A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Villamos kivégzések

380 a JOG. Az új felelősségi törvényjavaslat ez irányban meglehetősen a kellő középúton jár egy nagy elvi intézkedés kivételével, melyre nézve aggodalmainkat el nem hallgathatjuk. A javaslat alaphangulatában igen helyesen a b i r ó i hatalomnak az eddiginél erélyesebb ellenőrzését célozza. Ezt mind a felügyelet szigorítása és rendszeresítése, mind a fegyelmi vétségek fogalmának kibővítése, mind a büntetések nemeinek szaporítása, a fegyelmi eljárás nagyobb garantiák mellett helyesebb alapokra való fektetése és a kártérítési igények könnyebb érvényesítése által véli megvalósítani. Ezen intézkedések részleteikben ugyan igen sok correkturát igényelnek, mikre még alkalmasint vissza fogunk térni; de elvi jogosultságukat alig lehet kétségbe vonni. Minél nagyobb a hatalom, mely valamely közhatósági személy kezébe van letéve, annál szigorúbbnak kell lenni a telelősségnek és megtorlásnak. Csak helyeselhetjük ezért, hogy adósságokkal terhelt biró fegyelmi elbánás alá jusson; megnyugodhatunk abban, hogy a szolgálati idő egy részének, a nyugdíj vagy végkielégítési díj meghatározásának leendő mellőzése, vagy hogy a kényszer végellátás fegyelmi büntetés kép alkalmaztassák. Hisz törvényes eljárás folytán és bizonyítékok alapján igazolt vétség fenforgása esetében állhat csak be a büntetés. Sőt bele lehet törődni abba is, hogy fegyelmi uton az áthelyezés is büntetéskép kimondassék. Hisz ha fegyelmileg a hivatalvesztés kimondható, és cz az elmozdithatlanság leghívebb magyarázói által is helyeseltetik, ugy a fegyelmi áthelyezés is, mint csekélyebb büntetés, elvi ellenzésre nem találhat. Mi a birói testület erkölcsi érzületének, lelkiismeretességének, odaadásának csak fokozását várhatjuk egy, az eddigi néí szigorúbb fegyelmi törvény intézkedéseitől. Hatása meg is fog kétségkívül éreztetni csakhamar, ha az alkalmaz á s megfelelő lesz a törvényhozó szándékainak. Azonban a mivel meg nem barátkozhatunk soha, mit határozottan veszélyes kezdeményezésnek tartunk, az a javaslat azon célba vett intézkedése, mely szerint a biró vétség és fegyelmi eljárás nélkül is áthe 1 y e z t e t h e ss ék. Áthelyeztethessék tehát akarata ellen mindazon garantiák mellőzésével, miket contradictorius eljárás, szabad és nyilvános vád és védelem, közvetlenség és szóbeliség nyújtana, áthelyeztethessék a miniszter által oda a hová ez akarja. Mindazon nagy erkölcsi előnyök, melyek a birói függetlenség és elmozdithatlanság elvei alkalmazásából az igazságszolgáltatásra háromolnak, kockára vannak ismét téve ezen hatalom által, melyet a miniszter immár a biró felett gyakorolni foghat, a midőn őt a »közszolgálat érdekében« áthelyezheti. Érezte ezt a javaslat maga és szükségesnek tartotta önmaga féket vetni ezen miniszteri félelmetes hatalom elé, a midőn ezen áthelyezés megengedhctíísége felett előzeteseri c u r i a i b i r á kb ó 1 alakított tanács által hozat határozatot és midőn csak ezen határozat alapján ad jogot a miniszternek a biró áthelyezésére. De hát elég biztosíték ez akkor, a midén ezen tanács nem contradictorius eljárás, nem a felek szóbeli előadása és általuk közvetlenül előterjesztett bizonyítékok alapján, hanem egyszerűen az írásbeli előterjesztés és írásbeli nyilatkozat alapján fogna határozni ? Sőt ha mindezen biztosítékok megadatnának, ezek csak arra szolgálnak, hogy azon külön curiai tanács annál alaposabban ítélhesse meg, fenforog-e a közszolgálat valamely érdeke, mely kívánatossá teszi a birónak áthelyezését azon vidékről, hol eddig működött De ez nem biztosíték az ellen, hogy most már a miniszter nem fogja-e oly »helyre eltenni« az illető birót, a hol ->eltemetve« távol van minden társadalmi, minden művelődési összeköttetéstől, a mi felér neki egy büntetesképen való relegatióval. Hisz az ország kiterjedt és nemzetisége, társadalmi és művelődési állapotai a legkülönbözőbbek. Vagy biztositék-e az, hogy továbbá a miniszter az illető birót csak hasonló minőségben helyezheti át más első folyamodású bírósághoz, azonban mégis — természetesen a »közszolgálat érdekében« — »a járásbiró törvényszéki birónak, a törvényszéki alelnök és a vidéki törvényszéki elnök a kir. ítélő táblák egyikéhez közbirónak, a Budapesten alkalmazott törvényszéki elnök pedig megfelelő állásra a felsőbb bíróságok valamelyikéhez ís áthelyezhető.« TÁRCA. Villamos kivégzések. ÍBünügyi, élettani tanulmány.) 1709-ben a münsteri püspöki határgróf Meestben a teklenburgi hóhér részére egy bizonyítványt állított ki, melyben kijelenti, hogy ^nevezett hóhér a Hellenburgban fogva tartott Schuerkampf Henriket, jó s kiváló kedvtelésemre lefejezte, azután az én bátyám polgármestersége idejében egy ugyanitt elfogott latort igen finom módon felakasztott, ugy, hogy hasonló esetekben igen jó szolgálatokat tenni képes.« Alig van ok rá hinni, hogy a hóhérok manapság ügyetlenebbek volnának. Mindazonáltal a mai gazembereknek szembetünőleg magasabb igényeik vannak, mint ama »igen finom módon felakasztott deliquensnek* voltak; mert nem rég, a halálra ítélt würtembergi származású plassenburgi fegyenc és többszörös gyilkos, Wild, midőn előtte a halálitéletet felolvasták, azt kérdezte, hogy nem jelenhetne-e meg személyesen a birodalmi törvényszék előtt felülvizsgálat végett ? Midőn ezt megtagadták tőle, kijelenté, hogy ugy hát lemond a felülvizsgálatról; a sok irka-firka ugy sem ér semmit, nincs szüksége a fejedelem kegyelmére. Csak azt kéri, hogy a vérpadon tegyenek olyan előkészületeket, hogy ö maga fejezhesse le magát. Az észak-amerikai New-York államban ilyen kívánságok, ha más alakban is, de teljesíttethetnek, mert ott nem régen egy olyan törvényjavaslat hozatott, hogy a kivégzések jövőre nézve nem kötél által, hanem villamosság által eszközlendők, mi áltál egvszersmind könnyű előkészületeket is lehet tenni, melyek lehetségessé teszik a bűnösre nézve azt, hogy egy gombnak egyszeri megnyomásával önmagát kivégezhesse. Más országokban is hangoztatták már, hogy az eddig fennálló kivégzési eszközök, mint a bárd és nyaktiló, akasztás és megfőjtás, különös esetekben még a főbelövés is, mint humán korunkhoz nem illőek, a gyorsabb, és fájdalmat nem okozó villamos folyam által helyettesitendők. És már körülbelül 2 év előtt Lipcsében látható is volt egy ilyen W. által szerkesztett »j ö v ő vérpad ja«, melynél a villamosság által való kivégzésről is gondoskodva lett. Egy körülbelül egy méter magas fatönknek közepére, — melynek felülete mintegy 9 négyzetmétert tesz ki s melyhez 5 lépcső vezet a magasba — egy szék van helyezve, a melyre az elitéltnek ülnie kell. Ennek háta mögött egy szobor állott, képviselve az igazság istennőjét, egyik kezében kard, másikban mérleggel. A mérleg azonban mozgatható volt s voltaképen ez végezte a műtétet. A tönk alatt ugyanis egy villamos telep volt beállítva, melynek sodronyai, a széknek 2 lábán keresztül a magasba vezettek és pedig ugy, hogy az egyiknek platinalemezzel ellátott vége az ülés közepére volt erősítve, míg a másik platinalemezes sodrony a szék támlájához volt vezetve. Miután az államügyész, mint most szokásos, az Ítéletet a halálra ítélt előtt felolvasta, a delinquensnek reá kell a mondott székre ülni; ellenszegülés esetében pedig oda köttetik. A hóhér azutáu pálcát tör az elitélt felett s^azt dobja a Justitia mérlegébe; ennek következtében egy egyszerű mechanizmussal a villamos battéria működésbe jön s ugyanezen pillanatban a delinquens halálos villamütést kap.' Később előadandó okoknál fogva nem hiszszük, hogy ilyen vagy hasonló, villanyosság segítségével vak) kivégzési készülék nálunk sikeresen behozathassék. Ellenben New-Yorkban ezen a villanyosság által való kivégzésre vonatkozó törvény valóban életbelép 1889. január 1-én és pedig olyan bűntettekre nézve, melyek ezen határidő után követtetnek el. Keletkezését pedig amaz állam kormányzója indítványának köszönheti, minek következtében a törvényhozás egy különös