéreli, egy lépéssel tovább menni és a vétség miatt vádlottnak kívánságát is figyelembe venni? Igaz ugyan, hogy az 59. 4. pontja szerint az ily védő, tekintet nélkül a bűntett vagy vétség fenforgására, hivatalból is rendelendő, ha a bíróság az ügy körülményeinél fogva ezt célszerűnek találja. Biztosak vagyunk benne, hogy a magyar bíróságok a vádlott ebbeli kívánságának mindenkor készséggel fognak eleget tenni. — A hivatalból való védelemnek kiterjesztése mindazon esetekre, ha a vádlott 16-ik évét még túl nem haladta, vagy ha siketnéma, csak az igazság és humanitásnak folyománya. TÁRCA. — A »Jog« eredeti tárcája. / A fényképészet a büntető igazságszolgál tatás szolgálatában. Most 50 éve, hogy Francziaországból ama tudósítás szivárgott át, hogy Daguerre párisi festőnek és barátjának, N i e p e-nek s fiának sikerült volna rajzolók nélkül, tisztán a napsugarak segítségével természethű képeket alkotni. — A legtöbb családnál találhatni még Daguerre-féle képet s azon szemmel láthatólag lehet meggyőződni, milyen kezdetlegesek voltak amaz első lépések a fényképészet terén. Nevezetesen, a hatvanas évek kezdete óta azonban a fényképészet csodálatraméltó változásokon ment keresztül s ennek következtében ennek alkalmazása oly sokféleképen történik, hogy határait nem lehet megszabni. Eltekintve a tisztán művészi czéloktól, melyeknek a fényképészet személyek felvételénél, valamint festmények hű visszaadásánál, rajzoknál, festmények és építményeknél s igy tovább szolgál, a legfontosabb szolgálatokat még a felett az astrologia és meteorológia terén teszi. Ethno- és geographikusok már nem nélkülözhetik, orvosi tudományoknál, valamint katonai céloknál a legnagyobb fontosságú és csodálatos volna, ha ezen művészetet a rendőrség is saját céljaira ne használná. Ez különben a maga teljes mértékében meg is történt. A fénykép világosító sugarát a bűnnek komor árnyvilágába is löveli s épen ebbeli alkalmazásáról akarunk beszélni, mivel ez a jogászvilágot is érdekelheti. A párisi rendőrségi főnökség már régen gyakorlatba vette, hogy az arcképeket céljaira felhasználja. Az utolsó kiállítás alkalmával egy amerikai levelező azt irja : »A mint ma a Mars-mezőről visszatértem, egy nagy embercsoportot láttam egy fényképező rendőr körül, ki egy házat vett föl, melyben egy öreg asszony hirtelen meghalt. Tudakozódtam a körülmények fölött. Ugy látszott, hogy az öreg asszony élet-mécse előbb aludt ki, mint azt a szomszédok várták volna. Egy fiatal ember eltűnt s vele együtt egy pár száz frank. A rendőrség értesült a dologról s az első, a mit tett, az a halottnak, a halotti szobának és a háznak lefényképezése volt. Azután az eltűnt fiatal embert keresték, hogy őt is lefényképezhessék. Csodálatos, hogy mi mindenre nem használja a párisi rendőrség a fényképészetet. Nem rég mindnyájan levétették magukat a legmagasabb rangútól a legalacsonyabbig. Azután rokonságukat s talán barátjaikat is. Lefényképezi az elsöés másodrangú bűnösöket s bűnös-csarnokaik valóságos gyűjteménye a hírességeknek. Minden gyilkosság után először a testet, mielőtt elviszik, azután az egész környezetet elővigyázattal lefényképezik s pedig ezt különös rendőrök teszik, kiknek csak ez a foglalkozásuk. A huncutságok mestereinek fényképei az összes nemzetiségek rendőrfőnökei közt kicseréltetnek. A mint hallom, igen nagy ama bűnök és hamisítások sora, a melyeket a fényképészet segítségével felderítettek. A franciaországi banknak saját fényképészeti terme van, a bankjegy- és váltó -hamisítások kiderítése céljából. Különösen érdekes azon láthatatlan fényképészeti műtermük, melyből levesznek személyeket, a nélkül, hogy azok tudnák. Nem rég a bankpénztárba egy tisztességesen öltözött úri ember jött egy csomag angol állampapírral és ezeket praesentálta. A hivatalnoknak nem igen tetszettek ezen papirok, még kevésbé az, a ki azokat hozta. Mig ő egy villamos csengetyünek gombját