A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 43. szám - A katonai büntetőjog reformja. Folytatás

Tí JOG. 171 végett bcperesitcui, hanem azok helyett alperestől legjobb esetben hat hónapos lejáratú újabb váltókat követelni. Bün-ügy ékben. A büntető bíróság köteles károsultnak az ö magánjogi igényei érvényesítése végetl az azok alapját képező ítéletet, lta netán az iraték más bíróságnál volnának, hivatalból megszerezni és nem utasíthatja a telet, hogy ez szerezze azt meg magának. A temesvári kir. törvényszék: (1888. január 14. 146 B. 1888) lopás bűntettével vádolt V. Imre és társai elleni bűnügyben végzett : V. Imre elleni iratok 6,381/85 sz. a. a zentai kir. járásbíróság, mint vizsgálóbirósághoz tétetvén át, az ítélet a szabadkai kir. törvényszék utján lesz megszerezhető. A budapesti kir. itélö tábla '1888. ápril 6. 3,7ü 1 B. 1888) : A felebbezés visszautasittatik, mert a kir. törvényszéknek f. évi január hó 5-én 110. sz. a. kelt végzése csak tájékozást nyújt N. Demeter kérvényező félnek, hogy az általa kért ítéleti kiadvány — minthogy a keresett iratok a temesvári kir. törvényszéknél nincsenek — hol szerezhető meg, ilynemű, egyedül csak a felek útbaigazítását tárgyazó végzések ellen jogorvoslatnak helye nincsen. A m. kir. Curia (1888. október 10. 5,023/B. 1888): Tekintve, hogv a felebbezö káros fél a kérdéses büntető Ítélet hiteles kiadmányozását az 1881: LX. t.-c. 1. §-ának f) pontja alapján foganatba veendő magánjogi végrehajtás céljából kéri; tekintve, hogy mint káros félnek a kérelmezett kiadmányhoz joga van, annak kiszolgáltatása, illetőleg az eredeti itélet felkeresése nem a kérelmező félnek teendője, hanem azon hatóságot illeti, mely azon ügyben, melyben a kérdéses itélet hozatott, elsőfokban eljárt, s mely a jelen esetben a kért ítéletet is hozta; ezeknél fogva a káros fél felebbezése elfogadtatik s utasittatik az elsőbiróság, hogy a kérdéses ítéletet megszerezvén, annak hiteles kiadmányát adassa ki. Uzsora vádja esetén mindig bebizonyitaudó, hogy a kérdéses hitelezés az adós anyagi romlását előidézni vagy fokozni képes. (1883. évi XXV. t-c.) A péesi kir. törvényszék: B. Anna vádlottat a kir. törvényszék az 1883. évi XXV. t.-c. alapján uzsoravétség miatt ellene emelt vád s következményei alól felmenti. Indokok: Eltekintve attól, hogy a végtárgyalás befej eztével a kifejtettek mérlegelése után már maga a kir. ügyészség sem emelt vádat B. Anna ellen, felmentendőnek találta vádlottat a kir. törvényszék azon okból is, mert mivel sincs megcáfolva vádlott azon előadása, hogy a 30 frt összes kölcsönre még 1884. vagy 1885. évben kapott összesen 3 frt kamaton felül az 1886. június 5-én beadott kereset idejéig néhai B. Andrásné született Sz. Máriának csak egy krajcár kamatot is tizetett volna ; a hivatkozott tanú H. Istvánné született Sz. Mária is csak két év előtti kamatfizetést igazol; de nem támogatja azt, mintha B. Anna havi 10, illetőleg évi 120% kamatot kért és felvett volna. A vád ellen bizonyít még az is, hogy B. Anna a kisebb polgári per tárgyalása alkalmával is csak a kereset beadása napjától is 6°/o-ot kért megítéltetni. Egyáltalában az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ában részletezett ismérvek egyike sem forog fenn és ekként az uzsora tényálladéka nem állapitható meg. (1887. évi április 18-án, 2,186. szám.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélö tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s B. Anna vádlottat vétkesnek mondja ki az 1883. évi XXV. t-c. 1. §-ába ütköző uzsoravétségben s ezért az itélet jogerőre emelkedésétől számított egy havi fogházra, az 1887. évi VIII. t.-c. céljaira fozditandó 100 frt pénzbüntetésre, valamint három évi tartamú hivatalvesztésre s politikai jogainak hason időre való felfüggesztésére ítéli, egyszersmind a jogügyletet érvénytelennek nyilvánítja s vádlottat kötelezi 6 frt s a kifizetés napjától járó 6% kamatainak visszafizetésére, valamint az eljárási és tartási költségek megtérítésére. Indokok: B. Anna vádlott az 1880. évi szeptember 10-én megtartott polgári tárgyalás alkalmával személyesen is jelen lévén, a bíróság előtt beismerte, miszerint B. Andrásnénak n kereseti tőkét négy részletben adta kölcsön és pedig akként, hogy a két 10 frtos részletekért havi előleges kamat fejében 1—1 forintot, a két 5 forintos részletek kifizetésekor pedig 5(1—50 krajcárt ugyancsak két havi előleges kamatra a tőkéből Jevont; ugyanezt beismerte a vizsgáló bíró előtt is, ama változtatással, hogy a kamatösszeget az adós önként saját jószántából fizethette neki, tagadja azonban vádlott, hogy ö többé az adóstól kamat fejében bármit is kapott volna. Ámde ennek ellenében B. Andrásné sértett fél és H. Istvánné eskü alatt kivett tanúvallomásával a kir. itélő tábla még azt is bizonyítottnak találta, miszerint a sértett fél az előlegesen levont kamaton felül még két j izben havi kamatrészletül 1 frt 50 krt s így összesen 3 forintot szintén fizetett vádlottnak. Eme bizonyítékok és ama körülmény, I hogy B. Andrásnét a feljelentésre a nagy kamat fizetésének terhe ! kényszeritette, nyilvánvalóvá teszik, hogy B. Anna, a B. Andrásj nénak adott 30 frtnyi kölcsön után 6% kamatot szedett s így ellenében az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-ának tényálladéka megállapittatván, őt az uzsora vétségében vétkesnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél vádlott büntetlen előélete s a kár csekély volta, valamint a megtérítési képesség vétetvén mint enyhítő kö! rühnény figyelembe; az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 8. §-ai rendelkezéseinek alkalmazása az elitéltetés folyománya. (1887. augusztus 29-én 18,314. sz.) A m. kir. Curia: Tekintettel arra, hogy a bűnvádi eljárás| ban csak az nyert bebizonyítást vádlott beismerése által, hogy panaszló a vádlottól kölcsönzött 30 fri után két hónapra 3 frtot fizetett kamat fejében, ellenben az, hogy panaszló ezen 30 frt után két éven át havonkint 1 frt 50 krt kamatban fizetett volna, bizonyítottnak nem vehető, mivel H. Istvánné tanú vallomása erre nézve elfogadható bizonyítékot nem képez ; tekintettel továbbá arra, hogy az 1883. évi XXV. t.-c. értelI mében az uzsoravétség tényálladékának megállapítása akkor forog fenn, ha a kölcsönadó a kölcsönvevőnek szorultságát, könnyel| müségét, vagy tapasztalatlanságát felhasználva, oly kikötések melI lett hitelez, melyek annak anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak, mi pedig a vád tárgyát képező cselekménynél meg i nem állapitható: a budapesti kir. itélö tábla ítélete megváltoztatik és a/ első, bíróság Ítélete ezen és indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. ! május 30-án, 1887. évi 8,777. sz.) Ha valaki egy cselédet bujt fel gazdájától való lopásra, azonban a cseléd ellen gazdája indítványának hiánya miatt az eljárási megszüntetni kell, ez nem oly körülmény, melynél fogva a lopás! a felbujtó ellenében már egyszerű és nem minősített lopásnak kellene megállapítani. (BTK. 74. és 336. §§. 7. p) A péesi kir. törvényszék (1887. május 17-én 2,726/1!. sz. a.): Lopás bűntettével vádolt B. Lujza és Cz. Antal elleni bűnügyben itélt: B. Lujza ellen a btk. 343. és 116. §-ai alapján a bűnvádi eljárás megszűntettetik; Cz. Antal a btk. 333. és 336. §. 7., ugy a 69. §. 1. pontjai értelmében a lopás bűntettben való bűnrészesség miatt bűnösnek mondatik ki s ezért a btk. 340., 341. és 71. §-ai alapján egy és fél évi börtönre Ítéltetik. A budapesti kir. itélö tábla (1887. dec. 21-én 31,090/B. 1887.) : Tekintettel arra, hogy Cz. Antal vádlott nem állott a sértett özv. Cz. Autalné szolgálatában, ennélfogva a kir. itélő tábla most nevezett vádlottat a btk. 336. §. 7. pontjának mellőzésével a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében mondja ki mint felbujtót bűnösnek ; e szerint cselekménye enyhébb beszámítás alá esvén, tekintetbe véve ezen felül vádlottnak töredelmes beismerését és hogy kár nem forog fenn, börtönbüntetése egy évre leszállittatik. A m. kir. Curia (1888. október hó 3-án 2,494/B. 1888.): Tekintve, hogy Cz. Antal másodrendű vádlott a végtárgyaláson is I határozottan beismerte azt, hogy B. Lujza elsőrendű vádlottat ! fenyegetőzések mellett arra bujtotta fel, hogy lopjon pénzt onnan, \ a hol talál; de azt sem tagadta, hogy egyenesen arra bujtotta j fel, hogy gazdaasszonyától lopjon pénzt, valamint nem tagadja j azt sem, hogy nem tudta volna a neki átadott 100 frtnak ezen lopásból való származását; tekintetbe véve, hogy elsőrendű vádlott B, Lujza, mint cselédnek büntethetősége gazdája indítványának hiánya miatt a btk. 343. §. alapján szűnt meg, ez pedig a tettesnek nem személyes tulajdonsága, nem is oly körülménye, melynél fogva Cz. Antal vádlott, mint tudva cselédet felbujtó a btk. 74. §. értelmében cselekményének a btk. 336. §. 7. pontja szerinti minősítése alól felmenthető volna; tekintve végül azt is, hogy a 71. §. szerint a felbujtók, ugy, mint a tettesek az elkövetett bűntettre vagy vétségre meghatározott büntetéssel büntetendők, ezeknél fogva az elsőbiróság helyesen Ítélte elsőrendű vádlott cselekményét a 336. §. 7. pontja szerint minősülő lopás bűn-