A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 1. r

ü JOG. 37 követelést magában foglaló ügy, a közbevetett felebbezés, felfolyamodások miatt, négy hosszú éven át kívánt sikerhez nem jutott; a bajon segíteni több jeles jogtudósaink olykép akarnak, hogy a felebbezést szűkebb mederbe visszaszorítani, a kir. járásbíróságok bíráskodási körét tágítani (hogy fér ez össze B. ur azon állításával, hogy az alsóbb bíróságok tagjai kevés kivétellel nem képesek ?) és a kir. törvényszékek teendőit könnyíteni, s a személyzetet lehetőleg szaporítani ajánlják. Ha egy-két bíróság tagjai közt — az aranynak is lévén alja — találkoznak, kik nem ütik meg a teljes mértéket, nem szolgál alapul, hogy egy tekintélyes alsóbb bírósági testület tagjai képzettségéről csaknem általánosan megrovólag szólani, hirlapilag cikkezni lehessen. Azon állítása B urnák, mintha lennének oly kir. járásbíróságok, melyek 15 év óta megvizsgálva nem lettek volna a szigorú ügykezelési szabályok ellenére, alig feltételezhető, mert mindegyik kir. törvényszéki elnök évenkint legalább egyszer a felügyelete alatt álló kir. járásbíróságokat megvizsgálni s a vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, a nagyméltóságú in. kir. igazságügyministeriumhoz felterjeszteni köteles ; ha mulasztaná, sürgetést eredményezne; azonban ennek ellenére, ha egy két kir. járásbíróság vizsgálatlanul találtatnék is, arról az egész járásbíróságokra hímet varrni nem lehet. Végül még annyit: mindenkinek van háza előtt mit seperni, előbb saját udvarunkat takarítsuk és szépítgessük, ugy menjünk segélyül a szomszéd udvarterület csinosítására. Gacsályi Lajos, kir. járásbiró h'ehér-Gyarmatoll. ritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból.* Irta: BANFFAV SIMON", kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. Beváltom a »Jog« 1887. évi 52. számában adott szavamat, nem csupán azért, mert adtam, hanem hozzászólok az öröklési törvényjavaslathoz, mert ugy a munkálat nagy jelentősége, mint tárgyának kiváló fontossága és szerzőjének jogirodalmunkban is méltán elfoglalt előkelő állása nemcsak megérdemlik, hogy foglalkozzunk vele, de kötelességünkké teszik véleményünk előzetes nyilvánítását is, ha nem egyébért, legalább hogy ha esetleg egyikmásik szabványának hiányossága vagy kellőleg nem szabatositott kifejezése folytán a gyakorlatban támadható nehézségekkel szemben mi gyakorló jogászok ne tehessük magunknak azon alapos szemrehányást, hogy módunkban lett volna ugyan idejében hozzászólni, de bármi el nem fogadható okoknál fogva nem tettük, hanem a szerző vállára vetve a felelősség túlsúlyát — mint ezt különben büntetőtörvény-könyvünknél is sajnosán tapasztaljuk — közönyösen szemléljük e nagyon is életbevágó törvény megalkotását s azután egy-két talán elhibázott, vagy a gyakorlati követelményeknek kellőleg meg nem felelő, de jókori figyelmeztetésünk folytán talán megváltoztathatott intézkedése miatt az egészet elitéljük s nem meggyökerezésére, de tőlünk telhetőleg népszerütlenitésére törünk. E fajta utólagos kritikának élén szándékozom néhány csorbát ejteni e kritikai szemelvényekké', mi által egyúttal ezek célja és határa is körvonalozva van; nem fogok tehát széles elvi fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem a gyakorlatot szem előtt tartva, azokra szorítkozom, melyek alkalmazásuk esetén zavart, vagy legalább is nehézségeket okozhatnának. Kijelentettem már, hogy a törvényjavaslat elveit általában helyeslem, szigorúbb vagy lazább alkalmazásukat illetőleg, vagy a miben tőlük netalán eltérek, lesz alkalmam illető helyén nyilatkozni ; talán eszmecserére vezet, mit annál szükségesebbnek tartok, minthogy az ily positiv jellegű törvény megítélésénél minő az öröklési, rendesen a többség nem jogi, de leginkább családi, gazdasági stb. indokok alapján képezett meggyőződése szokott döntő befolyással lenni, a véleményeltéréseknek tehát igen tág tere van. Ily nézeteltérést idéz elő mindjárt a javaslat 7. §-a. * Csak köszönettel tartozunk ezért magunk és olvasóink nevében. A szerkesztőség. A G. §. az öröklési jogra való érdemetlenség eseteit sorolja fel, az öröklésre hivatott által az örökhagyó ellen intézett mind megannyi súlyosan büntetendő cselekményeket, melyek az indokok szerint is az érdemetlenséget a megsértett jogrend helyreállításának követelményekép vonják maguk után s melyek már önmagukban oly természetűek, hogy az öröklési jog elvonásával kell hogy sújtassanak. De hozzáteszi e javaslat mindjárt a 7. §-ban, hogy I ez érdemetlenségi esetek ellenvetés nélkül hivatalból figyelembe nem vétetnek. Már itt az én nézetem a javaslatétól nagyon eltér, dacára az osztrák- és szász törvénykönyvek hasonló intézkedésének. A bűncselekmények által meglazított jogrendnek helyre! állítása ugyanis a büntető biróság feladata, még pedig a bt. szabványai szerint vagy hivatalból, vagy magánpanasz folytán; minthogy pedig az érdemetlenségi esetek kivétel nélkül hivatalból üldözendő bűntényeket képeznek s az indokok szerint, de különben is oly természetűek, hogy önmagukban vonják maguk után az öröklésre való érdemetlenséget az örökösöknek minden erre való hozzájárulása vagy befolyása nélkül; ez esetekben tehát a jogrend csak ugy állitható helyre, ha az egyes cselekmények ! minden jogi követelményei beteljesednek, miknek logikai következI ménye, hogy ugy a bt.-ben megszabott büntetés, mint a magukból a tényekből folyó, a megsértett jogrend helyreállítására szükséges érdemetlenség is minden magánpanasz nélkül hivatalból kimondassék s pedig annál inkább, mert a nagyon ritka esetekben előforduló megbocsátás bizonyítása a büntető eljárás keretén kivül nem esik. Ha azonban az örökösök ez érdemetlenséget nem akarják '• hasznukra fordítani, ez tőlük függ s megtehetik és ezért legfelebb azt lehetne kimondani, hogy az örökség az érdemetlentől hivatalból el nem vonatik. A 11. §. rendeli, hogy ha valaki a hagyatékból végremielet vagy szerződésnél fogva valamit kap, e mellett a törvényes örökösödés révén reá esendő hányadát is követelheti. Nagyon sokszor megesik, különösen a kisbirtokosoknál, különösen házassági szerződések kötésekor, hogy egyik-másik gyermekének halála esetére bizonyos ingatlant lekötött, nem ajándékozási tekintetből, hanem hogy akár gazdasági, akár egyéb okoknál fogva azon bizonyos birtokrész számára biztosittassék; az is bizonyos, hogy rendesen eme birtokrész képezi önmagában is könnyen és előnyösen elidegeníthető részét s eszébe sem jut, hogy ez átadott rész örökségébe be ne számittassék és csak , kivételesen történik, hogy ezt örökségébe betudatni nem akarná. Ha már most az illető törvényes örökösödési hányadát is követelhetné, először ez az örökhagyó szándékával is ellenkeznék, ele örököstársaival szemben igazságtalanság is volna ; ezenfelül e §. az örökösről egész általánosságban beszél, a nélkül, hogy az 54. §-bau emiitett beszámítási esetekre csak vonatkoznék is s dacára az 53. §. intézkedésének, gyakran kételyekre s igy perre adhat alkalmat; ezért én e §. intézkedését épen megfordítanám s azt mondanám ki, hogy a végrendeletileg vagy szerződésileg kapott örökrész a törvényes örökösödési hányadba betudandó: ha csak az örökhagyó másként nem intézkedett s ez esetre az 53. §. is e szerint lenne módosítandó. Az örökbefogadásnak alapját az örökbefogadási szerződés i képezi. Egy ily előttem kötött és árvaszékileg visszautasított, de j felsőbb helyen jóváhagyott szerződésben meg volt állapítva azon j összeg, mely összegig az örökbefogadott törvényes örökösödése I terjed. Hasonló szerződések, azt hiszem, a jövőre sem lesznek ! tiltva s igy az esetek gyakrabban is előfordulhatnak ; minélfogva I a 19. §-ba bevenném, hogy az örökbefogadás az örökbefogadott ! gyermek, ugy ennek leszármazói és az örökbefogadó között az 1 örökbefogadási szerződés keretén belül törvényes örökösödési kapcsolatot hoz létre. E §-ban intézném még el a gazdaságba beházasodott vő öröklési jogát is, miről tüzetesebben a 33. §-nál fogok megemlékezni. A 23. §-ban e szó után : »örökség«, zárjel közé beszúrnám a (34. §.), sőt a 25. §-ban e két szó közé: »az egész«, beszúrnám : »az őtet illető«, nehogy az utóbbi g-beli egész örökségnek tágabb és kiterjedtebb értelem tulajdoníttassák a 23. § beli örökségnél, pedig ugyan egyet jelent, csakhogy az ajánlott módosítással a házastárs örökösödési joga kifejezetten említtetik meg. A javaslat a nagyszülőkön és ezen leszármazom túl a törzsbeli örökösödést az i z-beli örökösödéssel helyettesíti s ha I csakugyan a törvényes örökösödési kapcsolat a déd- és ükősökig | terjed, helyesen; csakhogy én a törvényes örökösödési kapcsolatot