A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Mily eljárás követendő az egyezségileg megállapított eskü letétele körül?

A JOG. 323 fennáll, csak vádlott távolléte annak érvényesítését akadályozza. Ezen akadály elhárítására szolgálnak a kiadatási szerződések : ilyenek nem létében pedig a viszonosság. Minthogy pedig Ausztria és Magyarország közt a bűntettesek kiadatását a viszonosság szabályozza, ennélfogva a megbeszélés tárgyát képező esetben az eljáró bíróságnak kötelességében állott volna a föl jelentett magyar alattvalót a monarchia másik államától kérni. / b) Ezek után lássuk a kérdés perjogi oldalát. Xálunk, eljárási törvény hiányában, a távollevők elleni eljárás abban foglalható össze, hogy az »ismeretlen helyen levő vádlott k ö r ö z e n d ő.« Ez tarthatatlan helyzet Ha a biróság az ismeretlen, vagy oly helyen tartózkodó vádlottat, honnan a kiadatás eredménynyel nem kérelmezhető, minden további eljárás nélkül körözteti, ezen actussal, tekintettel a bizonyítékok mulandóságára, lemond a büntetés jogának érvénvesitéséről; mert ha a bizonyítékok nem fixiroztatnak, idővel elenyésznek s teljesen feledékenységbe mennek. Másrészt pedig a vagvonában károsodott felet ezzel érzékenyen sújtja. Az 1877. január 27-iki német büntető eljárás a távollevők elleni eljárást a vádbeli cselekmény súlyosságára tekintettel két kategóriába sorolja. Az elsőben az eljárás teljesen befejeztetik; a másodikban nem. A 318. §. szerint távollevő az, a ki ismeretlen helyen vagy olv idegen államban tartózkodik, honnan a belföldi biróság elé nem idézhető. Távollevő ellen főtárgyalás akkor tartható, ha a vád tárgyát oly cselekmény képezi, mely csak pénzbüntetéssel vagy lefoglalással külön, vagy együtt véve büntetendő. Vádlott a tárgyalásra a biróság táblájára kifüggesztett s a járás határozatainak publikálására használt lapban háromszor közzétett idézvénynyel idéztetik meg. A főtárgyaláson vádlott érdekében védő jelenhet meg; de védheti vádlottat minden meghatalmazás nélkül hozzátartozója is, ki jogorvoslattal is élhet. Ha a biróság szükségét látja, a pénzbüntetés és eljárási költségek fedezése végett elrendelheti a zárlatot vádlott vagyonára; mely eljárásnál a prts. szabályai mérvadók. A zár azonnal feloldandó, mihelyt annak jogi alapja megszűnt. Ha a vád tárgyát nem pénzbüntetéssel sújtandó, tehát súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény képezi : ez esetben a főtárgyalás nem tartható meg; de az eljárás, a bizonyítékoknak vádlott netáni előállítása eseté re való conserválása végett megindítandó. Ez esetben a távollevő érdekeit védő képviseli; s a tanuk és szakértők vallomásukra esküt tesznek. Ha vádlott távolléte a főtárgyalás megnyitása után tűnnék ki: ez esetben a még egybegyüjtendő bizonyítékok felvételével egy biró bizatik meg. Ha vádlottra nézve az elfogatási parancs föltételei fenforognak : vagyona zár alá vehető. Nálunk a legtöbb esetben, vádlott távolléte az eljárás felfüggesztésére vezet, mi a bizonyítékok múlandósága miatt helytelen. Contradictorius eljárásnál nyilvánvaló, hogy Ítélet távollevő vádlott ellen nem hozható, mert perjogi elv, hogy vádlottat a személyes védekezés joga megilleti; tehát habár tény, hogy a távoliétel perjogi akadály, ezen akadály csak az Ítélethozatalra releváns, de az előzetes eljárásra a vádalap fixirozására nézve, hatálylyal nem bír. Ha azonban a vád tárgyát súlyos bűntett képezi, ez esetben a védelem fontosságának a bűntett súlyosságában rejlő fokozottabb mérvéből kiindulva, képviseltethetjük a vádlott érdekét hivatalból kinevezett védő által. Mert elvitázhatlan, hogy a vádlott érdeke a szakszerű védelmet sokkal jobban megköveteli akkor, ha személyesen nem védekezhetik ; s pedig annál inkább, mert távollevők elleni eljárásban az előzetes eljárás során egybegyűjtött bizonyítékok sokkal fontosabbak az esetleg megtartandó főtárgyaláson, mint egyébként. S így szerény véleményem szerint, jóllehet jogszabály nem rendeli, de mert nem is tiltja, s a perjogi elvekkel meg mindenben egyezik: a törvényszék competentiája alá tartozó ügyekben a köröztetéssel egyidejűleg a vádalap — súlyosabb esetekben hivatalból kirendelendő védő közreműködésével — fixirozandó lenne. Ez azonban csak a szoros értelemben vett távollevők elleni eljárásban lenne alkalmazható, de a megbeszélés tárgyát képező esetekkel analóg ügyekben soha, mert itt vádlott a kiadatási szerződésre sa viszonosságra tekintettel, távollevőnek, vagyis oly egyénnek, ki a belföldi biróság elé állitható nem lenne, épen nem tekinthető. Ilyen esetekben az eljárás szabály szerint foly, mintha vádlott jelen lenne, mert előállítása csak idő kérdése csupán, de szoros értelemben vett perjogi akadályt nem képez. eljárás követendő az egyezségi leg megállapított eskü letétele körül ? Irta: TÓTH GÁSPÁR, ügyvéd Selmeczen. A »Jog« f. é. 34. számában Simay Salamon k. járásbiró ur által az eskünek a perbeli egyezségben való megállapithatása iránt felvetett kérdésben nézetem mindenekben megegyezik e b. lapok 36. számában adott feleletekkel. Az indokoláshoz, mely ezen feleletekben nyilvánult nézetek támogatására fölhozatott, hozzáadni valóm nincs. Ha mégis szót emelek, teszem ezt azért 1-ször, mert Simay járásbiró ur fejtegetése azt gyanittatja, hogy ő az eskü szövegének megállapítását kizárólag birói ténykedésnek tekinti s 2-szor, mert perrendtartásunkban nincs szabályozva az eskületételi eljárás módja az esetre, ha az eskü peregyezségben állapíttatott meg. Simay járásbiró ur ugyanis azt mondja, hogy az 1868. LIV. t.-c. 221. és 224. §-ainak rendelkezéseit a biró meg nem tarthatja az esetre, ha a per egyezség által, Ítélet nélkül, megállapított esküvel nyer megoldást. Igaza van! Csakhogy figyelmen kívül hagyja azon körülményt, hogy ily esetben, t. i. ha a felek megegyeztek, a bírónak szerepe passiv s az 1868 : LIV t.-c. 124. §-ában foglalt ezen rendelkezés teljesítése által »az egyezség jegyzőkönyvbe vétetik«, kimerittetik. A bírónak tehát nem lehet alkalma sem az 1868. LIV. t.-c. 221., sem 224. §-ának alkalmazására, mert ezekre, miután a felek kiegyeztek, tehát ítéletet hozni nem kell, nincs szükség. Ha a felek egyezségileg határozták meg, hogy melyik fél, milyen ténykörülményre tegyen esküt s az eskü letételének vagy le nem tételének következményeit hasonló módon megállapították, az eljáró biró ezt az 1868 : LIV. t.-c. 124. §. értelmében jegyzőkönyvbe veszi s nem hoz Ítéletet, tehát nem is kell gondolnia a 221. és 224. §§-ra, melyeket csupán Ítélet hozatala alkalmával tartozik szem előtt tartani. De ebből még az is következik, hogy a felek — jelenleg érvényben levő perrendtartásunk alapján — akkor is megegyezhetnek a per eskü általi eldöntésébe, ha netalán más bizonyíték is állana rendelkezésükre; továbbá következik az is, hogy a pernek miként való eldöntését mellékes körülményre nézve megállapított eskü letételétől is függővé tehetik, mert a 221. §. csak a birót köti akkor, ha a pert Ítélet által dönti el, de nem köti a feleket, kiknek cselekvési szabadságát az egyezség kötése körül a perrendtartás egyetlen §-a sem korlátozza. Es ez a polgári perjog elvi szempontjából tekintve is teljesen correct. A polgári perben ugyanis a per ura a fél, a biró csak a fölött ítél, a mit a fél ítélete alá terjeszt; ha nem kíván ítéletet, akkor a biró nem tartozik kutatni, miért nem akar ítéletet s ezt az 1868 : LIV. t.-c. 7. §-ának tanúsága szerint hivatalból nem is octroyálhatja rá, hanem tartozik tudomásul és jegyzőkönyvbe venni azon egyezséget, mely a felek között létrejött. Nyílt kérdés azonban, mily eljárás követendő az egyezségileg megállapított eskü letétele körül? A prts 239. §-a rendelkezik arról, hogy az ítélet által megállapított esküre mikor kell jelentkezni ? Oly intézkedés azonban, mely meghatározná, mikor kell az egyezségileg megállapított eskü letételére jelentkezni vagy mikor kell vagy lehet azt letenni, — a perrendtartásban nincs. Ha a felek cselekvési szabadságát nem korlátozza semmi az eskü szövegének megállapítása körül, akkor nem korlátozhatja őket semmi az eskü letételi idejének meghatározása körül sem s nézetem az, hogy az eskü letételére ily esetben folyamodni csak akkor kell, ha a felek ez iránt meg nem egyeztek, különben legcélszerűbb az egyezségnek jegyzőkönyvbe vétele után az esküt azonnal letétetni, mert ily módon vétetik legkevésbé igénybe az eljáró birák ideje. (így rendelkezik a kisebb polg. peres ügyekben az 1877: XXII. t.-c. 54. §-a is.) A perbeli egyezségben tehát lehet is, szabad is esküt megállapítani, perrendtartásunk keretébe ez nem hogy be nem illeszthető, hanem abban minden kétséget kizáró módon benne van s azon bíróságok, melyek az eskünek egyezségbe foglalását