A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 43. szám - A katonai büntetőjog reformja. Folytatás

170 a JOG. Ha az intézvényes a saját rendeletre szóló váltót tovább forralja, kibocsátói aláírása alapján, a váltó elfogadásáért és kifizetéséért felelőssé válik. — A forgatmánynak a kötelezettséget elliáritő záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége, az által nem érintetik. A rózsahegyi kír. törvényszék: Az 1887. évi február 16-án 614. sz. a. kelt sommás végzésnek H. M. alperes irányában! hatályon kivül helyezése mellett, felperes keresetével elutasittatik s tartozik nevezett alperesnek 38 frt 70 krban meghatározott perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes váltó-visszkeresetét az A) és B) alatti saját rendeletre szóló váltókra fekteti. Az idegen váltónak jogi természete szerint a kibocsátó az intézvényezettet arra hivja fel, hogy a váltóban kitett pénzösszeget lejáratkor a rcndclvényesnek fizesse ki. A saját rendeletre szóló váltónál a rendelvényes és kibocsátó egy személyben egyesülvén, alperest mint kibocsátót intézvényezöi cselekménye által váltókötelezettség nem terheli; a váltószerzödésbeli kötelezettség csakis a forgató által áll be. Tekintve, hogy a kereseti váltók tanúsága szerint, alperes a váltókat kötelezettség nélkül (ohne mein Obligo) forgatta s ily esetben a vt. 12. §-a második bekezdése szerint kötelezettség öt nem terheli, nyilvánvaló, hogy alperesnek akarata nem irányult váltókötelezettség elvállalására, sem a kibocsátás, sem pedig a forgatás által, mely két cselekmény, miként az a váltók kiállítása s forgatása keltéből kitűnik, ugyanazon időben történt. Ezek mellett a sommás végzést kifogásoló alperes irányában, ki váltójogilag felelősségre nem vonható, hatályon kivül helyezni s felperest keresetével ezen alperesre nézve elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét annak indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatása és az 1887. évi február 16-án 614. sz. a. kelt sommás végzésnek részben hatályon kivül helyezése mellett tartozik alperes, mint az A) és B) alatti 1886. évi december hó 1-én kelt váltók kibocsátója, felperesnek 600 Irt tőkét és jár. megfizetni. Indokok: Alperes a kereseti váltókon levő kibocsátói aláírásnak valódiságát beismervén, azon kifogással él, hogy ö ezen váltókat, mint annak tulajdonosa tovább forgatván, a forgatmányban azt ezen szavak által »ohue mein Obligo« a váltókötelezettséget magától elhárította, következve a kereseti váltókat kifizetni nem tartozik. Ezen kifogás azonban bírói figyelembe nem vehető, ugyanis : A vt. 5. §-a szerint a saját rendeletre szóló váltó minden tekintetben az idegen váltó foganatjával bir, következik ebből, hogy az ily váltó kibocsátása által tett váltónyilatkozat mindenkor az idegen váltó kibocsátásának törvényben megállapított jogkövetkezménveit vonja maga után és igy az esetben, ha, mint az jelenben történt, az intézvényes a váltót tovább forgatja, kibocsátói aláírása alapján a vt. 7. §-a szerint a váltó elfogadásáért és kifizetéséért felelőssé válik. Tekintve már, hogy a forgatás tényében egy újabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minősége az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvánul, befolyással nincs; tekintve, hogy a vt. 12. §-a szerint a forgatmánynak a kötelezettséget elhárító záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége az által nem érintetik; és tekintve, hogy a kibocsátónak a vt. 7. §-ára alapuló kötelezettsége törvény szerint váltójogi hatálylyal nem is korlátozható : mindezeknél fogva alperes kibocsátói minőségben vállalt kötelezettségei fennállván, őt a váltótőke, a per és felebbezési költségekben és a kereset kézbesítése napjától járó törvényes kamatokban marasztalni kellett; ez utóbbiakban a kitett határidőtől számitandólag azért, mert felperes az óvásnak jelen alperesseli közlését nem igazolta, a váltódíj és az óvási költségek meg nem Ítélése is ez utóbbi körülményen alapul (vt. 45. §.). (1888. szept. 19-én, 759/88. v.) Ha a könyvvezető a könyvvezetést főnöke felügyelete mellet! teljesíti és a könyvvezetés körül szabálytalanságok mutatkoznak, ezen körülmény a könyvvezetés teljesítésére alkalmatlanságot még nem bizonyít és a könyvvezetőnek felmondás nélküli elbocsátására indokul nem szolgálhat. (1888. szept. 14-én, 4,518/88. P.) Ha alperes a váltói felperesnek azon kötelezettséggel adja, hogy azt a kikötött részletek pontos lelizetése melleit lejáratkor a hátralékról szóló njabbi váltóval kicseréli, és felperes ezen kikötést elfogadja, akkor niucs jogosítva az cselre, ha alperes az új váltókat nem adja, az ily módon lejárt régi váltókat fizetés végetl beperelni, hanem csak arra van jogosítva, hogy per útján az újabb vállókat követelhesse. A budapesti kir. valló- s keresk. törvényszék (1887. március 14-én 12,788/1887.): Pongrácz Sándor ügyvéd által képviselt B. József felperesnek, Szilágyi Károly ügyvéd által védett V. Mihály alperes elleni 257 frt 20 kr. s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik. A budapesli kir. itélö tábla (1888. február hó 27-én 2,737/v. 1887-): Az első biróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi a kereseti tőke megfizetésére, stb. Indokok: Alperes által csatolt levélből kitünőleg, felek között a megvett gép vételárának fizetése tekintetében az a megállapodás jött létre, hogy alperes a már kifizetett 125 frton felül 127 frt 20 'krt, 1887. dec. 30-án 130 frtot pedig 1888. június 30-án lesz ugyan köteles fizetni, de az emiitett határidőkben fizetendő összeg fedezetére alperes hat hónapi lejáratra szóló s lejárat után megújítandó váltókat köteles kiállítani. Az A. és B. alatt csatolt váltók alperes beismerése szerint is az 1887. dec. 30-án, illetve 1888. június 30-áu fizetendő vételár részletek fedezetére lettek kiállítva. De alperes azt, hogy ezen fedezeti váltók lejáratakor, azok helyett újabbakat állított volna ki, felperes tagadása ellenében nemcsak hogy nem bizonyította, de nem is állította. Minthogy pedig a váltó a kereskedelmi forgalomban pénz helyét pótolja, midőn alperes elvállalt kötelezettségéhez képest a kereseti fedezeti váltók helyett újabbakat ki nem állított, felperesnek megnyílt joga arra, hogy alperestől a fedezeti váltók kiállítása esetében csak később lejárandó vételár részleteknek azonnali fizetését követelhesse, épen ezen követelés fedezetére kiállított váltók alapján. Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a tagadását, hogy a vételárnak részletekben való fizetése a felperes által emiitett feltételhez köttetett volna, mert alperes azt a körülményt, hogy a vételár az 1. sz. a. levélben részletezett módon lett volna fizetendő, csak felperesnek az 1. sz. a. levélben foglalt és a per során tett ily értelmű beismerésével akarja bizonyítani, ezt tehát a prts 163. §-ának értelmében egész tartalma szerint s igy azzal együtt tartozik elfogadni, hogy ez a kedvezmény ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy alperes hat hónapról hat hónapra fedezeti váltót köteles kiállítani. De nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt az állítását sem, hogy az A. és B. alatti váltókat közvetlenül adta át felperesnek, mert ha alperesnek az az állítása felperes tagadása ellenében bizonyítva lenne is, ennek a kt. 93. §-a értelmében csak akkor lenne helye, ha alperes azt is bizonyítaná, hogy az utólagos kikötés megállapodás ellenére történt. 'De alperes ezt bizonyítani mégsem kísérletté s ez felperesnek az 1. sz. a. csatolt levélben foglalt és a per során tett s a fent előadottak szerint bizonyítékul teljes tartalma szerint elfogadandó korlátolt beismerésével meg is van cáfolva. A m. kir. Curia (1888. október hó 3-án 500/v. 1888.): A másodbirósági ítélet megváltoztatása mellett az elsőbiróság Ítélete olyképen hagyatik helyben, hogy felperes keresetével csak ezúttal utasi:tatik el, stb. Indokok: A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsőbirósági Ítélet volt helybenhagyandó indokainál fogva s főkép azért, mert felperes az 1. sz. a. levélben is határozottan elismerte, hogy alperessel történt megállapodás szerint alperes 127 frt 20 krt 1887. évi december hó 30-ik napján, 130 frt 80 krt pedig 1888. évi június hó 30-ik napján tartozott lefizetni; mely kötelezettségének fedezetéül alperes a beperesitett és 1886. évi december 1-én, illetőleg 15-iki lejárattal ellátott váltókat azon kötelezettséggel adta felperesnek, hogy ha a váltók, a kikötött részletek pontos betartása mellett lejárnak, azokat a visszamaradt összegről szóló új hat hónapos váltóval kicseréli. Felperesnek ezen leveléből, melyben határozottan kifejezte azt is, hogy alperes csak a megegyezés értelmében köteles fizetni, nyilvánvaló; hogy felperes nem kötötte ki maga részéről azon esetre, ha alperes a részletfizetés valamelyikét betartani elmulasztaná, hogy az egész összeget egyszerre követelni jogosítva legyen, hanem csak azt kötötte ki, hogy ha a részletfizetési határidők lejárnak a még hátralékos részletekről szóló váltók új hat hónapos váltókkal cseréltessenek ki. A midőn tehát felperes elismeri, hogy alperes a beperesitett váltókon kivül felperesnél volt és 1886. évi dec. hó 30-án lejárt 125 frtos váltóját pontosan kifizette, nem lehetett jogosítva a megállapodás értelmében a kereseti váltókat fizetés