A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Birtokper vagy sommás visszahelyezés

384 a JOG. napokon üléseznek a törvényszékkel, t. i. minden hó első tíz napjain ; következőleg, hogyha a törvényhozó ugy értette és akarta, hogy a sajtóügyek birói esküdtek részvételével tárgyalandók, ugy a megfelelő határidők egészen másképen lettek volna megállapítva és pedig akkép, hogy e határidők azon időbe essenek, midőn az esküdtek is egybehivák. Ha az ellenkező megengedtetnék, ugy a ! <">rvényszékek azon kényszerhelyzetbe jönnének, hogy vagy a biróság szervezéséről szóló törvény 47. szakaszát (mely a jury turnusát meghatározza) vagy pedig a sajtótörvény 47. §-át (mely M előbbi törvény és rendeleteket hatályon kivül helyezi) megszegjék, mert máskép lehetetlen e szakaszok ellentétes rendelkezéseit egy és ugyanazon időben alkalmazni.« Eddig a semmitöszéki döntvény. A mint tehát e döntvényből látszik, semmitőszékünk (teljes tanácsülésben) jónak látta a sajtóvétségek és perek sajátszerű, mondhatni kivételes természetéről és a büntetőjog azon általános szabályáról, hogy kétségesetében és vádlott érdekében kell dönteni, ezúttal eltekinteni, dacára annak, hogy — rendes körülmények és rendezett viszouyok között birói esküdtek részvétele ugy közönséges bíin, valamint sajtóperekben is nagyobb garancia és kedvezmény a vádlottra nézve, mint azoknak távolléte. Ámde a mi (bolgár) viszonyaink között a semmitőszék csak jó szolgálatot tett a hazának, midőn a fenti - - opportunitás szempontjából nagyon is indokolt — döntvényt hozta, mert képzelni sem lehet, milyen megbocsáthatlan könnyelműséggel néztek az előtt s néznek nagyrészt ina is polgáraink a sajtóvétségekre! Hogy azonban a kérdéses döntvény jogi szempontból mennél alaposabban elbiráltathassék, helyén valónak tartom a perrendi novellának benne hivatolt -0. §-át itt egész terjedelmében közölni. E §. összefüggésben a büntető eljárást módosító más szakaszokkal, ekkép hangzik : »Azon bűnügyek, melyekben a vádlottak polgári és politikai jogok elvesztését maguk után vonó, illetve főbenjáró bűntettekkel vádoltatnak, ép ugy sajtó utján elkövetett azon vétségeknél, melyeknél kibékéltetésnek nincs helye, valamint minden politikai vétégeknél, a törvényszéki elnök legott a végtárgyalás megnyitása után a behívott birói esküdtek sorából hármat sors által kiválaszt, kik ezután az e célra meghatározott esküt leteszik és a birói asztalnál az elnöktől balra helyet foglalnak. A biróság ily esetijén áll három biróból és három birói esküdtből.« (Folytatása következik.) Dr. Sismanov St. Milán, a feltörvényszik alelnöke Szófiában. S é r e1e m. * Adalék a pénzügyi igazgatás misei-iáihoz. Még ki sem léptem az önállóság terére s már is alkalmam nyílik egy nagyon szembetűnő esettel, mely családomban előfordult, kellő világításba helyezni a pénzügyi administratiónak e szaklap hasábjain s egyébként is gyakran elzengett ferdeségeit. Az eset, telhető rövidséggel előadva, következő : K. K. örökhagyó meghalt s két nagykorú testvére dr. K. S. és özv. G. J.-né, vagyis anyám lévén öröklésre hivatva, ezek a versed kir. közjegyző előtt 500/884. h. ü. sz. alatt felvett hagyatéktárgyalási jkvben egyezségre léptek, melyben dr. K. S. kötelezte magát az összes örökösödési illeték fizetésére. Ezen jkv. alapján a verseci kir. jrbság 2,399/886. sz. végzésével a hagyatékot nevezett örökösöknek beszavatolta, az illeték lizetésére vonatkozó fenti megállapodást a hivott végzésbe felvette és sürgős lévén az átíratás — mielőtt még az örökösödési illeték megszabatott volna, áttette a beszavatoló végzést saját telekkönyvi osztályához sa beszavatolással egyidejűleg 150 forint illeték átalányt rendelt a hagyatéki ingatlanokra bekebeleztetni, mely megkeresést a telekkönyvi hatóság 1,89.5/886. sz. végzésével I t> g a n a t o s i t o 11 a is. Eddig minden rendén vult, de most lássuk a pénzügyi hatóságok eljárását. Folyó évi február hóban megjelenik egy szép nap reggelén az adóvégrehajtó özv. G j.-nél s 32 frt 25 kr. illetéki tőke s ennek 1886. évi július hó 19 tői, mint az állítólagos lejárat napjától járó 6°/0 kamatai erejéig zálogolást eszközöl. A végrehajtó kezei közt levő iratokból kitűnt, hogy ezen illeték a néhai K. K. hagyatéka után kiszabott illetéket képezi, a verseci kir. adóhivatalnál A. 325/886. tét. alatt van előírva s ez utóbbi által a szombathelyi kir. adófelügyelő keres* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig. tetett meg a behajtás iránt, a ki Kőszeg szab. kir. város pénztári , hivatalához fordult ez értelemben. Minthogy azonban a fenti tétel alatti illetékre vonatkozólag fizetési meghagyás anyámnak soha nem kézbesittetett s igy az soha esedékessé nem vált, az 1883 : XL1V. t.-c. 54. §-ára táraaszI kodva, kérvényt adtam be nevében a szombathelyi kir. : adófelügy elő úrhoz, melyben a teljesített zájogolást, mint í törvénytelent, megsemmisíttetni s folyamodót a zálogolási költségek alól felmentetni kértein. De ismervén a pénzügyi igazgatás számtalan csínját-bínját, egyúttal fele b b e /. é s t szerkesztettem' a fenti illeték ellen s ugyanazon indokolással élvén, mint a fenti kérvényben, beküldtem i a temesvári kir. pénzügyigazgatósághoz. Sem a kérvényre, sem a felebbezésre hosszú ideig válasz nem jött, de jött két kis meglepetés. Az elsőt a verseci kir. a d ó h i v a t a 1 okozta, mely be nem várhatván, míg az általa megkeresett adófelügyelő az illeték behajtása iránti intézkedés eredményét vele közlendi, már folyó évi — — — hó —én újból megkereste, ezúttal közvetlenül a Kőszeg városi pénztári hivatalt ugyanezen illeték behajtása végett. A Kőszeg városi pénztári hivatal — az egyetlen pénzügyi jellegű hatóság, mely ez ügyben szabályszerűen járt el — e megkeresést azonban nem foganatosította, látván, hogy ugy is már zálogolás volt teljesítve, ez pedig kérvénynyel megtámadva. A második meglepetést a szombathelyi kir. adófelügyelőség s az ugyanottani illetékkiszabási hivat a 1 készítették közösen, az előbbi hatóság megleletezvén a zálogolás hatályon kivül helyezése iránt benyújtott kérvényemet, az utóbbi pedig Kj. 167. R. 1. 161/388. tétel alatt 50 kr. egyszerű s 1 frt 50 kr. felemelt illetéket szabván ki özv. G. J.-né terhére. Természetes, hogy anyám részire ez ellen is felebbezést készítettem s hivatkozván arra, hogy az adófelügyelőséghez benyújtott kérv ényben semmi különös kedvezmény nem kéretett, hanem csakis olyan zálogolás hatályon kivül helyezése, melyet f iganatositani a pénzügyi hatóság jogosítva sem volt, az előirt illeték törlését kértem. Erre a felebbezésre nem jött máig határozat, de a temesvári kir. pénzügyigazgatóság a hozzá benyújtott felebbezés felett meghozta a 33,156/1888. sz. végzését, mely következőleg szól: »Magvar királyi pénzügyi igazgatóság Temeovárott. Végzés. Özv. G. J.-né, szül. K. M. Ask. 372/886. sz. a. terhére előirt 32 frt 25 kr. illeték ez időszerinti megfizetésének kötelezettsége alól felmentetik és személyes fizetési kötelezettségének érvénye a még kézbesítendő fizetési meghagyás kézbesítése napjától számítandó 30 nap múlva be-állandónak határoztatik. Temesvárt, 1888. június 17. Olvashatlan aláirás.« Minden pessimisticus felfogásom mellett s noha a zálogolás megsemmisítése iránt ezen végzés nem intézkedett, mégis azt hittem, rendben van minden s a temesvári pénzügyigazgatóság tudja a törvényt nemcsak az adózók terhére, hanem azok javára is alkalmazni. Vártam tehát türelmesen az igért fizetési meghagyást. Csalódtam, a fizetési meghagyás máig sem érkezett meg. De érkezett és némileg szemet szúrt a verseci kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnak 5,727/888. sz. végzése, mely az adóhivatal megkeresésére a fenti illetéket az örökölt ingatlanokra bekeblezte, noha úgyis 150 frt illetékátalány volt és van ugyanezen jogcímen bekeblezve. De az emberi gyarlósággal s egy kis hiányos nyilvántartással vigasztaltam magamat. Hanem valósággal megszeppentem, midőn nemsokára jön egy újabb végzés a temesvári kir. pénzügyigazgatóságtól, melyet szintén szószerint ide iktatni szükségesnek tartok : »47,206/1888. III. sz. Kérvénye özv. G. J.-né, szül. K. M. kőszegi lakosuőnek illetékhelyesbités iránt. Végzés. A verseci kir. adóhivatalnál A. 372/886. t. a. előirt 32 frt 25 kr. illetékre vonatkozó fizetési meghagyás, mely folyamodó részére kiállíttatott, az illeték fizetésére magát kötelező dr. Kuktay Sándor által 1886. évi június hó 19-én átvétetvén, az illeték 1886. évi július 19-én már esedékessé v á 11. Temesvárott, 1888. július 27-én. Olvashatlan aláírás, de ugyanaz fentebb említett 33,156/1888. számún 1 á t h a t ó v a l.« Ehez commentár alig kell, bár megvallom, hogy eddig csak Ázsiában tartottam lehetségesnek, hogy u gy an a z o n, még pedig j felébb viteli hatóság június 17-én kimondja, hogy a fél nem köteles a fizetésre, július 27-én pedig, tehát 40 napra rá kitalálja, hogy már 2 évvel előbb kellett volna fizetni. Most már tudom, hogy Temesvárott is történik ilyen. Csakugyan holtig I tanul az ember.