A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 49. szám - Szükséges-e telekkönyvi bejegyzéshez a tulajdonostársak beleegyezése?

R. JOG. 405 arra, hogy a felsőbíróságok iránt általánosan elterjedt bizalmat megingassa. A hátralékok apasztására nagyon lényegtelen befolyást gyakorolna, ha a kereskedelmi tanácsok mindegyikében egy-egy kereskedelmi ülnök alkalmaztatnék, mert hisz nem a kereskedelmi ügyek azok, melyek a hátralék növekedését főleg okozzák s nem is ezek az ügyek azok, melyek a felsőbb bíróságok munkaerejét főleg igénybe veszik. Egy tekintet a felsőbíróságok tanácsbeoszt.isába meggyőzhet mindenkit arról, hogy főleg a bűnvádi és a nem kereskedelmi polgári ügyek vannak szembeszökő túlsúlyban, hogy már most mit segíthetne ezen 4 — 5 kereskedelmi ülnök beosztása? e fölött, azt hiszem, vitatkozni is kár; kivált ha figyelembe veszszük még azt is, hogy a kereskedelmi ülnökök teendője az anyag feldolgozására ki nem terjedne, hanem csupán az ülésben való részvételre. A restantiák apasztása különben az én nézetem szerint is csupán organicus intézkedések által érhető el, azonban én az organicus intézkedést ez idő szerint nem annyira a birói létszám felemelésében, mint inkább az eljárási és hatásköri szabályok egynémelyikének módosításában vélném feltalálhatni. Nagyon soká lesz még az, mig a polgári és bűnvádi eljárás és a birói szervezet reformja bekövetkezik s addig a restantiák lavinaszerű emelkedése meg nem gátolható, ha csak a) a büntető-ügyekben a kettős revisio el nem töröltetik ; ennek bekövetkeztével a bűnügyek, felebbezés esetén a kir. törvényszékektől a kir. Curiához terjesztetnének fel és a kir. tábla hatásköre bűnügyekben csupán a vizsgálati fogság, a fenyítő zárlat és a vádhatározat kérdésére, a felebbezések korlátozásáról szóló törvényben meghatározott esetekre terjedne ki ; b) telekkönyvi ügyekben a kir. törvényszék másod-, a kir. ítélő tábla pedig harmadfolyamodású bírósággá nem tétetik s végül c) ha a váltóügyek elsőfolyamodásúlag egyes bíróság, ínásodfolyamodásúlag a kir. törvényszék, harmadfokon pedig a kir. itélő tábla hatáskörébe nem utaltatnak. Ily intézkedések mellett a gyorsabb igazságszolgáltatás, a jóság veszélyeztetése nélkül elérhető lenne s a restantiák kétségkívül megapadnának, mert a kir. Curia telekkönyvi és váltóperekben a jövőben el nem járna s mert a kir. tábla a büntetőügyekben csak kivételesen bíráskodnék. Nincs is állam a világon, a hol a szóbeliség alapján eljárt elsöfok határozata kettős revisio alá vétetnék; ez az unicum csupán a magyar igazságszolgáltatásban tudott meggyökerezni a mi bűnvádi eljárásunkban s megszüntetése csak előnyére válnék igazságszolgáltatásunknak. A mi pedig a kir. törvényszékeknek másodfolyamodású bíróságokká emelését illeti a telekkönyvi ügyekben, ez csak következetességünk mellett tanúskodnék; felsőfokká emelte őket az 1877. évi XXII. t.-c. polgári, a felebbezések korlátozásáról szóló törvény fenyítő ügyekben, miért ne tétessenek tehát az egyes biró által elintézett telekkönyvi ügyekben is másodfolyamodású bíróságokká ? s végül a váltóperek, azt hiszem, a legnagyobb megnyugvással bízhatók első fokon az egyes bíróságok hatáskörébe. Ily organicus intézkedések mellett könnyebben, legalább kevesebb restantiával lehetne bevárnunk az óhajtva sóvárgott reformokat. Szükséges-e a telekkönyvi bejegyzéshez a tulajdonostársak beleegyezése? Irta : dr. IMLING KONRÁD, kir. láblai biró. Mikor e lap »Nyílt kérdések és feleletek* rovatában fel lön vetve az a kérdés, hogy »helyes-e a némely telekkönyvi hatóság által követett azon gyakorlat, hogy az esetben, ha több tulajdonos nevén álló birtoktest egyik részletének hányadrésze ruháztatik át, a többi tulajdonostársak előleges Írásbeli beleegyezése szükséges az átíráshoz ? Es ha helyes ez a gyakorlat, a telekk. rendt. raelvik §-án alapszik az ?« — véleményemet azonnal elő nem terjesztettem azért, mert azt hittem, hogy az, ki a kérdést felvetette, társat nem talál, ki a kérdésre járó feleletre nézve vele együtt kétségben volna, és azt hittem, hogy ha a nyilt kérdésre feleletek érkeznek, ezek egybehangzóan helyesek lesznek. Csalatkoztam. Es ezzel arra a szomorú meggyőződésre jutottam, hogy gyakorla'i jogászaink egyrésze a legegyszerűbb kérdésekre nézve sincsen tisztába, mihelyt ennek a tüzetes kérdésnek határozott megoldását a törvényben nem találja s a törvényben felállított elvekből gondolkozási processus utján kell a feleletet levonnia, és hogy nálunk jogi kérdések irodalmi fejtegetésének vajmi kevés gyakorlati haszna, — vajmi kevéssé képesek a/, ily fejtegetések a helyes fogalmaknak, a törvény helyes értelmezésének terjedését elősegíteni. Csalatkoztam — monciom — mert a »]og« folyó évi 42. számában Simon Endre törvényszéki biró irányában, ki a kértlésre, habár a felszínen talált okokból, de mégis helyes feleletet ad, Kovács fi Ágoston ügyvéd ur a kérdésben emiitett gyakorlat fölött pálcát tör, azt vitatván, hogy a telekkönyvi jószágtest egy részének lejegyzéséhez a tulajdonostárs beleegyezése nem szükséges, mert ezt a telekkönyvi rendtartás kifejezetten nem kívánja és mert a hányadrész értékében a lejegyzés által változás be nem állhat. Ha pedig beleszólása volna a tulajdonostársnak, akkor per analógiám a telekkönyvi rendtartás 56. § ának d) pontját véli K. A. ur alkalmazandónak és a bejegyzést megengedendőnek, ha a biró a beleegyezés megtagadását eléggé megokoltnak nem találja. En nem egy izben elmondottam e tárgyban indokolt véleményemet. A nézetek azonban, ugy látom e tekintetben még mindig nincsenek tisztázva. Megkísértem tehát még egyszer és pedig lehetőleg népszerűen hozzászólni a dologhoz. Hátha mégis sikerül a sok bonyodalmat előidéző kérdésre nézve a helyes nézeteket általánosítanom! Először is tévedés az, mintha a kérdésben emiitett gyakorlat csak »némely telekkönyvi hatóságnál« követtetnék. Követik ezt a felebbviteli bíróságok következetesen. És a gyakorlat oly helyes, mint a mily helyes valamely gyakorlat egyáltalában lehet. Hogy a telekkönyvi rendtartás melyik §-án alapszik a gyakorlat? Alapszik az 55. §. ama kijelentésén, mely szerint •minden telekkönyvi jószágtest jogi tekintetben egy egésznek t e k i n t e n dő.« Es alapszik maga K. A. ur által is felemlített ama jogszabályon, hogy mindenik részes teljes tulajdonosa a maga jutalékának és hogy ezért ezzel a jutalékkal szabadon rendelkezhetik, ezt elidegenítheti, de csak a mennyiben társainak jogát nem sérti. Jogilag egészet képez a telekkönyvi jószágtest. Ez annyit tesz, hogy a telekkönyvi jószágtest, álljon ez bárhány birtokrészletből, az arra vonatkozó minden jogkérdésben ugyanazon tekintet alá esik, mint a physikailag egységes egészet képező ingatlan dolog, mint például egy ház, vagy egységes, összefüggő területet képező szántóföld. A ki háznak harmadrészben tulajdonosa, ezt a háznak mint egésznek használata egyharmadban megilleti, a háznak mint egésznek egyharmadáról rendelkezhetik; de nem követelheti minden egyes szobának, minden egyes helyiségnek használatát egy harmadrészben és el nem adhatja az egyes szobáknak, vagy talán az udvarnak avagy a fedélnek őt állítólag megillető harmadát. Valamely szántóföldnek két közös tulajdonosa közül az egyik követelheti az egész föld osztatlan felének használatát, de nem oszthatja az egészet három részre s nem mondhatja, hogy ez elkülönitett részek mindegyikének használata felében megilleti ; eladhatja, elcserélheti, elajándékozhatja saját jutalékát akár egészben, akár ismét hányadrészekben, de át nem ruházhatja a szántóföld valamely elkülönitett részének akár megosztott, akár osztatlan felét. Hogy világosabbá tegyem a dolgot, íme itt egy szántóföldnek rajza : Az egész a, b, c, d föld ^4-nak és .B-nek közös tulajdona. H. eladhatja az egész föld egynegyedét C-nek, egynyolcadát />nek és ismét egynyolcadát E-nek. Hogy ezt megtehesse, ebbe .4-nak semmi beleszólása- nincsen. De nem rendelkezhet saját jutalékáról ^4-nak beleegyezése s hozzájárulása nélkül oly módon, hogy eladná az a, d, f, e rész felét C-nek, az e, f, h, g rész felét /J-nek és a g, h, c, b rész felét .E-nek. Nem pedig azért, mert ez tulajdonostársának, yl-nak jogát sértené. A jogsérelem abból áll : Ha B-t megilletné az ily módon való eladás, akkor az ily részletenkinti eladás joga okvetlenül kell, hogy megillesse A-t is. Ez lehet, hogy igen előnyösen eladhatná külön az a, d, k, i résznek és ismét külön az i, k, c, b résznek felét. Igen ám, de ebben akadályozva van az által, hogy