A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 48. szám

396 fl JOG. 10—15 évben nyervén ügyvédi diplomáját, kénytelen csupán erre támaszkodva, minden erejének megfeszítésével, akarva nem akarva, végig harcolni a napi kenyérküzdelmet. Ezekre hivatkozom fentebb kockáztatott állításaim igazolása végett. Ezek tapasztalhatják azt az áldatlan, elfajult versenyt, mely az ügyvédek között lábra kapott; azt a titokban, sokszor nyíltan űzött kliensfogdosást, mely az ügyvédi gyakorlatban gyökeret vert; azt a költségszaporitásra irányzott működést, melyről a birák a legilletékesebb bizonyságot nyújthatják ; azt a lépten-nyomon nyilvánuló, sértő inkollegialitást, mely az ügyvédség magasabb erkölcsi hivatásával ellenkezik, stb. Mindezt azonban még rossz néven sem lehet venni, mert élni kell és ezek a jelenségek a rossz viszonyok kényszerű eredményei. Bátran el merem mondani, hogy tisztán ügyvédi működéssel és ebben mindig az erkölcsi magasabb hivatást, önérzetet tartva szem előtt, nemcsak vagyont szerezni nem lehet, de még a megélhetés is alig lehetséges. De ezen viszonyok következménye azután az ügyvédségerkölcsi és anyagi színvonalának kétségtelen sülyedése és tekintélyének, erkölcsi súlyának csökkenése. Adatokkal bizonyítsam ezt ? A Keglevich-Komjáthy-eset. A védőt, az ügyvédet majdnem karhatalommal vezették el a tárgyalás színhelyéről. Alkotmányos államban, a társadalom ezen legfüggetlenebb és legképzettebb eleménél ennek oly vihart kellett volna felidéznie, melyre a teljes elégtételnek nyomban kellett volna következnie. Alig beszéltek róla! A budapesti kir. ker.- és váltótörvényszéknél a csődtömeggondnokságok kiosztásánál az ügyvédek érdekeit mélyen sértő rendszertelenség, vagy inkább méltánytalan rendszeres ség dívik, a mely abban nyilvánul, hogy ezen a téren sokszor találkozunk ugyanazon nevekkel, mig az ügyvédek legnagyobb része folytonosan mellőztetik. Végre ez már néhány évvel ezelőtt a kamarát hivatalos felszólalásra birta abból a célból, hogy a tvszék ne azt az eljárást kövesse, mint eddig. A tvszék elnöke erre körülbelül azt válaszolta, hogy méltányos lesz, mint eddig. A kamara hivatalos felszólalása dacára is minden a régiben maradt, hallomás szerint abból a be nem vallott indokból, hogy a csődtömeggondnoksághoz anyagi garancia is kell. Ez az indok tükrözné vissza leginkább az ügyvédi diploma és az ügyvédség erkölcsi értékének devalválását. A Fortunabeli állapotokat elég csak említenem is. Nyilt titok, hogy pénzintézeteink oly váltót nem fogadnak el (legalább nem szívesen), a melyen ügyvédek fordulnak elő, hacsak ezek ingatlan vagyonnal nem birnak. Ez még magában véve talán nem volna semmi, mert pénzét mindenki — belátása szerint — biztos helyre van jogosítva adni. De ha azután azt látjuk, hogy többre becsülnek egy szerény iparost, vagy egy kétes exisztenciával bíró kereskedőt, kinek a cégbejegyzésen kivül alig van más vagyona : akkor fogalmat alkothatunk arról, hogy mily nézettel vannak az ügyvédek erkölcsi és anyagi értékéről. Látjuk a közönyt, melylyel az ügyvédek a közügyek, de sőt a saját életbevágó érdekeik iránt, igy például — hogy többet ne említsek — az új ügyv. rendtartás iránt is viseltetnek. Ez a csend a legműveltebb középosztálynál nem egészséges állapot. A jobb módúak meg vannak elé. gedve; a többiek pedig annyira el vannak csigázva a megélhetés gondjaitól, hogy sem idejük, sem kedvük nincs a közügyekkel való foglalkozáshoz. Sauve qui peut! Nem folytatom tovább és csak azt a nézetemet nyilvánítom, hogy ezen a helyzeten sem a szóbeliség és közvetlenség, sem a sz'őnyegen lévő javaslat segíteni nem fog. És ha talán némely intézkedése a javulás iránt némi reményekre jogosítana is, ennek csak az lenne a következése, I hogy beteges közviszonyaink között még inkább tódulnának ! a jogi pályára. Ez a helyzet tarthatatlan ; ezen segíteni kell ! Az ügyvéd bizalmi állást tölt be; reá minden kézzel fogható anyagi garancia nélkül egyesek érdekei, sokszor egyeI sek és családok erkölcsi és anyagi életérdekei vannak bízva. A biztosítékot a megbízónak csupán abban az erkölcsi garanciában kell megtalálnia, melynek az ügyvédi oklevéllel összekötve kell lennie. Ezt az erkölcsi biztosítékot csak akkor találhatjuk fel az ügyvédi karban, ha a túlszaporodást megakadályozva, az egészséges és szükséges nemes versenyt nem engedjük kétségbeesett kenyérversenynyé sülyedni. Ezt pedig nálunk csak is a n u m e r u s c 1 a u s u ss a 1 érhetjük el. Ezt az eszmét ugyan senki sem mondja szabadelvűnek; de a törvénynek, melylyel valamely bajt akarunk orvosolni, mindig az adott viszonyokra, a létező bajokra, a nemzet sa! iátosságára és műveltségi viszonyaira kell tekintettel lennie, szóval: a nemzet életjelenségeiből kell mintegy kimetszve lennie. Ha a magas műveltségű államokban teljesen helyén lévő szabadelvű intézményeket egyszerűen átültetjük a művelődés első stádiumában levő államokba, akkor a káros következmények elmaradhatlanok. Midőn tehát az 1874-iki törvény és a szőnyegen lévő javaslat a szabad ügyvédkedés szabadelvű intézményét hozza be Magyarországba, a hol a jogi pályára való egész ség! telén tódulás állandósult: akkor a javaslat a nemzet életének sajátosságát figyelembe nem vette és javulás attól j nem várható. Hogy mily káros következményei vannak annak, midőn a tudomány elvei és a műveltebb külföld szabadelvű intézményei a nemzeti élet jelenségeinek és műveltségi viszonyainak figyelmen kivül hagyásával egyszerűen átültettetnek, mutatja — hogy többet ne említsek — a szükségessé vált új ipartörvény, mely az előbbivel szemben kénytelen a szabad ipart nemileg korlátolni; mutatja a büntető törvénynek alig 8 év alatt szükségessé vált javítása; a korlátlan szenvedő váítóképesség ellen észlelhető felzúdulás stb. M a i viszonyaink közt tehát a numerus clausus az ügyvédség egyedüli mentő eszköze, mely a képzett fiatalságot a már túlhalmozott jogi pályáról némileg | leszorítva, a parlagon heverő praktikus ipari és kereskedelmi ' pályára terelné, hol tehetségét sokkal inkább volna módjában értékesíteni. A numerus clausus azonban csak eszköznek volna tekintendő egy bajnak megszüntetésére; önkényt következik, hogy [ ha ez a baj megszűnnék, a rendkívüli intézkedés is megszünj tetendő volna, vagyis : Magyarországon a numerus clausus szükséges mindaddig, mig a mai beteges közszellem meg nem szűnik; mig a különböző foglalkozási ágak, különösen az iparos és kereskei delmi pálya stb. a többivel, különösen a jogival egyenlő tekintetben nem részesül; mig a törekvés valamennyi foglalkozási ág után a mi viszonyainknak megfelelő egészséges arányt nem nyer és ez az egészséges arány nem állandósul. Ha valahol, ugy Magyarországban van szükség az erős középosztályra. Ha pedig a középosztálynak a legkiválóbb része, épen a vezérszerepre hivatott ügyvédség demoralizálódik, vonul vissza a közügyekben való részvételtől, teljes erejét a megélhetés iránti küzdelemben emészti fel és csupán ebben találja hivatását: annak káros következményeit felesleges ecsetelnem. Ne áldozzuk fel ezt az elemet csak azért, hogy meg| őrizzük a szabadelvűség lászatát.