A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 3. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

A régi csődeljárás szerinti pt rügyelői díjak és a mostani csődISrrén; s/erinli tönieigondnoli díjak lényegileg azonosok léyén, azok iriml is u kir. tái>la rétrleg határoz. A m. kir. Curia 11887. évi december 20. 1,147/87. v. sz. alatt) : Néhai br. Gh. Sándor ellen P. István volt perügyelő díjai s kiadásai megállapítása tárgyában a beregszászi kir. törvényszék, mint csí'dbircság előtt fcKamatba tett ügyben végzést hozott: A felebbt zést k, hehesebbm felfolyamodások visszautasittatnak. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy az 1840-ki csődtörvény szerinti perügyelöi díjak a jelenleg hatályban levő csődtörvényben szabályozott tömeggondnoki díjakkal lényegileg egy tekintet alá esnek és így azok megállapítása tekintetében az 1881. évi XV111. t.-c. életbeléptetése tárgyában 18sl. évi november 1-én 8,-28. sz. a. kibocsátott igazságügyministeri rendelet értelmében átalakított régi csödperekben is az új csődtörvény szerinti eljárásnak van helye, a mint ezt a kir. Curia már ismételve, igy az 1885. évi június 12-én 558. sz. a. és az 1887. évi szeptember 27-én 625. sz. a. határozataiban kimondotta, minthogy az 1810. évi csíkitörvény szerint folyamatba tett s valódisági Ítélettel még annak hatálya alatt ellátott jelen csődper is az idézett ministeri rendelet 13. §-a értelmében lön átalakítva, ennélfogva a tömeggondnoki díjak megállapítása körül a jelen csődperben is az idézett 13. §. d) pontjában foglalt útmutatáshoz képest az új csődtörvény jelesül ennek 103. §-a értelmében kjll eljárni, ebből folyólag, tekintve, hogy ezen ij. utolsó előtti bekezdése értelmében a tömeggondnoki dijak tárgyában a rnásodbiróság véglegesen határoz: az előadottaknál fogva a véglegesen intézkedő másodbirósági, Ítélet helyesebben végzés ellen beadott mindkét felebbvitel mint a törvény által meg nem engedett jogorvoslat visszautasítandó volt. Bűnügyekben. Ha a bukott hitelezőit teljesen kielégítette, bukása nem büntethető ; ha a bejegyzett kereskedő kereskedelmi üeyleteket nem kötött, mérleget és leltárt sem köteles készíteni. 3 (B. T. K. 416. §.) A székesfehérvári kir. törvényszék: W. Antal a B. T. K. 416. g-ának 1., 2. és 3. pontjai szerint minősülő vétkes bukásban vétkesnek mondatik ki, s ezért a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával száz forint, a B. T. K. 27. §-ában megjelölt célokra 15 nap és végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajthatatlanság esetén tiz napi fogházzal helyettesítendő pénzbüntetésre ítéltetik ; a B. T. K. 416. §-ában előirt mellékbüntetés a B. T. K. 54. §-a alapján mellőztetik. Ellenben vádlott a B. T. K. 416. §-ának 4. pontja szerint minősülő vétkes bukás vádja alól felmentetik. Indokok: Vádlott a végtárgyalás során beismerte, hogy csődbe börzejátékbai elegyedés által jutott, mely börzejáték neki mint bérlőnek és gazdának rendes üzletköréhez nem tartozik; mert továbbá vádlott ellen a csőd mint bejegyzett kereskedő ellen rendeltetett el és szüntettetett meg, mégis rendes könyveket nem vezetett, mert végre vádlott mint bejegyzett kereskedő könyvek vezetésére kötelezve lévén, saját beismerése szerint cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról évenkint rendes mérleget nem készített. Mindezen igazolt körülmények alapján vádlott a hivatkozott szakasz 1., 2. és 3. pontjai szerint minősülő vétségben vétkesnek volt kimondandó, s tekintettel azon körülményre, hogy a közvádlón kívül senki más által vád nem emeltetett, a vizsgálati iratok tanúsítása szerint senki kárt nem szenvedett, hogy vádlott feddhetlen jellemű és igy a fentebb jelzett mulasztások inkább szabálytalanságnak, mint vétkességnek tűnnek ki, vádlott a fentebb jelzett módon volt büntetendő. Vádlott a B. T. K. 416. §-ának 4. pontjára alapított vád alól felmentendő volt, mert éppen az által, hogy a csődöt önmaga ellen megkérte és a felszámolási tárgyalás megtartása előtt hitelezőit kielégítette, nem hogy alkalmat szolgáltatott volna valakinek arra, hogy vagyonára zálogjogot nyerjen, hanem összes hitelezőit egyenlő előnyben részesítette; sőt tekintve, hogy a csőd előtti foglaltató B. D. H. a vádlott által csődhitelezői részére kiállított adós-leveleket, mint adóstárs szintén aláirta, feltenni sem lehet, hogy ezen B. D. H.-t előnyben részesíteni szándékozott, a vádhatóság által felliozott ama állítás pedig, mintha dr. F. Adolf ügyvéd, mint G. J. csődtömeggondnoka kényszerülve lett volna 50"/o-kal kiegyezni, semmivel sem lett beigazolva, de a mennyiben az egyezség a jelzett követelésre nézve is a^írfszámolási tárgyalás megtartása előtt jött létre, kényszerülésről szó sem lehet; mivel G. J. csődtömegének vádlott csődtömege elleni követelése még akkor liquidálva nem volt. (1886. november 17-én 4.363. szám.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ügyész semmiségi panaszának okát nem adván, s alaki szabálytalanság elkövetése az ügyiratokból ki nem tűnvén : a kir. itélő tábla a kir. ügyész semmiségi panaszát elveti, az elsőbirósági ítéletet pedig helybenhagyja indokainál fogva s még tekintettel azon nyomatékos enyhítő körülményre, hogy a csődhitelezők bejelentéseiket még a felszámolás előtt visszavonták. (1887. február 1-én 1,238. sz.) A m. kir. Curia : Az elsőbiróság ítélete egész terjedelmében, a másodbirósági ítéletnek pedig az elsőbirósági Ítéletet hely'• benhagyó része megváltoztatik, vádlott az ellene emelt vád és ennek következményei alól felmentetik, a budapesti kir. ítélő tábla I ítéletének a kir. ügyész semrniségi panaszának elutasítására vo| natkozó része pedig helybenhagyatik. Indokok: A B. T. K. 416. §-a szerint minősülő vétségnek alapfeltétele, hogy a bukás által a bukott hitelezőinek kár okoztassék. A kár megállapítása kizárólag nem a közadós által bevallott cselekvő és szenvedő állapot közti különbözettől és a hitelezők által tett leengedéstől, hanem főkép attól függ, hogy a csődbe jelentkezett hitelezők követelése a csődvagyonban talál-e és mennyij ben fedezetet ? Tekintve pedig, hogy vádlott csődvagyonának | értéke 71,628 frt 53 kr, s ez az érték a tömeggondnoknak a csődiratok közt levő jelentése szerint oly határozott és biztos, hogy elárusitása esetén emelkedésre lehetett számítani, ezzel szemben pedig a bejelentett követelések összege csak 64,116 frt 19 krt tévén, vádlottnak csőd bejelentése által a jelentkezett hitelezők károsításnak kitéve nem voltak, miért is őt az ellene emelt vád alól felmenteni kellett, s annál inkább is, mert: 1. A bejelentett követelések olyanoknak tűnnek fel, mint a 1 melyek a börzejáték által okozott fizetési képtelenség idejét előzőleg keletkeztek, s különben is az állampénztár követelésének kivételével mind kielégíttettek. 2. Be van ugyan jegyezve vádlottnak, mint terménykereskedőnek a cége, de mindennek dacára károsítás mellett is, a B. T. K. 416. §-ának 2. és 3. pontja ellene alkalmazásra nem találhatna, mert a könyvvezetés és leltárkészítés nem az üzlet nélküli cégbejegyzéshez, hanem kereskedelmi ügylet folytatásához van kötve, vádlott pedig a községi elöljáróság bizonyítványával kellően kimutatta, hogy a bejegyzett cégnek megfelelő kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozott. A mi pedig a kir. itélő tábla Ítéletének a kir. ügyész által bejelentett semmiségi panasz elutasítására vonatkozó részét illeti, az indokolásán felül még azért hagyatott helyben, mert az egyik itélő bíró ellen a csődbiztosi minőség kizáró érdekeltségi okot annál kevésbé képez, minthogy a tárgyalás ; s Ítélethozatal idején már nem is volt csődbiztos. (1887. október 7-én 4,420. sz.) Súlyos testi sértés esetében — a mennyiben több sertés történt, azonban megállapítható, hogy melyik sértés melyik vádlott által követtetett el, — a szakvéleménynek nem csak arra kell kiterjednie, liogy általában ,hány nap szükséges a felépüléshez, hanem arra, hogy minden sértés külön-külön hány napot igényel. A nyíregyházi kir. törvényszék (1886. jun. 22-én 3,185. j B./86. sz. a.): Súlyos testi sértés miatt vádolt K. M. János és K. Mihály elleni bűnügyben ítélt: I. r. vádlott a Hkv. 301. §-ába ütköző s a btk. 302. §. valamint a 66. §-ai alapján büntetendő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében vétkesnek mondatik ki, s ezért 6 havi fogházra, ellenben II. r. vádlott a btkv. 301. §-ába ütköző s 302. §-a szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért a btk. 91. §-a értelmében hat havi börtönre ítéltetik. Indokok: Elsőrendű vádlottra nézve, részbeni tagadásával szemben, a vizsgálat és végtárgyalás folyamán kihallgatott tanuk bemondásával, de különösen 1., 2., 3. és 6. r. tanú vallomásával beigazoltatott, hogy I. r. vádlott, K. Bálint sértettet 1882. évi június hó 19-én megcsapatni akarván, tőle e czélból a botot kérte, de mert ez utóbbi ezen kérést teljesíteni vonakodott, azonnal I egy kaszát fogott s azzal sértett felé csapkodott. Sértett erre fekvő helyzetéből felkelt s botjával védelmezte magát az ütések ellen, miközben botjával a kasza nyelét ketté törte, s ugyanezen i ütéssel, mely a kaszanyélről lepattant, 1. és 6. rendű tanú valló-