A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 3. szám - Tartozék-e a korcsmáltatási jog? - A hypnotikus suggestiók büntetőjogi jelentősége

ÍL JOG. 19 1. Si quae tamen Curiae Nobilitates sint, quac ab I antiquo peculiaribus super hujus módi edueillatione Privilegiis dotatae s unt; illa c- penes u s u m suorum P r i v i 1 ejjiorum p e r m a n e a n t.« A korcsmáltatási jog, hogy külön s/.abadalom alapján is gyakoroltatott, bizonyítja még az I8ö2. évi november 29-én ki- 1 adott ősiségi nyilt parancsnak, a jogpereknek, vagy gyökeres jog- ' pereknek (Causae juris ex jure, de jure, ex radicalitate juris) beszüntetését tárgyazó 4. §-nak ezen kifejezése: »aszabadalommal nem biró korcsma stb. jogperrel meg nem támadható.« A curialis telkek ISIS előtt leginkább és legnagyobb számban a szabad királyi városokban, csekélyebb számban a mezővárosokban s itt-ott a községekben találtattak. A sz. kir. városi curiák csaknem mindenike birt italmérési joggal s abban gyakoroltatott is, azonban azon korlátozással, hogy ha a Curia bánni jogcím alatt eldarabollatott is, azért csak egy helyen való korcsmanyitás illette. Az előadottakat a felhozott jogesetre alkalmazva, tekintve, hogy a foglalás és árverés az 1881-ik évi LX. t.-c. életbelépte előtt lett foganatosítva, tekintve az árverési végzés és hirdetménynek jelzett szövegét és figyelembe véve az lSliS. évi J.IV. t.-c. 123 §-át s annak e) pontját, a kir. kisebb haszonvételek s azok között az italmérési jog is törvényesen lett elárverezve és meg- I vásárolva. Kértlés csak az lehet, hogy az italmérési jog vájjon a curialis telket is, avagy csak a külső nemesi birtokot, avagy mindkettőt illette és illeti-e? Ezen általam felvetett kérdések eldöntésénél egyedüli döntő érvül az szolgál, vájjon a curialis telek szabadalmas udvartelek volt-e és azon beltelken, mint szabadalmas curialis telken 1848-ik évet megelőző években gyakoroltatott-e az italmérési jog? ha igen, akkor az udvartelket és nemesi külbirtokot határában foglaló községbeli nemesi jószágtesteket illető regálénak, az udvartelek terjedelmének aránvában illeti az italmérési jog; ha pedig nem ily minőségű, hanem egy nemesi jószágtest egyik alkatrészét képező és inkább csak népnyelven elnevezett udvartelek volt, ! akkor is illeti belterjedelme szerinti italmérési jog hányada, a többi és az egész elárverezett jószágtestet illetett regalejogrészlet j pedig a külbirtok vevőit illeti s ha e részben az illető tulajdonosok barátságos egyezségre nem jutnának, az 1832/6. XII. t.-c. értelmébeni eljárás marad fel részükre. E véieményein helyességét bizonyítja a ktr. Curiának a Dárday-féle döntvénytár újfolyam VII, kötet 133. lapján a korcs- j máltatási jog arányának meghatározását tárgyazó Ítélete. A mi a közlött jogesetben felmerült és a foglalást megelőzőleg 3 hónappal keletkezett ajándékozási okiratnak érvényét, vagy érvénytelenségét illeti, azt mint oly kérdést, mely a nyilt kérdés felvetésének célját szerintem túlhaladja, mellőzöm. Simon Endre, lőcsei kir, törvényszéki biró, II. Ezen szaklap m. évi folyamának 41. számában t. V e v e r a n József sz.-somlyói ügyvéd ur harmadfokban elbírálás alatt álló tulajdoni igényperben felmerült fentebbi kérdést vetette fel s habár végérvényesen el nem döntött perekben előforduló kérdések szaklapokbani megvitatását célszerűnek nem tartom, de mert a jogeset közlője e kérdésnek a bíróságok általi megoldása különbözősége, síit ellentétessége bizonyítékául az általam ugyancsak e lap hasábjain közétett hasontárgyú, de más irányt követő fejtegetésemre utalt: késztetve vagyok e nem annyira jogi kérdés, mint inkább jogi fogalom meghatározásához nézetem közlésével hozzájárulni. Az 1848. évet megelőzőleg a nemesi jogok gyűjtő fogalma alatt értettek a nemest illető személyi s ezek között különösen a sarkalatos és a dologi, vagyis gyakorlati jogok. A személyi jogok kiváltsági természetüket már elvesztették, a dologi jogok közül pedig majdnem kizárólag az ital mérési kisebb kir. haszonvételi jog az, melyet az 1848 ik év után bekövetkezett s az ősiségi viszonyokbóli kibontakozást célzó reform- törekvések mindezideig érintetlenül hagytak. Midőn tehát a közlött jogeset szerinti végrehajtást szenvedő nemesi jogai a/, ingatlannal egyidejűleg le foglaltattak s a foglalás tényéből következtetve, ő ezen jog élvezetében volt: az összeírásnak értékkel biró s így megbecsülhető tárgyát csakis az italmérési haszonvétel képezhette, a regalejog ezen értékesítésre alkalmas voltában és alperes általi birtoklásában rejlik, tehát az összeirt nemesi jogok és az ital mérési jog közötti fogalom azonosság. Ebből kiindulva, az ingatlan kapcsában csakis az italmérési jog jöhetett árverés alá, nem ugyan mint tartozéka az ingatlannak, hanem mint alperes nemesi javainak egyik része s mint oly kielégítési alap, a mely becsértékével a kikiáltási árban benfoglaltatván, e legtöbbet igérő árverező tulajdonába jutott. Mogy a regalejog a foglalást megelőzőleg végrehajtást szenvedő által férjére átruháztatott, ezen ténykörülmény; tekintettel arra, hogy a jogutód tulajdoni igényét az árverés előtt érvényesíteni elmulasztotta, a vevő jogait nem érintheti, a regalejognak a végrehajtást megelőző zár alá vétele pedig hatályában foglalás természeiével bírván, a sorrendi tárgyalás alkalmával jöhetett volna csupán, mint elsőbbségi kérdés, megoldás alá. Az első kérdés tavaly nagyon élénk vita tárgyát képezte a | francia akadémiában.10) Naville a Ligeois által képviselt nézeteket védelmezte és kijelentette, hogy miután a hypnosisban az akarat- I szabadság teljesen elenyészik, a hypnotizáló suggestiója folytán a ' hypnotizált által elkövetett bűntett csak az előbbinek számitható be, mig az utóbbi, mint akaratnélküli eszköz, minden büntetéstől menekül. Ezen nézet ellen különösen Desjarclins szólalt fel, egyfelől tagadásba vévén, hogy az akaratszabadság a hypnosisban megszűnnék, másfelől azt vitatván, hogy még ha ez igaz volna is, az akaratszabadság a modern jogéletnek oly magasztos és elidegenithetlen sajátsága, hogy a ki magát ettől megfosztja, ezen elidegenítés következményeiért kell, hogy felelőssé tétessék. Ennél- | fogva oly bűntettekért, melyeket valaki hypnosisban, a melybe beleegyezésével helyeztetett, követ el, a hypnotizálóval egyenlő | mértékben vonandó felelősségre. Mindkét nézetet egyoldalúnak j tartom. Bizonyára helytelen azon nézet, hogy a hypnotizált által elkövetett bűntény csakis a suggeráló hypnotizálónak számittas- j sék be; de ép oly helytelen az is, hogy a hypnotizált egyenlő mértékbeli vonassék felelősségre a hypnotizálóval, a bűntény I szerzőjével. Ezen esetben inkább az ittas állapotban elkövetett bűntény j analógiája volna alkalmazható, és a hypnotizált nem az elkövetett | bűntényért volna büntetendő, hanem azon vétkességért, hogy magát hypnotizáltatta, feltéve természetesen, hogy nem az elkövetendő bűntett céljából hypnotizáltatta magát, mely esetben őt, magától értetődőleg, a teljes felelősség terheli. Ezen jogelv alkalmazhatóságának előfeltétele természetesen az volna, hogy a konkrét ") L. a »Gerichtshalle« 1886-iki folyamának 42. számában a következő című hirt : »Der Hypnotismus vor dem Forum der Pariser Akadémia*. esetben az akarati szabadságnak a hypnosis által való megszüntetése szakértőkkel igazoltassék. Ezen feltétel mellett a fönt említett elv, mint a mi jogfogalmainknak leginkább megfelelő, volna alkalmazandó. A második kérdést illetőleg csak néhány rövid megjegyzést akarok tenni. Nem szenvedhet kétséget, hogy a hypnotikus és posthypnotikus állapotban elkövetett bűntettek oly sajátságosak, hogy nem minden esetben sorozhatok valamely érvényben levő büntető törvénykönyv bizonyos definit.iója alá. Ha pl. az orvos a beleegyezőleg hypnotizált nőnek — mint a Bellanger közölte esetben n) — a hypnosisban azt suggerálja, hogy másnap (a hypnosisból való ébredés után) az orvosnak az elhalást engedje meg és a leány a suggestiónak enged : akkor ez minden esetre oly sajátságos bűntény, hogy pl. az osztr. bünteti) törvénykönyv 125 §-ának fogalommeghatározása alá nem vonható (de igenis a magya r btkönyv beszámítási tana szerint. Szer k.); vagy ha a hypnotizáló a beleegyezéssel hypnotizálttól a hypnosisban compromittáló vallomásokat vesz ki, és sokféle egyéb esetekben, nagyon nehéz volna a létező szabályokkal boldogulni. Azért a hypnotismus és az ezt követő állapotok egészen új szempontokat tárnak föl a criminalista előtt, a jövőre nézve pedig tág teret nyitnak a tudományos tevékenységnek. Csak osztozni lehet azon francia jogász véleményében, ki a hypnotikus suggestiót »a törvény hézagának"' mondja. Legfontosabbnak tartom azonban a fönt föltett harmadik kérdést, azt t. i., hogy mily álláspontot foglaljon el az állam, illetve a törvényhozás a hypnotikus kísérletekkel szemben általában. Ezen kérdés kiválóan gyakorlati. Világos ugyanis, hogy a hypnotismussal való visszaélés a közerkölcsöt és a közbiztonságot veszélyeztetheti; ") Bellanger, Le magnitisme, vérité et chimére, p. 207.