A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 26. szám - A birói administratio nehezítése - A végrehajtási törvény 14.. é s 15. §§-aihoz

218 3. JOG. magára forgattatja s az elfogadó adós V teljes mellőzésével, kezestársa B. hagyatéka ellen, ügygondnok képviseletében váltói uton az egész összeget beperli, B. hagyatéka marasztaltatik s ellene végrehajtás rendeltetik. Megjegyzendő, hogy a hagyatéki iratok szerint B. után vagyon nem maradt, mert ugy van előadva s igaz is, hogy a B. és hátramaradt özvegye által közösen kezelt vendéglői és szállodai felszerelés egyedül az özvegy pénzéből szereztetett, tehát B. hagyatékát nem képezheti. Az illeték-hajsza megelőzése végett azonban fel van említve, hogy ha az összesen 3,500 frtnyi értékű felszerelés fele része hagyatéknak vétetnék is, a hátramaradt 8—9,000 forintnyi üzleti adóssággal szemben 5,000 forintnyi passivum a tényleges eredmény. Ily viszonyok között rendeltetik el a végrehajtás a 600 frt és járulékai erejéig, még pedig egyenesen és egyedül B. özvegye, mint örököse ellen, noha neki az egész per, tudtán kivül, ügygondnok képviseleti? mellett járt le, ámbár B. már a váltó beperelése előtt halt volt meg. A végrehajtás az 1881. évi LX. t.-c. 14. §-ára tekintettel, »összes a hagyatékban talált, vagy arról az örökösre szállott ingókra« rendeltetett el, és foganatosíttatott korlátlanul, az örökös vagy utódnak B. halála után szerzett 3 — 7,000 forintnyi értékű ingó javaira. B. özvegye a végrehajtás ellen felfolyamodást és egyúttal igénykeresetet adott be. A felfolyamodásban kifejtette, hogy a 14. §. értelmében az örökös ellen kért végrehajtás csak ugy rendelendő el : a) ha a hagyatékban talált és az örökösre szállott ingók individualiter megnevezve és közhitelüleg igazolva vannak, mert a végrehajtatónak teljesen szabad kezet adni nem lehet; b) ha a végrehajtás elrendelése előtt igazoltatik, hogy a megnevezett tárgyakat az örökös tehermentesen kapta, vagy hogy a kielégítendő követelés és járulékai erejéig tiszta cselekvő értéket örökölt. Ha ezen feltételek valamelyike hiányzik, vagy azok közhitelű igazolása meg nem történik, akkor a végrehajtás elrendelése előtt a 15. §. értelmében tárgvalás tartandó s az anyagi jog értelmében eldöntendő, hogy yan- e végrehajtás elrendelésének helye s ha van, mire, minő összeg és érték erejéig foganatosítandó ? Ezen érvelés dacára a marosvásárhelyi kir. itélő tábla 8,375/887. számú végzésében, mely már nem felebbezhető, a felfolyamodásnak a lefoglalt ingók tekintetében helyet nem adott, a következő indokokuó: »mert az 1881. évi LX. t.-c. 14. §-a alapján kért végrehajtás elrendelése esetében, ha a végrehajtás foganatosításakor nem a hagyatékban talált, vagy az örökhagyóról az örökösre szállott vagyonra vezettetik a végrehajtás, az ez által sérelmet szenvedő fél az 1881. évi LX. t.-c. 92. §-a utasítása szerint, igényper utján kereshet orvoslást, a miből önként következik, hogy magában a végrehajtási kérvényben a végrehajtás alá vonandó vagyon minőségének igazolása nem szükséges.« Tehát a másodbiróság azon körülményre, hogy az örökös, ki saját személyében perelve és elmarasztalva nem volt, hanem egyenesen csak a végrehajtás örömeiben részesittetett, effectiv vagyont, tényleges értéket örökölt-e, vagy nem, semmit sem reflektál, sőt ezt merőben indifferens kérdésnek látszik tekinteni, mert a konkrét esetben közhitelű birtokbaadási okmánynyal igazoltatott a végrehajtást szenvedő által a felfolyamodás rendén, hogy ő 3,800 frtnyi 1 átszól a gos hagyatéki vagyonnal szemben 8 — 9,000 frtnyi hagyatéki adósságot tényleg fizetett, tehát 5,000 frt passivát örökölt. Tehát a kir. tábla szerint: a ki kegyeletből megfizeti férje, vagy apja, testvére stb. adósságait s elfogadja örökségkép egy pár emléktárgyát, azért, csupán azért megtámadható és végtelen összegig exequálható bármely fingált követelésért, a néhaira reá fogott kezességért, még pedig a nélkül, hogy perbe vonatnék ; egy egyszerű ügygondnoki — vaktában kötött — egyezség alapján. Az ismert örökös beidézése nélkül, ügygondnok képviselete mellett marasztalják Erdélyben a hagyatékot s ha nem marasztalnák is védelem esetén, az ügygondnok néha — fájdalom — 5 frt díj előlegezése mellett a legképtelenebb és igaztalanabb egyezségeket kötötte meg. Tehát ily ítélet vagy egyezség alapján az örökös egész élete munkájának gyümölcsét lefoglalhatják ; ezt a tábla megengedi, mert szerinte elégséges az igényper panaceája arra, hogy a végrehajtást szenvedő magán segítsen. Kétségbe ejtő helyzet! Hát lehet-é a tulajdont igényperben elvben és általában igazolni ? Hátha az özvegy az igénylő, mint a konkrét esetben, a bíróság azon egyszerű törvényes vélelem alapján elutasítja a keresetet, mert szerzőnek a férj vélelmeztetik í Hát megfelel a jogbiztonság követelményeinek, hogy egy haláleset élelmes felhasználása alkalmul szolgálhasson arra, hogy a jóhiszemű örökös ily váratlan megtámadással szemben, ily szigorú lefolyású perre szorittassék, melyben nincs igazolásnak, perújításnak, halasztásnak stb. helye. Hol csak helybeli tanú hallgatható ki és hol igen sok biró, az eskü általi bizonyítást száműzöttnek kezdi tekinteni? Hát ha a tanuk meghaltak, vagy oly távol laknak, hogy aránytalan költségek nélkül elő nem állíttathatnak, vagy egyáltalán a költségen kivül más okból sem állíthatók elő. Dr, Ü e 1 l'A d a m i Rezső fegyelmi panaszt emelt B o k r o s TÁRCA. A franciaországi javitó intézetek. Irta: KRAJCSIK SOMA, Zólyomban. — A »Jog« eredeti tárcája. — Franciaországban az elhanyagolt nevelésű s bíróilag elitélt kiskorúak számára rendelt »colonie agricole« név alatt ismert javitóházak elseje 1825-ben (Neuhof, Strassburg mellett), másika pedig 1828-ban (Mesnil-Saint-Firmin) keletkezett, döntő lépés a jótékonyság e terén azonban csak akkor történt, midőn 1839-ben a »Soeiété paternelle« főleg Metz és Brétignéres de Courteilles buzgólkodása folytán megalapította a hires »Colonie agricole et pénitentiare de Mettray« nevű gyermek-javító házat Tours mellett. De Metz a horni »Rauhes Haus« nevű, Hamburg mellett fekvő javítóintézetet választotta mintaképül. A la mettreyi coloniának a neve is mutatja, hogy a növendékek főfoglalkozását a kerti és mezei munka képezi, noha e mellett kiterjedt műhelyekben sincs hiány. A növendékek az intézet nagy kiterjedésű területén épüit családházakban vannak elhelyezve, minden ily családházban 50 főből álló növendékcsoport szállásoltatik el. Minden család élén uo-vnevezett atya, kiszolgált katona áll, kinek oldala mellett van egy felügyelő, rendszerint iparos és a növendékek közül s rendszerint általuk választott két idősb fivér. Láthatjuk ebből, hogy itt a családi rendszer lényeges változáson ment át, mely változás szükségessége a növendékek nagy számában leli magyarázatát. Míg a hamburgi »Rauhes Haus« ban egy-egy család 12—15 gyermekből áll s az összes növendékek száma alig haladja meg a 150-et, addig Mettrayben egy családot 50 fiu alkot s az összes növendékek száma kezdetben 600, később pedig 800-ra emelke dett. A fő különbséget e két intézet szervezetében már a tiszti és felügyelő személyzet alkalmazásában is láthatjuk. »Rauhes Haus«-ban az egyes családok paedagogiailag képzett tanítók, úgynevezett »testvérek« vezetése alatt állanak, mig ellenben azok a kiszolgált katonák, kik Mettray-ben a colonistákra felügyelnek, maguk is a szigorú katonai rend és fegyelem iskolájából kerülvén ki, ugyan e szellemben vezetik a reájok bízott növendékeket is, gyakorolván őket egyszersmind a tornászat és fegyverforgatásban. A felügyelet ezen módja később Belgiumban is utánzásra talált, az úgynevezett reformiskolákban, a hol a katonai rend és fegyelem még merevebb alakot ölt, mint Mettray ben. A la mettray-i intézet mintegy átmenetet képez a horni »Rauhes Hause«-tól a belgiumi intézetekhez, vagyis mintegy összeköti a »családi« rendszert a »kollektiv« rendszerrel, mely utóbbi rendszer tudvalevőleg abban áll, hogy a növendékek nem családokba, hanem »század«-okba, melyek ismét két »szakasz«-ra oszlanak, vannak osztva. A magyar javítóintézetek számára kiadott szervezeti szabályzat e tekintetben az aranyos középutat követi, a mennyiben az egyes családokhoz tartozó növendékek száma legfeljebb 20-ra emelhető. Aszódon például az egyes családok nem laknak ugyan külön házakban, noha az alapszabályok ezt sem zárják ki, hanem egy közös épületben, mely azonban ugy van beosztva, miként nemcsak hogy a családok egymástól teljesen elkülönítve, hanem minden család közvetlen lakosztálya mellett még külön játszótérrel is bir. En legalább oly előnyös beosztást, mint a milyen az aszódi intézetben látható, nem találtam egyetlen egy oly külföldi javítóintézetben, mely a családi rendszer elvein nyugszik s a mely közös épületben van elhelyezve. Valamint a hamburgi Rauhes Haus a németeknek, — ámbár arra a nívóra, a melyen a BRauhes Haus« áll, egyetlenegy, családi rendszer szellemében berendezett németországi intézet sem