A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 36. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni?

il JOG. 301 De maga a por fogalma felelet arra, hogy oly nagy mérvíí, eskü által feltételezett egyezséggel eldöntött per, mely a vidéki járásbíróságoknál előforduló sommás perek nagyobb részét teszi, nem lóriiul elö, mely a judikatura egyöntetűségét veszélyeztetné. A peresfelek kényesek bizonyítékaikra s egyik sem adja fel azokat azért, hogy peres fele nyerjen s a hol egyezség jön létre, ott a keresett jog rendesen tisztán látható, a miért kevés az eset, a hol egyezség az eskü által feltételeztetik. Szerénv véleményem szerint tehát perbeli egyezségben a felek perrendszerüen állapithatnak meg esküt, de nemcsak, hanem bizonyos esetekben ily eskütől feltételezett egyezség "nélkül, csak egvik peres fél anyagi kárával vélem a pert befejezhetönek. Pl. A. teljes bizonyító erejíí magánokirat alapján perli B-nek hagyatékát. C. cselekvényi gondnok beismeri a magánokirat valódiságát s hajlandó fizetni, ha A. esküt teszen arra, hogy B. az okirat szerinti tartozását ki nem fizette. Ugy vélem, hogy a nem kifogásolt okirat mellett is C-nek feltétele elfogadandó, mert csak A.-nak van meggyőződése a történt fizetés vagy nem fizetésről s ha egyezségileg — mely a hagyaték vagy örökösök fizetés képességét idő és részletek stb. stb. tekintetében méltányolja — a felek az esküben megegyeztek, miért nem volna perrendtartásunkba illeszthető ily egyezség vagy mit tehet a biró a felhozott esetben ? ítéletet hoz s az esküt A.-nak itéli, ugy, a mint egyezségileg elfogadtatott. Mi a különbség az e két módon befejezett per között .J Első esetben: alperes nyer könnyen teljesíthető egyezséget, másodikban : Ítéleti bélvegekkel is terhelt s rövid 8 napi határidejű Ítéletet s nem lehetetlen, hogy a míg az első esetben a pernek semmi utóhatását nem érzi, a második anyagi romlását okozza. Tehát perbeli egyezség által Ítélet nélkül a felek által eskü állapitható meg. Köllö Ignácz. kir. tszki aljegyző Cs/k Szentmártonban. )< VIII. A milyen határozottsággal állítja cikkíró a »nemet«, ép oly határozottan állítom én, hogy »igcn« is a bírónak egyenesen kötelessége a felek által megállapított egyezségi esküt megítélni. .Mert az 1868: LIV. t.-c. 228. §-a azt mondja: »az eskü tartalma az Ítéletben vagy az eskü iránt létrejött egyezségben szó szerint kifejezendő és egyszersmind stb.« tehát a törvény az egyezségi esküről világos és határozott dispositiót tartalmaz. De ha nem is tartalmazna világos rendelkezést, annak megállapítása ugyancsak törvényben gyökerezne, mert az egyezségben megállapított eskünek az az értelme, hogy a bizonyításra és annak módjára nézve a felek a perben megegyeztek, mi által egyezségileg eleget tettek a törvény ama rendelkezésének, hogy a megkinált esküt vagy elfogadni vagy visszakínálni kell. Az 1868: LIV. t.c. 221. §-nak értelme és célja nagyon világos, azzal az éretik el, hogy a perorvoslat rendszerében létező í'remedium jus; különbség gyakorlatilag alkalmaztatik. L gyanis, ha esküt a bíróság a felek által a perben létrejött egyezség folytán állapit meg, ennek gyakorlati eredménye az, hogy azt vagy le kell tenni, vagy annak le nem tételéből származó következményeit elviselni tartozik, mert az ezen esküt megállapító végzés ellen perorvoslatnak helye nincsen, mig ellenben az ítélet által megítélt esküre nézve a használt perorvoslat halasztó hatálylyal bir. A törvény ezen szskaszszal azt akarja tahát mondani, hogy egyezségi és felfedező eskün kivül eskü csakis végitélet által Ítélendő meg, melyre nézve halasztó hatálylyal biró felebbezés adható be. Nem áll tehát, mintha ezen egyezségi eskü prrttsunk keretébe beilleszthető nem volna, mert az többé be nem illeszthető, már benne van és ugyanazért cikkíró ezzel vitát nem fog provokálni, mert ezzel csak bebizonyította azt, hogy nem mindig áll »jus novit Curia<'.* Dr. Junger Lázár, M.-Szigeten, /Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni? Irta : ]!ALOGH S. ügyvéd Zilahon. E kérdés fölvetésére a következő eset indit. Ezelőtt 3 évvel oly helyzetbe jutottam, hogy végrehajtást szenvedő ellen az árverés, annak lefoglalt ingó vagyonaira el* Ezen cikkekkel a kérdés fölötti eszmecserét befejezettnek jelentjük ki. A szerk>sztuség. rendeltetett, az iratok kir. végrehajtónak kiadattak azon utasítással, hogy az árverési hirdetményt bocsássa ki s foganatosításáról tegyen jelentést. Végrehajtást szenvedő az árverési hirdetmény ellen előterjesztéssel él (1881 : LX. t.-c. 35. §.) ; a bíróság az árverést fölfüggeszti (36. §. |. Az előterjesztés elutasittatik s végrehajtó újból átveszi az iratokat; kitűzi az árverést újabban. Erre újabb előterjesztés s az árverés foganatosításának fölfüggesztése s az előterjesztés elutasítása következik. E bírósági határozat ellen végrehajtást szenvedi) föl folyamodással él. Ez a felsőbíróságnál elvettetik s végrehajtó újabb árverést tűz ; mire az újabb előterjesztés következik. A kitűzött árverési határnap az előterjesztés érdemleges elintézéséig természetesen rég elmúlt s mindig újabb és újabb határnap kitűzésének szüksége forog fenn, mit nyomban újabb előterjesztés követ. És ez igy tart három év óta s különös benne csak az, hogy igy tarthat, — ha végrehajtást szenvedő akarja — ad infinitum. A 37. §. nem segit, mert ha jogerőre emelkedik, vagy helybenhagyatik is az előterjesztést elutasító bírósági végzés, annak érvényesítése a kir. kiküldött által kibocsátandó árverési hirdetmény foganatosításával lenne eszközölhető. Itt azonban meghiúsul minden törvényes intézkedés az újabban és mindanynyiszor beadható előterjesztés folytán. Megemlítve, hogy nem a 115. §. szerint minősített ingó (kézi zálog) vagyon elárvcreléséről van szó, kérem az érdekelteket, — ha ismernék — jelöljék meg nekem az utat és módot, mely lehetővé tenné a lefoglalt ingó vagyonnak, — az árverési hirdetmény ellen beadandó előterjesztés dacára — bírósági árverésen leendő eladását. S é r e1e m. * Igazságügyi miseria és még valami. Tekintetes szerkesztőség! Molnár Sándor kartárs urnák a »Jog« idei 33-ik számában fenti cím alatt megjelent lamcutaciójára szolgálok a következő válaszszal: Molnár Sándor panaszos ügye nagyon egyszerű. Pert indított Landeszman Elekné ellen s miután igaza nem volt, elveszítette azt. Elveszítette perét pedig azért, mert Moinár Sándor kartárs ur állítólagos meghatalmazása, melynek alapján Landeszman Elekné nevében a panaszában emiitett birtokpert folyamatba tette, a bíróságok által tekintetbe nem vétetett és Molnár Sándor költség követelés iránti perének kimenetele alperesének esküjétől tétetett függővé. Erről én nem tehetek. Pervesztességéből nem volt tehát oka igazságügyi miseriát gyártani. A felett sincs joga panaszkodni, hogy a képviseletet ellene elvállaltam, mert morális kötelessége az ügyvédnek kartársával szemben is megvédeni az igazságot kereső felet, ha igazságtalanul támadtatik meg, másként ügyvédi keresetekkel szemben a bepanaszolt fél képviselet nélkül maradna és mert különben is én az ügyvédi kart nem tartom klikknek, melynek tagjai egymás szolgálatában állnak és a melyek egymást igazságtalan ügyben is támogatni tartoznának. Azt sem sérelmezheti Molnár Sándor kartárs ur, hogy ellene a végrehajtást foganatosíttattam, mert miután pervesztes lett, kötelessége lett volna ellenfele költségeit megfizetni, mert továbbá Molnár Sándor kartárs ur soha sem kívánta tőlem azt, hogy a Landeszman Elekné elleni bűnvádi feljelentésnek lejártáig a további lépéseket felfüggeszszem és mert a végrehajtási kérvény beadása előtt, ugy a végrehajtás foganatosítása előtt is, levélben és helyettesem, Héjjá Mihály ur, nemkülönben saját helyettese Kolbai Ferenc ur által is ismételve felkértem a költségek kifizetésére, de Molnár Sándor ur makacsul azt mindig megtagadta, sőt határozottan és gorombán ki is jelentette, hogy nem fizet, csak exequáltassam. En tehát a kartársi tekintetet is respectáltam és ha egy elfogult és makacs kartárs ellen a végrehajtást foganatosítottam, csak kötelességemet teljesítettem. A mi azon körülményt illeti, hogy az elsőbiróság a Kolozsvár városi tekintetes kir. járásbíróság ítéletét csak 16 hónap múlva hozta meg, ebbeli sérelme nem tartozik reám, de ez is csak képzelt sérelem, mert kérdem mit sérelmez Molnár Sándor ur? Azt, hogy perét nem hamarább vesztette el ? De különben is, hogy az ügy gyorsabb elintézést nem nyert, annak inkább magunk voltunk oka, különösen Molnár Sándor ur maga, ki a per kimenetelét * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az .ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszünk, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.