A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslathoz. Második közlemény

Hetedik évfolyam. 39. szám. Budapest, 1888. szeptember 23. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 8. Kéziratok visszrt nemadatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Fe'elös szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bér mentve küldve : egész évre (> frt kr. fél » . .- 8 ». — » negyed « . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantalványny al küldendők* 1'ARVALOM: AZ ügyvédségről szóló törvényjavaslathoz. Irta: dr, W e i s s Ignác, brassói ügyvéd. — Ausztriában tartózkodó osztrák honos ellen Magyarországon állitulag elkövetett bűntény miatt — a meddig külföldön taitózkodik — magyar bíróság a bűnvádi eljárást folyamatba teheti-e? Irta: Vargha Ferencz, kir. alügyész B.-Gyulán. Mily eljárás követendjj az egyességileg megállapított eskü letétele körül. Irta : Tóth liáspár, ügyvéd Selmeczen. — Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói átverésen eladatni, t. Irta: dr. Karsay Béla, magyaróvári kir aljárásbirö. II. Irta: dr. Álbu Mózes, ügyvéd Sepsi-Szt.-Györgyön. — Urökökösödési eljárásunk reformja. Irta: dr. Blum János, kir. közjegyzői helyettes Aradon. — NyBt kérdés. Irta : R o z g o n y i Ottó, erzsébetvárosi ügyvéd. — Sérelem. (Hogy juthatni igazsághoz ? Irta : Kolozsvári Albert, sepsi-szt.-györgyi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKI.I.F.KI.KT : Joge>etek tára. Felsöbiiósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny<-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Az ügyvédségről szóló törvényjavaslathoz. v Irta : Dr. WEISZ IGNÁCZ brassói ügyvéd. \^ (Második közlemény.) Áttérve a törvényjavaslat részleteire, azokra nézve a következőkben bátorkodom előadni megjegyzéseimet. Az I-ső fejezet, mely a joggyakornokokról szól és ezek viszonyait tárgyazza, teljesen correct és ebből helyeslőleg kell kiemelnem azon intézkedést, mely szerint jövőre csak a jogtudorságot elnyert lehet joggyakornok és igy egyszer s mindenkorra eleje vétetik annak, hogy egyetlen egy szigorlatot tett fiatal ember, kinek esetleg — mert még ügyvédi irodában nem dolgozott — fogalma sincsen az irodai teendőkről, az ügyvédi irodába, mint ügyvédjelölt beállhasson és ott a 3 évi joggyakor latot kitölthesse, a nélkül, hogy többi szigorlatait letenné ; a nélkül, hogy fogalmazással foglalkoznék és a nélkül, hogy a fogalmazáshoz szükséges előtanulmánynyal birna. A javaslat ezen intézkedése egyúttal az, a mi szükségfölöttivé teszi az ügyvédi gyakorlat meghosszabbítását is, mert a jogtudorságot elnyert egyén, tehát az, ki az elméleti tudományokat elsajátította, bizonyára inkább fogja 3 évi joggyakorlat utján megszerezhetni az ügyvédi képesítést, mint az, ki a kellő elméleti kiképzés nélkül ó évig dolgozik ügyvédi irodában. — A javaslat Q. fejezetének csak 30. és 37. §-aihoz van némi megjegyzésem. A 30. §-ban ugyanis az ügyvédi vizsga tárgyai levén felsorolva, hiánynak tekintem, hogy azok között, különösen Erdélyre való tekintettel, az osztrák polgári törvénykönyv felvéve nem lett, mert miután itt még ezen törvény fennáll, kétségtelen, hogy ez, mint a magánjogot szabályozó törvény, a vizsga tárgyai közé felveendő. Ha bizton tudnók, hogy a most munka alatt levő magyar magánjog az ügyvédi javaslattal egyidejűleg lépne életbe, akkor természetesen az osztr. ptvkvről szólni tán felesleges volna, de mert a magyar magánjog életbeléptetésének időpontja még csak inegközelithetőleg sem határozható meg, az ügyvédi rendtartást pedig rövid idő alatt hatályban lenni reméljük, gondolom, hogy az erdélyi részekben az ügyvédi vizsga tárgya közé az osztrák polgári törvénykönyv felveendő lenne okvetlenül. A 26. §. szerint az ügyvéd avató-bizottság tagjainak felét •az erdélyi részekben — a maros-vásárhelyi ügyvédi kamara választja azon ügyvédi tagok közül, kik legalább 10 évi ügyvédi gyakorlattal bírnak, fegyelmi eljárás vagy büntetés alatt nem .illának és kiköttetik, hogy meg nem választhatók a kamarai tisztviselők és választmányi tagok. Feltételezve már most, hogy az ügyvéd avató-bizottság tagjának a m.-vásárhelyi kir. tábla székhelyén kell lakni, mi a dolog természetében is fekszik, mert hiszen a megválasztott tagtól nem kívánható meg, hogy saját költségén utazzék a vizsgálatokhoz és tekintettel arra, hogy M.-Vásárhely kisváros, melyben ez időszerint 28 ügyvéd van, melyekből — mondjuk — 20 ügyvéd bir 10 évi ügyvédi gyakorlattal és kik közül circa 2 fegyelmi eljárás alatt áll és feltételezve, hogy ezen 18 ügyvéd közül választatnék a 139. §. szerint 12 választmányi tag és 5 tisztviselő, honnan és kik közül fogja az ügyvédi kamara az ügyvéd avató-bizottságba szükséges legalább 8—10 tagot megválasztani? Igaz, hogy a kamara nincsen ahhoz kötve, hogy 5 tisztviselőjét és 12 választmányi tagját épen azok közül válaszsza, kik már 10 évi" önálló gyakorlaton voltak; de hát nem önként következik-e, hogy jövőre, ha oly fontos és életbe vágó teendők lesznek a kamara választmánya kezébe letéve, ezen teendőket és ezen hatalmat az ügyvédek maguk is csak fedhetlen előéletű és sok éven át kipróbált ügyvédek kezébe fogják letenni ? És ha ezt teszik, honnan telik majd az ügyvéd avató-bizottságba? Mely kevésbé is fog érdekelni minket, mint választmányunk és tisztikarunk. Jíudapesten e tekintetben nem lesz fennakadás és Kolozsvárt sem volna, hol elegendő ügyvéd van, de Maros-Vásárhelyt a fennakadás könnyen beállhat és ezért e tekintetben tán lehetne ugy intézkedni, hogy óvatosságból minden évben a kolozsvári ügyvédi kamara is válaszszon tagokat az ügyvéd avató-bizottságba, kik — költségeik megtérítése mellett — szükség esetén MarosVásárhelyre behivhatók lehetnének, Kolozsvár ugy sem lévén tú távol M— Vásárhelytől. A IV-ik fejezet 50. §-ának 3-ik bekezdésében a »hatóság« szó után beveendőnek találom e szavakat »és bíróság*, egyrészt azért, mert e cikk bevezetésében és a javaslat több helyén is igy intézkedik és másrészt, mert nálunk az erdélyi részekben tán ezen uton juthatnánk ahhoz, hogy bűnügyekben is az alsóbb bíróságok által a felek képviselőinek a felsőbb bíróságok Ítéletei kézbesittessenek, mi eddig meg nem történvén, sokszor, sőt a legtöbb esetben, ha a végtárgyaláson jelen voltunk, többé soha sem tudtuk meg, hogy védencünk sorsa hogyan dőlt el. Az 55. §. utolsó előtti bekezdésének végtétele szerint az ügyvéd »tartozik«, tehát nemcsak jogosult, a megbízás viszszavonását, tehát a képviselet megszűntét a fél által a meghatalmazásra rávezettetni. Ezen intézkedés igen helyes ; de nehézséggel jár azért, mert a meghatalmazás rendszerint a periratokhoz van csatolva és a bíróságnál lévén, onnan — legalább az erdélyrészi gyakorlat szerint — kicsomózás utján sem vehető ki, a felet pedig a rávezetés miatt a bírósághoz felvinni sokszor nehézségekbe ütközhetik; miért is, azt hiszem, hogy ezen javaslati intézkedés érdekében, de saját érdekünkben is, hogy a meghatalmazás mindig rendelkezésünkre álljon, jövőre nézve ugy intézkedünk, hogy a bíróságokhoz és hatóságokhoz csak hitelesített másolatokban adjuk be a meghatalmazásokat, az eredetieket pedig mindig visszatartjuk. A 62. §. utolsóelőtti sorában e szavak »utóbbi tény«, azt hiszem helytelenek és ezek helyett az volna teendő: »az ügyvéd elhalálozásai