A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 52. szám - Négy nap az illavai fegyházban

432 de viszont látjuk szaporodni azon tényezőket, melyek igazságügyünk egészségessé tételére elkerülhetlenül szükségesek. Itt vannak »a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről*, továbbá »bűnvádi eljárásról* szóló már benyújtott tőrvényjavaslatok ; ott van a bizottsági tárgyalás alatt levő » örökösödési« töi vényjavaslat. Nem lehet feladatunk ez alkalomból érdemleges bírálatot gyakorolni egyik vagy másik törvényjavaslat felett s csak arra szorítkozom, a mi különösen a > bűnvádi eljárás«-sal kapcsolatban törvénykezésünk átalakítására vonatkozik. Ertem a budapesti kir. tábla decentralizációját. Eddig az ezen mívelet keresztülvitelének sürgetői mindig azt kapták feleletül: mig valamelyik perrendtartás el nem készül, addig nem lehet a decentralizációra gondolni. Az igazságügyi miniszter ur a képviselőház pénzügyi bizottságában jelezte, hogy e törvényjavaslat már legközelebb be fog nyújtatni s hozzá tette: >azután — még az 1889. év folytán — benyújtom a budapesti királyi tábla decentralizációjának és az első folyamodású törvényszékek végleges szervezésének alapelveire vonatkozó törvényjavaslatokat*. — E szerint már most egy nagy lépéssel közelebb állunk e fontos intézkedéshez ; habár arra nézve nem szabad illúzióban élnünk, hogy még egy pár évbe kerül, mig a decentralizáció és a végleges szervezés is megkezdhető lesz. Az eddig elmondottak kapcsolatosak ugyan a költségelőirányzattal, ele abban még pénzbeli kifejezést nem találtak, azért áttérek most a budgetre s annak feltűnőbb mozzanataira. Szembetűnő jelenség, hogy rendszerváltozás nélkül is, az igazságügyi költségvetés évről-évre emelkedik. Emelkedik pedig épp ugy a személyi járandóságoknál, mint a dologi kiadásoknál. Ez egyszerűen a mindennapi megélhetés követelménye. Igaz, ujabb időben a szigorúbb ellenőrzés azt bizonyítja, hogy lehetett volna helyesebb beosztással költeni: ámde ez még mindig helyrehozható és igazságügyi kormányzatunk személyváltozások esetén a gyakorlati élet követelményei szerint tölti be az állásokat. Az 1889-ik évi költségvetés mindhárom fejezetét összefoglalva 13 313,295 frt szükségletet mutat fel és igy 200,367 frltal többet, mint az 1888-diki; miután azonban ez összegből 18,4ö0 frtnyi többlet csak átfutó tétel, ennek levonásával marad a tettleges emelkedés 181,917 frt., ebből esik rendes kiadásokra és beruházásokra 61,357 frt szaporulat, nyugdíjakra 120,560 frtnyi emelkedés. A 13.343,295 frt következőkép oszlik meg az egyes címek szerint: Rendes kiadások: Központi igazgatás 231,472. Királyi Curia 457,913. Kir. tábla Budapesten 652,650. Kir. tábla MarosVásárhelyen 108,461. Kir. főügyészségek 45,290. Kir. törvényszékek és járásbíróságok 6.794,912. Kir. ügyészségek 2.522.257. Országos fegyintézetek, kerületi börtön, közvetítő intézetek és állami fogház 901,436. Orsz. rabsegély és javítóintézeti alap 287,210. Telekkönyvezés 7,000. Az 1886. évi XXVIII. t.-c alapján alkalmazott bírák személyi járandóságai és törvények szerkesztése 15,200. Összesen 12.026,831. Nyugdíj jak 1.191,464. Beruházások 125,000. Lényegesebb emelkedések jelentkeznek : a budapesti kir. táblánál, kir. ügyészségeknél, országos fegyintézetek, ker. börtön stb., országos rabsegély és javítóintézeteknél és beruházásoknál ; legjelentékenyebb pedig a nyugdíjaknál. Ezen címeknél szabad legyen néhány jellemzőbb vonást kiemelnem. A budapesti kir. tábla testülete, mint bíróság, nagyságra és a birák számára nézve páratlan a maga nemében. Van két elnöke, 10 tanácselnöke, 142 rendes, 18 kisegítő birája, 1 elnöki titkárja és 20 fogalmazó- és segéd-fogalmazója és igy fogalmazási személyzete összesen: 192 főből áll. Ezen testület tehetségesebb birái sorából 5 — 8 s néha nagyobb számot a kir. Curiához enged által kisegítőül, ugy, hogy előadó birája marad 152—155 fő. A befolyó ügydarabok száma oly tetemes, miszerint az 1886-ban befolyt összesen 108,856 ügydarabból egy-egy bíróra átlag előadásra jutott 766, az 1887-ben befolyt 116,795 ügydarabból egy bíróra jutott 8 22 szám, ezekből elintéztek: 1886 ban 85,454 darabot, tehát átlag egy bíróra esett 601 ügydarab előadása, 1887-ben elintézTÁRCA. Négy nap az illavai fegyházban. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: SZURNYEGHY MIHÁLY törvényszéki biró T rencsénben. A címet olvasva, minden jogász felkiált: »Az nem lehet! Hiszen a feg}ház legkisebb mértéke két év!« Én pedig állítom, hogy valóban, a szó szoros értelmében »ültem«* Ulaván és pedig csak négy napig. Ah ! midőn még abban a boldogabb időben, a btkv. országházi tárgyalásakor, a »Borsszem Jankó« hasábjain igy zöngi- j cséltem : Hej ! Illava és Lipótvár ! Vácz, Munkács és Szamosujvái ! S te bájos Mária-Nostra ! Hová a nők járnak kosztra : Most lesztek csak megspékelve, Ha a kódex lábra kelne ! gondoltam volna-e, hogy magam is az első helyen nevezett intézetbe jutok »spékuek.« Bizony nem gondoltam erre. Sokkal több reménynyel kacsintgattam Vác feh', n/. államfogházba, az irók akkori kizárólagos Mekkájába . . . Hanem hát »iró« helyett »biró<' lettem. Eg) b betű billentette fel sorsom mérlegének billentyűjét s most Themis asszonyságnak mérlegébe rakom a súlyokat. Valamivel talán elönyösebb positio, mint ha magam lettem volna a súly . . . De térjünk vissza Illavára. Futárvonaton már is ott vagyunk. . . . »Illava! egy perci* kiált a vezető harsány hangja. »Jó, hogy nem életfogytig !« sóhajt az utas, a mint feltekint az imposans fekvésű fegyházra és valóban könnyebben lélegzik, midőn tovább robog a vonattal. Bizony-bizony mondom, hogy magam is elégnek találtam a négy napot is. Nem nagy étvágygyal ültem az étkezéshez 4—5 órai ülésezés után. A mi különben tiszta nyereség, hogy a gyomor alkalmazkodott a rnár »kétszeresen mérsékelt« napidíjtikhoz. De ha én megsokaltam a négy napot, hát ugyan mit mondhat az a 604 bennlakó, köztük 130 »életfogytos« — a hogy ők önmagukat nevezik — a kik jelenleg a »házban« tartózkodnak?! Azok ugyan nem sokat moi danák ; mert tiltva van a beszéd s ezt a titalmat megtartották biráik előtt is, akár tanuk, akár vádlottakként szerepeltek. Azonban minél kevesebbet beszélnek, annál többet cselekesznek; mert hát az ő »rongyos életük« — a mint mondják — nem ér többet annál a »csinvat-foszlánynál« (nyári rabzubbony), mely alatt gyilkaikat rejtegették f. évi augusztus hó 2-ig. Augusztus 2-ára esik ugyanis az »illavai szabadságharc* napja (a hogy egyik lap annak idején elnevezte), melynek generálisai : Tóth Pörge Imre, Vass Sándor és |ovicza György. Sötét múltú vezérek. Kettő egész életére, egy pedig 15 évre biztosított magának gondnélküli lakást és ellátást. Hanem az egyik »életfogytos«, Tóth Pörge, nem találta élvezhetőnek azt a szalonnát, a melyik az egyik fegyenc tanúvallomása szerint 14 nappal előbb még »röfögött'« Fegyházi szalon(na) nyelven interpellálta a »Pán nagyságost*" — mint Szeplücsak fegyenc címezi az igazgatót — hogy hát »kutyának való-e az a zöld szalonna, vagy xbecsületes« embernek!* S midőn ezért a megérdemlett rendreutasitásban részesült, előrántotta »foszlánya« alatt rejtegetett »Schnitzerét«,* melyet állítólag Kopecsko Lászlótól időközben kiszabadult volt »gangos«"* fegyenctől kapott s azzal az igazgatóra rohant. Mini ülnök. * A íamunkához használt kést nevezik igy. ** A szabaduláshoz közel álló, házi munkát végző fegyenc neveztetik igy.