A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Egyszerűsítünk az igazságszolgáltatásunkban az eljárás

Hetedik évfolyam. 47. szám. Budapest 1888. november 18. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. •<•/.. Kiadóhivatal: V. Kndolf-rakpart g. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások • kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) W ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÚGÍÉ5/I ÉS KÖZJEG Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évr fél negyed » G frt - kr. 3 » — » 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Egyszerűsítsük az igazságszolgáltatásunkban az eljárást. Irta: dr. Csillag Adolf, ügyvéd Szolnokon. — Adalék az anyagi bűnhalmazat büntetésének kérdéséhez. Irta : dr. H e i 1 Faustin, kir ügyész Fiúméban. — Kérdések a házasságon kivüli nemzésből származó igények körül. Irta: dr. Zaáry József, dunaföldvári ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés a váltótörvény köréből. Irta: Egy ügyvéd.) —• Ausztria és külföld. (Bolgárigazságügyi viszonyok.) Irta: dr. Sismanov St. Milán, a feltörvényszék alelnöke Szófiában.— Sérelem. (A mezőtúri kir. járásbíróság igazságszolgáltatása. Irta : B a r a c h Mór, pozsonyi ügyvéd ) Irodalom. (A jog és államtudományi államvizsgálatok szigorítása. Irta: dr. Kovács Pál, jogakad. tanár Kecskeméten.) — A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvény és az arra vonatkozó rendeletek és magyarázatok. Szerkeszti: Káplány Géza, kir. táblai bíró. — Az állategészségügy rendezése. Irta : dr. S z o k o 1 a y István. - Döntvénytár. Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MEI I ÉKI.ET : Jogeletek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Egyszerűsítsük az igazságszolgáltatásunkban az eljárást. Irta : dr. CSILLAG ADOLF, ügyvéd Szolnokon. Több oldalról és különböző irányban képezte már arra illetékesek és illetéktelenek részéről megbeszélés tárgyát, hogy miként tegyük gyorsabbá igazságszolgáltatásunk döcögő szekerét s miként tegyük alkalmassá arra, hogy az állampolgárok érdekeinek megfelelőbb legyen. Vannak, kik erre, mint egyedül célra vezető eszközt, a közvetlenséget és szóbeliséget ismerik el, de melynek behozatalát egyedül a pénzügyi szempont késlelteti. Nem kívánom kétségbe vonni a szóbeli eljárásnak az írásbeli feletti előnyét, mert azt, ha csak igen szűk keretben, a fenyítő tárgyalásokon már ép oly előnyösen van alkalmunk tapasztalni, mint érezni annak hátrányát ugyané szakban a felső bíróságok részéről, hol azok ex actis határoznak. Nem lévén közleményem tárgya a szóbeliség és írásbeli eljárás között párhuzamot vonni, visszatérek annak tulajdonképeni tárgyára, t. i. eljárásunk egyszerűsítésére. Erről szólva pedig határozottan tévesnek kell nyilvánítanom azon felfogást, mintha a szóbeliség és közvetlenség behozatalát pénzügyi helyzetünk akadályozná. Tévesnek pedig azért, mert felfogásom szerint csak a jelenlegi helytelen és a gyakorlati életnek meg nem felelő rendszerrel kell szakitanunk és ugy vagyok meggyőződve, hogy igazságügyi költségvetésünk jelen keretében nemcsak az annyira óhajtott szóbeliséget meghonosíthatjuk nálunk, de igazságszolgáltatásunkat annak minden ágában gyorssá és a jogkereső közönség igényeit minden irányban kielégítővé is tehetjük. Az igazságügyi administratío azt hiszem, már eléggé meggyőződhetett arról, hogy igazságszolgáltatásunknál nem az emberek, de a rendszerben van hiba. Meggyőződhetett J erről ugy az alsó, mint a felső bíróságoknál. Mert csak legutóbb közölt tevékenységi kimutatása a budapesti kir. Ítélőtáblának elég fényesen igazolta, hogy az alkalmazott birák munkássága ellen nemcsak kifogást emelni nem lehet, sőt ellenkezőleg azt kell hibáztatnunk, hogy a túlhalmozottság az elintézés alaposságának hiányát engedi észlelnünk. S ha mindezek dacára egy évnek, sőt néha több időnek kell a tapasztalai* szerint eltelni, mig egy ügy felsőbb bírósági elintézést nyerhet; ha tapasztaljuk, hogy ez állapotokon a kisegítő birák alkalmazása is nemcsak nem lendített a felsőbb bíróságoknál, de az alsó bíróságnál is munkaerőkevesbedést idézvén elő, a hátralékok szaporodására vezetett: akkor alig szorul már többé bizonyításra, hogy a létező állapotok miatt nem az emberek, de a rendszer ellen lehet panaszunk. Mindezekből tehát lehetetlen nem azon következtetésre jutnunk, hogy a fennálló rendszertől kell megválnunk, s annak helyét egy jobb, a gyakorlati életnek megfelelőbbel pótolnunk. Erre nézve pedig önkényt kínálkozik a most fennálló társas birói rendszerrel szemben az egyes birói. Mert ha látjuk azt, hogy mi minden az, mi a törvényszékeknél ülésben nyer elintézést, s hogy ott órákon át nemcsak az előadó, de még két társbiró és egy jegyző is kénytelen idejét lopni : akkor egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy igazságszolgáltatásunk drága is, rossz is. Vájjon nem elintézhetné és kiadmányozhatná a neki kiosztott sommás váltó-keresetet biztosítási, vagy kielégítési végrehajtási kérvényt minden ülés nélkül az illető bíró ? Nem ! nyerhetne ülésen kivül elintézést és kiadmányozást mindennemű kereset folytán a határnap kitűző, a per letárgyalása után a tanú vagy szakértő meghallgatását, vagy birói szemlét rendelő s más hasonló közbeszóló végzés ép úgy, mint ; a járásbíróságoknál minden ügy ? Vagy miért szükséges, j hogy társas bíróság határozza el valamely felebbezés, felfolyamodás felterjesztését, vagy visszautasítását, vagy jogerős ítélet alapján a végrehajtást ? Igazán érdekes volna statistikailag kimutatni, hogy a társas birói rendszer mellett mennyi idő raboltatik el az illető bíráktól. Minthogy azonban a szükséges adatokkal nem rendelkezem, csak úgy hozzávetve kísérlem meg kimutatni, hogy a társas birói rendszer mai állapotában mennyi munkaidő veszteséget okoz. Tegyük fel, egy törvényszéknél egy évben a különböző ágakban összesen 1,200 ülés tartatik, (tudomásom szerint a szolnoki törvényszéknél 1888. évi aug. l-ig közel 700 ülés tartatott), ezek mindenike átlag egy órát vesz igénybe s három bírót és egy jegyzőt tart az időre lekötve. Elvesz tehát az illetőktől egyenkint és évenkint 1,200 órát, vagyis 4 embertől I összesen 4,800 órát, mi öt órát számítva egy munkanapra, 960 napnak felel meg, mely összegből egy emberre 240 munkanap esik. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy egy évben az ünnepnapokból kettőt véve egynek, összesen