A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - A katonai büntetőjog reformja - Elengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig?

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a >Jog^< 28. számához. Budapest, 1888. július 8-án. Köztörvényi ügyekben. A kegynri kötelezettségek a jogok részbeni gyakorlásából is következtethetek ; mire ué/,ve elégséges, ha az egyházi számadások a kegyúr által átvizsgálta ttak. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék (1 SSü. november 30-án, 4,630,'p. 85.): Szmoligovits Szilárd ügyvéd által képviselt dr. V. lános gör. kath. püspök, mint az egyházi javak főgondnoka felperesnek Lukovits Géza ügyvéd által védett M. Ferenc mint a flandriai gróf és belga trónörökös szinai uradalmának igazgatója alperes elleni a pichnyei gör. kath. parochia helyreállítása, esetleg 1,6 47 frt 40 kr. építési költség megfizetése s jár. iránti perében itélt. Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes alperest mint a pichnyei gör. kath. egyház kegyurát kívánja a leégett lelkészi lak felépítésére köteleztetni, a nélkül azonban, hogy alperes tagadásával szemben alperes kegyúri kötelezettségét igazolná. Hazai törvényeink nevezetesen az 17'-M. évi LXXI. t.-c, valamint törvényes gyakorlatunk szerint az egyházi pártfogói joggal egybe van ugyan kötve a kegyúr azon kötelezettsége is, hogy az egyházat és lelkészi lakot felépíttette, ezen kötelezettségek teljesítésére azonban megkívántatott, hogy a kegyúri jogok gyakorlata a pártfogótól el ne vonassék, s hogy a jogok gyakorlata vagy a személy elhalása, esetleg a vagyonnak más kézre jutása által el ne enyészszék. Tekintve azonban, hogy felperes azt, hogy alperes a pichnyei egyháznak kegyura lenne, vagy hogy a kegyúri jog a szinnai uradalom tulajdonával dologi összefüggésben állana, nem igazolta ; tekintve, hogy a kegyurasággal kapcsolatos legkiválóbb jognak a lelkészi kijelölési jognak több mint harminc év óta nem gyakorlását felperes maga io beismerte, mig viszont azt, hogy a kijelölési jog alperest bármely személyes oknál fogva a kegyuraság dacára meg nem illetné, még csak nem is állította ; tekintve végül, hogy felperes azon körülményt, miszerint a szinnai uradalom tulajdonjogának más tulajdonos kezeire jutása által az uradalmat állítólag terhelő kegyúri jog és kötelezettség alperesre is átment, nem bizonvitotta : felperes igazolatlan keresetével elutasítandó volt. A budapesti kir. itélö tábla 1887. okt. 18-án, 646/p. 87.): Az alsóbiróságnak Ítéletét megváltoztatja ; alperesnek a pichnyei gör. kath. egyház irányában kegyuraságát s ebből kifolyólag kegyúri kötelezettségeit is megállapítja és utasítja a kir. törvényszéket, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedésével, alperes kötelezettségének mérve, jelesül a felett, hogy alperes mint kegyúr a keresetben követelt építkezéssel vagy pénzbeli szolgáltatással tartozik-e ? avagy köteles-e és mi módon a paplak felépítéséhez hozzájárulni, a perben kifejtettnek megfelelően és az esetleg netán szükségesnek tartott további tárgyalás, illetve bizonyítási eljárás ntán hozzon határozatot. Indokok: Felperes mint a pichnyei gör. kath. egyházat magában foglaló egyházmegye püspöke alperest, mint az egyház kegyurát, arra kéri kötelezni, hogy ez az egyház leégett paplakát, az A. alatti tervezet és a B. alatti költségvetésnek megfelelően helyreállíttassa, esetleg az építés céljaira 1,647 frt 40 krt fizessen. A kereset ellenében alperes azzal védekezik, hogy a kegyurasággal a keresetben megállapittatni kívánt kötelezettség nincs összekötve; továbbá, hogy ezen kötelezettség, ha fenn állana is, ezúttal nem érvényesithő, legalább nem oly terjedelemben, minőben azt felperes kivánja; minthogy a szóbanforgó paplaknak leégés folytán beállott elpusztulása miatt a kegyúr az épület helyreállítására nem szorítható; s végül, hogy a beadott tervezet szerint való építkezés a kegyúr túlságos terheltetésével járna, és pedig annyival inkább, mivel a helyreállítás nem csupán a kegyurat, hanem magát a javadalmast és a községi híveket is terheli. Az elsőbiróság nem bocsátkozik alperes különös kifogásainak méltatásába és a keresetet csupán a kegyúri kötelezettség általános hiánya miatt utasítja el; ebből következik, hogy a kir. itélő tábla részéről is ezúttal csupán azon előkérdésnek eldöntése tétethetik bírálat tárgyává, a melyet az első bíróság Ítéletében elbírált. Ezen előkérdésben, a kir. itélő tábla nem fogadhatta az első bíróság álláspontját és alperes kegyúri jogosultságát és kötelezettségeit általában megállapította; mert alperes elleniratában világosan és határozottan nem vonja kétségbe felperes azon állításának valódiságát, hogy a szinnai uradalommal, mely alperes tulajdonát képezi, a pichnyei gör. kath egyházra vonatkozó kegyuraság össze van kötve; azon állítás valódisága tehát az 1868 : LIV. t.-c. 159. §. értelmében beismertnek, annálfogva bebizonyitottnak tekintendő. De kifejezetten beismeri alperes a kegyuraság fenforgását ellenirati végpontjában, hol a birtok elődeivel szemben folytatott szokásra hivatkozik; továbbá, mert a kegyúri jogositványnyal ott, hol az, mint a jelen esetben a birtokkal jár, a kegyúri kötelezettség elválaszthatlan és oly kapcsolatban áll, hogy a kegyúr, kegyúri kötelezettségei alól még akkor sem mentesül, ha kegyúri jogát épen nem gyakorolja, avagy nem gyakorolhatja ; továbbá, mert a számadásoknak az uradalmi tisztség által eszközölt láttamozásával egyenesen meg van cáfolva az első bíróságnak arra fektetett érvelése is, hogy alperes a kegyúri jogokat nem gyakorolta volna. Alperes kegyúri kötelezettsége megállapittatván, az első bíróság utasítandó volt, hogy a kötelezettségnek mérve, illetve a kereset végkérelmének érdemében megfelelő határozatot hozzon; esetleg az alapos határozat hozatala céljából szükségesnek talált további tárgyalást és bizonyítási eljárást eszközölje. A magy. kir. Curia (1888. április 12-én 2u8/p. 88.): A másodbiróság Ítélete indokaiból annál inkább helybenhagyatik, mert azon körülmény, hogy Pichnye községe a szinnai uradalomhoz tartozik-e, mint felperes keresetében állítja, — vagy nem, tekintettel arra, hogy alperes elleniratában ez állítást határozottan nem tagadta, jelen esetben fontossággal nem bir, a mennyiben kétségtelen, hogy Pichnye községe alperes tulajdonához tartozik, a hol a kegyúri jogok gyakorlata őt illeti, mit bizonyít az egyházi számadásoknak általa történt felülvizsgálata is, minélfogva a joggal összekötött kötelezettségek teljesítése elleni kifogásai figyelembe vehetők nem voltak. Oly ügyvédi munkadíjak és kiadások iránti keresetek, melyek még megállapítva nincsenek, nem tartoznak a kisebb peresügyi eljárásra. Az aradi kir. járásbíróság: A birói illetőség ellen emelt kifogásnak hely adatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az A) alatti költségjegyzékből kitünőleg felperes 6 rendbeli perenkivüli ügyből kifolyó munkadíját és költségeit érvényesiti jelen perrel alperes ellen, minthogy azonban az összegnél fogva az első helyen említett ügyben a községi, a többiekre pedig a kir. járásbíróság, mint kpp. peresügyi bíróság van hivatva az 1874. évi XXXIV- t.-c. 58. §. alapján eljárni, ennélfogva a kifogásoknak helyt adni, felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az eljárt bíróság végzését megváltoztatja, az aradi kir. járásbíróság illetékességét a felfolyamodás tárgyává tett ügyre vonatkozólag megállapítja és a kir. járásbíróságot • további szabályszerű eljárásra utasítja. Mert oly ügyvédi munkadíjak és kiadások iráuti keresetek, melyek még megállapítva nincsenek, nem tartoznak a kisebb peresügyi eljárásra és minthogy a prts. 66. §-a szerint több követelést lehet egy keresetbe összefoglalni, ha azok hasonnemíí ügyletekből erednek, de a nélkül is, ha az a bíróság, melynél a kereset beadatott, az előterjesztett követelések mindegyikére illetékes, minthogy továbbá a felperes által követelt munkadíjak és kiadások nemcsak hasonnemű ügyletekből erednek, hanem azok mindegyikén a kir. járásbíróság illetékes, miután azok még megállapítva nincsenek, ennélfogva a kir. járásbíróság illetékességét megállapítani kellett. (1888. márc. 27. 8,751. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A kt. 347. §-ában a késedelmes átvevővel szemben biztosított szabadliézböli eladási jog nemcsak tőzsdei árral bíró árúk tekIn-