A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 29. szám - A rágalom és becsületsértés büntethetetlensége

il JOG. 115 A budapesti kir. itélö tábla: (1888. jan. 30-án, 1,863/87. v.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja és azon esetre, ha alperes a föesküt arra, »hogy a gomboknak nem egész készlet-maradványát rendelte meg, hanem ellenkezőleg kijelentette, hogy 28 Grosnál több gombot meg nem rendel és át nem vesz«, leteszi, felperest keresetével elutasítja stb. Okok: Alperes azzal védekezett, hogy az árúkat, melyek vételárát felperes jelen keresettel követeli, azért nem vette át, mert a megrendeltnél felperes több árút küldött, erről felperest — a mit ez maga is beismer — azonnal értesítette és a megrendelt árúk elkülönítését és átadását azon határidő kitűzése mellett szorgalmazta. Felperes felhívás dacára a kitűzött zárhatáriilőbon a megrendelt árúkat át nem adván, ő a szerződéstől az értesítéshez képest elállott, és igy felperes vételárt, a vételi ügylet létre nem jötte miatt, nem követelhet — felperes a csatt-árúk mennyiségének megrendelését az általa C. alatt és alperes által 4. alatt becsatolt megrendelési jegyzékkel beigazolta, a gombárúk mennyiségének megrendelését pedig az alperesnek kinált föesküvel kívánta bizonyítani, mely föesküt alperes el is fogadott. Minthogy alperes meg nem rendelt árúk átvételére s azok után járó vitelbér és vám. valamint a szállítással járó egyéb költség megfizetésére nem kötelezhető, és minthogy a megrendelt árúkat az ezekkel összecsomagolt meg nem rendelt árúktól önkén) üleg a posta- és vámhivatalnál el nem különíthette, minthogy ennélfogva a perre az bir döntő befolyással, vájjon alperes a küldött árút egészben, vagy csak részben rendelte meg, ezen ténykörülmény igazolására ajánlott és alperes által elfogadott föesküt a prts. 232. §-a alapján alperesnek megítélni és a per kimenetelét ettől függővé tenni kellett, mert eskü letétele esetére igazolva lesz, hogy felperes több árút küldött, s a vett felhívás dacára a megrendelt árúk elkülönítésével és átadásával késett, igy alperesnek a szerződésről való elállásra jogos indokot szolgáltatván, felperest a vételár iránti keresetével elutasítani kellett. A magy. kir. Curia: (1888. május 17. 397/188*. v.) A kir. itélö tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete hagyatik helyben annak indokaiból és mert a.4. sz. alatti alperes által bemutatott, a C. alatti felperesi jegyzékkel egyező jegyzékből kitűnvén, hogy alperes 18 tucat csattot rendelt meg, alperes ezt az árút visszautasítani annyival kevésbé volt jogosítva, mivel az külön csomagban és külön számla mellett küldetett meg és mert a gombokat is, még ha abból csak 34 grost rendelt volna, csak az esetben utasíthatta volna vissza, ha az elkülönítés nehézséggel járt volna, holott az elkülönítés nyilván nagyon könnyen eszközölhető volt, végre mert az állítólag meg nem rendelt néhány gros gombokra eső költséget a vételárból levonhatta és visszatarthatta volna. Bűn^ ügyekben. A kir. törvényszékek hatásköréhez utalt bűnvádi ügyekben a bizonyítási eljárás súlypontja a szóbeliségre és közvetlenségre, s az összbizonyitási anyag összpontosítására alapított fö vagy végtárgyalásra van fektetve. Lényeges eljárási hibát követ el tehát a törvényszék, ha vádlott bűnösségének megítéléséhez fontos körülmények kiderítését, a végtárgyalás során, kimerítő teljességgel meg nem állapítja. A magy. kir. Curia (1888. május hó 15-én, 7,423/p. 1887.) : Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségével vádolt J. Péter elleni bűnügyben végzett. Tekintve, hogy bűnvádi gyakorlatunk szerint a kir. törvényszékek hatósági körébe utalt bűnvádi ügyekben a bizonyítási eljárás súlpontja a szóbeliségre és közvetlenségre s az összes bizonyítási anyag összpontosítására alapított fö- vagy végtárgyalásra van fektetve; tekintve, hogy a jelen bűnvádi ügyben az 1887. évi március hó 2-án megtartott végtárgyalásra csak sértett és vádlott idéztettek meg, a vizsgálat folyamán kihallgatott tanuk mellőzésével, holott vádlott már a vizsgálatban ismerte be azt, hogy ő a fogatát elhagyta, attól eltávozott s a korcsmába bement volna; a végtárgyalás folyama alatt pedig erre rövid úton megidézett L. Jakab és VI. Gyóka tanuk közül is a végtárgyaláson csak egyedül L. Jakab tanú hallgattatott ki, a ki eltérőleg VI. Gyóka tanú vizsgálati vallomásától, mely szerint vádlott a korcsmában is ben volt, csak azt állitá, hogy vádlott kocsijától 10—12 lépésnyire volt már, midőn lova megszökött; de vádlott a végtárgyaláson még ezt sem ismerte be határozottan és igy ezen annyira felületesen és hiányosan eszközölt bizonyítási eljárás mellett nem volt megállapítottnak vehető az, hogy vádlottat a vétkes gondatlanság minő fokban terheli ; tekintve még azt is, hogy sem a vizsgálat során, sem a végtárgyaláson a vizsgálat folyamán kihallgatott St. György tanú által vallott azon körülmény kiderítésére sem fordíttatott gond, hogy a vádlott által kezelt ló már számtalanszor szökött meg ily módon s ennek dacára sem ügyeltek jobban : ezeknél fogva mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletének feloldása mellett utasittatik az első fokban eljárt királyi törvényszék, hogy a St. György tanú által állított körülmény iránt még pótlólag vizsgálatot folytasson s azután pedig sértett, vádlott s az ügy állásának kiderítésére lényeges adatot szolgáltató valamennyi tanú megidézése, kikérdezése mellett a bizonyítási eljárás teljes kimerítésével újabb végtárgyalást tartson s ennek I eredménye alapján újból Ítéletet hozzon. Párbaj vétségének elkövetésénél enyhítő körülményként a társadalmi előítélet kényszerítő súlya fel nem hozható. Mert épen ez előítéletre való tekintettel vette ki ezen büncselekvényt a személybiztonság elleni egyéb büncselekedetek sorából. Igy tehát egy ugyanazon indok, mely már a minősítésnél figyelembe vétetett, másodízben enyhítő körülményként nem szerepelhet. A szegedi kir. törvényszék (1887. május 6-án, 6,310/b. 87.): Párviadal vétsége miatt vádolt K. Béla és N. Miklós elleni bűnügyben itélt: vádlottak a btk. 296. §-ába ütköző párviadal vétségében bűnösnek kimondatnak s ezért a btk. 29 >. §. alapján i tizennégy napi államfogházra Ítéltetnek. Indokok: Vádlottak a végtárgyalás alkalmával a kinyomozott tényállás s a tanuk eskü alatti vallomásából egyezöleg beismerték, hogy 1886. év szeptember 10-én délelőtt Szegeden az úgynevezett "Boszorkány sziget«-eu a bűnjelt képező pisztolyokkal, a segédek által megállapított feltételek alatt s annak I szoros megtartása mellett, párviadal megkezdésére fegyveresen I nemcsak kiáltottak, de pisztolylyal párbajt tényleg vívtak is, a 1 melyen egyik fél sem sebesült meg. Annálfogva őket a btk. 296. i §-ába ütköző párviadal vétségében bűnösnek kimondani s enyhítő körülményül véve mindkét félnél feddetlen előéletüket s töredelmes vallomásukat s figyelemmel arra, hogy a sértő N Miklós, a kihívó pedig K. Béla volt, őket a túlnyomó enyhitő körülményeknél fogva a btk. 91. §. alkalmazása mellett az egyenlően kiszabott büntetésre ítélni kellett. A budapesti kir. itélö tábla (1887. okt. 17., 22,545/b. 1887.) : Az elsőbiróság Ítéletének a büntetés mértékére vonatkozó részét megváltoztatja, mindkét vádlott büntetését nyolc napi államfogházra leszállítja. Indokok: A felsorolt enyhitő körülményeken felül tekintetbe vette a kir. itélö tábla, hogy vádlottakat cselekményük végrehajtására nem az ártani akarási szándék, hanem egyedül a társadalmi előitélet vezérelte s igy cselekményük enyhébb beszámítás alá vétetett. A m. kir. Curia (1888. május 23-án, 248/b. 1888.) : Habár a másodbiróság Ítéletében felhozott az az indok, hogy vádlottakat cselekménvük végrehajtásánál nem az ártani akaró szándék, hanem csakis a társadalmi előitélet vezette, a fenforgó esetben enyitő körülményül nem alkalmazható, mert az az egyén, ki élesre töltött lőfegyverrel más egyénre lövést intéz, már e cselekményében kinyilatkoztatja ártani akaró szándékát, de a mennyiben e szándék csak kényszeritett következménye egy ekkoráig le nem győzhetett társadalmi előítéletnek, épen e körülmény az, a melynél fogva a törvény a párbajt kivette a személybiztonság ellen itézett egyéb bűncselekmények sorából s a büntetést államfogházban állapítja meg, a mi tehát a törvény céljának okát képezi, az nem alkalmazható egyszersmind a törvényszerű büntetés megállapításánál enyhitő körülmény gyanánt; mindamellett tekintetbe veendő, hogy vádlott N. Miklós mindjárt a párbajsegédek megjelenésével késznek nyilatkozott kijelenteni, hogy egyenes sértő szándéka nem volt s igy a békés elégtételt mely a fenforgó esetben teljesleg kielégítő is lett volna, meg nem tagadta, mindamellett a párbaj útjára tereltetett, sőt midőn ellenfelének a párbaj szinterén meg nem jelenése által teljes jogot nyert az ügyet végkép befejezettnek tekinteni s magát s családját a további zaklatástól megmenteni, a mint közbejött körülmények folytán ellenfelének reputatiója azt követelte ő kész volt nyert előnyéről és jogáról lemondani s a párbajügy újrafelvételét elfogadni. E vádlott irányában e szerint magatartásánál fogva a legnyomatékosabb enyhitő körülmények forognak fen, miután azonban ő a másodbiróság ítéletében megnyugodott előnyére a további felülI vizsgálatnak helye nem lehet. Vádlott K. Bélára nézve szintén ; lényeges enyhitő körülménynek vétetik az, hogy a párbajügy j újra felvételére hivatalos állására nézve oly tekintélyes befolyás erkölcsi kényszerítése által sodortatott, mely elől helyzetében kiI térni alig lehetett, ez okokból a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik.