A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Adalék az anyagi bűnhalmazat büntetésének kérdéséhez. Befejező közlemény

a JOG. 389 c) a vétségek büntetését — bizonyos kivétellel - a crirainalis büntetés absorbeálja. A toscanai btkv. 74. §-a s/.erint: Több büntetés halmazata esetében az összbüntetés nem lehet nagyobb 25 évi fegyháznál (a fegyház rendes maximuma 20 év) s illetve 8 évi fogháznál (rendes maximum t> év). Bámulatosan egyszerű szabály, de az ember elborzad, ha meggondolja, mily iszonyú fegyver ez egy kegyetlen vagy tudatlan biró kezében. Két bűntett miatt, melyek mindegyikének büntetése öt évet meg nem haladhat, pusztán a fenforgó bűnhalmazat alapján 25 évi fegvháznt lehet megállapítani a törvények megsértése nélkül! A törvényhozónak nem jutott eszébe, vagy nem akarta azt mondani legalább, hogy az összbüntetés a kiérdemelt büntetések együttes tartamát meg nem haladhatja. A kbtkv. 14. S-a szerint materiális eumulatiónak van helye, de a maximum 4 hónapnál nagyobb nem lehet (a kihágások büntetésének rendes maximuma 3 hó). A senatus által elfogadott tervezet — Mancini tervezete — s a későbbi tervezetek is, ide értve a jelenlegi igazságügyminister első tervezetét, mind a súlyosbitási rendszert fogadták el, a részletekben kisebb-nagyobb módosítással. így a senatusi tervezet szerint : Több bűntett találkozása esetében a legsúlyosabb büntetés maximuma alkalmazandó s ez, ha kettőnél több bűntett concurrál, 1---5 évvel fölebb emelhető. Az, hogy két bűntett halmazata esetében feltétlenül a legsúlyosabb maximum alkalmazandó, mindenesetre túlszigorú s gyakran igazságtalanságra vezető intézkedés. Mancini ezen §-t azért akként módosította, hogy ezen túlzásnak elejét vegye, de módositványában a toscanai btkvet vévén alapul, ennek fönnebb kiemelt túlzásába esett. Bűntett és vétségek találkozása esetében a súlyosabb büntetés alkalmaztatik, a büntetés mértékének megállapításánál a concurráló delictumok tekintetbe veendők; sőt a maximum 1 — 5 évvel felébb emelhető. A kihágás büntetését a súlyosabb büntetés absorbeálja. A legújabb s mult évi november hóban a törvényhozó testület elé terjesztett javaslat — melynek sikerében az irányadó körök nagyon biznak — (Zanardelli második javaslata) eltért elődjeitől s azon rendszert fogadta el, melyet mi a súlyosbitási rendszerrel ellentétben röviditési rendszernek mondtunk, habár kétségtelen, bogy, mint ezen javaslat indokolása is teszi, mind két rendszer a jogi cumulatió közös elnevezéssel illethető. »Az elfogadott rendszernek — mondja az indokolás — ezen kettős célja van, hogy kikerültessék egyrészt a büntetéseknek minden absolut cumulatiója, de kikerültessék másrészt az enyhébb büntetésnek a súlyosabb büntetés általi bármily egyszerű absorptiója.- Célja elérni azt: »hogy minden, még a legcsekélyebb büntetendő cselekmény is mindig nyomjon az igazság mérlegében, s a meddig lehetséges, büntetés súlyosbítást vonjon maga után.« De másrészt : »hogy több, határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés, bármily legyen is a találkozó büntetendő cselekmények száma, soha sem vezessen oly hosszú tartamú büntetésre, mely életfogytiglani büntetéssel volna egyenértékű, s hogy kihágások halmazata esetében a büntetés soha se menjen túl azon határokon, melyeket a törvényhozó a kihágások természetes határainak tart.« A javaslat ezen valóban nagy szabású intentióit a követkéz") módon akarja elérni: Előre bocsátjuk, hogy a javaslat csak két — parallel — szabadságvesztés-büntetés nemet ismer : fegyházat és fogházat. Mindegyiknek általános minimuma : 3 nap ; általános maximuma: 24 év. A felosztás bűntettekre és vétségekre mellőztetett. Egynemű szabadságvesztés büntetéssel büntetett büntettek halmazata esetében a legsúlyosaab bűntett büntetése alkalmaztatik, súlyosbítva a többi kiérdemelt büntetések együttes (complexiv) tartamának egy harmadával. Ha a találkozó bűntettek többnemü szab. büntetésekkel büntetendők, az előbbi szabály úgy alkalmazandó, mintha valamennyi bűntett azon két büntetés egyikét vonná maga után, mely hosszabb tartamban állapitható meg. Bűntettek és kihágások találkozása esetében a bűntett, illetve a találkozó bűntettek a fennebbi szabály szerint megállapítandó összbüntetése alkalmazandó, súlyosbítva a fenforgó kihágások által kiérdemelt büntetések complexiv tartamának egy hatod részével. Szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő kihágások halmazata esetében a legsúlyosabb kihágás büntetése alkalmaztatik, sú: lyosbitva a többi kiérdemelt büntetések complexiv tartamának felével. De a büntetés össztartama nem lehet nagyobb 3 évnél (a kihágásokra megállapított elzárás rendes maximuma 2 év). Ezen intézkedések kétségkívül biztosítják azon, a törvényhozó által magának kitűzött helyes célt, hogy minden concurráló reatum, bármily csekély legyen is, nyomjon valamit az igazság mérlegén, s directe kényszeritik a birót, hogy minden concurráló reatumot a büntetés kimérésénél számításba vegyen, míg a facultativ súlyosbításnál, s így jelesül a magyar btkv. által elfogadott I rendszernél, a törvényhozó intentiója csak a papiroson marad, ha ' a bírónak épen ugy tetszik, hogy a concurráló bűntetteket számításba ne vegye. Erre reflektál a javaslat indokolása is. De másrészt nem alapnélküli azon aggály, hogy ezen intézkedések complikált voltuknál fogva a gyakorlatban nehézkesnek fognának bizonyulni, csekély jelentőségű esetekben a gyakorlati , élet igényei által nem követelt szőrszálhasogatásra vezetnek, s mindez a nélkül, hogy a törvényhozó intentióit akként, miként az , remélve van, biztosítanák. A bírót ezen intézkedések sem fogják kényszerithetni, hogy oly büntetést szabjon ki, melyet a concret esetben túlságosnak tart. A biró pedig ennek mérlegelésénél és ez nagyon természetes, nem az egyes büntetéseket, hanem,a végeredményt, az összbüntetést veszi első sorban tekintetbe Es ez, valamint igen természetes, ugy nagyon helyes is; mert hisz minden elméleti distinctiók mellett és dacára, a dolognak vége i mégis csak az, hogy egy embert a büntető törvénybe ütköző magaviselete miatt megbüntetni kell s a biró oly büntetést keres, mely a concret esetben minden körülmények számbavételével meggyőződése szerint megfelelő; s ha a mindenféle összeadások | és levonások oly összbüntetésre, mint végeredményre vezetnek, I mely adott esetben jogi meggyőződésének meg nem felel, nem a lelkiismeretét fogja alárendelni az additio és subtractio számmivei léteinek, hanem uj számfejtést fog eszközölni. És talán szomorú I is volna, ha másként volna, mert akkor a biró nem biró a szó magasztos értelmében, hanem — számológép. Vegyük a dolgot a már fentetnlitett példában gyakorlatilag szemügyre. Két bűntettről van szó, melyeknek egyikét, ha önmagában állana, a biró hajlandó volna talán 5 évvel, másikát 3 évvel büntetni. A biró azonban azon meggyőződésre jő, hogy 5 évnél nagyobb összbüntetés a concret esetben nem adható. A magyar btkv. alapján a biró ezen büntetést a törvény megsértése nélkül meg is állapithatja. A javaslat szerint eljáró biró 6 évi összbüntetést nyer, de minthogy ezen eredményt sokalja, uj számadáshoz fog s azt mondja : az első bűntettre elég lesz 4 év, a másikra 3 év, melynek '/^-ada hozzáadva a 4 évhez, kitesz 5 évet, vagyis oly büntetést, a melyet lelkiismerete a concret esetben megfelelőnek ismert fel, mielőtt a törvény által követett számadást megejtette. A olasz igazságügyminiszter részéről azon megtisztelő felhívásban részesültünk, hogy a javaslat általános része fölött véleményt adjunk. Véleményünkben kifejezést adtunk ebbeli aggályunknak s kiemeltük hazai btkvünk egyszerűbb rendelkezéseit. De a hazai btkvünk rendelkezéseit jellemző egyszerűség, másrészt kétségtelenül azon veszélyt rejti magában, hogy a törvényhozó intentiói a gyakorlatban érvényesülni nem fognak. Azoknak megvalósulása tisztán a biróra, a biró jóakaratára s lelkiismeretére van bízva. A bírónak a büntetés kiszabásában szem előtt kell tartania a törvényhozó intentióját, a törvény 96. és következő §-ainak alapeszméjét, a mely nem rnás, mint az, hogy a találkozó büntetendő cselekmények egyike sem maradjon megtorlatlanul, hogy azon körülmény, hogy vádlott több büntetendő cselekményt követett el, ne szolgáljon alkalmul arra, hogy az őt terhelő reatumok egyikének büntetése, a másik vagy a többi reatum büntetése által absorbeáltassék s így a törvény ellenére büntetlen maradjon. Máskülönben a biró meg fogja sérteni a törvényt, a mi annál sajnosabb, minthogy a törvénysértés alakilag csak vajmi ritkán, vagy alig constatálható. A m. kir. Curia egy izben kimondotta, hogy bűnhalmazat esetében a súlyosabb bűntettre megállapított minimum nem alkalmazható, mert ez által a másik concurráló büntetendő cselekménv büntetlen marad, a mi kétségtelenül a törvény szellemével ellenkeznék. Megvalljuk, hogy legfőbb itélőszékünk ezen véleményét ilv föltétlen alakban magunkévá nem tehetjük.