A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 46. szám - Adalék az anyagi bűnhalmazat büntetésének kérdéséhez

A J 381 Ki es mi biztosit, hogy ezen netáni »felfelé való áthelye­zés^, mely természetesen csak a »k ö z s z o 1 g á 1 a t érdekébcn« történt, egyúttal a »köz érdek szolgálatában« is történt légyen ? A nagy angol jogbölcsész Bentham (De l'organisation judiciaire et de la codification), ki legszellemesebb szószólója a biró sitélet nélküli destítutiójának*, is elismeri, hogy abban bizonyai a nagy veszély rejlik és hogy ezen hatalom csak a lehető legtöbb biztosíték mellett gyakorolható. Ki jelölheti meg nekünk ezen biztosítékok minőségét és határát, hogy az által valóban biztosítékai is legyenek a bíró függetlenségének és elmozdithatlanságának ? Nekünk ezek egész sértetlenségükben sokkal becsesebb kincsünk, mintsem hogy azon apróbb jelentőségű érdekért, mint minőnek fogna a gyakorlatban, az a titokszerü »köz­szolgálati érdek« bizonyulni, csorbát ejteni engedjünk. Azért, mert tán az egyik vagy másik esetben kívánatosnak tetszhe­tik valamely egyes biró áthelyezése, nem volna tanácsos a bírói testület minden tagja felett lebegni engedni az áthelye­zés fenyegető Damokles kardját. Különben valahányszor akár szándékosan, akár akarat­lanul támadás intéztetik a birói függetlenség ellen, eszünkbe jutnak egy francia iró (Louandre: »Les origines de la ma­gistrature h ancaise«) szép szavai: »Ha csak századok tapasz­talatait nem tekintjük üres szavaknak, ugy alig van elv, me­lyet a nemzedékek egymást követő sorozata jogászok, böl­csészek és a legmélyebb gondolkozók megszentesitettek volna annyira, mint a birói függetlenség elvét. . . A birák, mint a törvény őrei nem alkalmazhatják és nem tartathatják azokat tiszteletben mások által, csak ha ép a törvények által túlemeltetnek a politika esélyei fölött és ha sem a hatalom, sem a nép kegyétől nem tarthatnak és nem várhatnak semmit. . . . A z o n b i z t\o s i t é k o k, melyek védik a jogszolgáltatókat, védik egyúttal a jogkere­sőket i s,« Ezeket jó lesz szem előtt tartani, midőn a birói függet­lenséget bármi okból korlátozni akarjuk. Dr. SHller Mór. yiLdalék az anyagi bűnhalmazat büntetésé­nek kérdéséhez. Irta : Dr. HEIL FAUSTIN, kir. ügyész Fiúméban. A bűnhalmazat kérdésének egész gyakorlati jelentősége és hordereje a büntetésben van. A criminalistát, a ki ugy vau meg­győződve, hogy a büntető jogtudomány, vagy mint a positiv jskola hivei most nevezni szeretik, a »criminalogia« tisztán s kizárólag a gyakorlati élet, mert a társadalmi jogrend szükségleteit van hivatva kielégíteni s az a tudomány nevére is csak akkor s addig tarthat igényt, ha és a meddig ezen célját szem előtt nem téveszti; a criminalistát, a ki ez oknál fogva, midőn az elmélet legelvontabb abstractióinak birodalmába útra kel, ezt csak azért teszi, hogy onnan valami életre valót, hasznosat hozzon haza a gyakorlati életnek, a bűnhalmazat, azon kérdés, hogy a megítélés tárgyát ké­pező emberi magatartásban egy vagy több büntetendő cselekmény tényálladéka van-e megvalósítva, egy vagy több oly »jogi lény» nyert-e benne s általa létet, melyet bűntettnek nevezünk: nem önmagáért, hanem azért érdekli, mert ezen kérdés döntő jelentő­séggel bir az alkalmazandó büntetés kérdésére. Ha nem birna ezen jelentőséggel, ha a halmazat kérdése a büntetés szempont­jából közömbös volna: akkor az »egység és többség* gyakran bo­nyolult kérdésének kutatása lehetne műkedvelői foglalkozás, sport, kellemes időtöltés azoknak, a kik más, hasznosabb dolgokkal fog­lalkozni nem akarnak, de gyakorlati célokat követő tudományunk­nak kérdését nem képezhetné. Ezen, általam már másutt hangoztatott nézet annál inkább érvényesül s lesz általánossá, minél inkább sikerül tudományunk­nak a scholasticismus által egykor reá vert békók utolsó nyomait is magáról lemosni; az eszmei bűnhalmazat ellen megindult s már eddig is rendkívüli sikereket felmutathptó harc valódi oka szinte nem más, mint az, hogy az eszmei halmazatra elfogadott büntetési rendszer, az absorptio rendszere, közmeggyőződés szerint a bün­tető jog józan elveivel össze nem egyeztethető s ellentétben áll Ulpianusnak általánosan elfogadott tételével: »nunquam pluria de­licta concurrentia faciunt, ut ullius impunitas detur«, mig viszont azok, kik bár jelentékenyen megszorított terjedelemben az eszmei halmazat létjogosultsága mellett törnek lándzsát, ezt csakis azért teszik, mert ezen esetekre nem ugyan az absorptiót, de mégis az anyagi bűnhalmazatra felállitottnál enyhébb büntetési szabályt vél­nek alkalmazandónak. A valódi, u. n. anyagi bűnhalmazat mikénti büntetésének alapelve iránt most már általános az egyetértés. bizottságot nevezett ki a halálbüntetés legjobb módjának meg­állapítására, mely bizottság szavazatát a villanyosság előnyére adta. K bizottságnak több módszert, köztük H a y e s, Garison, | a b 1 o c h k o w-féle készüléket kellett megvizsgálnia, ellenben E d i s o n, mint heves ellenzője ezen halálbüntetésnek, megtagadta hozzájárulását ilynemű gépek szerkesztése körül. A már most elfogadott gépnél az elitélt egy széknek fényből készült ülésére ültetve lebilincseltetik. A szék mozgatható fejtámlánya fémlemezzel és fémszalaggal van ellátva, mely utóbbi az elitélt fejét körülövezi. A fejtámlám nak fémrészei és a fémülés összeköttetnek vala­mely elektro-dinamo gép pólusaival, vagy valamely más erős villamforrással. Oda a hol a folyam érintkezésben van a testtel, még nedves posztódarabot tesznek, hogy az összeköttetés teljesebb legyen. Azután elég a végrehajtás kivitelére, ha adott jelre egy gombot megnyomunk ; ezzel a villamfolyam megindul, mely villám gyorsasággal hatolván keresztül a hátgerincz és agyvelőn, rögtöni halált idéz elő. Azonban ez utóbbiról még igen szétágazók a szak­értők véleményei. Hogy egy igen erős folyam által rögtöni halált lehet elő­idézni, az kétségenkivüli és pedig C. Thomsen tanár szerint a halálnak közvetlen oka idegbénulás és érverés megszűnése, vagy még a véredények szétszakadása is és a szivlebeny megsérülése, mint az erős összehúzódás következménye, mely az elektromos áramtól ered. A new-yorki bizottság ebbeli határozását azzal indokolja, hogy az általuk ajánlott módszer teljesen fájdalom nélküli, humánusabb, azonkívül megbízhatóbb is, mivel a halál az ónnal beáll; végül maga a műtét sem undorító a nézőre. S ha ez csakugyan így van, akkor ezen okokat bizonyára mindenhol el kellene fogadni. De épen Franciaországban, hol ezen amerikai módszert legjobban szerették volna először behozni, emelkednek inost ujabban kétségek. »Valóban haladás volna ez? — kérdezi például L u c e t Raoul, — mint ezt a philantropok állítják, kiknek ezen újítást tulajdonítják ?« Ezen kérdésre csakugyan nehéz felelni. Mert jól felfogva azon kérdés forog itt fenn, hogy a halál­büntetésnek szükségessége és jogossága magában véve megállapit­tassék. Ez a sociologisták, bölcsészek, kriminalisták és törvényhozók - feladata, melyet nekünk itt nem kell eldöntenünk. Mi elfogadjuk azt, hogy a halálbüntetés létezik s egyelőre — joggal, vagy jog­talanul — meg nem szüntethető s reánk nézve most csak az a 1 kérdés, hogy megtudjuk, vájjon a mostani civilizált népek között használt eszközök közül, melyek a legkevésbé ellenszenvesek s l melyek felelnek meg legjobban a modern szellemnek, orvosi, humánus és társadalmi szempontból. Leginkább pedig az a főkér­dés, hogy a fulguratió, vagy a villamosság által való halál, ; a mint ezen új kivégzési módszert nevezik, mennyivel elönyösebb j az akasztás és megfojtásnál, a nyaktiló vagy főbelövetésnél. Az absolut vagy elriasztási rendszer hivei a halálbünte­tésben a legnagyobb bűnösségnek megtorlását látják, mint minőnek \ első sorban az emberi életnek kioltása, gyilkosság és agyoruités által tekintendő, mely szintén az élettel lakoltatandó. Francia­országban nevezetesen azt akarják, hogy az »ultima ratio legum«-nak egyszersmind elijesztő hatása legyen a népre. Mindenesetre azonban annak alkalmazása oly egyszerű és gyorsan I ható kell hogy legyen, hogy az tisztán csak az élet kioltását, min­den kínlódás nélkül eszközölje, az öntudatnak azonnali és végleges megszűnését idézze elő s ne legyen meg az agónia vagy fölébredés lehetősége. Fentemiitett francia kritikus már azt hiszi, hogy ezen villamos kivégzés első pillanatban megfelel mindezen követel­ményeknek. Mindegy, vájjon ez a kivégzési mód a nyilvánosság előtt, avagy csupán a törvény által kivánt tanuk jelenlétében hajtatik végre, látszólag elegendő elriasztó módon hat talán leg­inkább különlegessége és a nagy tudományos apparátusa által,

Next

/
Thumbnails
Contents