A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 51. szám - Res vei possesio cum onere transit - Ernelhető-e rendes perben az illetékességi kifogás a perfelvételi határidő után és pedig nem az érdemleges periratokban ?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 51. számához. Budapest, 1888. december 16-án. Köztörvényi ügyekben. Az örökösök között a hagyományok kifizetésének elvállalása iránt létrejött megállapodás a hagyományost nem kötelezi. A hagyomány kifizetéséért minden örökös öröksége erejéig felelős. A szikszói kir.,járásbíróság- (1888. évi április hó 30-án 1,899/p. 1888.) Kositz Adám ügyvéd által képviselt N. Béla felperesnek F. Józsefné s társa alperesek elleni 100 frt s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik, mert a keresethez esatolt hagyaték átadó végzés 3-ik pontjának rendelkezése szerint, mely végzés az illeti) hagyományos hozzájárulása folytán hozatván, igy tehát az ö reá nézve is kötelező, a kereseti hagyományi összeget nem a 11. r. alperes gyámsága alatti kiskorú, hanem özv. St. Jánosné köteleztetett megfizetni. De ettől eltekintve is alperes kiskorú, ha kötelezhető volna, csak azon esetben lenne köteles fizetni, ha felperes a hivatkozott végzéssel szemben igazolta volna, hogy özv. St. Jánosné vagyon nélkül halt el s igy a kereseti összeg örökösein meg nem vehető. A budapesti kir. itélö tábla (1888. évi március hó 22-én 47,515/p. 1888.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s I. r. alperes F. Józsefnét, mint kk. leánya K. P. Frzsébet t. és t. gyámját kötelezi a kereseti töke megfizetésére. Indokolás: Az A. a. csatolt hagyaték átadási végzéssel, de alperes beismerésével is igazolva van, hogy néhai St. János az aszalói r. kath. egyház javára szent misékre 100 frtot hagyományozott. Minthogy pedig a hagyomány az egész hagyatékot terheli s azért mindegyik örökös öröksége erejéig egyetemlegesen felelős : a hagyományost az örökösök között, ennek kifizetése végett létrejött megállapodás nem kötelezi. S minthogy az A. a. átadási végzés szerint I. r. alperes kk. leánya, néhai St. János után 2/l úrbéri kültelket örökölt, egyetemleges kötelezettségénél fogva ezen örökségből a kereseti hagyomány és annak nem kifogásolt kamatai megfizetésére I. r. alperes, mint kk. leánya t. és t. gyámja kötelezendő volt. A m. kir. Curia (1888. november hó 8-án 4,585/p. 1888.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. Bizonyítási teher, ha a teljhitelii alakban kiállított kötelezvény készpénz-kölcsönröl szól, tényleg azonban a felek között történt összeszámolás alapján keletkezett. A budapesti I—III. kerületi járásbíróság: Alperesek kötelesek felperesnek 411 forint tőkét egyetemlegesen megfizetni. Indokok: A perhez A. alatt eredetiben csatolt kötelezvény a törvénykezési rendtartás 167. ij-ában előirt alakban lévén kiállítva, teljes bizonyító erejíí okirat, melynek ellenében a perrendtartás 169. §-a szerint azt, hogy az A. alattiban irt kereseti összeget meg nem kapták, alperesek tartoztak volna bizonyítani. Alperesek azt bizonyítani meg nem kísérlettek, sőt a felperes által felhívott tanuk vallomásával felperes kereseti előadása megerősíttetett, minek folytán alperesek a kereset értelmében raarasztalandók voltak. (1887. február 18-án 1,735. sz.) A budapesti kir. itéló tábla: A kir. itélő tábla a/, elsöbiróság Ítéletét 260 frt kereseti tőkerészletre s ennek kamataira vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyja, felebbezett részében azonban megváltoztatja s ha elsőrendű alperes Priegel János főesküt tesz arra, »hogy az A. alatti adóslevélben kitett tőkeösszeg nem felperes és alperesek közt történt összeszámolás eredménye s hogy az emiitett összegben az alperesek által felperestől kapottnak elismert készpénzen kívül felperestől hitelre vásárolt terményáruk vételára is nem foglaltatik*, erre az esetre felperest lói frt kereseti tőkerészletre s az ez után követelt kamatokra nézve keresetével elutasítja s a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Alperesek elismerik ugyan, hogy az A. alatti adóslevelet aláírták, de tagadják, hogy felperestől 260 frtnál többet kaptak volna kölcsönbe s hogy az adóslevélben kitett összeg pénzkölcsön és hitelben vett árúk vételárának összeszámolásából származott eredményt képezne. Tekintve, hogy az emiitett adóslevél alá irt s a per folyamán kihallgatott tanuk közül csak az egyik s csak elsőrendű alperesre nézve bizonyítja, hogy az adóslevelet az ő jelenlétében irta alá, az adóslevél tartalmára nézve az 1868. évi LIV. törvénycikk 167. §-a értelmében törvényszerű bizonyítékot nem szolgáltat. Ugyanazért az alperesek által felperestől kapottnak el nem ismert 151 frt érték, mint kereseti tökerészletre nézve, egyéb bizonyíték hiányában a követelés fennállásának bizonyítására felperes által alpereseknek kínált, elsőrendű alperes által elfogadott főesküvel való bizonyításnak kellett helyt adni s a per eldöntését a kereseti követelés ezen részére nézve, emiitett bizonyítás eredményétől függővé tenni. (1888. február 14- én, 1887. évi 24,040. sz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete felperes által felebbezett ama részében, mely szerint kereseti tőkeköveteléséből 151 frtra nézve az elsőrendű alperesnek megítélt eskü letételétül feltételezetten keresetével elutasittatott, megváltoztatik és ha felperes pótesküt tesz arra, hogy az A. alatt mellékelt kötelezvény a felek között 1884. évi október 14-én megejtett összeszámozkodás alapján lett kiállítva, ez esetben alperesek egyetemlegesen köteleztetnek ezen 151 frt résztökét is megfizetni. Indokok: Habár a kereset alapját képező kötelezvény az 1868 évi LIV. t.-c. 167. §-a kellékeinek megfelel s alperesek beismerték, hogy a kötelezvényt sajátkezűleg aláírták, tekintve mégis, hogy felperes a per során maga azt adta elő, hogy a kereseti kötelezvény a felek között megejtett összeszámozkodás alapján keletkezett s e szerint a kereseti kötelezvény tartalmát maga felperes megcáfolta, az állított összeszámolás tényét alperesek tagadása folytán felperes tartozott bizonyítani; minthogy pedig felperes fentebb jelzett előadása mellett B Jakab tanúvallomásával részbizonyitékot szolgáltatott, ugyanazért a feltétlenül megítélt és felebbezés tárgyát nem képező 260 frtot meghaladó lől forintra nézve felperesnek a perrendtartás 236. §-a értelmében a pótesküt megítélni s ezen összeg s annak kamata, valamint perköltség tekintetében a per kimenetelét az eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A jelzett tőke után nem volt magasabb kamat megítélhető, mert felperes már az elsöbiróság ítéletének azou rendelkezése ellen sem élt felebbezéssel, mely szerint részére a keresetileg követelt 8% helvett csak 6% kamat ítéltetett meg. (1888. június 15- én 3,970. sz.j Haszonbérlet megszüntetése, ha a bérbeadó tulajdonostársak közül csak egynek jutaléka adatott el. (Osztr. polg. törvénykönyv 1,120. §.) A budapesti VI. kerületi kir. járásbíróság: Az 1887. évi december havában, illetve a C. alatti közjegyzői okirat tanúságaként történt felmondás érvényesnek kimondatik s köteles alperes az általa haszonbérben bírt budai 7,306. számú telekkönyvben 10,383. helyrajzi szám alatt foglalt ingatlant 1888. évi október 1-én különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek birtokába bocsátani. Alperes viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: A budai 7,306. számú telekjegyzőkönyvben tulajdonosokként bekebelezett H. Zsigmond, V. Antal és L. Sándor haszonbérbe adták ezen telekjegyzőkönyvben 10,383. helyrajzi szám alatt foglalt ingatlanukat egy Budapesten 1878. évi december hó 1-én kelt alpereshez intézett levélben foglalt nyilatkozat tanúságaként 1879., 1880. és 1881. évre évetikint 85 forint haszonbér fizetésének kötelezettsége mellett alperesnek. 1881. augusztus 17-én kiállított nyilatkozattal ugyanezek, illetve megbízottjuk, az előbb kelt nyilatkozatot tekintve a haszonbéri szerződést megújították az előbbi feltételek mellett, hozzá tevén, hogy alperes azt addig haszonbérelheti, mig ők az ingatlant el nem adják. Kérdéses ingatlan tulajdonjoga részben örökösödés, részben adásvétel jogcímén felperesnek javára bekebeleztetvén, azok 1887. december 12-én, s majd 1888. február 12-én a haszonbérleti szerződést felmondták, s alperest a felmondás elfogadása iránti nvi-