A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 2. szám - Jogesetek a kereskedelmi meghatalmazás köréből - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete

JL JOG. 7 A nevezett alperesek ennek folytán feljelentették P. Szálit hamis eskü büntette miatt .... (1886. április 3-án, 1,153. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszéknek vádhatározatát megváltoztatja s vádlott ellen a bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: A btk. 219. §-a szerint hamis eskü büntette miatt büntetendő az, a ki polgári ügyben hamis fö-, pót-, becslő vagy fedező esküt tesz. Büntetendő pedig azért, mert bizonyítási eszközt tiltott módon használt. Hogy a hamis eskü ezen okból vétetett fel a büntető törvénykönyvben büntetéssel sújtott cselekmények közé, az kitűnik a btk. javaslatának indokolásából; a törvénykezés is igy alkalmazza a btk. 210. §-át, a mint ezt a kir. Curiának 20. számú döntvénye is mutatja. A jelenleg fenforgó esetben a vádlott által letett eskü nem volt bizonyitási eszköz, nem is támadható meg tehát bűnvádi uton mint hamis eskü. Az eskü csak akkor szerepelhet mint bizonyítási eszköz, ha a polgári perrendtartás szabályai szerint használtatott. Az 1868. évi L1V. t.-c. 221. §-a szerint eskü általi bizonyítást a bíró rendel végitélet által és csak akkor, ha a bizonyítás a döntő ténykörülményekre nézve más módon nem eszközölhető. Szükséges tehát, hogy végitélet hozassék és hogy ebben a bíró rendelje az eskü letételét. A jelen esetben végitélet nem hozatott és a biró nem rendelte az eskü általi bizonyítást, hanem a felek egyezséget kötöttek és maguk egyezségileg mint feltételt fogadták el a vádlott által leteendő és letett esküt. De ki is volt zárva a jelen ügy alapját képező polgári perben a bizonyítás lehetősége és a döntő körülmények megvitatása, mert tárgyalás nem is tartatott, hanem a felek a tárgyalásra kitűzött napon perbeszédek előterjesztése nélkül azonnal egyezséget kötöttek, mi által a vitás jogkérdés elintéztetvén, bizonyításról és a bizonyitási eszközök használatáról többé szólani nem lehet. A vádlott által letett eskü ezek szerint nem lévén bizonyítási eszköz, hanem közmegegyezéssel felállított feltétel, melynek be-, vagy be nem következésétől tették függővé a felek a vitás jogigény el-, vagy el nem ismerését: annak kiderítése, vájjon az esküvel megerősített tény való-e, vagy nem, bűnvádi eljárás tárgyát nem képezheti, annál kevésbé, mert a büntető törvény szorosan magyarázandó 219, §. szószerinti szövege ezt csak a fő-, pót-, becslő vagy felfedező esküre nézve engedi meg, pedig a jelenleg szóban forgó eskü sem fő-, sem pót-, sem becslő, sem felfedező eskü. Ezen indokok alapján az elsöbirósági határozat megváltoztatása mellett vádlott ellen a bűnvádi eljárást meg kellett szüntetni. (1S85. október 12-én 21,866. sz.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának végzése helybenhagyatik. Indokok: Mert a vádlott által is beismert fizetések természetére nézve az azokat teljesítő K. István és K. András felvilágosítást adni nem tudnak és azt, hogy azon fizetések a tőke törlesztéséül történtek, egyedül abból következtetik, hogy a kötelezőben csak 6°/0 kamat van kikötve ; mert a panaszosok által megnevezett és kihallgatott tanuk anuvit bizonyítanak, hogy vádlott előttük beismerte az adósok által teljesített fizetéseket, arról azonban, hogy azon fizetések a tőke, vagy a kamatok fejében történtek-e ? mitsem tudnak, minthogy a felek az iránt előttük nem nyilatkoztak; mert panaszosok vádlottnak azon állítását, hogy ő az időközben teljesített fizetésekről panaszosoknak mindenkor nyugtát adott, melyben határozottan ki volt téve, hogy a fizetés a kölcsönt felvevő, időközben elhalt K. János által elfogadott 24% kamat fejében teljesíttetett, a jelenlegi panaszos K. István és András nem tagadták, de sőt K. András be is ismeré, hogy az általa időközönkint teljesített 12 és 12 frt fizetésekről vádlott nékie nyugtákat adott, ezen nyugtákat azonban, mint vádlott állításának megcáfolására szolgálható leglényegesebb bizonyítékot, még sem mutatta fel, állítván, hogy azok nála eltévedtek ; mert N. Sámuel, ki az 1876. évben létrejött kölcsön megkötésénél, a kötelezőnek kiállításánál és annak a kölcsönt felvevő K. János által eszközölt aláírásánál jelen volt, azt vallja, hogy az 50 frt kölcsöntőke után, noha a kötelezőbe csak 6% kamat Íratott be, egyezségileg mégis 24% kamat lett kikötve, és az első évi kamat 12 forintban a tőkeösszeghez csatolva a kötelezőbe bevezetve, s mert mindezekhez képest vádlott ellenében nem forognak fenn oly nyomatékos gyanuokok, melyek a hamis eskü tényére nézve a jogos vádlásra alapot szolgáltatnának. (1887. május 12-én 784. sz.) Olvasóegylet! inditványkönyvben tett kizárási indítvány mint becsületsértés. (B. T. K. 261. §.) A margittai kir járásbíróság: K. Emil az ellene vádba helyezett és a B. T. K. 261. §-a szerint minősülő becsületsértés vétségében vétkesnek kimondatik . . . Indokok: Vádlott a végtárgyalás rendén határozottan beismerte: hogy a 2,750/86. számú panaszban mellékelt a m — i olvasóegylet alelnöke és jegyzője által kiállitott jegyzőkönyvi kivoI natban foglalt indítványt a m —i olvasóegylet véleményezési naplóI jába 1886. szeptember 21-én sajátkezüleg ő irta be. Tekintve már most, hogy ezen indítványban az is bentfoglaltatik, hogy »az egyleti szabályok értelmében az olvasóegylet tagja csak az lehet, ki erkölcsileg kifogás alatt nem áll, s hogy F. T. egyleti tag a közelmúlt napokban köztudomás szerint tisztességes emberrel össze nem férő tényt követett el, mely alapon az egyletböli kizárása kéretik« ; tekintve, hogy vádlottnak ezen lealacsonyító véleménynyilvánítást magában foglaló indítványa egy az egyleti tagok és vendégek álcal mindenkor megtekinthető nyilvános egyleti könyvbe íratott, a nélkül, hogy a magánvádló által állítólag elkövetett tény megneveztetett volna, s igy egyfelől magánvádlóról a legkülönbfélőbb jellemtelen dolgok elkövetése is vélelmeztethetett a megtekintők részéről, másfelől vádlott a helyett, hogy a tényt egyszerűen megnevezte s annak minősítését az olvasóegyleti választmány elbirálása alá bocsátotta volna, azt önkényesen maga tisztességes emberrel össze nem férőnek jelentette ki, s igy mint J egyleti tag jogával visszaélt, s igy az egyleti választmány hatáskörébe tartozó bíráskodást és pedig az egyéni becsületet megtámadó módon gyakorolt; tekintve, hogy magánvádló közhivatalI nok s a panaszolt tény állítása által, mely az emberi méltóság| érzetet s az egyén jó hírnevét feltétlenül megtámadja, annál érzékenyebben lett megtámadva; tekiutve végre, hogy az állított s tisztességes emberrel össze nem férőnek minősített tény vádlott beismerése szerint is nem egyéb, minthogy magánvádló egy nyilvános helyen elkövetett tettlegesség feljelentésére közreműködött : vádlottat a becsületsértés vétségének elkövetésében vétkesnek kimondani kellett. (1887. január 27-én 359. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és K. Emilt az ellene emelt vád és következményének terhe alól felmenti. Indokok: F. T. bűnvádi feljelentést tett K. Emil ellen azért, mert K. Emil a m—i olvasóegylet inditványkönyvébe azt iktatta be : F. T. egyleti tag a közel mult napokban köztudomás szerint tisztességes emberrel össze nem férő tényt követett el, az egyletből zárassék ki. Az olvasóegylet választmánya részéről az e tekintetben hozandó határozat végett megtartott ülés alkalmával a választmány elnöke magára az általánosságban kifejezett tényre azt a felvilágosítást adta, miszerint F. T., B. T. asztalosnak egy segédjét felbiztatta, hogy a korcsmában szenvedett könnyű testi sértés miatt K. Béla ellen tegyen bűnvádi feljelentést. Magánvádló az eljárás folyamán ezen tényt maga is beismerte, a miből kitűnik, hogy Ki Emil nem valótlan, hanem valósággal megtörtént dolgot terjesztett a választmány elé. Tette pedig ezt vádlott azon I jogával élve, mely őt, mint egyleti tagot megilleti, és tette azon j egyleti választmány előtt, mely a tagok felvételére és kizáratására j hivatva van. Tekintettel arra, miszerint K. Emil a panasz tárgyát képező cikket az olvasóegylet tekintélyének és érdekének megóvása szempontjából irta be az inditványkönyvbe, tekintettel továbbá arra, hogy azon beiktatott indítványban oly kifejezés, mely [ a magánvádló becsületét közvetlenül megtámadná, nem foglaltatik, sem a magánvádló ellenében állított és valónak bizonyult tény i nem olyan, mely a bűnvádi eljárás megindításának okát képezné ; tekintettel végre arra, hogy F. T. öumaga sem állitja azt, hogy i K. Emil a sértő nyilatkozatot magánosok előtt terjesztette volna : ezeknél fogva K. Emil ellen sem a rágalmazás, sem a becsületsértés vétsége nem lévén megállapítható, őt a vád alól fel kellett ! menteni. (18n7. évi június 13-án 12,178. sz.) A in. kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának esetei fenn nem forogván, a bejelentett felebbezés visszautasittatik. (1887. j évi október 21-én 8,361. szára.)