A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888 / 52. szám - Biztosítási végrehajtás a büntető per során
434 il JOG. áthelyeztetik más vidéki telekkönyvi hatóságokhoz s ezeknél és ezek utján terjeszti a megkezdett feladat megoldását tovább az ország egyéb részeiben is. Ez idő szerint telekkönyvi hatóság van az országban 267 és ezekből törvényszék G5, járásbíróság 202. További járásbíróság még 2 I van most kijelölve, melyeknek telekkönyvi hatósággal leendő felruházása iránt a tárgyalások folyamatban vannak. Az előadottak képezik azon fő mozzanatokat, melyek a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban önkénytelenül tolulnak elénk s melyek ugy a legközelebbi, mint a távolabb jövő haladási irányát és fejlődési módozatait jellemzik. i Biztosítási végrehajtás a büntető per során. Irta: SZÉKÁCS FERENC, a budapesti kir. törvényszék alelnöke. Midőn naponta várjuk az új büntető eljárási törvényjavaslat megjelenését* s az e kérdésekkel foglalkozó jogászközönség gondolkozásra és vitatkozásra mielőbb bő anyagot fog nyerni, némileg időszerűtlennek látszik, a törvénykezési gyakorlat által kifejlett bíinvádi eljárásunk roskadozó falai támogatására hordani össze anyagot, vagy ennek egy vagy más irányban hibás fejlődését a 12-ik órában helyesebb útra terelgetni. Azonban a mig nem lehetünk biztosítva a felől, hogy a kilátásba helyezett bűnvádi eljárási javaslat valóban mielőbb törvénynyé fog válni s annál kevésbé az iránt, hogy a törvény megalkotása után azonnal életbe is léptettethetni; ellenben a mindennapi élet követelményei időközben is pontos és megfelelő elintézést sürgetvén tőlünk: talán nem végezek felesleges munkát, ha egy oly kérdés tisztázásához kivánok hozzá szólni, a mi a gyakorlati életben valahányszor felmerül, mindig a legégetőbbek között foglal helyet. Ertem a bűnügyi eljárás során felmerülő vagyoni biztosítási intézkedéseket. Ilyenül tekinthetők: 1. a bűnjelek lefoglalása; 2. a zárlat; 3. a biztosítási végrehajtás. * Időközben megjelent. Eddig senkinek eszébe nem jutott tagadni a büntető bírónak jogát (kötelességét) az 1. és 2. alatt felsoroltak elrendelése iránt, de a 3-ikra, t. i. a biztosítási végrehajtás elrendelésére nézve a felfogások szétágazók, helyesebben ellentmondók. Ezen kérdéssel pedig érdemes foglalkozni két okból. Az első az, hogy azok részéről, kik a biztosítási végrehajtásnak a fenyítő eljárásban helyt engeduek, rendszerint csak me ev tagadással találkozunk s ugy ha őket megcáfolni akarjuk, magunknak kell az ellene felhozható okokat felkeresnünk s ugy kettős munkát végeznünk. A másik ok periig abban keresendő, hogy a mennyiben a biztosítás kérdése a legsürgősebbek közé tartozik, a concrét esetekben nem lehet a megoldást a kir. Curiától várni, mert ezzel a forummai a gyakorlatban ugy járnánk, mintha valamely gondos családapa beteg gyermekét a közegészségügyi tanácscsal kívánná fokozatos felulvéletnények mellett orvosoltatni. Mig a jó recept leérkeznék, a beteg ki volna teritve. A kir. Curia bölcsesége is a törvénykezési formák mellet rendszerint későn érkeznék. Ebben rejlik oka annak, hogy a kir bíróságok fenállása óta sem bírtunk e tárgyra nézve teljes tájé kozást szerezni, mert a biztosítást kérő, ha célt nem ért, rendszerint nem fölebbezett az 1-ső, vagy Il-ik fokon túl, mert ha hónapok mul a nyertes lett volna is e kérdésben, ez a kielégítési alapul szolgálhatandott vagyonnak időközben történt elvonása miatt csak írott malaszt maradt volna. De lássuk a kérdést magát. Ennek lényegét én azon tételből látom levezetendőnek, a mely szerint a büntető bíró azon magánjogok felett, melyek a bűnösséggel kapcsolatban állanak, teljes j o g h a t á 1 y 1 y a 1 ítél. ítéletébe ugyanis a kártérítés kérdését — ha csak technikai nehézségekbe nem ütközik, vagy elbírálása felesleges — rendszerint, a 292. és 311 §-ok eseteiben pedig mindenkor megoldani köteles. Ily magánjogi kérdéseknek illetékes bírája tehát a büntető bíró s ítéletei a végrehajtási törvény 1. §. f) pontja szerint végrehajtandók. Ha ez így áll, akkor kérdem : nem köteles-e a büntető biró gondoskodni arról is, hogy a hozandó Ítélet magánjogi része végrehajthatlanná ne váljék? Ha kötelessége - szükség esetén a tettes vizsgálati fogságba helyezése utján — gondoskodni az Ítélet büntetőjogi részének végrehajthatóságáról, akkor ép ugy köteles óvintézkedéseket tenni a magánjogi részt illetőleg is. »babra munkára«* s nem az igazgatóra rejtegette magánál. Nem szúrt meg senkit vele; az őrök ijedtökben egymást szurkálták össze. Ellentállt azért, mert fél a sötét zárkától, hol az ember hasát megtapossák, ugy, hogy csakhamar a földbe harap. Addig akart ellentállani, mig a ministerium oda jön »Trencsénből.« A többi három vádlott: Rostássy, Tóth József és Horgony Imre, jelentéktelen personák. Előbbi bűnük gyilkosságbani részvét és szándékos emberölés. Büntetésük összesen 42 évre rug. Említésre méltó csupán Tóth Józsefnek egy tanú kifogásolása. Egyik terhelő fegyenc tanura azt mondta, hogy az neki ellensége azért, mert ő bikának nevezte egyszer azért a kegyetlen tréfáért, hogy egy társával éles madzagra kötött kenyeret húzatott fel a nyakán egyhavi »spajzolásért.'<"* A szegény majd lefűrészelte a »kötéltől« megszabadult nyakát, hogy megnyerje az egy havi spajzolást, a mi összesen 11 krajcárt tesz ki. A vádlottaknál nem sokkal különb a tanuk csoportja. Az egyik rész a fegyőrökből áll. Nagyobb rabok amazoknál, a kikre vigyáznak életük folytonos kockáztatásával s a mellett a mindennapi megélhetés gondjával küzdve. Nem vitatható el tőlük némi érdekeltség; hiszen_ők a sértett felek s a vádlottak szerint: »a fegyenceknek halálos ellenségeid, »a kik holtra voltak ijedve«, no meg aztán »az igazgató kenyerét eszik, hát mellette vannak.« Oly kifogások ezek, melyek, tekintve a két csapat egymáshozi viszonyát: szintén megfontolást igényelnek. Másrészről ott vannak a fegyenc tanuk. Közöttük 10 »életfogytos«, a többi 17-nek pedig szabadságvesztés büntetése 243 évet tesz ki. Derék, kipróbált legények, kik közül Savanyó, meg Hoszter sem válik ki nagyon. Ez utóbbi ugyan, bár a reporterek nagyon szerették volna látni, miután mint »csöndes szemlélője a történ* A famunkát, mely a fegyenceknek szabad óráikban meg van engedve, igy nevezik. ** A munkabérből bizonyos rész, melyet a fegyenc jobb élelmezésre fordíthat. Ilyen volt a kérdéses szalonna is. teknek«, nem akart semmit sem tudni a vizsgálóbíró előtt, — a végtárgyaláshoz fel sem hozatott, nehogy »apprehendáljon«, hogy békés foglalkozásában, a szabóságban ok nélkül háborgattatik. Tessék aztán válogatni az ilyen tanukban. Es csakugyan válogattunk is, a mennyiben csak a hamis eskü-, hamis tanuzásért és nyereségvágyból elkövetett bűntettekért elitélteket nem bocsátottuk esküre; indokolva ezen határozatunkat a btk. megalkotásának 10-ik évében, a polg. perrendtartás 191 és 193 §;-aival. A többiek, legnagyobbrészt gyilkosok — köztük apagyilkos is — mint az adott helyzetben »kifogástalan tanuk*, letették a hitet vallomásaikra. Megható jelenet volt az, midőn az emberi társadalomtól elkülönített ezen nagy bűnösök körbe álltak s az eskü szentségére s a hamis eskü következményeire kitaníttattak. Látszott sápadt arcukon a megindultság. Jól esett nekik az a tudat, hogy abban a pillanatban ők is »tisztességes emberszámba* vétetnek. Némelyekre ez is felemelő hatással lesz ; de nagyobb részük a\ig ha egygyel több bűnnel nem terhelte lelkét, midőn azt mondták, hogy »semmit el nem tagadtak.« Nem akartak biz' ők sokat tudni. Vagy féltek társaiktól, vagy kímélték őket. Es lehet-e nekik rossz néven venni viselkedésüket? Hiszen ők már mindnyájan tudják a törvény szigorát tapasztalásból és ismerik a büntető törvénykönyveket életbeléptető törvény 35. §-ában foglalt rettenetes büntetéstételeket (a melyek - mellesleg legyen mondva — versenyeznek az új bírósági fegyelmi törvényjavaslat szigorával) s melyeket a btk. szigorú kodifikátora is restéit bizonyára törvénykönyvébe foglalni; azért szorultak ki onnan oda, a hol az ember mindent keresne, csak »büntetésnemekct« nem. Jó ötlet volt a törvényszéki elnöktől s csak muzsikális talentumát igazolja, hogy a tanácsot a törvényszék »oktávájából« állította össze, hogy jól accordirozzunk s hamis hangot, »gikszert« ne