A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 51. szám - Res vei possesio cum onere transit - Ernelhető-e rendes perben az illetékességi kifogás a perfelvételi határidő után és pedig nem az érdemleges periratokban ?

A JOG. 20; jóig beismerte; tekintve továbbá, hog Sz. a. becsatolt számlák, továbbá V. 1 és A. Gerö tanuk vallomásai által bi nézve, hogy a szállítási késedelem fol ványozott 85 frt 63 krt. tetemesen me mitek fel és az előadások elmaradása várható bevételektől eleseit; tekintve lusztásáért fizetendő kártérítés összege tanúsága szerint 500 Írtban ki lett k beismert 85 frt 63 kr. összeo- megfizeti haladó kereseti követelésben pedi°- az értelmében felperes részére megítélem zetten lett volna elmarasztalandó. ] az első bíróság ítélete ellen, mely 85 elmarasztalást mellőzte és felperesnek jiótesküt is megítélte, felebbezéssel ne Ítélet alperes hátrányára meg nem Ítélete helybenhagyandó volt. A ui. kir. Curia (1888. decem A másodbiróság Ítélete hélybenhagya a kt 400. §-a önálló az előbbi 399. független intézkedést tartalmaz a kikc y felperes F. G. H. S. és lároly, St. Albert E. Adolf zonyitekot hozott fel arra •tán az alperes által utalghaladó kész kiadásai mefolytán az előadások után még, hogy a fuvaridő elmu ítele:slő eskün kivül még a , minthogy ez okból az tatható, az elsőbiróság I bizonyitatlan keresetével elutasítani kellett. (1887. dec. 27-én, 9,428. sz. a.) A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. szept. 6-án, 604. sz. a.) 7-én 1,026/1888.) : uból és azért, mert slkezésétől teljesen idő elmulasztásából eredő, a fuvarozó által megtérítendő kárra nézve; a mi nemcsak eme §. szövegezéséből, hanem abból is kitűnik, hogy a 399. §. 2-ik és utolsó bekezdéseiben az árunak vétlen és vétkes vagy gonosz szándékú elveszése vagy megsérülése között a kártérítés tekintetében határozott megkülönböztetést tesz, holott a 400. §. minden további megkülönböztetés nélkül általában csak kártérítésről rendelkezik; a kt. alapján igényelhető kártérítés pedig a 272. §. értelmében az elmaradt nyereségre is kiterjed. Mi jogalappal sem bir tehát alperesnek hangsúlyozott az az érvelése, hogy a ker. törv. 400 §-a esetében is, melyre a jelen kereset alapítva van, csak tényleges kár s nem az elmaradt haszon is követelhető. A esődtömeg pereiben a tömeggondnok beleegyezése nélkül ;v közadós csak kivételesen kiiiálliatő meg a föesküvel akkor, ha nem forog feun aggály arra nézve, hogy a közadós a főeskü le üem tétele által a csödhitelezök jogos érdekeit meghiusítja. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Felperes keresetének mikénti származását és a kereseti összegben feliállását az alperesi tagadással szemben tanuk és a viszakirjálható föesküvel kívánta a per rendén bizonyítani ; tekintve azonban, hogy a felajánlott és kihallgatott tanuk vallomását a felperesi követelés igazolására már az elsőbiróság részbizonyitékul sem fogadta el, mely kijelentését az elsőbiróságnak e másodbiróság is annyival inkább magáévá teszi, nr'nthogy felperes egyáltalában nem felebbezett; tekintve, hogy az alperes csődtömeggondnok ált d csak óvatosságból visszakínált főeskü felperes részére megítélhető azért nem volt, mert habár a csődtörvény nem is tartalmaz intézkedést arra nézve, hogy a csődtömeg pereiben a közadós mily feltételek alatt kínálható meg az ellenfél által a föesküvel, a csődtörvény 139. §-a ama rendelkezéséből, hogy a csőd elleni követelések valódiságát csakis tömeggondnok ismerheti el, jogérvéuyesen következik, hogy a csődtömeg pereiben a tömeggondnok beleegyezése nélkül a közadós csak kivételesen kínálható meg a főesküvel akkor, ha nem forog fenn alapos aggálv arra nézve, hogy a közadós a főeskü le nem tétele által a csődhitelezők jogos érdekeit meghiusítja; ily kivételes körülmények azonban ezúttal nem forognak fenn, mert felperes 3,969. sz. a. bejelentésében a jelenlegi keresetétől eltéröleg követelését olyképen származtatja le, hogy az alperesi vagyonbukott cégnek összesen 4,932 frt 20 krt adott kölcsön, melyből 4,120 frt részint készpénzben, részint pedig naturalék adása által törlesztetvén, jelenleg 812 frt 20 kr. követelése áll fenn és mert a törlesztésül adott naturalék átadása idejét is a 6,236. sz. a. igénykeresetében másképen adta elő, mint jelenlegi keresetében, sőt hogy az 1,500 frtnyi követeléséből állítólag naturalék adása által törlesztett 688 frt minő naturalék adása által és ezeknek minő értéke által törlesztetett, felperes a per rendén tüzetesen elő nem adta. mindezeknél fogva felperesnek állításai valószínűtleneknek mutatkozván, a felperes és a vagyonbukott cé"- eo-yik ta°ja K. Gusztáv közötti rokonsági viszonyt tekintve a csődtömef^ondnok által csak óvatosságból visszakínált főeskü felperes részére megítélhető nem volt és így felperest Bűn-ügyekben. Pénzügyőri felvigyázó által a szolgálati szabályzatban foglalt tilalom dacára, felektől felvett bírságpénz elsikkasztása nem hivatalos sikkasztás bűntettét képezi, hanem a btk. 355. § ba ütköző sikkasztás tényálladékát állapítja me?. A mármaros-szigeti kir. törvényszék (1887. szept. 7. 1,566/887. B. sz.): Hivatali sikkasztás bűntette miatt vádolt H. Elek elleni bűnügyben itélt: Vádlott a btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntette miatt bűnösnek mondatik ki s ezért az idézett §. alapján a btk. 2. §-ának rendelkezéséhez képest hat havi börtönre ítéltetik. Indokok: A vizsgálat adatai szerint H. Elek 1880. évi július havában, mint pénzügyőri fővigyázó K-t községben dohánytermelés ellenőrzése végett megjelenvén, ottan a pénzügyőri szolgálati szabályzat 316. § ában foglalt tilalom dacára 18 k.-ti lakostól összesen 28 frt bírságpénzt vett fel s ezen összegből csak 4 frt 50 krt szolgáltatott be a kir. adóhivatalba, a többi 23 frt 50 krt elsikkasztotta. H. Elek vádlott ugy a vizsgálat során, mint a végtárgyaláson beismerte ugyan azt, hogy ő a kérdéses időben K.-en 18 egyéntől összesen 28 frt bírságpénzt vett fel s hogy abból csak néhány frtot szolgáltatott be a kir. adóhivatalba, azonban tagadja, hogy a többi 23 frt 50 krt elsikkasztotta volna s azt hozza fel, hogy ő K.-ről G. József pénzügyőr társával hazaérkezvén, a laktanyához mentek, de miután akkor éjjeli 11—12 óra volt s felebbvalójuk, a pénzügyőri szemlész már aludt, ennél nem jelentkezhettek, miután pedig még nem vacsoráltak volt, a mennyiben a laktanyánál ennivalót nem kaptak, vacsorálás végett a »Korona« vendéglőbe mentek. Itten megvacsorálván, egyideig borozgattak. Innen N. Károly vendéglőjébe mentek fekete kávét inni és ezután itten ő (vádlott), mivel a bortól kissé ittas lett, a vendéglő folyosóján volt élésládára lefeküdt s elaludt. S azalatt, mig ő aludt, a jegyzékkönyvében lévő hivatalos pénzének nagy részét valaki tőle ellopta s igy ezért nem szolgáltathatta be egészben a bírságpénzt. Továbbá előadta vádlott, hogy a pénzügyőri biztos által a bírságpénzek beszedésére fel volt hatalmazva. H. Elek vádlottnak azonban ezen mentsége és azon állítása, hogy a bírságpénzek beszedésére fel volt hatalmazva, a vizsgálat adatai által nem nyert beigazolást. Tekintettel tehát arra, hogy a vádlottnak előadott azon mentsége, mely szerint a nála volt hivatalos pénznek nagy része tőle az előadott alkalommal ellopatott, be nem igazoltatott, vádlott ellen tagadásával szemben azon vádbeli cselekmény elkövetése, hogy mint pénzügyőri fővigyázó, 1880. évi július havában az általa felvett 28 frt bírságpénzből 23 frt 50 krt elsikkasztott, azon beismerése által, hogy ő a pénzügyőri szolgálati szabályzat 316. §-ában foglalt tilalom dacára vette fel a jelzett bírságpénzt; továbbá azon beismert körülmény által, hogy ő az általa felvett ezen hivatalos pénzt a laktanyához való megérkezésekor nem adta át a vele egy laktanyában lakó f-lebbvalójának, a pénzügyőri szemlésznek, holott az említett szolgálati szabályzat szerint ezt köteles lett volna tenni s végül a F. József és N. Károly hit alatt kihallgatott tanuk által igazolt azon körülmény által, hogy ő (vádlott) a »Korona« vendéglőbeni vacsorálás után, a helyett, hogy a laktanyára lefeküdni ment volna, annak tudatában, hogy nála pénz van, borozott; onnan a N. Károly vendéglőjébe ment s itt zene mellett mulatott s költekezett, teljesen beigazolást nyert. Minthogy pedig vádlottnak ezen előadott cselekménye, tekintettel arra, hogy vádlott, mint pénzügyőri fővigyázó, a btk. 461. §. szerint közhivatalnok volt s a sikkasztást ezen minőségben követte el, a btk. 462. §-ába ütköző hivatali sikkasztás bűntettét képezi: ennélfogva őt ezen bűntett miatt bűnösnek kimondani s az idézett ij. alapján, a mennyiben ezen büntettet a btk. életbelépte előtt követte el, az akkori törvénykezési gyakorlat enyhébb alkalmazása mellett a btk. 2. §-ár,ak rendelkezéséhez képest, tekintettel a vádlott büntetlen előéletére s a/, okozott kár csekélységére, mint enyhítő körülményekre, a kiszabott büntetéssel büntetni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1887. dec. 2( i. 38,184/887. I í A kir.. törvényszék Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A ni. kir. Curia (1888. nov. 14. 3,755/888. B. sz. : Mindkét alsóbb biróság ítélete a vádbeli cselekmény minősítésére és