A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 44. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladni? - A katonai büntetőjog reformja

A JOG. 36ő Ugyanez áll az anya erkölcstelen előéletének kifogásánál is, ;i mi dr. Singer ur vétségelmélete és az osztr. pg. tvkönyv szerint szinte nem volna megengedhető. Holott nemcsak a porosz 1854. április 21. törv. 9. §., a zürichi kódex 291. § a, de a legutóbb nálunk is elfogadott bírósági gyakorlat elutasítja felperest, ha arra erkölcstelen előélet rábizonyítható. Egy szóval: mai jogelveink szerint a biró a házasságon kívüli nemzőt az apaság dekretálása nélkül tartásdíjban el nem marasztalhatja. A prdts. nov. 13. §. 2. b) szerint tehát az sem vitás, hogy a/, apaság kimondása iránti per a sommás eljárásra tartozik és nem a rendesre, mint dr. Singer ur véli, nemcsak azért, mivel az apaság kimondása az eltartással együtt jár; de azért is. mivel e miatt a novella érthetetlen volna, hiszen a régi prdts. 93. g. c) szerint is a tartási és élelmezési kötelezettség sommás eljárásra tartozott, ha tehát ezen pontot a novella a. c) pontban újból átvette, ugy a b) pont alatt csakis a szoros értelemben vett apasági pereket értheti. Sőt ha szigorúan veszszük, az apaság bírói kimondásából más, iniut az eltartás nem is következik, mivel az apa egyébre is kötelezhető. Státus-per, személyjogi vagy családjogi alapon a házasságon kivüli apa ellen ugy sem érvényesíthető, a mi törvényszék elé tartozhatnék és pusztán az apaság megítélése és bírói elismerése iránt indított rendes per, mint joghatály nélküli, feltétlenül elutasítandó. A hivatkozott §. azért furcsa is, mivel oly ize van, mintha az apa ellen az eltartáson kívül másnemű pereket is lehetne indítani : lehet, hogy ez alatt az anya kártérítési, fájdalmi, szülési, betegágyi stb. címen indított pereit érti, a mit napjainkban még némely bíróság meg is ítél. Hogy azonban ezek, mint az anyának személyes jogcímei, a gyermektartással mi összefüggésben sincsenek, s hogy meg sem volnának Ítélhetők, annak kimutatása ezen cikk keretén kívül esik. Status-pert a gyermek csak az anya vagy annak családja ( llen indíthat; igaz ugyan, hogy az anya is házasságon kivüli nemző, s hogy a hivatkozott 13. $• a házasságon kivüli nemzésből származó igények iránti kereseteket feltétlenül, tehát nemcsak az apa ellen indítottakat sorolja a sommás perek tárgyai közé ; de itt már szabail a törvény intencióját is magyarázni s azt állítani, hogy a törvénytelen gyermeknek a maternitás alapján az anya ellen indított keresetei a 13. §. c) pont kivételével rendes perutra tartoznak. Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladni? Irta: BOGNÁR MIHÁLY Lengyeltótiban. Valóban különösnek tűnik föl Balogh S. ügyvéd urnák a »Jog« folyó évi 36-ik számában fenti cím alatt tett kérdése: melyre ugyancsak e lap folyó évi 39-ik számában dr. K a r s a y Héla aljárásbiró és dr. A 1 b u Mózes ügyvéd ur, szerintem is megadták a helyes választ. Készemről csak azért tartom különösnek a kérdést, mert az 1881. évi LX. t.-c. 102. §. alapján, a 103. §-nak megfelelően, a birói kiküldött által ingó dologra kitűzött árverés ellen, némely bíróságnál a végtelenségig adott alaptalan előterjesztések kérdése, már a »Jog«-ban is, nemcsak panasz és vita tárgyát képezte, hanem annak miként való korlátozása, a történt felszólalások óta, az igazságügyminiszter által, ennek az 1868. LIV. t.-c. 6. §-ában adott felhatalmazása alapján, folyó évi január 25-én kelt s 1,605/1. M. 1888. sz. alatt az összes kir. járásbíróságokhoz intézett körrendelettel meg is oldatott s mégis mint megoldatlan, ujabban szőnyegre került. A hivatkozott rendelet a »Jog« ez évi G-ik számában is megjelent s kétségkívül nemcsak Balogh S. ur figyelmét kerülte el, hanem a mint az általa előadott concret esetből látható, az annak elbírálására illetékes bíróság sem tartotta azt szem előtt, a mennyiben tudniillik, határozathozatalának ideje, a rendelet keletkezése óta állott be;, sőt a rendeletről a »Jog« 36-ik számában dr. Karsay és dr. Albu urak sem tesznek említést. A dolog ily állásában tehát, a kérdés felett vitatkozni meddő munka; s ha Balogh ügyvéd ur, kérdésének feltevése előtt az 1,605/1. M. 1888. sz. rendeletet ismeri, bizonyára azt kérdezte és joggal kérdezhette volna: »mire való az 1,605. sz. igazságügyminiszteri körrendelet ?« Kell tehát, hogy a rendeletben kijelölt módon és szigorral tartassék meg a szabály a bíróságok által is; ez esetben nem lesz egyetlen árverés, mely a beadandó alaptalan előterjesztéssel elodáztassék. Ámde ennek alapföltétele az, hogy a kiküldött által kibocsátandó árverési hirdetmény, az érdekelteknek, különösen végrehajtást szenvedettnek, haladéktalanul és szabályszerűen kézbesittessék, a vevény pedig nyomban a bírósághoz visszaküldessék; másrészt pedig, hogy 15 napot igénylő kisebb árverések határideje, az 1881. éviLX t.-c. 103. §-ának korlátai között és a helyi 1 viszonyok figyelembe vétele mellett, legalább 14 — 15-ik napra tűzessék ; hogy a hirdetmény kézbesitése napjától, az előterjesz tésre szolgáló 8 napon túl, az árverés napjáig még annyi idő maradjon, hogy a 8-ik napon beadandó előterjesztést a bíróság érdemlegesen elintézhesse s esetleg az iratokat, az árverési határ nap előtt, a kiküldöttnek visszaadhassa; avagy ha előterjesztés nem adatik be, a jogerő bizonyítása végett bemutatott iratok, még I kellő időben kiadhatók legyenek. Mindezen intézkedések a bíróság és kiküldött által akadály nélkül megtehetők ; de máskép áll a dolog, a kézbesítések pontos teljesítésével. Vannak kézbesítő közegek, kik nem napok, hanem hetek és hónapok múlva, sőt több esetben egyáltalán I nem, legtöbbször pedig csak szabályellenesen kézbesitik a hozzájuk érkező birói határozatokat; s így a bíróság, a törvényes [ szabályok megtartása mellett sem lehet azon helyzetben, hogy az egyébként huzavonának örülő adós ellen, hitelezője által nyert jogokat, kellő időben érvényre emelni tudja. Azonban a kézbesítések gyors és pontos teljesítésére vonatkozó intézkedésről is gondoskodott az igazságszolgáltatás érdekeinek minden mozzanatát lehető figyelemmel tartó igazságügyminiszter; mert ép a napokban 26,657/1. M. 1888. sz. alatt kelt rendelete kapcsán küldötte meg az összes bíróságoknak a belügyminiszter által, a megyék törvényhatóságaihoz intézett 40,004/11. 1888. sz. rendeletének másolatát, melyben utasítva vannak a törvényhatóságok, hogy az igazságszolgáltatás szempontjából intézkedjenek, miként a bíróságok határozatai — melyeknek gyors kézbesitése a polgári peres eljárásra oly nagy fontossággal bir — a kézbesítő közegek által, az 1868. évi LIV. t.-c. 259. és következő §-ainak megfelelő módon, késetlelem nélkül és szabályszerűen kézbesittessenek. így tehát, a lefoglalt ingó vagyont, esetleg már az első birói árverésen is el lehet adni. katonai büntetőjog reformja.* (Befejező közlemény.^ Ezen napnál fényesebb igazság ellenében nem állhatnak meg azon aggályok, a melyek a katonai fegyelem fentartásából leszármaztatnak; hacsak fel nem teszszük, hogy a mi hadseregünk annyira visszamaradt a többi államok hadserege mögül, hogy el nem viselhetné azt, a mi másnak sincsen hátrányára. Ilyen feltevés mellett azonban a polgári büntetőjog is a régi rendszerre visszafejlődnék, miután az emberek erkölcsisége és értelmisége az egyenruha által sem változik meg és csupán azért, mert a ka tonai szolgálat súlyosabb kötelességeket ró rájuk, nem kell hogy kevésbé igazságos büntető rendszer szerint lakoljanak. Ezen aggályok jogosultságot csak ugy nyernének, ha beigazoltatnék az, hogy azon államok hadseregében, a hol a kifejtett jobb igazságszolgáltatási elv alkalmazásba vétetett, a behozatal időpontja óta a fegyelem csorbát szenvedett volna. Puszt á n az indokolatlan félelem, nem szolgálhat észszerű cáfolat gyanánt. Hogy már most — feltéve, hogy a fent előadott elvek helyessége vagy helytelensége fölötti vita el van döntve — a hadsereg igazságszolgáltatásának időszerű reformja tekintetében további javaslatokat tehessünk, újból vissza kell térnünk a hadbíróságok illetékességi kérdésére, melyet nem szabad csupán elvi kérdésnek tekintenünk. Ha ugyanis helyt adunk azon véleménynek, hogy jobb volna a közös hadsereg hadjudikaturájából a közönséges bűntetteket kiküszöbölni, de arra még sem határozzák el magukat, hogy azokat a polgári bíróságoknak engedjék át, (attól tartván, hogy katonai bűntettekkel való concurrentiájuk esetére, az igazságszolgáltatás hátrányára elkerülhetlen késedelmezések következnének be) a legegyszerűbb és minden igényeknek megfelelő mód lenne: az efféle büntető pereket a honvédelmi bíróságok illetősége alá helyezni, mely biróságok a Lajtán * Előző közlemények a .Jog* 18., 25., 28., 34., 35., 38., 41. és 43. számaiban.