A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 49. szám - Szükséges-e telekkönyvi bejegyzéshez a tulajdonostársak beleegyezése?

406 a B. részéről előbb történt eladás folytán D ugy a/, a, d, k, i, mint az i, k, c, b területnek részben tulajdonosa, még pedig akként, hogy az a két rész, mely az egyik és a másik területből őt osztatlan felében megilleti, reá nézve egy egészet képez, a mi az A. által szándékba vett előnyös eladást egyszerűen lehetleniti. De ne állítsuk élére a dolgot és tekintsük azt a mindennapi esetet, hogy a szántóföld közös tulajdonosainak egyike megunván a közösséget, osztályt követel. Az osztály első sorban s ha értékcsökkentés nélkül lehetséges, a dolognak physikai megoszlása által történik (ezt K. A. ur egészen ignorálja), és csak szükség esetén a közös dolog elárverezésének utján. Ha a fent lerajzolt egész szántóföldre nézve még fennáll az eredeti közösség A és B között, e célszerű gazdálkodás igényeinek megfelelően bizonyára minden szakértő ugy fogja felosztani a földet, hogy az a, d, f, e területet juttatja az egyik, az e, /', c, b területet a másik tulajdonostársnak, vagy hogy a földet hosszába osztja ketté; de semmi osetre ugy, hogy a volt közös tulajdonosok mindenikét a földből egymástól elkülönített három-három darabbal boldogítja. Már pedig a földnek két részre osztása 4-ra nézve lehet, hogy kivihetienné vált, ha B az ugyané föld három külön részéből őt állítólag megillető jutalékokat eladhatja és eladta; mert 4-nak most külön kell osztozkodnia C-vel, külön Z)-vel és külön E-ve\. Már pedig, ha a három parcella egyenkinti, egymástól független megosztásáról van szó, lehet hogy az osztály akként fog terveztetni, a mint a fentebbi ábrában a pontozott vonalak mutatják. Egyáltalában alig fogja valaki kétségbe vonni, hogy összehasonlithatlanul könnyebb és sokkal előnyösebben foganatosítható a természetben való osztály e g y közös dologra nézve, k é t egymással szemben álló fél között, mintha a dolog előbb eldaraboltatik és az eredetileg volt két közös tulajdonos egyikének most minden egyes darabra nézve más tulajdonostárssal van dolga. A mi pedig áll a közös házra, a közös szántóföldre nézve, ugyanez áll a közös telekkönyvi jószágtestre vonatkozólag is, mert ez *>jogi tekintetben egy egésznek tekintendő«, és mert ennélfogva a telekkönyvi jószágtest alkatrészeit képező egyes parcellák az egész jószágtesthez jogilag ugyanabban a viszonyban állanak, mint a birtokterületnek testileg elkülönített egyes részei magához az egész birtokterülethez, mint például a fentebbi ábra szerint az e, f, h, g rész az egész a, d, c, b szántóföldhöz. Ha tehát a telekkönyvi jószágtest több birtokrészletből áll, nem igaz, hogy az egész jószágtestnek kö/.ös tulajdonosa minden egyes birtokrészletre vonatkozólag külön is közös tulajdonjogot, jutalékot igényelhetne és hogy ehhez képest az egyes birtokrészletekből őt állítólag megillető jutalékról külön rendelkezhetnék. Es hogy ez a hasonlatosság a jószágtest egyes parcellái s a birtokterület testileg elkülönített egyes részei között nem puszta jogi frázis, hanem hogy gyakorlati jelentőséggel is bir: ez ki fog tűnni, ha meggondoljuk, hogy a telekkönyvi jószágtest egyes parcellái a természetben összefüggő egészet képezhetnek és igen soksz-or tényleg képeznek is. X. nevű takarékos és körültekintő gazda például a fentebbi ábra szerint csupán az e, f, h, g 10 holdnyi területet külön telekkönyvi jószágtestként bítta tulajdonul. Utóbb megszerzi a g, h, c, b szintén 10 holdnyi területet és hozzájegyezteti az olőbbi birtokrészletéhez; s még később megvásárolja az a, d, f, e 20 holdnyi birtokrészietet, ezt is hozzájegyeztetvén a másik két parcellához, ugy, hogy már most három külön helyrajzi parcellából álló, de a természetben egy összefüggő egészet képező telekkönyvi jószágtesttel bir. Abban a feltevésben, hogy két fia az ő halála után ugy osztozkodik majd, hogy az egyiknek jut az a, d, /', e-vel jelzett 20 hold, a másiknak az e, f, c, b szintén 20 hold, az m és «-nel megjelölt két helyen egyenlő értékű gazdasági épületeket emeltet. Halála után a két fiu A. és B. egyelőre osztatlan közös tulajdonul kebelezted be az egész telekkönyvi jószágtestet és a telekkönyv ily állapotában B. eladja előbb az a, d, f, e birtokrészletből az őt állítólag megillető jutalékot C-nek, testvérének ,4-nak beleegyezésé s hozzájárulása nélkül és a részlet más telekkönyvbe bejegyeztetik A. és C. közös tulajdonaként. Később B. ugyanezt teszi a g, h, c, b részlettel, eladván ezt D-nek, a minek folytán ez a részlet ismét új telekkönyvbe bejegyeztetik és ott közös tulajdonosokként A. és D. vezettetnek be. Az eredeti telekkönyvben csak az e, /", h, g birtokrészlét marad mint A. és B. közös tulajdona. Azt kérdem lehetséges-e most az örökhagyó által célzott, „4-ra nézve kétségtelenül előnyös osztály? Az osztály lehetetlen, mert A. többénem egy, hanem három külön telekkönyvi jószágtestnek közös tulajdonosa ; nem egy, hanem három tulajdonostárssal külön, önállóan, minden tekintet nélkül a többiekre kell osztozkodnia és miután minden tulajdonostársa követelheti, hogy neki az ő közös tulajdonát képező parcellából adassék egy rész ; miután tehát C. az 1 a, d, f. e területből, B. az e, f, h, g területből, ü. a g, h, c, b őrületből követelhet osztályrészt, A ra nézve lehetetlenné vált az, hogy osztály folytán akár az a, d, f, e, akár az e, f, c, b 20—20 holdnyi területnek kizárólagos tulajdonosává legyen. Hogyan lehet tehát állítani azt, hogy az »eszményi hányadrész értékében a bejegyzés által változás be nem állhat ?« Egyébiránt, ha a mondottak még meg nem győztek valakit arról, hogy a több birtokrészletből álló telekkönyvi jószágtest közös tulajdonosa az egyik vagy másik részlet bejegyzése körül vagyonilag érdekelve van és hogy ennélfogva a bejegyzés az ő beleegyező hozzájárulása nélkül el nem rendelhető, ime felhozok még egy érvet, mely ugy hiszem alkalmas e tekintetben minden kétséget eloszlatni. Senki sem fogja állítani, hogy az egyik tulajdonostárs vagyoni érdekeit nem érinti az, hogy a másik tulajdonostárs adósságai miatt az ő jutaléka is, beleegyezésének ellenére, bíróilag eladható-e vagy el nem adható. Tegyük fel most, hogy /1-nak és B-nek közös tulajdonát képező telekkönyvi jószágtest 3 birtokrészletből áll és hogy e részletek mindegyikének évi földadója 1 frt 50 kr., végrehajtás : esetén tehát kikiáltási ára az 1881 : LX. t.-c. 148. §-a szerint 150 frt és e szerint az egész telekkönyvi jószágtest kikiáltási ára 450 frt. A most emiitett törvény 155. §-a szerint ingatlanok, a mennyiben törvény szerint egy telekkönyvi jószágtestet képeznek, ' együttesen lévén árverés alá bocsátandók, a 156. §. szerint pedig, J ha ingatlan jószágra két tulajdonostárs közül csak egynek adósI sága miatt intéztetik végrehajtás, rendszerint csak a végrehajtást szenvedőnek hányadára lévén az árverés elrendelhető : a fentebbi esetben, miután arra a 156. §. a) pontja alkalmazást nem talál, B-nek adóssága miatt csupán ennek jutaléka fog árverés alá kerülni és .4-nak tulajdonjogát az árverés semmi tekintetben sem fogja érinteni. Másképen áll a dolog, ha a telekkönyvi jószágtest három részlete közül B. által történt eladás folytán előbb az egyik, , azután egy másik részlet is lejegyeztetett és a leiekkönyvi rendj tartás 55. §. c) pontjához képest »önálló telekkönyvi testként bejegyeztetett«. Most nem többé a »törvény szerint egy telekkönyvi , jószágtestet képező ingatlanokkal, hanem három külön telekkönyvi jószág-testtel van dolgunk, melyek mindenikének kikiáltási | ára 200 frtot meg nem haladhatja, melyek tehát a végrehajtási törvény 156. a) pontja szerint egészen bocsáttatnak árverés alá. A. tulajdonostárs tehát, kit a telekkönyv előbbi állapota sze; rint a B által contrahált adósságok semmi tekintetben nem érintettek, ki ez állapot szerint biztos volt abban, hogy B, esetleg pedig B. jogutódjainak adósságai miatt az ő jutaléka nem kerül árverés alá, a telekkönyvi hatóság által az ő beleegyezése nélkül helytelenül elrendelt lejegyzések folytán egyszerre csak arra ébredne, hogy dobra kerül az ő birtokjutaléka, mely zálogjogilag j terhelve nincsen. Ha a helytelen lejegyzések folytán keletkezett több telekkönyvi jószágtest ugyanazon telekkönyvi bejegyzésekkel van ter' helve, a végrehajtási törvény 155. §-ának utolsó bekezdése talán j módot nyújthat még arra, hogy az azokból az adós B t megillető jutalékok és csupán ezek 175 frt kikiáltási árral bocsáttassanak árverés alá. De ha a lejegyzés megtörténte után — és többnyire ez az eset fordul elő — B. más és a vevő C. és D. szintén más adósságokkal terhelik saját jutalékaikat: akkor A-ra nézve megszűnt annak lehetősége, hogy tehermentes birtokát az árverés alá bocsátástól megmentse. Mondja most még valaki, hogy »az eszményi hányadrész I értékében a lejegyzés által változás be nem állhat és a lejegyzés a köztulajdonos sérelmével nem járhat!* A mi végre azt az állítást illeti, hogy a tulajdonostárs iráI nyában, kinek a bejegyzésbe való beleegyezése ki nem mutattatott, legrosszabb esetben per analógiám a telekkönyvi rendtartás 56. §-ának d) pontja volna alkalmazandó, ez szintén határozottan téves. A telekkönyvi rendtartás 129. §-a félre nem érthetőleg kijelenti, hogy bekebelezési és előjegyzési kérvényekre a rendeletben meghatározott eseteken kivül tárgyalást vagy kihallgatást j rendelni nem szabad. Az 5G. §• d) pontja pedig csupán azt az I esetet tárgyazza, melyben a telekkönyvi jószágtest, melvböl ltí-