A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Peres eljárásból származó felemelt bélyeglilletékek vajjon sohasem engedhetők-e el?

436 Ezt az igazságot keressük mindig, midőn felszólalunk és ez­úttal is pénzügyi közigazgatásunkat a jogélet határaiba óhajtjuk terelni. Ugyanis egyik közvetett adónemre vonatkoznak a különböző időben hozott bélyeg- és illetéktörvények, melyek egyikének az 1873. évi IX. t.-cikknek 7. §-a a következő intézkedést tartalmazza : »A peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések miatt .... kiro­vandó felemelt illetékeket sem elengedni, sem mérsé­kelni nem lehet s ha a bélyegröviditések ügyvédi képviselet mellett követtetnek el, azokat első sorban mindig a képviselő ügyvédek tartoznak fizetni.« A törvény eme határozata a felemelt bélyegilletéket illetőleg végtelen szigorú ; s ezt a szigorúságot még súlyosabbá teszi az, ha drákóilag haj tátik végre, s ha a méltányossági szempontok és a bélyeglerovás elmulasztása körül a bélyegkötelezettséget teljesítő fél vagy ügyvédje akaratán kivül eső viszonyok figyelembe nem vétetnek. E részben általános panaszra most már alig van ok, mert a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság fennállása óta, ez a biróság a peres felek és ügyvédek által, hozzá felvitt bélyeg­ügyeikben felhozott s a törvény keretén belül elfogadható, mél­tánylást érdemlő alapos indokokat az ügyek elbírálásánál, mint azt számtalan határozata bizonyítja, figyelmen kivül nem hagyja; s miután a határozataiban kimondott elvek az alsóbb pénzügyi ille­tékes hatóságoknál is terjedtebb körben ismeretesekké válnak, nem ritkán az alsóbb pénzügyi hatóságok részéről is hozatnak már e részben oly határozatok, melyek a jogérzetnek elvitázhat­lan bizonyítékai. Ámde merülnek fel mégis esetek, melyekben az idézett törvénynek szószerinti alkalmazása túlszigorú s a melyeknél az idézett törvénynek szószerinti értelmezése szerintünk nemcsak méltányossággal, de hazai törvényekre alapított igazságossággal is ellentétben áll. Gyakori ugyanis, hogy: 1. a peres eljárásban képviselőként működő ügyvéd vagyon­talan vagy vagyontalanul elhal: ebben az esetben az általa meg­bízottként vitt perben elkövetett bélyegcsonkitásból eredő rendes és felemelt bélyegilleték a megbizó féltől követeltetik ; 2. a megbizó fél is elhal, vagy ha a fél ügyvédi képviselet nélkül perelt s elhal: a rendes és felemelt bélyegilleték örökö­seitől követeltetik ; 3. maga az ügyvéd vagyon hátrahagyásával hal el: ekkor a rendes és felemelt illeték az ügyvéd örököseitől követeltetik és pedig mind a három esetben az idézett törvény ama rendelke­zése alapján, hogy peres eljárásban elkövetett bélyegröviditések miatt a felemelt illetékeket »sem elengedni, sem mérsékelni nem lehet«, a törvény által megállapított fokozottabb mérvben. A fenti első pontra, bár a felemelt illetékre vonatkozólag aggályaink vannak, megjegyezzük, hogy, miután az ügyvéd a peres fél megbízása folytán működik s a megbizott ténykedéseért a bélyegilleték kötelezettséget illetőleg a megbizó is felelős, a tör­vénynyel szemben szavunk alig lehet; de a két utóbbi esetben két kérdés áll előttünk: Első az: követelhető-e a bélyegilleték az örökösöktől közigazgatási uton? Második pedig az: követelhető-e a felemelt b é­lyegilleték az örökösöktől:? Az első kérdésre a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság még 1886. évi május hó 10-én 7,576/1885. sz. a. hozott határo­zatában megadta a választ, mely szerint »általában oly illetékek, melyekért örökhagyó csak személyileg volt fizetésre köte­lezett és melyek sem alanyi, sem tárgyi kezességnél fogva a jogutódokat nem terhelik, személyileg fizetésre köte­lezett örökhagyó örökösein csak polgári birói úton érvé­nyesíthetők.* Ily esetben az illetékkezelésre vonatkozó 1881. évi XXXIV. t.-c. végrehajtása tárgyában a m. kir. pénzügyminisztérium által 1881. évi június 4-én 38,833. sz. a. kiadott utasítás I. függelékének 89. §-a irányadó s ugyanannak 9U. §-a értelmében az eljárás az, ho»y az örökösök a jogalapnak velük leendő előzetes közlése mellett az illetékes pénzügyigazgatóság által, meghatározott idő alatti fizetésre felhivandók s az illeték miatt a per, az illeté­kes bíróságnál csak akkor indítható meg, ha a felhívás eredménytelen marad. Ennek a felhívásnak eredménye azonban legtöbb esetben az, hogy az örökösök — mintsem hogy a peres eljárás fáradal­mainak s költségeinek magukat kitegyék — inkább hajlandóknak nyilatkoznak a követelt illetéket lefizetni; de tudomásukra jővén, hogy a követelt s örökhagyót terhelt illetékek nagyobb részét a birságképen kivetett felemelt részösszeg képezi: nagyon sok eset­ben velük, mint örökösökkel szemben a felemelt illeték jogos­s ág a ellen, a nekik kézbesített fizetési meghagyás vételétől számított felebbezési határidőn belül, felebbeznek. Az ügy eme stádiumában következik be a fent felvetett második kérdés, t. i. kötelezhetők-e az örökösök a f e 1 e m el t b é ly e g i 11 e t ék f i z e t é s é r e ? S ez tulajdonké­peni tárgya jelen cikkünknek. A tapasztalat eddig azt bizonyítja, hogy ha az örökösök a pénzügyigazgatóság felhívása folytán örökhagyót csakis személyi­leg terhelő illetékek fizetését elvállalják, de a felemelt bélyeg­illetéknek v e 1 ü k szembeni jogosságát megtámadják, a peres eljárásból származott bélyegilletékek felemelt s igy bírságot képező részét illetőleg a többször hivatkozott törvény alapján, mert peres eljárásból származó felemelt illetéket »sem mérsékelni, sem elengedni nem lehet«, egyszerűen elutasittatnak s a kincstár e részbeni követelése tőlük kérlelhetlenül behajtatik. Ennek a* peres eljárásból származó felemelt bélyegi!letékuek az örökösök kelszembe ni jogosságára nézve ha­tározott és meggyőződésen alapuló észrevételeink vannak s ezek az észrevételek a következők : Azt hiszszük, abban velünk mindenki egyetért, hogy ille­tékek körül felmerült oly esetben, midőn adózó polgárt vagy ügyvédet az illetékes hatóság felemelt illetékkel ró meg s illetve mulasztásáért bírságol, ez a bírságolás mindaddig, míg ügyvédek és kir. közjegyzők, valamint ezek helyetteseit illetőleg, az illetékekről szóló 1881. évi XXVI. t.-c. 18. §-ában jelzett j ö­vedéki büntető eljárás esete fel nem merül, beszámítás tekintetében a társadalmi életre kihatással nincs; tehát az 1878. évi V. t.-c. vagy az 1879. évi XL. t.-c. keretében kiszabandó, vagyis bűnesetek és vétségek folytán megállapítandó pénzbünte­tések és bírságokkal egyátalán nem azonosítható ; ez utóbbi pénz­büntetések és bírságok tehát a társadalmi életre való kihatásukat illetőleg, beszámítás tekintetében az előbbiekkel egy időben nem is említhetők. Mind a mellett eme súlyosabb természetű pénzbüntetés, il­letve birságra nézve a büntető- vagyis az 1878. évi V. t.-c. 53. §-a azt határozza, hogy »az elitélt hagyatékából a pénzbüntetés csak akkor hajtható be, ha az Ítélet annak életé­ben jogerejíivé vált4 ; ez az elv alkalmazandó a vétsé­gekről szóló 1879. évi XL. t.-c. 12. §-a értelmében is. Ha már büntető idézett törvényeink a szigorúbb elbírálás alá eső pénzbeli büntetéseknél enyhébben intézkednek: lehetetlen az, hogy a nem is ez utóbb idézett két törvény alá eső cselek­mény után, tehát társadalmi életre kihatással nem bíró bélyeg­röviditési cselekmények után kiszabott felemelt bélyegilletéknél amazokat meghaladó szigorúbb eljárás követtessék. Ezzel beigazoltuk, hogy a peres eljárásban elkövetett bélyeg­rövidítéseknél, a személyileg fizetésköteles ügyvé­dek vagy peres felek ör ö k őseivel szemben az 1873. évi IX. t.-c. 7. §-ának határozata eddigi alkalmazásában szigorúbb, mint az 1878. évi V. t.-c. 53. §-ának s az 1879. évi XL. t.-c. 12. §-ának határozatai büntettek és vétségek eseteiben. Ez az állapot pénzügyi jogszolgáltatásunkban fenn nem tartható, ez az állapot orvoslást kíván s azt orvosolni kell ; éppen ez az, miért kötelességszerűig az igazság- és bélyegjogszolgáltatás érdekében szavunkat felemeljük s tekintettel arra, hogy büntető törvényeink egyik fő és feltétlen alapelve az, hogy cselekményei­ért csak is a tettes és annak elkövetésében közvetlen vagy köz­vetve résztvevő büntetendő (a felemelt illeték kétséget kizárólag büntetés jellegével birván), tekintettel továbbá különösen arra, hogy a felvetett esetekben a bélyegröviditést az örökösök nem követték el, s a személyileg fizetéskötelezett örököseit bélyeg s illetéktörvényeink nemcsak egyetemleges fizetés kötelezetté nem teszik, de a kérdésben forgó bélyegilletéknek érvényesítése, a fent már elmondottak szerint, személyileg fizetésre kötelezett örökösei ellen csakis polgári per úton eszközölhető, s tekintettel arra is, hogy ha az örökösök a pénzügyigazgatóság előbb jelzett felhívá­sára az örökhagyót személyileg terhelő illeték fizetését el nem vállalják, ellenök az illeték erejéig, a pénzügyigazgatóság által indítandó per esetén a már felsoroltaknál fogva a polgári biró örökösöket a felemelt illeték fizetésében alig marasztalja el, s te­kintve végre a büntettek és vétségekről szóló törvények idézett határozatait: meggyőződésen alapuló nézetünk az, hogy az 1873. éwi IX. t.-c. 7. §-ának az a határozata, hogy peres eljárásból

Next

/
Thumbnails
Contents