A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 48. szám - Res vei possessio cum onere transit

A JOG. 397 V >Res vei possessio cum onere transit < Irta; di. SÁRAY BERTALAN, higosi ügyvéd. Régi — már a hármaskönyv I. része, 82-ik titulusa, 10-ik szakaszában kimondott — jogi axióma. Mindamellett még mai nap is mindenki tudja. Legközönségesebb s a jogéletben igen gyakran előforduló alkalmaztatása van a fenti jogi elvnek az örökösödési eseteknél. A ki a vagyont örökli, örököli a terheket is, melyek azzal együtt örökhagyójáról maradtak. Hiszen a mai nap már különben is annyira gyenge lábakon álló személyes hitel, szemben a reális hitellel, végkép összeroskadoznék, ha annak mozoghatási körét, az adós helyzetét a hitelezőénél sok esetben kényelmesebbé tevő törvényeken kivül még az adós fizetés előtti elhalálozhatásának eshetősége is korlátozná, ha vagyonával adósságai is át nem szállanának. De hát az elszánt hitelező nagyon jól tudja, hogy ha adósa bir annyi vagyonnal, hogy abból követelését kielégítheti, megteheti ezt adósának esetleges elhalálozása után is. A fizetni nem akaró örökösöket per utján kényszeritheti, hogy az adósságot, mely örökhagyójuk után annak vagyonával együtt reájuk eo ipso átszállott, az örökségi vagyon erejéig kifizessék. Fenti jogelvnél fogva még az esetben is elérheti hitelező, hogy örökhagyó elleni követelését az örökségi vagyonból birói uton kielégíthesse, hahogy az öröklött adósságokat jól ismerő örökösök az örökségi vagyonnak — lévén az esetleg ingatlan — neveikre leendő átíratását nemcsak nem siettetik, de talán a hitelező helyzetét megnehezíteni kívánó szándékkal annak rendje és módja szerint azt eszközlőbe egyáltalán nem is veszik, hanem egyszerűen belépnek a »possessio«-ba s az adósságokról mitsem akarnak tudni. Ilyen esetben, vagyis a hagyatékot képező fekvő vagyon átiratása előtt, arra nézve, hogy a fizetni vonakodó örökösök ellenében abból az egész örökségi ingatlan vagyonból magának birói uton kielégítést szerezhessen, egyedüli módként áll a hitelező előtt az, a mely szerint az összes, ugy az ismert, azonban hagyaték beszavatoló s átíratást rendelő végzés hiányában a haláleset-felvételben még csupán valószínűvé tett (dr. Herczegh polg. törv. rdts. 351., 352. lap), valamint a netán még létező ismeretlen örökösöket beperli s őket, mint ilyeneket, a szabatosan megjelölendő örökségi vagyon erejéig követelése megfizetésében egyetemlegesen elmarasztalni kéri. Mert hiszen a magyar állam azon területein, hol az örökség megszerzése körül a közvetlenségi (ipso jure) elv van elfogadva 'Magyarországra nézve az országbírói értekezlet I. 168., 179. §§., Erdélyre nézve a polg. trvk. rdts. 1868. L1V. t.-c. 559., 578-580. ; Határőrvidékre nézve az 1881. LIX. és LX. t.-c), a hagyaték nem tekintetik jogi személvnek, annálfogva az, mint ilyen, perbe nem is idézhető ímár 1878. évi 8,421. sem.) s annálfogva ellene végrehajtás sem intézhető, mert az örökhagyó vagyonjogi személyiségét nem a hagvaték, hanem az örökösök képviselik. (1868. évi LIV. t.-c. 560., 570., 579. §§.; 1873. XXV11. t.-c. 16. §.; 1882. nov. 1. 34,601. ig. ü. m. r. ; dr. Herczegh polg. törv. rdts. 350. 1.) Az összes örökösök perlendők tehát, mert a hagyatéki fekvőség átiratása előtt az örökösök »egyetlen személynek* tekintetnek, a még osztatlan, közös örökségre nézve (Dr. Herczegh telekkvi rdts 206. lap, Ausztriai általános polg. trvk. 550. §.) s annálfogva a hitelezőnek mindnyájan egy, az örökhagyó vagyonjogi személyiségét képviselő személyként szavatolnak az egész örökségi ingatlannal az örökhagyó tartozásaiért s csak mindnyájok beperlése folytán nyerhető oly ítélet, melynek alapján elrendelt végrehajtás folytán a telekkönyvi rendtartás 72. §-ához képest a végrehajtási zálogjog a »hagyatéki ingatlanra« feltétlenül bekebeleztetik s csak így érhető el az, hogy a hitelező az egész örökségi ingatlan vagyonból, annak egészben végrehajtás alá vételével magának kielégítést szerezhet. Ezen szempontokból indultam ki, midőn egyik ügyfelem kötvénybeli követelését, fizetés előtt elhalt s csupán egy X. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanságot, mint még mindig nevén álló s örököseire át nem irott hagyatéki vagyont hátrahagyó adóssal szemben érvényesítendő s behajtandó : adósnak a befektetett »haláleset felvétellel« valószínűvé tett H. Zs. és H. A. ismert örékösei s ugyancsak adósnak a kinevezendő ügygondnok által képviselendő »netán még létező ismeretlen örökösei" ellen a követelési tőke és járulékai iránt sommás keresetet indítottam s kértem az ismert örökösöket saját kezeikhez kézbesítendő keresetpéldányokon, a netán még létező i ismeretlen örökösöket a kinevezendő ügygondnok kezéhez kézbesítendő keresctpéldányon s ennélfogva hirlapilag is közzéteendő hirdetménynyel is a kereset tárgyalására megidézni s annak folytán mindnyájokat, mint H. G. adós örökőseit, az ez után maradt s az X. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanság, mint örökségi vagyon erejéig, a kereseti tőke s járulékai megfizetésében egyetemleg marasztalni. A keresetre egy 3,527/888. p. számú s következő tartalmú •idéző végzést« kaptam : »Ezen kereset tárgyalására (év, hó és nap, órája) e bíróságnál kitüzetik* stb. A végzés végén az ügygondnok kirendelésének megtagadása a következő formában és indokolással, szórói-szóra, a mint következik : »A kereset nem dologi jogra, hanem pénzkövetelésre irányulván, mely esetben az örököstársak egyetemleges kötelezettségénél fogva a kizárólagos öröklési jog nem igazolandó, a netán létező ismeretlen örökösök részére ügygondnok kirendelése nem szükséges. *< Kelt stb. Döntvényezett tehát az illető biró s egyben indokolta az idéző végzést (1. 1868: LIV. t.-c. 247. §-a, 1881 : LIX. t.-c. 4. §-a) és indokolásával olyasmire is sejtet következtetni, mintha hinné, hogy az egyes biró, az 1881. LIX. t.-c. 6. §-a ellenére, dologi jog érvényesítésére célzó keresetek felett is illetékes lehetne?! Nagy küzdelemmel s végre is az épen kéznél lévő »Budapesti Közlöny«, analóg jogesetek alkalmából, 5 különféle járásbíróság hason tárgyú idézési hirdetményeivel töltött hasábjainak felmutatása mellett sikerült az illetéktelen »döntvényt« »az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása« (1. 1881 : 59. t.-c. 4. §.) és saját ügyfelem érdekében megdönthetni, s ekkor is csak ugy, hogy bár helytelenittetett az általam provokált ügygondnokkirendelés s hirdetményi idézés (mivel az illető biró szerint »netáni ismeretlen örökösök* nem létező fogalom ? !), mindamellett, mivel az egészben jogsérelem nincsen, tehát megadatott az eljárásnak a provokált formalitás. Ezen, előttem feltűnő nézeteltérés okát az oly gyakran előforduló jogeset felett, többszöri átgondolás után abban kell találnom, hogy huszonhárom éves ujabb törvényhozásunk a provisorium alatt vesztett időt és alkalmat pótlandó, nagy igyekezettel, annyi jog- és törvényanyaggal, törvények pótlásával s magyarázatával s mindannyinak végrehajtására kibocsátott rendeletekkel s pótrendeletekkel boldogította immár jogéletünket; hogy annak fejlődése elérte épen a római jognak glossátorok idejébeni fejlődöttségének stádiumát, a mit híven jelez az is, hogy a könyvkereskedők az újabban hozott törvényeket már rendszerint glossálva árulják. Hogy hova fog ez vezetni ? Az előre látható, hogy jogbizonytalanságra, a midőn a legavatottabb jogász sem fog valamit biztosan tudhatni. S ezen állapoton csakis egy alapos codificatio segíthet. Azt vélem tehát, miszerint »uti figura docet« a fenti, bár gyakran előforduló s átalán ismert jogesetet sem árt egy kissé a kivételek s az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása érdekében szellőztetni s azon reménynyel glossálni, hogy a helyes és jogosult nézet megállapításához talán avatottabbak is érdemesnek találandják hozzájárulni glossáikkal ? ! Tehát : az adós fizetés előtt elhalt; hagyatéka csupán egy telekkönyvezett ingatlanból áll, mely még mindig az ő tulajdonául van telekkönyvezve s örököseire átírva nincs s azok azt magukra át Íratni nem is igyekeznek. Célja lévén a hitelezőnek a fizetni vonakodó örökösöket az örökhagyó adósságaért azon örökségi ingatlan vagyon erejéig oly hatálylyal elmarasztaltatni, hogy a nyert Ítélet alapján az egész hagyatéki ingatlant végrehajtás alá vehesse s abból magát birói uton kielégíttethesse : — Szükséges az ismert s a haláleset felvétellel valószinűsitett örökösökkel együtt a netán még létező ismeretlen örökösöket is perbe idézni, részükre kinevezendő ügygondnok kezéhez s hirdetményileg is. Mert tekintve, hogy nálunk nyugvó örökség »haereditas jacens«, mint jogi személy nem létezik, annálfogva az, mint ilyen perbe sem vonható s az ellen végrehajtás sem intézhető. Az örökösök perlendők tehát a hagyatéki terhekért; ezek pedig az örökség, a hagyatéki fekvőség átiratása előtt a közös örökjogra nézve mindannyian egy személynek tekintetnek ; mindnyájan együtt képviselik, mint egy személy, az örökhagyó vagyonjogi személyiségét;