A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Ausztriában tartózkodó osztrák honos ellen Magyarországon állítólag elkövetett bűntett miatt - a meddig külföldön tartózkodik - magyar bíróság a bűnvádi eljárást folyamatba teheti-e?

322 ÍL JOG. A 63. §. harmadik sorába az »erről« szó után beszúrandó volna »mihelyt ez tudomására jut«. Ezen szavakat azért vélem fel veendőnek, mert igen gyakran megtörténik, különösen, ha a fél távol lakik, hogy ez elhal és az ügyvéd ennek csak hetek, sőt hónapok múlva jut tudomására és igy a szükséges bejelentést akaratán kivül teszi meg későre. A 65. §-ban e szavak: »birtokon kivül«, ugy vélem, csak nyomtatási hibából kerültek a cikkbe, e szavak helyett »birtokon belül«, mert nem hihetem, hogy a javaslat szerzője az első fokú kamarai határozatot, — oly fontos kérdésekben, mint a pénz és értékkiadás — kielégítési végrehajtás hatályával akarta volna ellátni, akkor, mikor a/, esetleges visszvégrehajtást és annak mód­ját a curia ellenkező Ítélete esetére nem szabályozta és a mikor a tapasztalat igazolja, hogy igen sok esetben, ha egyszer az ügyvéd a pénzt felének kiadta, díjai és költségei iránti követe­léséről örökre lemondhat, mert azokat felén soha többé fel nem hajthatja. Az ügyvéd tehát ezen esetben »birtokou belül« felebbez­hessen. Az V-ik fejezet 68. és 73- §-ához a következők megjegy­zéseim. A 68. §-ba felvétetni szeretném, hogy az ügyvédi jogok bitorlását az is elköveti, »a ki künn levő követeléseket a maga vagy más nevére színlegesen vagy üzlet­szerűen megvásárol felhajtás v é g e 11«. Ezen intézkedést azért vélem szükségesnek felvenni, mert a tapasztalat igazolja, hogy az országban majdnem mindenütt és igy itt Brassóban is többen, kik zugirászattal foglalkoznak, mester­ségüket ugy rendezték be, hogy egyesektől és kereskedőktől pro forma követeléseket vásárolnak meg a maguk vagy más nevére és azokat — a nélkül, hogy a vételárt lefizetnék — átruháztatják; az új tulajdonosok tehát maguk, de leg­többször — mert a férj nejének törvényes képviselője — nejeik nevében a követelést perlik, tetemes költséget folyósittatnak maguknak — nálunk rendesen folyósítják a bíróságok - és az eladó tulajdonost csak akkor fizetik ki, — természetesen részben, mert egy rész nekik jár! — mikor a követelést felhajtották. Hogy az ily eljárás is ügyvédi jogbitorlás, mert a cél csak az, hogy azillető perek folytatása által kereset és nyereséghez jusson, az kétségtelen és ha a törvénybe a fenti passus bele nem jön, ép oly tehetetlenek leszünk ezen emberekkel szemben, mint voltunk eddig mi ügy­védek és az ügyészégek is. Itt közelebbről foglaltatott le derék ügyészségünk egy ily zugirodát és habár tetemes oly pert talált, melyekből kitűnt, hogy azokat a férj neje nevében vitte, mert a követeléseket a férj a nő nevére volt kénytelen megvásárolni színlegesen, ezekhez nem nyúlhatott, mert a törvény a perek ily uton és módon való szer­zését és vitelét nem tiltja és a kereset sem rossz, mert a bitorló — mit az ügyvéd nem tehet — a per tárgyát a megszorult hitelezőtől bármi potom áron magához válthatja büntetlenül. A 73. §. első bekezdése a felet, mint bűnrészest bünteten­dőnek tartja; ez helyes, de mégis szeretném, ha a cikk első bekezdésének végére odatétetnék : »h a csak a tette st (a fél) önmaga fel nem jelenti«. Ezen intézkedés által eléretnék egyrészt az, hogy azok, kik később tudják meg, hogy bitorlóval volt dolguk, a feljelentést büntetlenül tehessék meg; másrészt, hogy azok, kik tudva adták ügyeiket valamely bitorlónak, sietni fognak a feljelentés meg­tételére, csakhogy ne büntettessenek és a főcél, kitudni, hogy kik azok, kik az ügyvédi jogokat bitorolják, igy inkább és biztosabban is el lesz érve és a bitorlók ellen a bizonyíték is a felektől könnyebben lesz beszerezhető. A VH-ik fejezet 82. §-a egészen új és helyes intézkedést kiván megállapítani az által, hogy a bíróságoknak kötelességévé teszi a felszámított díjakat és költségeket tételenként megállapítani, mert csak az ily megállapításnál győződhetünk meg arról, hogy a felszámított tételek hogyan biráltattak el. A javaslat ezen intézkedése azonban szerény nézetem szerint nem lesz ugy értelmezendő, mintha az ítéletekben és végzésekben a felszámított díjak és kiadások tételről- tételre felveendők lennének, mert ezen eljárás a birák és a kiadó hivatalok teendőit tetemesen szaporítaná; hanem ugy lesz értelmezendő, hogy a díjak és kiadások a periratokban, ott, a hol felszámitvák, lesznek folyósítandók tételről-tételre, oly formán, mint ezt eddig is sokan gyakorolták, hogy t. i. minden felszámított összeg mellé oda jegyeztetik a folyósított összeg. A 86. §. második bekezdésének azon intézkedése, hogy »ugyane bíróságok (tehát az ügyvéd vagy a fél személyes ; b i r ó s á g a) illetékesek az ügyvéd és fele közötti számadási perekben«, azt hiszem, csak elnézésből használta a bevezető »ugyane biróságok« szavakat, mert a javaslat szerzője sem akar­hatta, hogy ha a fél kezd ügyvédje ellen számadási Ipert, a fél ezen pert nem az ügyvéd, hanem saját személyes bírósága előtt kezdhesse, miért is ezen passus oda volna módosítandó, illetve kiegészítendő : »ha azonban a fél indít számadási pert, ez csak az ügyvéd személves bírósá­gánál indítható meg«. (Befejező közlemény köv.) Ausztriában tartózkodó osztrák honos ellen Magyarországon állítólag elkövetett bűn­tett miatt - a meddig külföldön tartózko­dik — magyar bíróság a bűnvádi eljárást folyamatba teheti-e? Irta : VARGHA FERENC, kir. aliigyés? B.-Uyulún. A »Büntető Jog Tárának« 16-ik kötet 10-ik számában a fenti cím alatt közöltetett egy eset, melyben a kir. Curia a kér­dést nemlegesen oldotta meg; és az elsöbirósági végzés indokai­nak elfogadásával kijelentette, hogy addig mig vádlott Ausztriában van, a Magyarországon elkövetett bűntett miatt ellene belföldön büntető eljárás nem indítható meg. Ezen kijelentéssel ellenkező nézetemet kisértem meg az alábbiakban indokolni. Két kérdés döntendő itt el. Az egyik az anyagi-, a másik az alaki-jog körébe tartozik. tt) Az előbbi kérdés abban összpontosul, hogy azon állam­nak, melynek területén a bűntett elkövettetett, absolut bün­tetési joga nem szűnik-e meg akkor, ha vádlott külföldre mene­kül ? Ezen kérdésre tagadólag kell válaszolnunk. Principiális büntető jogszabály az, hogy első sorban azon államot illeti meg a büntetés joga, melynek területén a bűntett elkövettetett; természetes folyománya ez a területiség elvének. S ha mégis, külföldön elkövetett bűntett belföldön is megbüntettetik, ez vagy azért történik, mert a bűntett az »állam személyiségét támadja meg* (Indokok 7. §.), vagy azért, mert kiadatásnak helye nem lévén, a »gonosztevő ne kerülje ki meg szökése által a bűntett büntetését- . (Indokok 9. §.) Ez azonban a szabályt nem változtatja meg, s csak a bűntett megbüntetésének minden körülmények közti szükségszerűségét igazolja. Egyébként azon körülmény, hogy az állam büntetési joga alattvalójával szemben soha sem szűnik meg, kitűnik a btk. 17. §-ából, mely szerint: »m agyar honos más állam hatóságának soha sem adható ki , tehát, ha magyar honos külföldön követ el bűntettet, a 8. §. szerint belföldön lesz megbüntetve. A büntetés jogának absolut voltát bizonyítja a 9. §. is, mely büntetni rendeli belföldön a külállam alattvaló­ját az esetre, ha kiadatásnak helye nincsen. Tehát kézen fekszik az elmondottakból, hogy minden államot megilleti a büntetés joga a területén elkövetett bűntettekre nézve. Külföldön elkövetett bűntettekre is áll ezen szabály, de épen azért, mert a területiség elve első sorban azon államo­ruházza fel a büntetés jogával, melynek területén a bűntett elt követtetett, ezen oknál fogva a jelzett principális jogszabály érdekében, a nemzetközi szerződések megállapitják a közönséges bűntettesek kiadatását, a hol pedig nemzetközi szerződés nincs (pl. Ausztria), ott mérvadó a viszonosság. Ha pedig a kiada­tásnak sem egyik, sem másik alapon nincs helye: akkor a bűntett absolut büntetendő voltából, s az államot illető büntetés jogából kiindulva, megbünteti a tettest azon állam, melynek területén a vádlott tartózkodik. Természetesen csak akkor, ha az illető állam törvényei által külföldi által külföldön elkövetett bűntett megbüntetésére nézve megállapított föltételek fenforognak. Ilyen föltétel nálunk pl. az igazságügyminiszternek a bűnvádi eljárás megindítására vonatkozó rendelete. (Btk. 9. §-a.) Az elmondottakat egybevetve, tény, hogy anyagilag az állam büntetésjogát s annak fennállását azon körülmény, hogy vádlott ideiglenesen külföldön tartózkodik, nem érinti; sőt az állam büntetésjoga s törvényeinek hatálya még akkor sem szen­ved változást, ha vádlott a bűntett elkövetése után más állam honosává lesz. flO. §.) Anyagilag tehát az állam büntetési joga

Next

/
Thumbnails
Contents