A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 36. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni?

302 il JOG. előre látván, az ügyet hevertette és kollegialitásból én sem jártam utána. Mi tehát Molnár Sándor kartárs urnák tulajdonképen a sérelme ?! Hogy perét elvesztette ? Az rendes dolog, mert a kinek igaza nincs, annak igaz nem adathatik, ha mindjárt ügyvéd is és a letétbe helyezni kért 25 frt 30 kr. is helyesen lett kiadva, meat a letétbe helyezésnek helye nem volt és a foglalást csak fizetés, illetve a végrehajtatónak átadott összeg kiszolgáltatása által kerülhette ki. Mire való volt tehát saját hibájából elvesztett perét igazságügyi miseriává felfújni, hisz van nekünk a nélkül is elég valódi igazságügyi miseriánk, vagy pressiót vél gyakorolni feljajdulásával a tekintetes kir. törvényszékre Landeszman Elekné elleni bűnügyében? Es most még csak -még valamijére* pár megjegyzést. Mit akar Molnár Sáudor ur azzal a célzással mondani, hogy nem fajgyűlölő ? Talán csak nem azt, hogy most már fajgyűlölő is tudna lenni ? Csak rajta Molnár Sándor ur, ha hivatást érez magában! Nekünk ugy is mindegy, egy fajgyűlölővel több vagy kevesebb, de ne felejtse, hogy a fajgyűlölőnek is ép oly vesztett ügye van, mint az ügyvédnek, kinek nincs igaza. Bölcsebb lett volna tehát hallgatni.* Náthán Salamon, kolozsvári ügyvéd. Irodalom. A kecskeméti ref. főiskola jog- és államtud. évkönyve, 1887—1888. 13-ik évfolyam, kiadatott az igazgatóság által. Érdekes ezen évkönyvben egy értekezés dr. Kovács Pál tanár tollából »A jogakadémiák kérdéséhez« cim alatt. Majd ez, majd amaz akadémia jajdul fel és kongatja a vészharangot. »Nézzünk szemébe a jelen kérdésnek — úgymond a szerző — és valljuk meg őszintén, hogy mit akarunk ? Akarjuk a jogtudományt mivelni, de a mellett tisztességesen élni is.« Ma nincs a jogtanároknak sem a tisztességes, gondtalan megélhetés, sem a biztos állás biztosítva. A jelen tanulmányi rend mellett elnéptelenedett akadémiákon a tandíj és vizsga-osztalékok a minimumra zsugorodtak össze, a törzsfizetés pedig — lakbérrel együtt 1000—1200 frt — épen csak az éhenhalástól ment meg. Önként előtérbe nyomul itt azonban az a kérdés: van-e egyáltalában szükség az akadémiákra vagy nincs ? Szerző meggyőződése szerint a jogakadémiák nemcsak képesek a jogi szakoktatás érdekeit kielégíteni, de erre bizonyos mérvben még az egyetemi rendszernél is alkalmasabbak. A quadriennium fentartása mellett a colloquálási kényszer, az évi vizsgák kényszere, praktikumok hallgatása, — ezek volnának az előnyök, melyeket a helyes szervezet nyújthatna és pedig sokkal sikeresebben az akadémián 40—50 hallgatóval, mint az egyetemen, hol egy tanárnak 2—500 hallgatója van és az ily feladat keresztülvitele képtelenség. Szerző erre a kényszerdoctoratus ellen fordul és a jelen rendszer keretében a jogakadémiák felvirágzására szükségesnek tartja: 1. teljes paritást egyetem és akadémia közt oly értelemben, hogy itt is, ott is hajtassék szigorúan végre a leckelátogatás és colloquálási rendszer; 2. évzáró kényszervizsgák behozatalát mind a négy éven. Nálunk — úgymond — rendszeres leckelátogatás és a colloquiumokban való sikeres részvétel nélkül leckekönyv senkinek sem iratik alá. Az egyetemen pedig a hallgalók nagy számánál fogva az ellenőrzés lehetetlensége folytán contcstáltatnak oly joghallgatóknak indexei is, — és pedig áll ez a hallgatóknak legalább felére — a kiket az illető tanár sohasem látott. A conclusiót, azt hiszem, fölösleges levonni. Nem az u. n. egyetemi nagyobb szigor elől menekülnek tehát a hallgatók az akadémiákra, hanem megfordítva az akadémiai szigor elől az egyetemre, a hol azután a szigorlatok előtt legföljebb egy hóval tanulmányozzák a tanárt és nem a tárgyat s vizsgáik sikere is rendszerint nem az alapos készültségtől, hanem attól függ, vájjon a dékáni hivatal előszobájában lefolyó különféle manövrirozások után sikerült-e nekik oly commissió elé jutni, a melynek tagjaitól előadásokat hallgattak (?!) vagy tankönyveiket használták. A praktikus tárgyakat (váltójog, keresk. jog, perrendtartás, csődjog, telekk. rdt., osztrák jog, pénzügyi és közigazg. jog) a mai rendszerű ügyvédjelölt egyáltalában nem is tanulja, mert ezekből évzáró vizsgát tenni nem kénytelenülvén, beiratkozik ugyan, hogy quadrienniuma kiteljék a jog- és államtud. tanfolyamokra, de hogy az első szigorlatot már a 8-ik félév végén letehesse, ezen * Ezen nyilatkozattal az ügyet lapunkban befejezettnek nyilvánítjuk. A szerkesztőség. I. szigorlat tárgyait fogja tanulmányozni. A quadriennium lemorzsolása után 1 — 2 év alatt nagy nyikorogva és a Holfmannbizottság lutrija után manövrirozva, leteszi az 1. szigorlatot s lesz belőle — fogyatékos elméleti s némi gyakorlati ismerettel '-*. modern ügyvédjelölt, a kinek még dunsztja sincs arról sem, hogy mi az a kereset? Az ügyvédi proletariátus terjedésének meggátlására és az ügyvédi kar magasabb képzettségének előmozdítására szerző a kényszerdoctoratust, mint az ügyvédi diploma előfeltételét — miután a kitűzött cél elérésére hasznavehetlen eszköznek bizonyult eltörlendőnek véli és az ügyvédi vizsgának szélesebb alapi ikra fektetését és az ügyvédi joggyakorlatnak 4 évre való kiterjesztését ajánlja. Az ügyvédi vizsgát két részre, egy elméleti és egy gyakorlati vizsgára akarja osztani; az első 2 évi, a második 4 évi gyakorlat után; amaz pótolná a szigorlatokat. í.J! A kísérletet nagyon is kockáztatottnak tekintjük, mert ily elméleti vizsgára mégis csak legalkalmasabb a tanár, a kinek viszont az ügyvédi vizsgánál helye nincs. Elméleti képzettség mérvének megállapítását ügyvédi vizsgáló bizottságokra bizni veszélyes dolog lenne és a vizsgák niveauját csakhamar alább szállítaná). Ily elméleti és gyakorlati bifurcatió a bírói vizsgára is volna szerző szerint kiterjesztendő. Látjuk, hogy vidéki akadémiáink mozognak és létérdekükért küzdenek. Szellemes és szakavatott irók forgatják ott a tollat, ellenben budapesti egyetemünk óriási jövedelmeivel és tanárseregével még annyira sem vitte, hogy szellemi működését egy évkönyv által ismertesse a szakkörökkel. Es ez mind onnét van, mert a tanárok egy részének nem] kizárólagos életcélja a tudomány, r. 1. Kritikai megjegyzések az ügyvédségről szóló törvényjavaslat tervezetére. Dr. F i s c h e r Lajos kolozsvári ügyvédiül. Ezen 20 oldalra terjedő kis füzetke külön lenyomata azon cikksorozatnak, mely szerzőtől a »Magy. Igazságügy«-ben megjelent. Szerző számos ferdeségeit mutatja ki a tervezetnek és sok irányban maga is tervezőleg lép fel. Egy jobb darab az e kérdésről összehordott nagy anyaghalmazban. Vegyesek. Az új két tanácselnök. A Curia két kiváló tagja kiérdemlett előléptetésben részesült. Osztrovszky József curiai, és Erdélyi Sándor tanácselnökké lett kinevezve. Osztrovszky t, a Curia ezen egyik legrokonszenvesebb ősz alakját, ki nemcsak nagy gyakorlati jogi ismeretei, de szivének nemessége és jósága által egyaránt kitűnő biró a szó valódi értelmébeD, a legnagyobb megelégedéssel látjuk a curiai tanácselnöki diszes állás ban, melyben legőszintébb szerencsekivánataink követik. Erdélyi Sándor világos jogászi fő, kitűnő modorú és még aránylag fiatal erő, kitől a tábla jelenlegi viszonyai közt, valóban nehéz tanácselnöki állásában sokat várhatni Szakismerete, tapintata és nagy munkaereje erre egyaránt feljogosítanak. A Curia teljes ülése* A kir. Curia ma délelőtt 10 órakor Daruváry Alajos elnöklete alatt teljes ülést tartott, melyen Osztrovszky József az aug. 22-éről keltezett legfelsőbb kézirattal kinevezett curiai tanácselnök letette a hivatalos esküt. Az eskületétel után Daruváry rövid, meleg szavakban üdvözölte az új tanácselnököt, megemlítvén, hogy Osztrovszky a legfelsőbb bíróság alkotmányos átalakulása óta folytonosan nagy szorgalommal s lelkiismeretességgel felelt meg magas feladatának s rendithetlen igazságszeretete által köztiszteletet, előzékeny szívessége által pedig birótársainál baráti rokonszenvet érdemelt ki magának. Az éljenek elhangzása után az új tanácselnök megindult hangon mondott köszönetet a rokonszenv ez élénk kifejezéseiért. Az eskületétel ünnepélyes actusa után az elnök kihirdette, hogy Erdélyi Sándor curiai biró kir. táblai tanácselnökké neveztetvén ki, a curiát elhagyja. (Erdélyi Sándor csak szept. 3-án teszi le a hivatalos esküt a kir. tábla teljes ülésében.) V e n c z e 1 Tivadar helyébe, kit curiai biróvá neveztek ki, az alapítványi bizottság előadójává a miniszter C s a t h ó Ferenc kir. táblai bírót jelölte ki. Felolvasásra került ezután az igazságügyi miniszter átirata, melyben értesiti a curiát, hogy kisegítő biróvá Frenreisz István kir. táblai birót rendelte a Curiához, kit is a Curia másodelnöke az V-ik tanácsba osztott be. A szünidő következtében Budapesten maradt birák csak most kezdik meg szabadságidejüket s igy a Curiánál jelenleg még csak három büntető és három polgári tanács működik. Ezekben Tóth Lőritrc, Szentgyörgyi Imre és Osztrovszky József; emezekben pedig Daruváry másodelnök,