A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 44. szám - Kérdések a házasságon kivüli nemzésból származó igények körül

364 & JOG. részről e kar anyagi helyzetének javítása szükséges, ép oly szükséges másrészről e karnak a birói karral — melylyel egyenlő rangú tényezőt kell képeznie az állam jogéletében — oly szervi összeköttetésbe hozatala, hogy egyik legyen a másiknak ellenőre, de egyúttal szűnjék meg ama még most csak fejlődési stádiumban levő ellentét, mely a kvalifikáció különböző módon megállapítása s a birói karnál alkalmazott merev előléptetési rendszer által idéztetett elő. E célhoz jutni egy utat gondolok helyesnek. Előre bocsátom azt, hogy a gyakorlati birói vizsga eltörlésével együtt ugy ügyvédi, mint birói állás elnyerhttéséhez egy azonos vizsga rendszeresítését óhajtom és pedig mindkettőnél a jogtudori fokozat elnyerése után legalább egy évvel teendő ily vizsgát képzelek alkalmazhatónak. A képesítés ily egyöntetű megszabása mellett szükséges az ügyvédi kamarai rendszer megszüntetése, szükséges ennek helyébe egy az összes magyarországi birák és ügyvédekből — esetleg a közjegyzők bevonásával is — álló általános jogász-testületet állítani, mely az ország központján, meghatározott számban mindkét karból választott képviselőkből évenkinti gyűléseken gyakorolja autonomikus jogait, alakítson vidéki fegyelmi vagy felügyeleti bizottságokat, válaszszon tagjai felett itélő fegyelmi és ennek felébe helyezett központi felsőbb bíróságot, bírjon a birói kinevezéseknél ajánlási joggal és közgyűlése a szakmáját érintő dolgok megvitatása által a jogász-közélet fellendítésének legyen Főfaktora. Az ügyvédi kar exclusive alkalmazott kamarai rendszere nem volt képes egy évtizeden keresztül fokozni e kar renomméját, de sőt oda jutottunk, hogy gyakran vagyunk kénytelenek hallani az ügyvédi kar depravaciójáról, eltekintve attól, hogy ugy bíróságaink, mint a közönség körében mind jobban kezd tért foglalni az ügyvédi funkció kicsinylése, annak mellőzése. Ha eme exclusiv rendszert felváltaná az összes jogászoknak (biró, ügyvéd, ügyész, közjegyző) egy közös testületbe összehozása, remélhető lenne, hogy az összetartozandóság eszméje, a kölcsönös összehatás megszüntetné a mai apathikus állapotot, mindenik tényező egymás társadalmi hivatása iránt elismeréssel lenne, kölcsönösen igyekeznék egyik a másiknak hibáit megszüntetni, biztosan sokkal jobban lenne a jelenleginél ügyvédi karunk fegyelmezve s viszont a birói kar e szervezés által a birói függetlenségnek egy oly biztositékát szerezhetné meg a hatalmi befolyásoktól teljesen független ügyvédséggel közös testületbe összehozása által, mely kizárna minden kételyt az iránt, hogy hazánkban a birói függetlenség nem felelne meg valóságban a törvény által kimondott függetlenségnek. Útját vágná az igy alakított jogász-testületben kétségkívül uralkodó független szellem a servilizmus lábrakapásának. Ily reformmal az ügyvédi állás újból az őt megillető tiszteltetést, elismerést vívná ki s az előző cikkemben érintett intézkedések megadnák neki a módot, hogy ez elismerést - existenciája nem lévén hívatlan egyének versenye által kétessé téve — a jövőben is kiérdemelje, megtartsa. De nemcsak az ügyvédi kar, hanem a birói is nyerne e szervezés által. A kinevezési rendszernek van — mint minden rendszernek — hibája. Ily hibának tekinthető az, hogy az előléptetést az egyes hivatalnokok, birák kizárólag a kormánytól remélhetvén, ugyszólva reá vannak utalva, hogy a kormányhatalom elveivel azonosítsák saját elveiket néha azoknak teljes megváltoztatásával. Egyszóval a servilizmus egy olyan következménye gyanánt tekinthető a kinevezési rendszernek, mely, hogy nálunk még lábra nem kapott, ez birói karunk s azok egyes tagjainak kiváló s az egyének jelleméből keletkező érdeme. Ámde ha most nincs is servilizmus birói karunkban, nem vagyunk biztosak arról, hogy egy újabb nemzedék s I esetleg egy hatalmi súlyát saját pártérdekéből nagyobb mértékben felhasználó kormány alatt lábra ne kaphatna, midőn I még most is megtörténhetik az, hogy egy a politikai pártfegyelem alól magát feloldó birói notabilitás e tényeért ki van téve a kormánypárt részéről tett szemrehányásoknak. Ha a birói és ügyvédi kar közös testületté alakíttatnék saját autonomikus joggal felruházva, ugy e testületnek a kinevezéseknél adandó ajánlási jog által, valamint az által, hogy fegyelmi bíróságaik tagjai között az ügyvédekben oly egyé; neket nyernének, kik állásukat nem a hatalomtól nyervén, a hatalmi befolyások alatt kevésbé állnak, mint bárki más, [ egyéni függetlenségüket a birói kar tagjai a hatalommal szemben biztositottabbnak tudhatnák. yKérdések a házasságon kivüli nemzésból származó igények körül. Irta: Dr. KÁJJAJ LAJOS, székesfehérvári ügyvéd. E lapok 38. számában fölvetett ama kérdésre, vájjon az apasági perek Ítéleti illetéke a Díjj. 48. tételsz. D. L. szerint szabandó-e ki, a 42. számban dr. S'inger Lőrinc kartárs ur igennel felel. Ezen kérdést tovább nem bolygatom. Ámde nem mellőzhetem dr. Singer ur ama felállított tételét hallgatással, hogy tulajdonképen nem is kellene az ily perben az apaságot megítélni, hanem csakis az eltartás díját és hogy az i olyan ügyvéd, a ki keresetét tartásdíjon felül még az apaság megítélésére is irányozza, fölös dolgot mivel, a mibe az egyes bíróság tulajdonképen bele se bocsájtkozhatnék, mivel ezen perek a ren des eljárás tárgyai volnának. Dr. Singer ur téved. Téved, mert azt hiszi, hogy az eltartásnak jogalapja a coitus és csak ez bizonyítandó. Pedig ez nem 1 áll, mert az eltartásnak jogalapja az apaság és ez bizonyítandó. Igaz, hogy az apaság eoitussal kezdődik, de az is áll, hogy nem minden coitusnak következménye az apaság. S ha pusztán a közösülésből az eltartásra következtet, átugorja a fölényezöt, mai gát a jogalapot, az apaságot. Mert semmiféle civilista azon jogvélelmct nem tanította, a mit Singer ur állit, hogy apa az, a ki az anyával közösült. Sőt ellenkezőleg jogelv, hogy mater certa, páter semper incertus. Az apaság vélelme csak a házasságban van, azért, mivel ezen i vélelemre a jogrendnek a család fixirozása miatt volt szüksége : s ez áll még az esetre is, ha az anva házasságtörést követ el ; nehogy házassági viszonyban minden egyes gyermeknek az apától | vagy mástól való származása bizonyítás tárgya lehessen. Ámde a házasságon kivüli viszonynál ily vélelemre szükség j nincs. Itt, ha már bizonyítani kell a közösülést, a mit a házasságban praesumálnak, bizonyítani kell az anva tisztaságát is, a mi a házassági viszonyban szinte praesumtió tárgya. Vagyis házasságon J kívül praesumtió nincs és mihelyt az alperes felveti ama kifogást, hogy az anyával kivüle más is közösült, a bíróság ennek bizonyításába is belemegy; tehát nem elégszik be a közösülés tényével, hanem magát a nemzés, az apaság tényét keresi és enunciálja. S felperest elutasítja, ha az apát megtalálni nem képes, dacára annak, hogy a közösülés téoyére alperes beismerésben van. Dr. Singer ur tévedése az oszt. pg. tvk. 163. és kk. §§-hoz áll igen közel, a melyből ugyan a mi joggyakorlatunk is eredt, de a melyet azóta a nálunk alkalmazott jogelvek szerencsére el j is hagytak. Az osztrák pg. tvk. szerint az anya bárki ellen indíthat ilyes keresetet, a kire a közösülés begyőzetik, mert »minden okos lény tetteiért és az azokból eredő következményekért felelős«. | Ámde ma már nem a »tett«, hanem a »következmény« a jogalap. Nem a coitus a fő, hanem a nemzés. Már most hogyan tegye ! alperes a nemzés bizonyításának lehetetlenségét kifogásba az [ exceptio plurium constupratorum alkalmazásával, ha a bíróság i csak az alperes tettét köteles nézni és nem egyúttal a nemzést is ? Vagy menjünk tovább. Felperes X ellen megnyeri perét : ma, holnap V. ellen indítja ugyanezen perét, állilván, hogy ez is concumbált vele a válságos időben. Dr. Singer ur véleménye szerint ehhez megint nem volna köze a bíróságnak, csak azt kelI lene néznie, igaz-e a kereset állítása, s miután Y is *>okos lénv, I a ki tetteiért felelös«, ezt is marasztalni kellene. S igy tovább ; ! alperest ismét keresne a nő. Ezzel pedig oda jutnánk, hogy a plures eonstupratores vagy egyetemleg, vagy pro rata marasz i taltatnának a szász pg. tvk. 1,872. §. szerint, a mitől pedig a modern jogfelfogás irtózik.