A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Birtokper vagy sommás visszahelyezés

A JOG. 383 jele és bizonyítéka, mely elöl a büntetőjogban nem metaphysicai speculatiókat, hanem positiv társadalmi célokat kereső criminálistánnk elzárkóznia nem szabad. S ilyenkor inkább azon kérdés merül fel, vájjon a cumnlált büntetéseknek valónak elfogadott nagyobb intensiyitása nem találja-e több, mint megfelelő egyenértékét a tettes igazolt nagyobb társadalmi veszélyességében. J__ . _ (Vég^kövO yBirtokper vagy sommás visszahelyezés. Irta : SIMON ENDRE, lőcsei tszéki biró. A fenti cim alatt a »Jog« f. évi 32. számában H. I. ur által felvetett nyilt kérdésre - a 33. számban dr. Hámos Lajos, Sz. V. I. és Julianus urak által adott válaszok, azt vélem, sem a kérdést tevőt, sem a válasz iránt érdeklődőket teljesen ki nem .-légitették, mennyiben a javasolt eljárási módok helyessége, törvény és törvényes gyakorlat által tüzetesen nem indokoltattak. Dr. Hámos ur ugyan javasolja a rendes birtokper indítását, mert sommás visszahelyezésnek a felvetett kérdésben előadottak szerint helye nem lehet, de kisérletképen ajánlja a birtokbavezetésnek kérését. Sz V. 1. határozottan a birtokbiróság előtt indítandó rendes perút érvényesítését tartja célszerűnek, hozzá tévén, hogy ha A.-nak igénye a birtokper befejezéséig veszélyeztetve van s ezt kellő módon igazolni is képes, a per megindításával egyidejűleg az 1881 : LX. t.-c. 237. §-ának a) pontja alapján, a zárlat elrendelését is kérheti, igényének alapossága az örökségátadási okirat alapján nyert tulajdonjogát kitüntető telekkönyvi kivonattal eléggé igazolva lévén. Julianus szerint: sem birtokper, sem pedig sommás visszahelyezésnek, de — az 1868. évi LIV. t.-c. 583. §-a vagy annak analógiája alapján — az örökség átadásának van helye. A válaszok ketteje tehát a rövidebb és igy csábítóbb módot, t. i. az örökség-átadási okirat alapján, az örökölt vagyonba való tettleges birtokba vezetésének kérelmezését ajánlja. Az ezen eljárási módnak helyeslői, azt vélem, azon felfogásból indulnak ki, hogy a hagyatéki bíróságnak az örökség átadását tartalmazó végzése oly közokiratot képez, melynek alapján kielégítési végrehajtás elrendelhető. E felfogást tévesnek tartom, melynek azonban több bírósági tagok is hódolnak. Miután minden nyilt kérdésnek célja az, hogy a felvetett jogesetben való eljárási mód, törvény avagy rendelet, vagy a judikatura által elfogadott gyakorlatra való hivatkozással minél indokoltabban megvilágittassék, annálfogva helyén levőnek vélem a felvetett nyilt kérdésre a budapesti kir. itélő táblának két egyenlő határozatát, azoknak indokait összevonva e helyütt ismertetni, melyek szerint a nyilt kérdésben emiitett esetben A.-nak csak az Sz. V. I. által javasolt rendes per utján lehet igényét érvényesíteni. Mindkét esetben a kir. járásbíróság, mint illetékes hagyatéki bíróság az örökség-átadási végzést végrehajtható közokiratnak tekintvén, annak alapján a hagyatéki ingatlan vagyonnak az örökösök tettleges birtokba való bevezetésének elrendelésére magát illetékesnek mondotta ki, s az egyik a foganatosítás végett a birósági végrehajtót ki is küldötte. Mindkét esetben a budapesti kir. Ítélőtábla (1887. décember 9-én 24,456. és 1888. január ll-én 9,783/87. sz. a.) az elsőbirósági végzéseket, s annak folytán foganatosított végrehajtási eljárást megsemmisítette következő indokolással: »a hagyatéki bíróságnak hatásköre a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében csak az átadási végzés meghozatalára és az örökösök tulajdonjoga bekeblezésének elrendelésére terjed ki és ezzel az örökösödési eljárás befejezve van; a hagyatéki átadó végzés az 1881 : LX. t.-c. 1. §-ban felsorolt végrehajtható okiratok közzé nem tartozik ; a hagyatéki ingatlanoknak az örökösök tettleges birtokába való átadása peren kivüli eljárás alá és igy a hagyatéki bíróság hatásköréhez nem tartozik, miután az ingatlan birtoka, tekintet nélkül annak örökségi minőségére, csak peruiján követelhetö.« El kel! ismernünk, hogy a budapesti kir. itélő táblának ezen esetben kifejezett álláspontja érvényben levő törvényeink és kormányrendeleteink értelmében teljesen korrekt. Kifogástalanságát foképen igazolja az, hogy az 1868. évi LIV. t.-c. értelmébeni örökösödési eljárás, figyelembe véve az 1877. évi XX. t.-c. 254. jj-nak rendelkezéseit is, oly peren kivüli eljárás, melynél a leltározott hagyatéki vagyon az igazolt törvényes örökösöknek átadatik, tekintet nélkül arra, hogy esetleg a leltározott s az örökhagyó telekkönyvezett tulajdonát képező ingatlanhoz más harmadik ideI génnek van-e alapos igénye avagy nincsen. Sőt az 1868. évi ! LIV. t.-c. 583. §. szerinti esetben a hagyatéki biróság átadja, ! átadni köteles az érdekletteknek az örökséget még akkor is, ha a testvér avagy unokatestvér örökösök osztályrészeik mennyisége | iránt ki nem egyeztek. Ezen, valamint azon esetben is, ha az | örökség tárgyát képező ingatlant egy harmadik, avagy esetleg az I örökösök egyike, más jogcím alatt birtokban tartja, s tulajdonának állítja, az örökség átadási okirat csak arra szolgál bizonyít é ki okiratul, hogy az örökhagyónak vagyona, mint örökség vagy hagyomány kire ! szállott. Az öröklési eljárást szabályozó törvényünk hiányossága, annak értelmezésének s a gyakorlatban való alkalmazásának különfélesége és ezen állapotnak némely makacs, sőt örökös társainak csak boszantására törekvő örökös, vagy birtoktárs által való kiaknázása igen lényeges befolyást gyakorol a perek számára a birósági teendők halmozottságára. Mindezen visszás állapot azonban remélhetőleg rövidebb idő alatt, mint véljük, megszűnend az »öröklési jogról« szóló törvényjavaslatnak törvénynyé alkotásával, de addig is, mig ez bekövetkeznék, az előadottakat, a tisztelt jogászkózönség előtt nyilvánosságra hozni teljesen feleslegesnek s túlhaladottnak nem tartom. Ausztria és külföld. Bolgár igazság-ügyi viszonyok.* (A »Jog« eredeti közleménye.) (Az utolsó törvényhozó sessió. — Uj törvények. — Büntető kodifikáció. — Polgári kod. bizottság. -— Újítások. — Jogi szaklap és egylet.) (folytatás.) A kérdésben forgó semmitőszéki döntvény, mely a miniszter által leiratképen a bíróságokkal közöltetvén, most már sajtóperekben kötelező (perrendtartási novella 30. §.), foglalkozik az új j sajtótörvény 35. szakaszával, mely a sajtóügyek illetékességét akként í állapítja meg: »A sajtóügyek a törvényszékek, mint első folyaI modásu bíróságok illetékessége alá tartoznak«. E §-szal szemben áll azonban a perrendtartási novellának a jelen sajtótörvény által látszólag meg nem változott 20. szakasza, mely határozottan és I tisztán egyéb főbenjáró és politikai bűntettek és vétségeken kivül a sajtó utján elkövetett vétségeket is esküdtekí kel kombinált bíróságok hatáskörébe (illetékességébe) utalja. E dillemából már most legfőbb areopagunk következő érveI léssel iparkodott kibontakozni. Idézem a kérdéses döntvényt szó| szerinti fordításban. »Mindennemű sajtóperek esküdtek részvétele \ nélkül tárgyalandók a törvényszék, mint e. f. bíróságok által « Indokok. »Az új s legfelsőbb szentesítést 1887. évi december hó 16-án nyert sajtótörvény, mint különös (speciális) törvény tartalmaz néhány különleges intézkedést is a sajtóvétségek illetékessége s az azok iránt követendő eljárás tárgyában. Emez új törvény nemcsak hogy mitsem emleget esküdtek részvétéről sajtóperek tárgyalásakor, hanem ellenkezőleg a 35. szakaszából (mely fennebb idéztetett) kitűnik, hogy az a sajtóperek tárgyalását a törvényszékekre, mint e. f. bíróságokra bízza. Szembetűnő tehát, hogy a törvény emez intézkedése sehogy sem azt akarja kifejezni, mintha a törvényszékek hivatva volnának ily esetekben esküdtek részvételével ülésezni, mert ha a törvényhozó ezt gondolta, ugy mindenesetre kifejezést adott volna ebbeli gondolatának, annál inkább, miután a törvényszékek rendszerint esküdtek részvétele nélkül tárgyalnak. Igaz ugyan, hogy a perrendtartási novella 20. §-a (melyet szintén fennebb idéztem) előírja, miszerint bizonyos sajtóvétségek (t. i. mindazon sajtóvétségek, melyeknél kibékéltetésnek helye nincs) esküdtek részvételével tárgyalandók; ámde általános szabály, hogy az újabb törvény megváltoztatja a régiebbeket, az új sajtótörvény 47. §-a | pedig kifejezetten azt rendeli, hogy valamennyi előbbi sajtóügyek és perekre vonatkozó törvények és rendeletek hatályon kivül helyeztetnek; már pedig kétséget nem szenved, hogy ez által a perrendtartási novella 20. §-ának azon intézkedése, mely sajtóperekben esküdtek részvételét előírja, megváltoztatott. Más szóval az említett intézkedés az új sajtótörvénynyel szemben elvesztette erejét és minden jelentőségét. Más oldalról az új sajtótörvény a sajtópereknek a törvényszékek előtti tárgyalására bizonyos (rövid) határidőket szab (37. § , miglen tudvalevőleg a bíróságok szervezéséről szóló törvény 47. szakasza szerint a birói esküdtek csak bizonyos meghatározott * Előző közlemény a -'Iog« 44. és 45. számaiban.