A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 51. szám - Res vei possesio cum onere transit - Ernelhető-e rendes perben az illetékességi kifogás a perfelvételi határidő után és pedig nem az érdemleges periratokban ?

202 latkozat közlésére hivták fel. Alperes ellenzi, hogy a felmondás érvényesnek kimondassék, mert az okiratból kitetszöleg annak csak az ingatlan eladása esetén volna helye. A trágyázásra fordított 160 forintot visszkeresetbe helyezi. Alperes azt, hogy haszonbérleti joga telekkönyvileg bekebelezve lenne, nem is állítja, mely esetben, ha a bérlemény tárgya elidegenittetett, a haszonbéri szerződés, a felmondási idő tartamára megállapított szabályok figyelemmel tartása mellett, megszűnik, mire vonatkozólag azon törvényes gyakorlat szolgál mérvadóul, hogy a haszonbéres földbirtok, a gazdasági év leteltével bocsátandó a tulajdonos birtokába ; minthogy felperesek az ingatlanhozi tulajdonjogukat a B. alatt csatolt telekkönyvi kivouattal igazolták, jogosítottak voltak a haszonbéri szerződés felmondására, s minthogy a felmondást a gazdasági év leteltére érvényesítették, alperest hivatkozott ingatlan elhagyására, illetve annak felperesek birtokába való bocsátására kötelezni kellett. A 2/. alattinak azon tartalma, hogy haszonbérbeadók a szerződést mindaddig, mig az ingatlan másra ruházva nem lesz, érvényben fentartják, felperesek mint harmadik személyek ellen érvényesíthető kifogásnak nem tekinthető. Alperes viszonkeresetével elutasítandó azért volt; mert a 2/. alattiból kitetszöleg a trágyázásért megállapított 160 frt az esetben lett volna visszakövetelhető, ha felperesek jogelődei az 1879., 1880. és 1881. évre terjedő haszonbéri szerződést a megállapított három éven belül szüntették volna meg az ingatlannak másra ruházása által; sőt az 1881. évi augusztus 17-én kelt újítás a szerződés ezen részére ki sem terjed. (1888. május 9-én 11,476. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen kötelezte az elsőbiróság alperest a haszonbérleménynek 1888. évi október 1-én leendő kibocsátására, mert alperes beismeri azt, hogy haszonbérbeadók egyikének, úgymint H. Zsigmondnak tulajdonjutaléka, a haszonbérleti szerződés létrejötte után, adásvevési szerződés alapján dr. H. józsef és H. Krisztina felperesek tulajdonába ment át, és mert ily helvzetben a fenálló jogszabályok értelmében, de magának a 2/. alatti haszonbérleti szerződésnek tartalma szerint is, a haszonbérleti jogviszony megszűnik és haszonbérlő a kellően megtörtént felmondás után a bérleményt a gazdasági év lejártával az új tulajdonos rendelkezése alá tartozik bocsátani. A haszonbérleti szerződés fentartására alperes azt hozza ugyan fel védőimül, hogy a haszonbérbeadó volt tulajdonosok közül csak egynek jutaléka adatván el, alperes legfeljebb az ingatlan egy harmadának kibocsátására volna kötelezhető, de nem a további két harmadra nézve is, minthogy azon két harmad új tulajdonosai, nem adás-vevés, hanem örökösödés címén jutottak be a telekkönyvbe. A kir. ítélő tábla azonban e kifogást nem tartja alkalmasnak a kereset elutasítására; mert alperes beismeri azt, hogy az eredetileg három tulajdonosnak közös ingatlana osztatlan állapotban szolgál a haszonbérlet tárgyául és mert a tulajdon közösségnek fogalmából okszerüleg következik, hogy ha a tulajdonostársak csak egyikének jutaléka adatik is el, az új tulajdonos és vele a többi tulajdonos is, a változott viszony folytán jogosítva van a haszonbérleti szerződést éj) ugy felmondani, illetve megszüntetni, mintha valamennyi tulajdonos jutaléka eladatott volna. A viszonkeresetct tárgyazó részében az elsőbiróság ítélete megfelelő indokolásánál fogva és még azért hagyatott helyben ; mert a trágyázás ellenértéke fejében alperes részére szerződésileg kikötött 160 frt, a dolog természete szerint csakis a szerződésben meghatározott három évi időtartamán, vagyis az 1879 — 1881. gazdasági évre várható volt jövedelem, illetve beruházás ellenértéket képezvén ; alperes a haszonbérleti szerződésnek meghosszabbítása után folytatott birlalásából kifolyólag, a 160 frtra, miután a trágyázás hasznát már élvezte, többé jogot nem tarthat. (1888. évi június hó 13-án 27,807. sz) A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott és felhívott indokok alapján helybenhagyatik. (1888. augusztus hó 22-én 7,16:!. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Ha a vasúttársaság az árú szállítására határozott furaridöt kikötött és azt meg nem tartja, ugy a fuvaridö elmulasztásából származó nemcsak minden kárt de az elmaradt hasznot is tartozik megtéríteni.* A szegedi kir. járásbíróság (1886. decemb. 30-án 1,026/v. 1888): Pataky Kátoly utóbb Fráter Gyula ügyvéd által képviselt * Ezen, a forgalomra nézve felette fontos, érdekes elvi jelentőségű megállapítást tartalmazó határozatra Manoilovich Emil curiai tanácsK. Adolf felperesnek, dr. Rósa Izsó ügyvéd által védett B. Miksa lovag mint a cs. kir. szab. déli vasút magyarországi üzletigazgatósága alperes elleni 500 frt iránti perében ítélt: Azon esetre, ha felperes K. Adolf pót- és illetve becslő esküt tesz arra, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvben részletezett és 332 frt 77 krra számított kiadásai mind felszereléseinek meg nem érkezése miatt állottak elő, és azok mind kárba mentek, és hogy ezen kívül ugyanazon elkésés miatt az 1882. évi december hó 6., 7., 8., 9. és 10. napjaira tűzött előadásait meg nem tarthatván, több mint 500 forint kárt szenvedett, ugy alperes köteleztetik a kereseti 500 frt tőke megfizetésére. Indokok: Peres felek jogi viszonyát az alperes által nem kifogásolt V. alatti vasúti üzleti szabályzat szabályozza, melynek 70. §-anak b) pontja szerint, ha érdekbevallás történt, és károsult kárát igazolja, a bevallott összeg követelésére van jogosítva, minthogy pedig alperes is beismeri, mikép a szállításnak rendes időben eszközlését felperes 500 frt érdekösszeg bevallása mellett biztosította, hogy a rendes szállítási idő, saját számítása szerint is 1882. évi december 5-én lejárt, és azt csak azon hó 12. napján teljesítette, másrészről felperes a perhez csatolt okmányok és hit alatti tanúvallomások által félpróbát nyújtott annak bizonyításához, hogy a szállításnak a rendes időbeni meg nem történte miatt tetemes és kárba veszett kiadásai és azon felül az azon hó 6., 7., 8., 9. és 10. napjaira tűzött előadásainak elmaradása folytán tetemes haszontól maradt el, felperesnek ezen részbizonyítékai kiegészítéséhez pót- és illetve becslő esküt megítélni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla (1888. május 14-én 837/v. 1888.): Az első biróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereskedelmi törvénynek a vaspályákra is alkalmazandó 400. §-a értelmében felelős a fuvarozó a kikötött vagy szokásos fuvaridő elmulasztásából eredő kárért, a mennyiben igazolni nem képes, hogy a késedelmet rendes fuvarozó gondosságával elkerülnie nem lehetett. A kártérítési kötelezettség a törvény ezen §-ában kisebb terjedelemre korlátozva nem lévén (mint pl. a törvény 399. §-ában), ennélfogva a fuvarozási törvény 272 § a szerint ugy a valóságos kár, mint az elmaradt nyereségért felelős. A törvény 424. §-a értelmében pedig vaspályák, a 425 — 432. §§-ban felsorolt esetek kivételével, a 400. §-nak a fuvarozások kártérítési kötelezettségére vonatkozó határozatát szabályok vagy külön megállapodások által nem módosíthatják és az ellenkező szerződések és megállapodások joghatálylyaí nem birnak. A törvény ezen határozott rendelkezésével szemben nem vehető figyelembe alperesnek abbeli védekezése, hogy ő az üzleti szabályok 70. §. negyedik bekezdése értelmében a szállítási határidő elmulasztása miatt csak a bebizonyított valóságos kárért (damnum emergens) felelős, de nem az elmaradt nyereségért (lucrum cessans) is, mert az üzletszabályok a törvény 424. §-ában említett szabályok tekintete alá esnek; a törvény által tiltott netáni rendelkezései tehát joghatálylyaí nem birnak. Egyébiránt az üzleti szabályoknak alperes által idézett rendelkezése akkép, mint ezt alperes teszi, helyesen nem is magyarázható, mert ott nincs szó valóságos kárról, mely kifejezést a keresk. törvény 27. g-a, ellentétben az elmaradt nyereséggel, használja, hanem valóban okozott kárról; már pedig az elmaradt nyereség is a károsultra nézve valóban okozott kár. Ezen felül az üzletszabályoknak kérdéses rendelkezésében a fősúly nem a kár minőségén, hanem azon fekszik, hogy a károsult kárát beigazolja. A jelen esetben alperes nem is védekezik azzal, hogy a késedelmet rendes fuvarozó gondosságával elkerülnie nem lehetett, azt pedig, hogy a kérdésben álló áruszállításnál késedelem jött közbe, maga beismeri. Az alperes által 5. a. becsatolt kimutatás szerint tett a késedelem 140 órát, vagyis 5 napot és 20 órát és alperes állításához képest a szállítási határidő 1882. évi deczember hó 6-án déli 12 órakor járt volna le. De ha alperes számítása helyesnek elfogadtatnék is, ez kártérítési kötelezettségének fennállására befolyással nincs, mert ha felperes 1882. dec. 6-án az előre hirdetett előadást meg sem tarthatta volna is, megtarthatta volna a deczember 7—10 napjaira hirdetett előadásokat, melyek a szállítási késedelein folytán megtarthatók nem voltak és melyek elmaradása miatt felperes kétség kívül károsult. Tekintve pedig, hogy alperes az E. alatt csatolt okiratban felperes kárát, bár csak 8 frt 63 kr. valóságos kár ereelnök szívessége által lett figyelmünk irányítva, kinek jóakarata lapunk iránt csak az igazságszolgáltatásnak tesz szolgálatot az által, liogy a szaksajtó rendelkezésére bocsájt oly jogesetekét, melyek az igazságszolgáltatás közegeivel megismertetni alkalmatosak a Curia kereskedelmi tanácsának elvi álláspontját bizonyos fontos kérdésekben. A szerkesztőség.