A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Folytatás

ÍL JOG. 23 a fuvarlevélnek felperes mint címzetthez történt kiszolgáltatása előtt az általa feladott tulajdonának vélelmezendő árú felett jogosan rendelkezett és alperes eme rendelkezést jogosan foganatosította. (1887. nov. liván, 719,887. sz.) Bűnügyekben. A btk. 413. íj-a ala esik azon cselekmény is, melylyel valaki mas gyárosnak iparjegyét, Yagy az árucikknek bizonyos, a gyáros által meghatározott elnevezését ngyauazon gyáros, bár hasonértékű, de más minőségi) és más elnevezésű árucikkére alkalmazza. - A -J13. §-ba foglalt bűncselekmény fogalmához nem kívántatik meg az, h0£y a cselekmény által a má>ik gyárosnak kár okoztassék. — Az üzlet főnökének felelősségi kérdése alkalmazottjainak biinte tendo cselekményeiért. — A vádemelés megoszthatóságának kérdése. A budapesti kir. tör\énjszék iparvtdjegyhamisitás vétsége miatt feljelentett B. Ferenc elleni bűnügyben végzett: Ezen ügyben a további eljárás megszüntettetik és a közletétben 193. sz. tétel alatt bűnjelként őrzött 17 drb. üres pezsgőpalack panaszos T. Józsefnek kiadatni rendeltetik. Mert T. József budafoki pezsgőgyáros az 1-ső naplószám alatti feljelentésében azon panaszt terjeszté elő, hogy B. Ferenc, mint a »L. F. és társa« cég képviselője a T. Ferenc által gyártott és az 5. és 13. naplószám alattiak tanúsága szerint a bpesti kereskedelmi és iparkamara árúvédjegy-lasjtromozó hivatala által 1883. november 12-én lajstromozott, a nagyméltóságú a m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmügyi minisztérium által a >Központi Ertesitő« 1884. február 14-én megjelent 14-ik számában kihirdetett iparvédjegygyei ellátott -Talisman<> című pezsgöbor üvegjeiről az iparvédjegyként szolgáló vignettákat leszedte és ezeket a »Grand vin reserve« és •Yin-brut* című pezsgőborokat tartalmazó üvegekre alkalmazván, ez utóbbiakat a közkedveltségnek örvendő ;;Talisman« cím alatt küldte meg a határozottan >Talisman<< pezsgőt rendelő vevőknek azon célzattal, hogy ez által a »T. József és társa« cég hitelét rontva, e cégnek ugy erkölcsi, mint következményeiben kiszámithatlan anyagi kárt okozzon. Az ennek folytán megindított bünvizsgálat adatai szerint minden kétséget kizárólag csak az volt megállapítható, hogy M. János veszprémi kanonok f. évi május hóban a L. cégtől 25 üveg >Talisman« pezsgőt rendelvén, 25 üveg > Grand vin reserve-t< kapott, mely üvegekre azonban a Grand vin reserve«-féle üvegeken használtatni szokott dugaszolás érintetlen hagyása mellett Talisman. vignetta volt ragasztva. Erre vonatkozólag a vádlottnak 10. naplószám alatti védekezése és Cz. Lajos, Spr. József 12. és 19. naDlószámok alatti vallomásaival igazoltatott, hogy a megrendelés érkeztekor a L. cég pincéiben 25 üveg Talisman már nem lévén, a pincekezelő Cz. Lajos a nélkül, hogy B.-uek erről szólott, vagy hogy ez a körülményről csak a legkisebb tudomással is birt volna, minthogy a Talismant, a »Grand vin rtserve«-vel az áruk úgyis egyforma lévén, egészen egynemű bornak tartotta, hogy a sürgős megrendelésnek azonnal eleget tehessen, a pincében lévő üres Talisman-üvegekről a vignettákat leszedvén, azokat Spr. József által »Grand vin reserve« üvegekre ragasztatta és ugy expediálta. Hogy pedig Cz.-nak ezen cselekményéről B.-nek tudomása lett volna, az idézett három vallomással szemben épen semmivel sem igazolják, sőt B.-nek azon cselekménye, hogy Cz.-től a követett eljárásról értesülvén, M. Jánoshoz azonnal az 1-ső naplószám alatt lévő levelet irta, melyben a tényállást a fentiek szerint előadván, a történtekért elnézést kér, egyenesen jóhiszeműségét igazolja. A B. Józsefnek egészen hasonló körülmények és hasonló indokokból Talisman helyett Talisman-féle vignettákkal elküldött Vin-brutra vonatkozólag pedig Cz. ugyanazt adja elő, mint az első esetben, sőt hozzá teszi, hogy főnöke által az M. János féle esetben megrí orgáltatván, ennek ez okból ezen újabbi cselekményéről szólani nem is mert. Az igy megállapított tényállás szerint B.-t még büntethető tényálladék megállapithatása esetén sem terhelné a büntetőjogi felelősség, mert sei ki más egyénnek az ő tudta és beleegyezése nélkül elkövetett cselekményeiért büntető úton felelősségre nem vonható, de a büntethető tényálladék nem állapitható meg Cz. Lajos ellen sem. Nem pedig azért, mert a panaszosok a vizsgáló biró előtt tett beismerése, a vizsgálati iratokhoz csatolt árjegyzékek és végre a 15. naplószám alatti szakértői szemlejegyzőkönyv tanúsága szerint a -Talisman« és a »Grand vin reserve«, valamint a »Vin-brut« között a bor nemére nézve alig van és csak a cukortartalom mennyisége által előidézett különbség és mind a három pezsgőfajnak egy és ugyanazon ára van. Hogy tehát Cz.-t a reális kereskedő szolidsága szempontjából minden esetre kifogás alá eső cselekménynyel büntetőjogilag beszámítás alá eső dolus nem vezette, abból is kitűnik, hogy a borcseréből még főnökére sem, de ő reá egyáltalán haszon nem várt s igy cselekményében a panaszos által hangoztatott kárositási szándék sem állapitható meg. Mindezektől eltekintve, végre az iparvédjegy-hamisitás vétsége tényálladékának tárgyi alkatelemei sem lelhetők fel a panaszosok cselekményében, mert beigazolva lett, hogy a panaszosok állítólag hamisított védjegye ugyancsak a panaszosnak ugyanazon gyárából került minőség és arra nézve is egynemű készítményére használtatott, a nevezett vétség tényálladékának sarkalatos alkateleme pedig épen abban rejlik, hogy más belföldi gyárosnak, j iparosnak stb. védjegye használtassák fel más készítményére. (1886. dec. 10., 42,206.) A budapesti kir. itélö tábla: a kir. tvszék végzését indokainál fogva helybenhagyja. (1887. február 28-án, 1,501. sz. a.) A in. kir. Curia : Mindkét alsóbb fokú bíróság végzése megváltoztatásával, B. Ferenc az iparvédjegy hamisításának a btk. 413. §-a alá eső vétsége miatt vád alá helyeztetik s ellene a végtárgyalás elrendeltetik, Cz. Lajos ellenében a bűnvádi eljárás erre vonatkozólag ki nem terjesztetik. Indokok: Meg volt változtatandó mindkét alsóbb fokú bíróság végzése mindenekelőtt azért, mert a btk. 413. §-ának adott azon értelmezés, mely szerint nem esik ezen szakasz alá a cselekmény, ha vádlott valamely gyárnak egy bizonyos gyártmánya megjelölésére a rendelt védjegyét, ugyanazon gyárnak, egy másik I gyártmány elnevezése alatt hozza forgalomba: ezen értelmezés ; határozott ellentétben áll ugy a törvény világos szavaival, valamint annak logikai értelmével. De ép oly határozottan téves az első fokú bíróságnak az imént kiemelt értelmezése indokául elfogadott s a másodfokú bíróság által is osztott azon felfogása, hogy az iparvédjegynek az említett bíróságok által kiemelt, habár a gyártmány előállítójának rendelkezésével ellenkező használata által azon jog csakis ugyanazon gyár gyártmányára használtatván, kár nem okoztatik. A törvény értelmezését illetőleg ugyanis, az idézett 413. §. — mellőzve az ide nem tartozó eseteket — büntetést rendel az esetre, ha valaki másnak, nevezetesen gyárosnak iparvedjegyét jogtalanul azon célból használja, hogy a közönséget valamely árúcikk eredete, természete, vagy minősége iránt tévedésbe ejtse. De minthogy B. Ferenc más személy, mint T. József, e szerint az előbbi T. József védjegyét csupán az esetben használhatta volna jogosan — vagyis T. József védjegyének B. Ferenc által való 1 használása csak az esetben nem lett volna jogtalan — ha ,ez a használásra vonatkozólag T. által felhatalmaztatott volna. Ámde a terhelt maga sem állítja, hogy őt T. jogosította volna fel a 2 Talisman « cimü gyártmány megjelölésére rendelt védjegyeknek az ezen gyártmányt tartalmazó üvegekről való levételére és azoknak egy másik, habár ugyanazon gyárból eredő gyártmány megjelölése céljából való használatára; e szerint a 413. §. két lényeges ismérve, hogy más, vagyis nem T. és hogy jogtalanul használta a »Talisman« védjegyet, a kérdéses esetben tényleg fenforog. De fenforognak az idézett szakaszban meghatározott többi ismérvek is ; mert nem áll az, a miből az alsóbb fokú bíróságok végzése kiindulni látszik : hogy hamis védjegy használatának vétsége csak az esetben forogna fenn, ha a közönség valamely gyártmány »eredete« iránt vezettetik tévedésbe, vagyis, hogy e cselekmény a lörvény szerint nem forogna fenn azon esetben, ha egy bizonyos gyártmány megjelölésére rendelt ugyanazon cégnek vagy gyárnak egy másik gyártmány megjelölésére a gyár tulajdonosának rendelkezésével ellenkezőleg alkalmaztatik. Hisz ezen felfogás egyenes ellentétben áll a törvény szövegével, a mely büntetendőnek nyilvánítja egyéb feltételek mellett — a védjegy hamis használatát nemcsak azon esetben, ha az azon célból foganatosittatik, hogy a közönség valamely gyártmány »eredetére« hanem az esetben is, ha azon célból foganatosittatik a hamis használat, hogy a közönség — valamely gyártmány »természete« vagy minősége iránt ejtessék tévedésbe. Ha tehát a védjegy egy bizonyos természetű vagy egy bizonyos minőségű árúcikket jelent és ha ezen védjegy — más természetű vagy minőségű gyártmány megjelölésére használtatik ; nem lehet kétséges, hogy a közönség — a hamis megjelölés által árúba bocsátott cikk természete, vagy minősége iránt tévedésbe vezettetik. A törvény nem tesz különbséget a között, ha a megtévesztés ugyanazon gyár különböző vagy más gyáros gyártmányára vonatkozólag eszközöltetik. Az id. törvény szerint ugyanis a vét-