A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Érvényesítheti-e tulajdoni jogát az engedményes a felfogható ellenében zálogjogilag bekebelezett olyan activ követelésre nézve melyre tulajdoni jogát telekkönyvileg bekebeleztetni elmulasztotta?

A JOG. bSütetötörvénykönyvek alapelveit, rendszerét, vezérintézkedeséit eddigelé nem is kívánta módosítani egyiké sem a felkért szakköröknek. Sok módosítás, mely javaltatik, olyan, melyet tán a felsőbb bíróságok helyesebb gyakorlata nélkülözhetövé, feleslegessé tehetett volna. De ez nem változtat semmit a módosítás szükségességén. Ha az intézkedés homályos s e miatt tévmagyarázatokra adott okot, vagy ha nem is az, de csak a .gyakorlat tért helytelen irányba, egészen elhibázott és káros ut lenne, várni, mig évtizedek múlva más emberek más — tán helyesebb — értelmezést fognak adni a törvény azon rendelkezéseinek. A leghelyesebb és legrövidebb ut, ha a törvényhozás, mely a törvényt, ha szükséges módosíthatja is, vet véget a helytelen iránynak és szünteti meg pótiutézkedések által a tapasztalt hiányokat. Midőn azonban egész jogosultnak tartom a módosításokat ily rövid idő után is, ha egyik-másik intézkedését a büntetőtörvénykönyveknek a szakkörök hiányosaknak vagy célszerűtlennek jelzik, — helyénvalónak tartom a figyelmeztetést, hogy oly kicsinyes dolgokra is kiterjeszteni azt, mit tényleg könnyen rectificálhat a fötörvénvszékek gyakorlata, nem lesz célszerű. Ez csak elvonná a figyelme t a valóban szükséges módosításoktól s oly chaost létesítene, mit felidézni a törvények stabilitása szempontjából is nem kellene. A budapesti ügyvédi kamara megtartotta igénytelen nézetem szerint e tekintetben a helyes mértéket. ^ annak, a kik az egész módosítási actiót a büntetőtörvénykönyvek tudós szerzője elleni leplezett támadásnak mondják. Én ezt nem hiszem. Kizárja ezt a véleményadás tárgyában kiboesájtott ministeri felhívás tartózkodó tartalma s azon személyes tapasztalatom alapján is ismert törekvés, hogy a módosítások csak a legszükségesebbekre szorítkozzanak. Ervényesitheti-e tulajdoni jogát az engedyményes a foglaltató ellenében zálogjogilag bekebelezett olyan activ követelésre nézve, melyre tulajdoni jogát telekkönyvileg bekebeleztetni elmulasztotta? Irta : CSANÁDY ISTVÁX, kir. járásbiró Szt.-Enclrén. Előttem, mint biró előtt, egy nem közönséges és nem mindennapi tulajdoni igényper' fordulván meg, minthogy az már a harmadbiróságnál is megoldást nyert, nem vélek felesleges munkát végezni, ha annak lefolyását és eredményét röviden ismertetem. Egy követelő fél adósa ellen kielégítési végrehajtást foganatosíttatván, lefoglaltatta végrehajtást szenvedőnek egy harmadik személy elleni zálogjogilag bekebelezett activ követelését és arra, a végrehajtónak a telekkönyvi hatóság megkeresése folytán, telekkönyvileg bekebelezett alzálogjogot nyert. A végrehajtási foglalást megelőzőleg azonban azon activ követelést a végrehajtást szenvedő másra átruházván, az engedményes, a lefoglalt activ követelés iránt tulajdoni igénykeresetet indított. Azt adván elő igénykeresetében, hogy az activ követelés nem volt lefoglalható, mert azt a végrehajtást szenvedő, a kötvényre vezetett szabályszerű engedmény mellett, a végrehajtást évekkel megelőzőleg reá átruházván, miután a kötelezvény is birtokában van, a lefoglalt activ követelés többé nem az adós végrehajtást szenvedőt, hanem őt, mint engedményest illeti tulajdoni és szabad rendelkezési joggal. Az igénykereset ellenében végrehajtató azt hozta fel, hogy miután az igénylő a reá átruházott s zálogjogilag bekebelezve levő activ követelésre tulajdoni jogát nem kebeleztette be, tulajdoni jogot ahoz nem nyert és maga az átruházás ténye, a végrehajtatónak végrehajtás utján nyert és telekkönyvi bekebelezéssel biztosított alzálogjogát meg nem döntheti. Ezen kérdés elsőbiróságilag akként oldatott meg, hogy felperes tulajdoni igényének megállapítása mellett, a lefoglalt activ követelés, a bírói zár alól feloldatott, a telekkönyvi hatóság pedig megkerestetett, hogy a végrehajtó megkeresése folytán, a végrehajtató javára, az alzálogjog bekebelezését elrendelő végzése joghatályát, az igényperben hozott ítélet jogerőre emelkedéséig, függeszsze fel. Mert igénylő felperes a perhez csatolt és végrehajtat!) alperes által nem kifogásolt átruházási okirattal beigazolta, hogy az igényelt és lefoglalt activ követelés végrehajtást szenvedő által a foglalást megelőzőleg reá átruháztatván és a kötelezvény neki át is adatván, ahoz a tulajdoni jogot megnyerte. Végrehajtató alperes pedig az igényelt activ követeléshez nem tulajdoni, hanem csak zálog-, illetve alzálogjogot nyert, attól feltételezetten, ha a foglalás meg nem fiámadtatván, jogerőre cmclkedhetik. Minthogy pedig a foglalás igényperrel megtámadva lett s minthogy igénylő felperes a lefoglalt activ követeléshez, reá lett átruházás folytán nyert tulajdoni jogát beigazolta, az ugyanazonosság pedig kétségbe nem vonatott, felperes tulajdoni igényének megállapítása mellett, a lefoglalt activ követelés a bírói zár alól föloldandó s az alzálogjog bekebelezését elrendelő végzés joghatályának az igényperben hozott ítélet jogerőre emelkedéséig leendő felfüggesztése iránt, a telekkönyvi hatóság megkeresendő volt. A másodbiróság az elsőbirósági Ítéletet megváltoztatta. Mert nyilvánkönyvi jogok csak bekebelezés által levén megszerezhetők, felperes az által, hogy a kereseti alzálogjogot a telekkönyvi tulajdonos az cngedménynyel reá ruházta, tekintve, hogy annak bekebeleztetését elmulasztotta, azt a jogot még meg nem nyerte; ellenben a periratoknál levő telekkönvvi végzés szerint az alzálogjog még mindig végrehajtást szenvedő tulajdonát képezvén, ellene azon alzálogjogra a végrehajtás jogosan vezettetett és igy az a zár alól felokiható nem volt. A harmadbiróság azonban a másodbirósági ítélet megváltoztatásával indokainál fogva az elsőbirósági Ítéletet hagyta helyben. Nyilt kérdések és feleletek. i. Yisszavonliatd-e a vád a magánvádló indítványától Függő vétségi esetekben a perújítás állapotában is. (Kérdés.) Egy magánvádló indítványától függő vétségi esetben (könny ü testi sértés) vádlott jogérvényesen elitéltetvén, kérte az ügynek újra felvételét Az újra felvételi kérelemnek hely adatott és a tárgyalás kitüzetvén, magánvádló is megidéztetik. A tárgyalás kezdetén magánvádló a vádját visszavonja és kijelenti, hogy miután a vádlottnak megbocsátott, annak újólagos elitéltetését nem kívánja. Kérdés már most, elfogadhatja-e a b'róság magánvádló nyilatkozatát és beszüntetheti-e az ügyet a bűnvádi eljárás 2-J §-a értelmében, vagy ha nem szüntetheti be az ügyet, miképen járjon el akkor, ha magánvádló az ügybe tovább befolyni nem akar ? Ezen érdekes kérdés megvitatását kérném. Dr. Fehér Manó, ügyvéd Pécsknn. II. A sérteti lel indítványára büntetendő cselekményeknél visszavonható-e az indítvány a perújítás folyaman '. (Felelet.) A hivatalból való üldözésnek általános elve alól, a mely a büntetőjog közjogi jellegének érvényre emelkedésével együtt minden modem büutetöjogban elismerésre jutott, mindegyik törvény kivételt tesz a büntetendő cselekményeknek egy egész csoportjánál. Az e csoportba sorolt több-kevesebb delictumnél a törvényhozás jogot ad a büntetendő cselekmény által jogaiban közvetlenül sértett, vagy veszélyeztetett egyénnek arra, hogy az indítványtételnek mellőzésével útját állhassa az elkövetett bűncselekmény üldözésének, sőt befolyást ad neki — a francia büntetőjognak egyedüli kivételével — a már megindított büntető eljárásra is, megadván a sértett félnek azt a jogot, hogy indítványának bizonyos időhatáron belül való visszavonása által az eljárás megszüntetését idézhesse elő. Törvényünk e nagy horderejű joggal valóban a legszélsőbb időhatárig felruházza a sértett felet. Eltekintve néhány kiválóan súlyos büntetendő cselekménvtől, a melyeknél az indítvány visszavonása egyáltalán nincs megengedve,1 egyébként — a büntető törvény llfi. §-a értelmében — 236 1 Ilyenek codexünk 238. és 322. §-aiból 317., 320. és 321. §-ba ütköző büntettek. a 232., 233.,