A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Adalék az anyagi bűnhalmazat büntetésének kérdéséhez. Befejező közlemény

388 A JOG. 332 munkanap van, kitűnik, hogy egy ember egy évben tulajdonképeni és eredményes munkára csak 92 napot fordíthat az esetben, ha soha egy napot sem szünetel. Vagyis egy tiz biró és megfelelő jegyzői karból álló társas birói testületnek tulajdonkép csak hét tagja dolgozik rendesen az egész évben a szüneti időt leszámítva, a többitől pedig 240 napot a társas birói rendszer teljesen ellop. És ugyan mért történik mindez ? Talán igazságszolgáltatásunk alaposságában nyer ezen időt rabló rendszer által j Határozottan nem, hanem csak arra kényszéritjük az i előadó birót, hogy azt a sablonszerű határozatot ne csak írásban fogalmazza meg, hanem elő is adja s hogy emu k megtörténél még három ember kényszeríttessék idejét tétlenül tölteni. Kétségtelen tehát, hogy igazságszolgáltatásunk gyorsabbá tételére önkényt kínálkozik az egyes birói rendszer kiterjesztése oly dolgokra, melyek természetüknél fogva érdemleges intézkedéseknek nem lévén tekinthetők, teljesen felesleges, hogy azok rendes ülésből nyerjenek elintézést. A mi a perek elbírálását, szóval az ítélethozatalt illeti, jóllehet azok 99%-a az előadó biró előadmánya tervezetének megfelelőleg nyer rendesen elintézést, nem kívánnám egyelőre a társas bíróság Ítélkezése alól elvonni. Nem ugyan azért, mert azt az igazságszolgáltatás céljának megfelelőbbnek tartom, hanem azért, mert az talán a nagyközönség megnyugvására szolgál. Az egyes birói rendszer ily módoni kiterjesztésével tehát az elsőbiróságok munkáját lényegesen apasztanánk. De hogy a felsőbb biróság, különösen a kir. tábla túlterhelt állapotán is segítve legyen, az egyes biró által elintézett és perrendünk szerint jogorvoslattal megtámadható ügyek ugyanazon törvényszék társas bíróságához lennének utalandók. Mert én semmikép sem vagyok képes belátni azt, hogy ha a vizsgálati fogságot elrendelő vizsgálóbírói határozat ellen beadott felebbezést ugyanazon törvényszék felülbírálhatja, miért ne lehetne azt egy biztosítást zárlatot vagy hasontermészetű birói intézkedés felülbirálatával megbízni ? Ezzel egyidejűleg ide utalhatók volnának a már különben is egyes birói elintézés alá tartozó telekkönyvi ügyek felülbírálásai is. S ha igazságügyi kormányzatunk a reform terén egyelőre tovább menni nem akarna, ahhoz még csak törvényhozási intézkedést sem tartok elkerülhetlenül szükségesnek, mert az ügyviteli szabályok megfelelő átdolgozásával az átalakulás rendeleti uton és mielőbb végrehajtható lenne. És én ugy vagyok meggyőződve, hogy igen rövid időn tapasztalnék az életbeléptetett rendszer előnyeit s akkor ez irányban tovább haladva, mielőbb meghonositható lenne a közvetlenség és szóbeliség, hogy peres eljárásunk végre megszabaduljon az írásbeliség nyűgétől. Mert én részemről a javasolt reformot csak a közvetlenség és szóbeliség előcsatárjának tartom. \ Adalék az anyagi bűnhalmazat büntetésének kérdéséhez. Irta : Dr. HEIL FAUSTIN, kir. ügyész Fiúméban. (Befejező közlemény. A másik indok, melylyel a büntetések anyagi halmazatának mellőzése indokoltatik : a legsúlyosabb büntetések természetszerű incompatibilitása. Két halálbüntetést, két életfogytiglani fogházbüntetést nem lehet végrehajtani. De a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetéseknél is bizonyos ponton túl incompatíbilitás áll be, mert az emberi élet végességénéi fogva a bűntettestől elvonható szabadság nem korlátlan, hanem nagyon is korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre. Kétszer 15 évi fegyházbüntetést sem lehet mindig végrehajtani; háromszor 15 évet még kevésbé, — négyszer vagy ötször 15 évet épen nem. Ehhez a mathusalemi kor volna szükséges. Ha most már el is tekintünk azon, a társadalmi célok által nem mindig igazolt szemponttól. szabad-e a határozott ideig tartó szabadságvesztésbüntetést oly hosszúra kinyújtani, hogy az tényleg életfogytiglani szabadságvesztésbüntetéssé váljék, — 'tény marad mindig, hogy többrendbeli hosszú szabadságvesztésbüntetést nem lehet végrehajtani. Útját állja a természet rendje. Omnes eodem utimur. Serius otius sors exitura. Et nos in aeternis Impositura cymbae. A mit ezek szerint épen a legsúlyosabb bűntettesekkel szemben végrehajtani a természet törvényeinél fogva lehetetlen, azt enyhébb bűntettesekkel szemben végrehajtani nem volna méltányos. Ha amott a büntetések materialis cumulatiójának útját állja a természeti törvény, emitt — joggal — útját állja a méltányosság. S mi épen a büntetés társadalmi céljai szempontjából hozzátehetjük, sok esetben — a társadalmi szükség. De bármit tartsunk is egyik-másik indokról, mely a bűnhalmazat megbüntetésének alapelve mellett felhozatik, az alapelv maga vitán kivül áll s általános elismerésben részesül. Azon alapelv t. i., hogy egyrészt a concurráló bűntettek mindegyike megbüntetendő, de másrészt a concurráló büntettek együttes büntetésének— az összbüntetésnek — az egyes büntettek által kiérdemelt büntetések összegénél kisebbnek kell lennie. A rendszer — mely ezen cél elérése érdekében választható — lehet különböző; a minthogy tényleg a különböző törvényekben különböző rendszerek elfogadására találunk, de az a cél azonosságán mit sem változtat. Különböző az ut, a mód, az eszköz; de a cél egy és azonos. A különböző rendszerek két főosztálya különböztethető meg. Az elfogadott rendszerek mindegyike — a részletekben — kisebbnagyobb eltéréseket mutathat, de okvetlenül ezen két főosztály egyikébe tartozik. Az egyik rendszer a legsúlyosabb büntetések súlyosbítása ; ez a magyar btkv. által is elfogadott súlyosbitási rendszer (exasperatio). A másik rendszer a legsúlyosabb büntetéssel concurráló büntetések bizonyos arány vagy kulcs szerinti reductiója. Ez a röviditési rendszer, vagy mint általánosabban neveztetik: •& jogi cumulatio*, (habár ez utóbbi elnevezés mindkét rendszerre alkalmazható). A két rendszer, mint látni való, épen ellentétes utakon ugyanazon cél felé törekszik. Az utóbbi rendszer hivei azon formai szempontból nem kifogásolható érvelésének, hogy a jogi cumulatio rendszere jobban felel meg a logicának, különös érdemleges súly nem tulajdonitható, mert a cél mindkét uton egyformán elérhető. A kérdés csak az lehet, hogy azonkívül, hogy melyik rendszer biztosítja jobban a törvényhozónak mindkét esetben egyaránt kétségtelen intentióját, — melyik rendszer practicusabb s jobban kezelhető a gyakorlatban ? Tegyük fel p. o., hogy vádlottat két bűntett terheli, melyeknek egyike 5, másika 3 évi fegyházzal találtatik in concreto büntetendőnek. A súlyosbitási rendszer mellett a biró azt mondja: »alkalmazom az 5 évi fegyházat s ezt súlyosbítom a concurráló 3 évi fegyház y3-ával = 1 évvel s igy az összbüntetés 6 évi fegyház. A jogi cumulatio rendszere mellett a biró azt fogja mondani : »Alapbüntetés 5 év ; a concurráló 3 évi fegyház Vs-ára reducálva = 1 év, összbüntetés = 6 év. A különböző utak azonos eredményre vezetnek. A jogi cumulatio rendszerének legérdekesebb példáját a legújabb olasz javaslat nyújtja. Akár tekintjük az arányok simmetricus voltát, akár az alapeszmének a rendszerben mikénti megvalósítását. Olaszországban jelenleg a súlyosbitási rendszer s részben az absorptio elve van érvényben. A szárd btkv. 108. és köv. §-ai szerint: a) ha két bűntett concurrál egymással, melyeknek mindegyike 20 évi kényszermunkával büntetendő, a büntetés 2w év, súlyosbítva 5—10 évvel, tehát legalább 25, legfölebb 30 év. b) egyéb büntettek halmazata esetében a legsúlyosabb büntetés, tekintettel a concurráló bűntettek számára és a concurráló büntetési nemekre, felébb emelendő. Ezen fölemelésnél azonban az alkalmazandó büntetési nem maximuma legfölebb öt évvel emelhető;