A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 4. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. folytatás

ü JOG. 29 Az 5 és 6. §§-ok közötti fontos külömbség csak az, hogy az ,"). íj. esetében a tanuknak az okirat tartalmát ismerniök nem kell, inig a ti. §. esetében a tartalom ismerete szükséges. Az »ez« és »ezeknek« szavak közötti külömbség nem szándékos, hanem csak véletlen. Mert a miként a törvény a 6. §. esetében megkívánja, hogy a tanuk a végrendelkező kijelentését igazolják, épűgy megkívánja azt az 5. § ban. Dr. Török ur erre tán azt hozza fel, hogy a ti. §. esetében, minthogy irni és olvasni nem tudó végrendelkezöröl van szó, a törvény nagyobb óvatosságot igényel és hogy épen a 6. §. szövegezése mutatja, hogy a törvényhozó az 5. §-ban nz egyes számot használván, ez által világosan kifejezte, hogy csakis az aláírás valódisága tekintetében kívánja a tanuk által való igazolást. Ámde a 6. §. esetében szükséges nagyobb óvatosság nem ezen körülményben, hanem abban fekszik, hogy a tanuk az utóbbi esetben a végrendelet tartalmát ismerni tartoznak Nyilvánvaló tehát, hogy az 5. §. h e 1 y t e 1 e n ü 1 v a n s z övegezve és hogy az egyes szám használata nem szándékos. Támogatja e felfogást azon körülmény is, mely szerint az öröklési jogról szóló törvényjavaslat Hl. §-a a végrendelkező kérdéses nyilatkozatának a tanuk által való igazolását megkívánja. Ezen 141. ii. szövege a következő : »Ha az örökhagyó a végrendeletet egész terjedelemben önkezűleg irta, továbbá akkor is, ha az olvasni és irni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta : szükséges, hogy a végrendelkező az együtt jelenlevő tanuknak kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza és hogy az okiratot, a mennyiben azt már előbb alá nem irta, ugyancsak a tanuk együttes jelenlétében aláiija. A tanuk által a végrendelkező nyilatkozata, továbbá az aláírásnak megtörténte a 1-10. §. szerint aláírandó záradékban igazolandó.« E törvényjavaslat indokolására elmondatik, hogy a javaslat 141. í;-a az 1876: XVI. t.-c. 5. § ának tartalmilag megfelel: ha a két §. között a végrendelkező nyilatkozatának igazolása tekintetében eltérés volna, azaz ha az 1876 : XVI. t.-c. 5. §-a dr. Török ur szerint volna magyarázandó, akkor ezen eltérés indokoltatnék. Ily eltérés hiányában indokolás szüksége azonban fenn nem forgott. Dr Török ur ugyan ezzel szemben azt hozhatná fel, hogy az öröklési jogról szóló törvényjavaslat nem lévén törvény, indokolása pedig még kevésbé, egyes személyek nézete a törvénynyel szemben figyelembe nem jöhet. Erre csak azt jegyezhetem meg, hogy a javaslat indokolásából" merített érvelésemmel csak azt akartam kimutatni, hogy a javaslat és indokolás elkészítése körül működött, kiváló jogászaink is teljesen az »utbaigazitás«-ban elfogadott ministeri álláspontra helyezkednek. De egészen eltekiutve a ministeri »útbaigazítás« magyarázatának helyes vagy helytelen voltától, el kell ismernünk, hogy annak kérdéses passzusa semmi esetre sem vonhat maga után káros következményeket, mig ellenkező ministeri magyarázat esetében azaz, ha a végrendelkező nyilatkozatának a tanuk által való beigazolása dr. Török ur nézetének megfelelően mellőzendőnek mondatik, bíróságainknak esetleges ellenkező határozatai folytán határozottan felette káros eredmény idéztetett volna elő. Ne bántsuk tehát az »utbaigazitást« ! Dr. Déri Ernő, budapesti ügyvéd. yÁ.z ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Folytatás.) 56. íj. Az ügyvéd a vállalt ügy folyamán tudomására jutott oly tényeket, melyek közlése mással, felére hátrányos lehet, titokban tartani köteles. Az ügyvéd oly tények felöl, melyek hivatása folytán bármely uton tudomására jutottak, tanúskodni nem köteles s felének beleegyezése nélkül tanúságra nem is bocsátható. 57. §. Az ügyvéd nem képviselhet egyidejűleg ellentétes érdekű feleket és nem járhat el oly ügyben, melyben előzően az ellenfelet képviselt, vagy mint kir. biró, vagy kir. ügyész működött. 5"<. §. Az ügyvéd hivatásában teljes szólásszabadsággal bir a bíróságok és hatóságok, valamint az ügyvédi kamarai tisztviselők és hatóságok, vagy kiküldötteik irányában köteles tisztelet és a kartársak és felek irányában köteles ildomosság korlátai közt. 59. §. Az ügyvéd köteles minden ügyről pontos jegyzéket vezetni. Fiókirodát nem tarthat. 6l). §. Az ügyvéd köteles az általa, a fél megbízása folytán behajtott pénzt és értéktárgyakat, mint letéteményt őrizni és az átvételről felét azonnal értesíteni és a fél kívánatára és utasítása szerint azokat — törvényes önkielégiiési, illetve visszatartási jogának korlátai között -- kiszolgáltatni. 61. §. Az ügyvéd a féltől átvett iratok hű megőrzéseért és sértetlen visszaadásáén a képviselet megszűnte után még két évig felelős. '<2. §. Ha a képviselet megszűnik, az ügyvéd, esetleg jogutódai három hó alatt számot adni és a félnek visszajáró összeget kiadni tartoznak. A jogutódok számadási kötelessége vagy egyéb felelőssége két év alatt évül el azon időpont után, midőn a fél az ügyvéd elhalálozásáról tudomást nyert, vagy utóbbi tény a hivatalos lapban köznirré tétetett 63. § Ha a fél meghal, az ügyvéd köteles, habár meghatalmazása az örökösök nevében is szól, az ügybeli bíróságot vagy hatóságot erről értesíteni és az örökösök rendelkezéséig az ügyet tovább vinni, ha csak velük szemben a képviselet-letétel jogával élni nem kiván. (>4. §.). 1)4. §. Az ügyvéd köteles hivatásában és azon kivül is állásának méltóságát minden tekintetben megóvni. 65. §. Az iratok, pénz és érték kiadása iránti vitákban a fél és ügyvéd, esetleg jogutódaik között első fokon a felek és esetleg tanuk meghallgatása alapján és a lehető leggyorsabb eljárás mellett (l>il. ^.) azon ügyvédi kamara választmánya bíráskodik, melynél az ügyvéd bejegyezve van, illetve utoljára bejegyezve volt. Ennek Írásbeli ind ikolt határozata, mely a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján hozandó, a kézbesítéstől 15 nap alatt birtokon kivül felebbezhető a kir. Curia ügyvédségi tanácsához, mely végleg dönt. A végrehajtás a kamara megkeresésére, az illetékes kir. bíróság által eszközlendő. (iö. §. A jelei fejezet 51., 54—64. §-aiban körülirt ügyvédi kötelességek vétkes megszegése fegyelmi vétséget képe' 67. §. Ügyvéd nem kötelezhető szemlei, tanú- és szakértői dijak vagy más eljárási költségek előlegezésére, illetve viselésére fele helyett. V. FEJEZET. Ügyvédi jogok bitorlása. 68. § A ki ahoz való jogosítvány nélkül ügyvédi cselekményt végez, díjért mást bíróság vagy más hatóság előtt képvisel, vagy részére azokhoz intézett beadványt készit : az ügyvédség bitorlásának vétségét követi el, inely hivatalból is üldözendő és 50 — 1,'KJO frtig terjedhető bírsággal és egy I naptól hat hónapig terjedhe.ő fogházzal büntetendő. A pénzbüntetés behaj thatlansága esetében szintén fogházbüntetéssé változtatandó át, minden | 0 forint egy napba számittatván. Súlyosító körülményt képez a visszaesés. j vagy üzletszerű elkövetés, valamint azon körülmény, ha a tettes maga bírósági, illetve hatósági vagy községi alkalmazott, mely esetben saját fegyelmi hatósága által is külön megbüntetendő. A pénzbüntetés azon ügyvédi kamara segélyalapját illeti, melynek területén a vétség elkövettetett. 69. §. A vád joga a kir. ügyészen kivül minden ügyvédet és az érdekelt ügyvédi kamara képviseletében annak ügyészét illeti meg. 70. §. Az eljárásra a bűnvádi eljárási szabályok szerint első fokon azon bűnügyi kir. járásbíróság illetékes, melynek területén a tettes lakik, vagy ha ez nem tudatik, a hol a tett elkövettetett. A felebbvitelt az általános bűnvádi eljárás szabályozza. 71. §. Minden bíróság és hatóság, illetve annak tagja vagy közege köteles a tudomására jutó vétséget, illetve arra mutató gyanuokokat az érdekelt kamarának és illetékes büntető bíróságnak feljelenteni. 72. §. Azon ügyvéd, ki nevét e vétség palástolására felhasználtatja, mint bűnrészes büntetendő s azonfelül fegyelmi uton kitörlendő 73. § Azon fél, ki tudva azt, hogy a megbízott másnak díjért képviseletére, illetve ügyvédi cselekmény végzésére feljogosítva nincsen, azt mégis ilyennel megbízza, mint bűnrészes büntetendő. A megbízás minden esetben magánjogilag semmis. (Folyt, köv.) Nyilt kérdések és feleletek. (Felelet.) A magyar váltótörvény 43. és 44. §§-ai. I. Az elfogadó elleni váltókereset fentartása végett óvás felj vételére egyedül abban az esetben van szükség: ha a váltó tulajdonképen telepitett, vagyis ha a telepitett váltón telepes is meg van nevezve. A telepitett váltó tehát, — melyen a telepes megnevezve nincs — és a melynél az téte'eztetik fel, hogy az intézvényezett maga kívánja a telep helyén a fizetést teljesíteni, az elfogadó elleni kereseti jog fentartása végett nem óvatolandó, de nem a váltótörvény 44. §-ának 2-ik bekezdése alapján nem, hanem mert az ilyen váltó nincs telepessel ellátva. A nem tulajdonképen telepitett váltókat nem lehet azono' sitani azon telepessel ellátott telepitett váltókkal, a melyeken az i intézvényezett és a telepes azonos személyek, kitűnik ez a váltój törvény 21. §-ából is, a mely szerint az intézvenyezettnek jogában áll az elfogadás alkalmával a telepest megnevezui, sőt hogy ; ezt tehesse, a váltótörvény 17. § a ellenére, kivételesen az intézvényező az elfogadás végetti bemutatást is megrendelheti, de ha | az intézvényezett az elfogadás alkalmával nem nevez meg telepest, az tételeztetik fel, hogy ő maga kivánja a telep helyén a fizetést ! teljesíteni, de ez által a váltón önmagát telepesként mag nem nevezte. A vttrv. 43. §-a és a 44. §. 2-ik bekezdése között nincs | ellenmondás. A 43. §. azon szabályt állítja fel, hogy a telepessel