A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 30. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog

251 í\ JOG. A 16. §. eseteire ugyanis teljesen ráillik, sut annak szükség­szerű kiegészítését képezi ezen bekezdés, a mennyiben a 16. §. rendelkezései szerint a tényleges birtokos tulajdonjogának be­jegyzéséhez csakugyan szükséges egyebek között az is, hogy a telekkönyvi tulajdonos a szerkesztő-bizottság által szabályszerűen idéztessék. Azt hiszem ugyan, hogy a törvényt alkalmazni hivatott közegek szükségszerííleg ugyan igy értelmezendik az 53. §. 2-ik bekezdését, de miután, mint kiemeltem, ép ezen kivételes intéz­kedések körül számos közeg felelőssége érzetében szigorúan a törvény betűihez fog ragaszkodni és igy új meg új felfolyamo­dásokra okot szolgáltatni; célszerű volna, ha a törvény végre­hajtása tárgyában kibocsátandó rendeletek egyikében ezen tollhibára rámutattatirék és a törvényhozás utólagos jóváhagyása mellett ezen §. authentice magyaráztatnék. Magyar könyvkereskedelmi szokásjog." (Usance-Codex.) Összeállította: BENKÜ GYULA könyvkereskedő. I. Általános intézkedések. 1. A mennyiben a magyar kereskedelmi törvény a könyvkereskedelmi üzem tekintetében nem intézkedik, avagy kü­lön megállapodások nem történtek, az üzleti összeköttetés a magyar könyvkereskedelem tagjai közt az alant következő elvek és szabályok szerint gyakoroltatik. 2. §. Magyar könyvkereskedőnek azon önálló cégtulajdonos tekintetik, a ki a »Magyar könyvkereskedők orsz. egyleté«-nck tagja s magát az egylet alapszabályainak alávetette. Mind ez egy­leti tagokra nézve a jelen szabályok intézkedései is kötelezők. 3. A könyvkereskedői üzem háromféle és pedig: 1. a kiadói, 2. az elárusítói, 3. a bizományosi. A kiadó könyvek és egyéb irodalmi vállalatok kiadását saját vagy idegen számlára d)izományi kiadóság) űzi; az e 1 áru­sít ó, (sortimenter) a kiadó kiadványait a maga s aj át számlájára terjeszti; a bizományos vidéki kiadók, vagy kereskedők megbízottja a budapesti piacon. 4. §. Kiadó és elárusító egymással közvetve vagy közvet­lenül közlekednek. A közvetett közlekedésnél a közvetítő harmadik személy lép az elárúsitó helyébe, mig a közvetítő és megbízója közt való viszony az általános szokásokon kivül, még külön magánmeg­állapodások által szabályoztatik. II. Kiadó és elárusító. a) Folyó számla és készfizetési üzlet. 5. §. A könyvkereskedelmi közlekedés a kiadó és elárúsitó közt évi hitel vagy készfizetés alapján történik. 6. Az üzleti összeköttetés tényleg megtörtént a) ha a kiadó az elárúsitótól megrendelést kapott s azt évi hitelre, vagy kész­fizetés mellett elintézte ; b) ha az elárusító a kiadónak egy oly küldeményét, melyet meg nem rendelt, elfogadta, a nélkül, hogy az ellen azonnal fel­szólalt volna. Mindkét esetben, mindkét félre alkalmazást nyernek a jelen szabályok határozatai. 7. §. A készfizetési üzlet alapja az ilyenre szóló megren­delés. Kivételnek csak előleges megegyezés esetében van belye. A készfizetés mellett való rendelések eszközlését a kiadó egy kartársával szemben sem tagadhatja meg, sem a szokásos százalék leszámítását. Kiadók, kik egyszersmind elárusítók is, nem tagadhatják meg valamely cikk könyvárusi kiszolgáltatását, ha azt maguk a közönségnek még árulják. * A könyvkereskedői üzem sok tekintetben annyira eltér a rendes kereskedőitől; szokásai, melyeket évtizedek, hogy ne mondjuk századok gya­koilala megállapított, oly sajátságosak, hogy érdekesnek tartjuk azokat a fenti összeállításban, melyet magyar könyvkereskedelmünk egyik tehetségesb tagja öntött rendszerbe — a jogász közönséggel megismertetni. Tény, hogy könyvárusi perekben a felet képviselő ügyvéd, vagy az itélő biró csaknem mindig teljesen tájékozatlanul áll szemközt ama jogi elvekkel, melyeken a könyvkereskedői üzem felépült. Ez összeállítás tehát ha egyebet nem, egy kis világosságot hoz ama homályba, mely e téren nálunk még mindeddig uralkodik. E szempontból helyén valónak találtuk a könyvkereskedelmi jog szokások közzétételét. A szerkesztőség. | b) Folyó számla. 8. §. A magyar könyvkereskedelem számlája január hó 1-ével kezdődik és' december 3l-vel záródik. Kiegyenlítése a számla lezárását követő március -'íl-én történik. 9. g. Egy év folyó számlájára mindazon küldemények tar­1 toznak, melyeket a kiadó a naptári éven belől kiszolgáltatott s a melyekről feltehető, hogy e határidőn belől a kiadó vagy annak bizományosa részéről továbittattak. 10. §. A folyó számla küldeményei lehetnek: a) uj donságiak, b) bizománybeliek, c) vételiek, d) folytatások. c) Ujdonsági és bizományi küldemények. 11. §. Ujdonsági küldemények, vagy egyszer s mindenkorra szóló, egyszeri nyilatkozat alapján, vagy esetről-esetre történő megrendelés folytán eszközöltetnek. Egyszer s mindenkorra szóló megbízásnak tekintendő az is, ha az elárusító a megrendelés nélkül kapott küldeményt elfogadja s annak vétele után ki nem jelenti, hogy »megbizás nélkül* [ újdonságokat nem kiván. 12. §. Újdonságok alatt értetnek új, eddig meg nem jelent könyvek; megjelent könyvek újra nyomatott kiadásai s valamely megindult mű folytatásai, a mennyiben e folytatások önálló egé­szet képeznek. 13. §. Ha a fenti értelemben (U. vett megbízások egyike sem forog fenn, vagy ha kiderül, hogy a küldött újdon­ság a 12. §-ban megállapított elvek szerintiiem az, ez esetben az elárusítónak jogában áll az ellen felszólalni s ha a kérdéses kül­demény fél kilónál nehezebb, annak hozatali költségeinek meg­térítését a kiadótól követelni. 14. §. Bizománybeli küldemények alatt (10. §. b.)^ régibb, legalább is újdonságilag már előbb szétküldött cikkek értetnek, ha azok visszaküldhetési engedélylyel küldetnek. 15. §. Az újdonsági és bizománybeli küldemények tartalma az elárúsitónak a leszámolási határidőig (8. §.) korlátlan rendel­kezésére áll, de ekkor köteles azokról visszaküldés, disponálás (43. §.) vagy kifizetés által beszámolni. 10. ij. Az elárusító azon joga, hogy az újdonsági és bizo­mánybeü küldeményekről csak a szokásos leszámolási időközben tartozik leszámolni, kiterjed a kiadónak kiadványi, bizományi és raktár (sortiment) cikkeire. Csakis a kiadó előleges kikötése ese­tében lehet eltérés e szabályoktól. 17. §. A »folytatásul« tett megrendelés vételes természetű. (Folytatása következik.^ Nyilt kérdések és feleletek. i. Köteles rész megsértése ajándékozás által. Ha egy atya — mondjuk A. — az ajándékozáskor meg levő vagyonának több mint felét egyik gyermekének E.-nck ajándékozza, később a megmaradt, s a felénél már kevesebb vagyonból másik gyermekének C-nek ismét ajándékoz valamit, kérdés, a szükség-örökösök D. és E. ki ellen tartoznak fellépni köteles részük kiegészítése végett ? Az előbb, vagy a később meg­ajándékozott elleu-e? (Zárjel között legyen mondva, a szóban forgó esetnél 1). és E. a később megajándékozott C. ellen nem szándékoznak igényeiket érvényesíteni, mert az maga is örökös lévén, az ajándékozás által nem sokkal kapott többet, mint a mi öt úgy is megillette volna.) Minthogy a jelen esetre alkalmazható döntvényt nem sike­rült találnom, s minthogy Zlinszkynek a magyar magánjogról irt remek művében is csak az ő nézetének kifejezése nyilvánul a 729-ik lapon: rendkívül lekötelezne azon igen tisztelt kartársam (különösen szerencsésnek érezném pedig magam, ha kérdésemre a mélyen tisztelt s erre legilletékesebb bírói karból nyerhetnék felvilágosítást), ki szives lenne akár döntvény, akár analóg ügy­ben nyert tapasztalatai által útbaigazítást adni. Dr. P. /:". Orosházán. II. I. Lehet-e valamely úrbéri birtoktest kiegészítő részét képező, de még nem telekkönyvezett részletre nézve a tulajdonjogi átru­házást telekkönyvileg feljegyeztetni és ha igen, a tkvi rts. vagy ezt | kiegészítő rendeletek melyik szakasza alapján?

Next

/
Thumbnails
Contents