A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 3. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

10 A JOG. felperesnek Singer Sándor ügyvéd által védett H. Bálint alperes elleni 160 frt s jár. iránti váltó perében itélt: Ha alperes H. Bálint pótesküt tesz arra: »hogy a keresethez A. alatt csatolt és H.-M.-Vásárhelyen 1886. július 1-én kelt 160 frtról kiállított váltót csak szívességből fogadta el, s arra ellenértéket nem kapott«,azon esetben az 1886. július 29-én kelt 16,567/1886. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezésével, a kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, stb. Mert: Alperes a kereset ellen azon figyelemre méltó kifogást tette, hogy a kereseti váltót csak szívességből fogadta el, s arra értéket nem kapott, mely kifogását — mint a váltótörvény 92. §-án alapulót — felperes tagadása ellenében, a kifogás alá nem eshető Sp. Simon Samu vallomásával igazolta is, mely rész bizonyíték kiegészítése végett alperesnek a póteskü megítélendő s a per kimenetele ettől volt függővé teendő. A budapesti kir. itélö tábla, ("1887. június 15-én 200/v. 87. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasitja, stb. Indokok: Az A. alatti 1885. október 2-ik napján lejárt váltót A. Dávid, ki a váltón kibocsájtó gyanánt szerepel, 1885. december 29-én váltotta be a h.-m.-vásárhelyi központi takarékpénztártól, mint a váltó ez időbeni birtokosától magához, de a váltó reá forgatmány vagy engedmény utján átruházva nem lett. Felperes kifejezetten beismerte, hogy a kereseti váltó lejárat után a törvény által arra rendelt időben óvatolva nem lett, azon érvelése pedig hogy az óvás elmulasztása miatt váltói kötelezettsége meg nem szűnt, mert ő a váltónak lejáratkor birtokosa irányában az óvást elengedte, figyelmet azért nem érdemel, mert a váltó-törvény 42. §-a szerint azon megjegyzés, hogy valamely visszkereset alá kerülhető váltókötelezett az óvást elengedi, a dolog természete szerint magára a váltóra vezetendő, s minthogy a váltó ily megjegyzést nélkülöz, minthogy továbbá a C. alatt becsatolt alperes által tartalmára nézve tagadott nyilatkozat arra nézve, hogy a váltónak lejáratkor birtokosa irányában A. Dávid az óvást az erre rendelt határidő lejárta előtt elengedte, törvényszerű bizonyítékot nem képez: nem szenved kétséget, hogy a váltó kibocsátója A. Dávid a váltótörvény 41. §-a értelmében váltói kötelezettsége alól szabadult. Tekintve már most, hogy az, ki váltókötelezettségben nem áll, váltójogokat nem érvényesíthet oly váltó alapján, melyet kifizetett ugyan, de mely reá forgatmány vagy engedmény útján átruházva nem lett, alperes egyéb kifogásainak elmellőzése mellett, felperest váltói keresetjog hiányából elutasítani kellett. A in. kir. Curia (1887. dec. 20-án 901/v. 87. sz. a.): A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének megváltoztatásával felperes kereseti joga megállapíttatik és a kir. itélő tábla a pernek érdemleges elbírálására utasittatik. 0 kok: A kereseti váltón felperes, mint kibocsájtó jelentkezik, s ugyancsak a váltó hátlapján lévő nyugtatvány szerint a váltó lejárata után, de a visszkereseti jog elévülési idejének letelte előtt a váltó összeget a váltó birtokosnak felperes fizette ki. Ezen körülmények kétségtelenné teszik, hogy felperes a váltót a váltóbirtokostól, mint annak előzője visszkereseti kötelezettsége folytán váltotta magához s következőleg ő annak törvényszerű birtokosa. Azon körülmény, hogy a kereseti váltó a lejáratkor fizetés végett alperesnek nem óvatoltatott, figyelembe nem vehető, mert az óvás felvétele a visszkereseti jog fentartásának nem szükségképi feltétele (vt. 42.); az óvás elengedése, ha az a váltóra magára nem is vezettetett, más törvényszerű módon is bizonyítható, mint hogy a váltóóvás elengedését úgy felperesnek a per során, mint a váltóbirtokos h.-m.-vásárhelyi központi takarékpénztárnak ó) alatti nyilatkozata igazolja is. Ezeknél fogva, stb. Ha a yáltóu valamely váltónyilatkozat harmadik személy által lett aláírva, ki erre Taló megkatalmaztatást állit és a váltóhitelező az állítólagos meghatalmazó tagadásával szemben a meghatalmazást nem bizonyíthatja, ugy ez felmentendő ez alapon, az pedig, ki aláirta felmentendő, habár beismerte, hogy megbízásból irta alá a váltót, de keresztneyének csak kezdőbetűjét alkalmazta. A budapesti kir. keresU. és váltó-törvényszék (1886. december 13-án 54,231/83. v.) : Dr. Fuchs Mór ügyvéd által képviselt K. Adolf felperesnek, Dózsa Ferenc ügyvéd által védett H. Mór és Rosenberg Ferenc ügyvéd által képviselt H. Miksa alperesek elleni 500 frt s jár. iránti váltó perében itélt. Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Habár 11-od rendű alperes azon kifogása, hogy | alperesek a ptkrt. 74. §-ánál fogva egy keresetben beperelhetők I nem voltak, tekintettel arra, hogy alperesek, ugyanazon ügyletből folyólag pereltetnek be, figyelembe nem vétettetett; felperest mégis el kellett keresetével utasítani és pedig I-ső rendű alperes irányában azért, mert felperes azon körülmény bizonyítására, hogy I-ső rendű alperes Il-od rendű alperest meghatalmazta, egyedül főeskü általi bizonyítást ajánlott, ennek pedig alperes ellenzése folytán a váltó eljárás 26. §-a szerint nem lévén helye, a meghatalmazás ténye nincs bizonyítva, 11-od rendű alperes irányában pedig azért, mert [ a váltótörvény 105. t--a értelmében az, ki valamely váltónyilatkozatot, mint másnak meghatalmazottja ir alá, ezért csak azon • esetben felelős, ha erre felhatalmazva nem volt; felperesnek tehát azt, hogy 11-od rendű alperes meghatalmazás nélkül irta alá a váltót, bizonyítani kellett volna, ezt azonban bizonyítani meg sem kísérletté, az pedig, hogy elsőrendű alperes a meghatalmazás tényét tagadásba vette, arra nézve, hogy Il-od rendű alperes a váltót I-ső rendű alperes meghatalmazása nélkül irta alá, bizonyítékul Il-od rendű alperes ellenében nem szolgálhat. A budapesti kir. itélö tábla (1887. június 27-én 284/1887. v. sz. a.) az első bíróság ítéletének azt a részét, mely által felperest H. Mór 1-ső rendű alperes ellen érvényesített keresetével elutasította vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyja, annak H. Miksa Il-od rendű alperesre vonatkozó részét ellenben megváltoztatja és ezen alperest, mint az Ipolyságon 1881. évi június | 6-án 500 frtról kiállított és a keresethez eredetben A. alatt mellékelt váltó elfogadóját kötelezi, hogy felperesnek 500 frt tőkét s járulékát 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessen. I n d o k o k : H. Miksa Il-od rendű alperes beismerte, hogy a H. Mór I-ső rendű alperesre intézett kereseti váltót a helyett, mint annak meghatalmazottja elfogadta. A perbe egyenes váltókötelezettként idézett H. Mór azonban a per során határozottan tagadta, hogy 11-od rendű alperest a kereseti váltónak helyette elfogadására meghatalmazta. Miután felperesnek I-sö rendű alperessel szemben a váltó eljárási szigor szerint rendelkezésre álló bizonyítékokkal az ellenkezőt bizonyítani nem sikerült, I-ső rendű alperes határozott s meg nem cáfolt tagadása folytán az tartandó, hogy Il-od rendű alperes a kérdéses elfogadási nyilatkozatnak I-ső rendű alperes nevében megtételére meghatalmazva nem volt. Ily körülmények között, ha Il-od rendű alperes a váltótörvény ; 105. §-ból folyó kötelezettség alól szabadulni kivánt, felperessel szemben alperes tartozott volna kimutatni, hogy a kérdéces elfogadási nyilatkozat megtételére I-ső rendű alperes által valóban meghatalmazva volt. — Miután nevezett alperes ezt tenni meg sem kísérletté, irányában bebizonyitottnak veendő, hogy a kereseti váltónak H. Mór meghatalmazottjaként elfogadására jogosultsága nem volt, ennélfogva a váltótörvény 105. §. alapján Il-od rendű alperes a váltóösszeg megfizetéseért személyesen és azon minőségben felelős, melyben az állítólagos meghatalmazás esetében felelős lett volna; Il-od rendű alperes által a fizetési kötelezettség ellen ez , alapon tett kifogás, hogy a kereseti váltó elfogadása érvényes köj telezettséget meg nem állapit az okból, mert a váltó tőzsdei fogaI dások folytán keletkezett külömbözetek fedezésére lett kiállítva, figyelembe nem jöhet, mert állítását felperes tagadása dacára bizonyítani meg sem kísérelte. Az együttes perlés ellen tett kifogás az első biróság által felhozottaknál fogva és azért nem bír alappal, mert Il-od rendű alperesre nézve nem hátrányos, miután védekezését ebben teljesen előterjeszthette és módjában volt bizonyítani, I hogy a kereseti váltónak I-ső rendű alperes nevében elfogadására ' meghatalmazva volt. A m. kir. Curia (1887. december hó 16-án 973./87. v. sz. alatt) : A másodbiróságnak Ítélete I-ső rendű alperesre vonatkozólag érintetlenül hagyatik; Il-od rendű alperesre nézve azonban megJ változtatik és erre nézve az első bírósági ítélet hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbirósági ítéletnek megváltoztatása mellett 11-od rendű alperesre nézve az elsőbirósági ítéletet kellett • helybenhagynia, mert a váltótörvény 21. §-a szerint a váltóel! fogadási nyilatkozatnak az elfogadó által aláírva, úgy az elfogadó í nevének vagy cégnek a váltó előlapjára kell írva lenni és a váltótörvény 105. §-ban szabályozott váltójogi felelősséget is csak az állítólagos meghatalmazott aláírása, vagyis nevének a váltónyilatI kozat alá jegyzése állapítja meg, ily aláírásnak azonban a váltón előforduló »Miksa H.«, mely alperesnek épen vezetéknevét nem [ foglalja magában, nem tekinthető, a miért is az, alperes H. Miksa ' ellenében váltói kötelezettséget meg nem állapit.