A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - A katonai büntetőjog reformja - Elengedhető-e a váltóóvás a lejárat utáni bizonyos időpontig?

110 A j o a. tétében áll fenn, hanem ezen intézkedés okszerüleg azon arnra is kiterjesztendő, melynek piaci ára van. A zsombolyai kir. járásbíróság (1886. augusztus 15-én, 3,073/P. 1886.): Tereh Ödön ügyvéd által képviselt H. Lukács felperesnek KI. Mór alperes elleni 355 frt s jár. iránt indított, de 37 frt 50 krra leszállított perében itélt: Alperes köteles a kereseti 37 frt 50 kr. s jár. megfizetni. Indokok: A keresetbe vett 317 frt 50 krnyi búza egyenértékét alperes a per folyama alatt lefizetvén és felperes ezt a tárgyalás során elismervén, ezen leszállított kereseti összeg iránt Ítélethozatal szüksége fenn nem forog, és e részben alperesnek fizetési késedelme csupán az okozott perköltségek megítélését vonta maga után. A 37 frt 50 krnyi árkülönbözet megtérítésére alperest kötelezni kellett, mert az át nem vett 50 métermázsa buza átvételére ö a kialkudott 6 frt 35 krnyi vételár mellett törvényeink értelmében kötelezve volt és e szerint jogtalanul tagadta meg annak átvételét. Minthogy alperes mint vevő a szállítandó búzát a szállítás előtt saját beismerése szerint személyesen megtekintette, azt a hit alatt kihallgatott Kr. Pál tanú vallomása szerint, ugy, a mint volt, némileg bükkönyösen megvette, az átvételt meg is kezdette és a később kifogásolt búza ugyanazon tanúnak 6. felelete szerint nem volt a megelőzőtől eltérő, ugyanazért alperesek későbbi kifogásait alaptalanoknak és odairányulóknak kell tekinteni, melyek által jogosulatlanul akarta az eladót árleengedésre szorítani, mely célzat alperesnek a tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt védekezése által is megerősitést nyert. De felperes búzáját a ker. törvény 363. §-a értelmében is mustra szerintinek kell tekinteni, mert alperes mint kereskedő, tartozott volna az eredeti mustrát felmutatni, mit nem tett, mert az általa a tárgyalás folyamán produkált búzaminta, mely nem volt lepecsételve, felperes tagadásával szemben valódinak be nem igazoltatott. A budapesti királyi itélö tábla (1888. február 14-én, 2,538/V. 1887.): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereskedelmi törvény 351. és 352. §-ai értelmében oly esetben, midőn vevő az árú átvételével, vagy a vételár kifizetésével késik, eladó jogosítva van ugyan az árút eladni, ezt azonban csak a kt. 347. §ában foglalt határozatok megtartása mellett teheti. A most idézett §. szerint az árú szabad kézből csak akkor adható el, ha annak tőzsdei ára van, más esetekben pedig az eladásnak hiteles személy közbenjöttével nyilvános árverés utján kell történnie. A keresetben említett, vidék s súly szerint meg nem határozott és bükkönyös búza azonban oly árúnak, melynek tőzsdei ára van, nem tekinthető, mivel arra a tőzsdén a vidék és súly tekintetbe vételének is kitüntetése mellett jegyzett áraknak egyike sem alkalmazható, minthogy pedig felperes az eladást nyilvános árverés mellőzésével szabad kézből eszközölte, ez alperes rovására történtnek nem vehető s ennélfogva felperes az árkülönbözet megtérítésére irányzott keresetével elutasítandó volt. A magy. kir. Curia (1888. június 8-án, 496/v. 1888.) Tekintve, hogy alperes a bemutatott mustra azonosságát felperes tagadásával szemben nem igazolta és ennélfogva felperes búzája a ker. törvény 363. §-ához képest mustraszerünck tartandó, tekintve, hogy alperes a tárgyalás folyamán azt, hogy a búza Zs.-án piaci árral bir, hogy ezen piaci ár 1885. aug. 19-én 5 frt 60 kr. volt és hogy felperes ezen az áron adta el búzáját P. Károlynak, tagadásba nem vette, s csak a tanúkihallgatás után ez iránt tett, különben is határozatlan kifogás pedig figyelembe nem vehető; tekintve, hogy a kt. 34*7. §-ában engedett azon jogot, hogy oly árú, melynek tőzsdei ára van, szabadkézből eladható, okszerüleg azon árra is kell terjeszteni, melynek piaci ára van, mivel a 356. §-ból kitűnik, hogy a törvény a tőzsdei és a piaci árral biró árúkat egy kathegoriába helyezi és mivel az ok, melynél fogva a szabadkézből való eladás meg van engedve, a piaci árral biró árúra épen úgy talál, mint a tőzsdei árral biró árúra : a kir. ítélő tábla ítélete megváltoztatik és az első biróság ítélete hagyatik helyben. Bün-ügyekben. Rábeszélés folytán tett beismerő vallomás visszavonása, mely a vizsgálat adataival is ellenkezik, indokoltnak tekinthető. Csendőrségi vallatás. A magy. kir. Curia (1888. május 30-án, 8,587/B. 1887 sz): Gyilkosság miatt vádolt N. Mihály József és társai elleni bűnügyben itélt: Tekintve, hogy a 18 éves és gyenge elméjű D. FeI renc vádlottnak az 1886. augusztus 30-án megtartott végtárgyalás! nál tett azon előadása, hogy a magát és másokat is terhelő, alapnélküli vallomástételre, a csendőrök, majd később az igali fogdában P. Ferenc rábeszélése vitte, valótlannak nem vehető, mert a csendőri jelentés szerint vádlott kezdetben tagadott és csak később tett beismerést s ez alkalommal azután a valószínűségnek meg nem felelő és oly beismerést is tett, mely a vizsgálat folyamán kinyomozott tények által megcáfolva lett, beismerte í a többek közt, hogy N. Mihály egy órát kérvén a meggyilkolt B. I János házában, onnét ennek pisztolyát hozta ki magával, holott ezen pisztolyt később a meggyilkoltnak ágyában megtalálták ; ! tekintve, hogy ugyanazon végtárgyaláson tett előadása, hogy a csendőrök által a járásbírósághoz bekisértetvén és a vizsgáló biró 1 által kihallgattatván, a csendőröknek ismét átadatott s kénytelen : volt azok bemondása után vallani; figyelemmel arra, hogy az emiitett végtárgyalásnál G. Péter vizsgálati fogoly is az igali fogdában elkövetett hasonló elbánást panaszolt; a kaposvári rabI kórházban 1887. január 10-én elhalálozott D. Ferenc beismerő j vallomásának visszavonása különösen a vizsgáló biró eljárására | és vizsgálat menetére nézve a végtárgyaláskor fejlettekre való I tekintettel indokoltnak mutatkozik és minthogy N. Mihály József 1 és N. Pál ellenében a tett elkövetésére vonatkozólag semmi bizonyíték fen nem forog, a másodfokú bíróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A ki az őt illető vagyonjogokat nem akarja megszerezni, az nem követi el a B. T. K. 8S6. §-ába ütköző csalást (vagyonelvonás | végrehajtás esetén). A szegszárdi kir. törvényszék: Id. Cz. József, továbbá j C. Józsefné született J. Erzsébet a B. T. K. 386. §-ában körülírt j csalás bűntettében bűnösöknek kimondatván, a P. T. K. 383. és 388. §-ok alapján az Ítélet jogerőre emelkedése után foganatosítandó kilencz-kilencz havi börtönre, továbbá a B. T. K. 27. §-ában 1 meghatározott célokra tizenöt nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetendő 20—20 forint pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetére további két-két napi börtönre, végül három három évi hivatalvesztésre és politikai jogaik gyakorlatának j ugyanily tartalmú felfüggesztésére ítéltetnek. Indokok : A vizsgálati iratokhoz 13. naplószám alatt becsai tolt iratok szerint vádlott id. Cz. József és neje J. Erzsébet jogérvényes ítélettel köteleztettek 600 frt kölcsöntőkét, ennek 1873. I évi november hó 16-ától járó 8% kamatait és 20 frt 20 kr. perköltséget M. Nándor részére megfizetni; s az 1876. évi márczius 20-án 1,068. szám alatt hozott végzéssel ezen követelés erejéig vádlottak ellen a végrehajtás is elrendeltetett; azonban miután a vádlottak tulajdonát képezett ingatlanok árverési vételárát a I korábban bekebelezett követelések teljesen kimentették, az em! litett követelés kielégítést nem nyert. Időközben 1880. évi február hó 17-én néhai özvegy f. Fej renezné elhalván, a törvényes örökösödés szabványai értelmében | a leltár szerint 4,097 frt 15 krra becsült tiszta hagyaték egészben I másodrendű vádlott J. Erzsébetet, mint a nevezett örökhagyó I egyedüli gyermekét illette volna; miután pedig az örökhagyó a csatolt végrendelet szerint összes vagyonát vádlottak gyermekeinek hagyományozta, mig az életfogytig tartó haszonélvezeti jogot vádlottak részére fentartotta, másodrendű vádlottnő jogosítva lett volna az orsz. bir. ért. 77. §-a alapján a hagyatéki vagyon felerészének korlátlan tulajdoni joggal való átadását követelni. Azonban nemcsak ezen köteles rész iránti jogának érvényesítését mulasztotta el másodrendű vádlott, hanem a végrendelet értelmében mindkét vádlottat az egész hagyatéki vagyonra nézve megilletett s általuk tényleg is gyakorolt haszonélvezeti jogról vádlottak a 3. naplószám alatti hagyatéki iratok közt levő 1882. évi márczius 12-ik napján kelt tárgyalási jegyzőkönyvben teljesen lemondottak, és maguk részére csak lakást és teljes eltartást és csupán azon esetre, ha gyermekeikkel együtt élni nem kívánnának, évi 600 frt tartási összeget kötöttek ki. Ekként vádlottak panaszosnak, mint férje jogutódjának, követelésétől a kielégítési alapot elvonták. Hogy a kérdéses haszonélvezeti jogról való lemondás egyenesen azon célzattal történt, hogy a panaszosnőnek követelésétől a kielégítési alap elvonassék és ekként panaszosnő megkárosit; tassék, az kétségtelenül következtethető azon tényekből, melvek szerint vádlottak ellen ezen követelés behajtása végett már megelőzőleg végrehajtás lett elrendelve, s vádlottak annak dacára, hogy az örökhagyó 1880. évi február hó 17-én történt elhaltától 1882. évi március 12-ig korlátlanul kezelték és haszonélvezték