A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 48. szám - Néhány szó a hitelesítési tárgyalásról

400 a JOG. pitandó. Csak egyetlen egy esetben és pedig hazug hirek közzé­tétele esetében a büntetés 10 — 300 franc. Az exceptio veritatis rágalmazás esetében meg van engedve, de a 33. §. szerint az állított tény jogerőre emelkedett ítélettel bizo­nyítandó, esetleg a sajtóeljárás az illető bünper befejezéséig függőben tartandó. Ki van zárva azonban az állított tény bizo­nyítása, hogyha az a rágalrnazottnak családi életére vonat­kozik, vagy hogyha az magán, azaz nem hivatalból üldözendő vétséget képez s a sértett fél bűnfenyitö feljelentést nem tett. A 35 -47. §-ok eljárási szabályokat tartalmaznak. Ezek sze­rint a sajtóvétségek (a magánszemélyek s a külföldi konzulok vagy diplomatái ügynökök elleni rágalmazás vagy becsületsértés kivételével) hivatalból üldözendök. A vádirat legkésőbb hét nappal az incriminált cikk megjelenése után készítendő el s hogyha rágalmazás vagy becsületsértés esete forog fenn, ugy leg­később három nappal a vádjelentés, illetve a vádinditvány (vád­irat) kelte után a vádlottal a vádirat másolata közlendő s egyben felhívandó, hogy 7 napi batáridőn belül észrevételeit és esetleges tanúit jelentse be. E határidő eltelte után legkésőbb az ötödik napra a tárgyalás tűzendő ki a törvényszék által. Az indokolt Ítélet két nappal a rezolució után hirdetendő ki. A felebbezési határidő hét nap az indokolt Ítélet kihirdetésétől számítva s a felebbezési kérvény két nap alatt az illetékes felebbviteli törvény­székhez tírjesztendő fel, mely azt legkésőbb öt nap alatt tárgyalni köteles. Az indokolt Ítélet itt is két nap alatt hirdetendő ki. A felebbviteli törvényszék Ítélete ellen semmiségi panasznak van helye a legfőbb semmitőszékhez s e panasz beadására a többi bűnvádi perekre érvényes 14 napi határidő áll nyitva, csakhogy a semmiségi panasz sajtóperekben három nap alatt terjesztendő fel a semmitőszékhez, mely azt legkésőbb hét nap alatt tárgyalja s az indokolt Ítéletet a rezoluciót követő második napon hirdeti ki. A sajtóvétségek hat hónap múlva évülnek el. E határidő a vétséget tartalmazó cikk közzétételétől avagy a birói üldözés fo­lyamán — ha t. i. olyan történt — kiadott utolsó ügyirat kelté­től számíttatik. Végre a sajtótörvény utolsó négy szakasza zár­intézkedéseket tartalmaz a lapkiadók abbeli kötelezettségéről, hogy lapjuk ellen kiadott sajtóitéleteket az Ítéletet követő első lapszám legelső oldalán közzétenni tartoznak. Epugy feljogosit­latnak a bíróságok, hogy az ítéletet más lapokban is a vádlott költségére közzététethessék. A pénzbírság, behajthatlansága eseté­ben, fogházbüntetésre változtatik át, a midőn egy nap 5 (öt) franccal felér. Végezetül az utolsó (47.) szakasz, melyről fennebb is szó volt, a rendszerint minden törvényben előforduló abrogativ intézkedést tartalmazza, mely szerint a jelen törvénynyel a sajtóra vonatkozó összes korábbi törvények és rendeletek hatályon kivül helyeztetnek. A mi e törvénynek gyakorlatbani alkalmazását illeti, ugy az csakugyan hathatósnak bizonyult s e részben a föérdem a törvény­széki ügyészeké s kiválólag a szófiai törvényszéki ügyészé, mennyiben ez utóbbi a legkisebb sajtóvétséget sem hagyta figyelmen kivül, dacára annak, hogy ezen buzgalma felette fáradságos reá nézve, mert rövid öt hónap alatt több mint ötven sajtóügyi vádiratot kellett elkészítenie, még pedig a törvény által (lásd fönnebb) előirt nagyon rövid határidőn belül ! A bíróságok is megtették a magokét, szigorúan s pontosan alkal­mazván a törvényt s igy, hála ezen eljárásnak, politikai lapjaink lassan-lassan az eddigi botrányos irmodortól s államveszélyes cikkek és közlemények közzétételétől elszokni kezdenek. E mel­lett a sajtó eljárásban megállapított rövid határidőknek a bírósá­gok részérőli pontos betartása szigorúan ellenőriztetik az igazság­ügyi minisztérium által. (Vége köv.) Dr. Sismanpw St. Milán, a szojiai semmit'ószélc másodelnöke. Sérele m. * Ingadozó gyakorlat a kir. Curián. Becses lapjuknak ez évi 46. számában egy esetről tétetik említés, melyben a Curia a kir. táblai előadó bírót azért marasz­talta el a felebbezés költségeiben, mert az 1881. évi LIX. t.-cikk 34. §-a ellenére az I. fokú határozat nem felebbezett részét is felülbírálta. Senki sem kételkedik benne, hogy a Curia ezen nézete * Ezen rovatban, programnuinkhoz hiven, teljes készséggel tér nyilunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. helyes. De nagyon tévedne az, a ki azt hinné, hogy a Curia mindig ezen helyes nézeten van. A múlt év nyarán történt, hogy a kir. tábla az egyedül felebbező, — részben pernyertes — falperes hátrányára megváltoztatta az 1. bíróság ítéletét, elutasít­ván őt keresetével egészben, alperes részére költségekben is marasztalta felperest. Midőn a szerencsétlen felperes ezen ferde Ítélet ellen újból s most már teljes erőből felebbezni volt kénytelen és a kir. táblai | előadót — a dolog természetéhez képest — a felebbezés költsé­geiben is marasztalni kérte, nyugodtan várta hazánk legfőbb bíró­ságának Ítéletét. Az authenticum azonban nagy bámulatra maga is belément 9,221/87. sz. Ítéletével az ügy érdemébe. Hogy milyen volt e részbeni Ítélete, legyen ezúttal indifferens. Kimondta azonban, hogy »felperes azon kérelmének, hogy a felebbezés költségeiben az ügy másolbirósági előadója marasz­taltassék, hely nem adatik«, »mert nyilvánvaló vétség esete a másodbirósági ítélet hozataláról felvett tanácsjegyzőkönyv! kivonatból (!) ki nem vehető.« Még egy érdekes momentumot kell ez ügyben kiemelnem. A fenti per özvegyi haszonélvezeti jog megszüntetése és beszedett hasznok kiadása (mintegy 6—7,000 frt érték) iránt indíttatott. A Curiához intézett felebbezés bélyege tehát 10 frt ti5 kr. volt, I azonkivül egyéb készkiadások is voltak és mégis a felebbezés körül felmerült ügyvédi munkadíjak 4 frtban állapíttattak meg. Sajátságosnak tűnik fel ezek után az, hogy a 46. számban közölt — különben az enyémmel teljesen analóg — esetben a kir. táblai bitó a költségekben elmasztalva lett, mig az én esetem­ben ez nem történt, — de sőt vakmerő kérelmem díja az lett, hogy a váltótörvényszéki scála szerint is legalább 25 frtnyi munka­díjam 4 frtra srófoltatott le. Dr. Kiss Károly, budapesti ügyvéd. Irodalom. Börtönügyi viszonyaink reformjához. Irta : Dr. B a 1 o g h i Jenő. (Magyar jogászegyleti értekezések XXXIX. füz.) Budapest, 1 Franklin-társulat 1888. A magyar jogászegylet igen figyelemre méltó törekvést fejt ki, hogy a nálunk mondhatni parlagon heverő börtönügy körüli érdeklődést tágabb szakkörökben felköltse és i azokat annak művelésére sarkalja. E célból külön szakosztályt is | alkotott, melynek a nagyműveltségű curiai tanácselnököt, Manoj­lovits Emilt elnökül és a már is kitűnő szakírói névre szert tett | fiatal tudóst, dr. Balogh Jenőt sikerült jegyzőül megnyerni. Ezen megtiszteltetést utóbbi azzal viszonozta, hogy börtönügyi viszonyaink reformjáról a jogász egyletben terjedelmes felolvasást tartott, melyet a fenti cím alatt az egylet közrebocsátott és mely mind a tárgy mély és beható ismerete, mind az előterjesztett javaslatok gyakorlati volta által egyaránt mindenütt méltán meglepett. Szerző teljes otthonos­sággal bir a börtönügy minden terén, könnyed és mondhatni vonzó j modorban tárgyalja azon számos kérdést, mely a börtönügy neve­zete és fogalma alá vonható, oly annyira, hogy ezen kis dolgozat | által az olvasót teljesen tájékozza minden ágazata felől ezen jog­anyagnak, melynek helyes, célravezető elrendelésétől függ leg­nagyobb részt a büntetési rendszer egész hatása és igy a büntető igazságszolgáltatásnak, mondhatni sorsa és ered­I ménye. Mindenekelőtt büntetési intézeteink építkezési | viszonyait vizsgálja és ennek alapján sorra veszi f e g y­j házainkat és törvényszéki börtönöket és kimutatja, hogy különösen fegyházaink elégtelen volta és helytelen épít­kezési berendezése folytán egy igen tetemes része a fegyházra ítéltek közül nem is fegyházban tölti büntetését és igy mind­azon cél, melyet a törvény e büntetésnem keresztülvitelétől vár, meghiúsul. De éles szemmel kitalálja mindazon fogyatkozá­sokat is, melyek a meglévő fegyházakban elhelyezett fegyencek büntetésének végrehajtásában fekszenek és a mit itt tapasztalunk, oly meglepő gyakran, hogy alig hihető. Azonban kitűnő jogász­I veteránunk Tóth Eőrincz és dr. Székely főügyész-helyettes és j László Zsigmond min. tanácsos urak, a börtönügy terén e kiváló szakemberek is nagyban és egészben mind e nemű tapasztalatokat kénytelenek beismerni. Áttér azután szerző a fogház és elzárás büntetésére szánt helyiségek ismertetésére, hol szintén egy egész légióját a fogyatkozásoknak sorol fel, mig végül még szemügyre veszi a fiatal fiuk szabadságbüntetésének szánt helyiségeinek kritikai

Next

/
Thumbnails
Contents