A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 25. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

21 JOG. 22. §. alapján egy, (1) napi elzárásra Ítéltetik, a felek képviseletétől, ! azok részére beadványok készítésétől eltiltatik. Indokok stb. A budapesti kir. Kélő tábla: A kir. tábla kir. járásbíróság Ítéletét, a büntetésre vonatkozó részében megváltoztatja, vádlottat az államkincstár részére fizetendő 10 frt pénzbirságra itéli, egyéb részét az Ítéletnek helybenhagyja. Indokok: Az életbeléptetési törvény kimondja ugyan, hogy az 1871. évi XXXIV t.-c. 39. §-ban körülirt cselekmény kihágást képez, ámde tekintettel arra, hogy a most idézett törvény kivételes intézkedést tartalmaz és azt az életbeléptetési törvény egész hatályában fentartotta s igy az abban meghatározott büntetés neme sem jöhet változás alá: a kir. itélő tábla a vádlottra kimért büntetést nem pénzbüntetésben, hanem egyedül pénzbírságban tartja törvényszerűen megállapíthatónak. A btk. 27. S-a, valamint az 1887. évi VIII. t.-c. is kizáróan a pénzbüntetések hováforditásáról rendelkezik, ellenben a pénzbírságok eme törvények intézkedésének keretébe fel nem vétettek. Ehez képest ama bírságok, melyek iránt a kivételes törvény határozott rendelkezést ucin tartalmaz, az államkincstárt illetik s igy e célra állapítandó meg. Az 1874. évi XXXIV. t. c. 39. -s-a birságnak szabadság vesztés büntetésre leendő átváltoztatását el nem rendeli, az életbeléptetési törvénynek sem .r> , 11. és 12. §-ai nem intézkednek arról, hogy ez a bírság elzárásra átváltoztatható. S minthogy a törvényben meghatározott büntetési nemtől a törvény különös rendelete nélkül eltérni vagy az egyik büntetési nemet egy másik büntetési nemre átváltoztatni nem lehet, de a btk. 22. §-ának hatálya csakis a kihágási büntető törvényben megjelölt büntetendő cselekményekre terjed ki, ehez képest ennek mint törvényhasonlatosságnak alkalmazása az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. § ának rendelkezésével szemben, a fen forgó cselekmény megbirálásánál iránvadóul nem szolgálhat. (1888. május 16-án, 42,857/887.) Adalék az uzsora vétségéuek téuyálladékához. A szegedi kir. törvényszék (1887. márc. 5-én, 16,071/b. 8 I. : Uzsora vétségével vádolt D. Dávid elleni bűnügyben ítélt: vádlott az 1883. XXV. t.-c. 1. és 2. §-aiba ütköző, K. János és B. János kárára elkövetett uzsora vétségének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: K. János maga beismerte, hogy ő D.-hoz kölcsönért nem azért fordult, mintha arra szüksége lett volna, hanem csak meggyőződést akart magának szerezni a felöl, hogy igaz-e az, hogy D. Dávid oly nagy kamatokat szed a pénzért hozzáfordulóktól, mint azt hírlik. B. János panaszos pedig szintén önvallomásával beigazolta azt, hogy nem volt szorult helyzetben, midőn D. Dávidhoz fordult pénzért; mert, mint maga mondja, volt otthon pénze és csak restéit érte hazamenni; tehát egyik panaszos sem volt szorult anyagi helyzetben, midőn D.-hez pénzért fordultak : továbbá K. János a végtárgyalás során kijelenté hogy nem volt semmi károsodása; B. Jánosnak pedig azon nyilatkozata, hogy pénzért restéit hazamenni, nyilvánvalóvá teszi, hogy az 50 krnyi kamatot nem tekintette terhesnek, sőt azt oly csekélynek tartotta, a melyért kevés utat sem érdemes megtenni. Mindezeknél fogva tehát, mivel az uzsora vétségének tárgyi tényálladéka megállapítva nem volt, vádlottat az 1883. évi XXV7. t.-c. 1. és 2. g-aiba ütköző uzsora-vétség vádja alól felmenteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla : (1887. ápr. 26-án, 10,333/b. 87.) : Az első bíróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat az 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §-ai alapján az uzsoravétségben vétkesnek ismeri fel és ezért a btk. 92. §-ára vak) tekintettel összbüutetésül 1 4 napi fogházra s 20 frt pénzbüntetésre itéli. Ind okok: Vádlott beismeri, hogy zálogügyletek üzletszerű folytatására jogosultsággal ugyan nem bír, azonban K. Jánostól ennek óráját s láncát 10 frtért akként vette meg, hogy minden hónapban 1 frt reáfizetése után visszavásárolhatja, B. Jánostól szintén vett egy órát és pedig 5 frt 50 kr. viss*avásárolhatási ár kikötése mellett. Vádlott maga is beismeri, hogy nemcsak e két esetben, hanem másoktól is vett ily tárgyakat visszavásárlási ár kikötése mellett, de O. Béla, ugy B. János és D. Antal tanuk vallomásai szerint vádlott azt is kijelentette, hogy a kikötött árkülönbözet, vagyis kamat megfizetése után kész a zálogidőt meghosszabbítani : ezen körülményekből tehát világos, hogy a visszavásárlási ár megállapítására vonatkozó szerződés nem volt egyéb, mint egy színlelt jogügylet, mely a magas kamatra történt hitelezés palástolására történt. S minthogy az 1883: XXV. t.-c. 1. §a szerint eltekintve attól, hogy az adós tönkrejutása bekövetkezhetett-e vagy sem az uzsora folytán, az uzsoravétség tényálladékát már magában azon körülményben is felismerendőnek rendeli, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság mutatkozik, a mely körülmény a jelen esetben vádlott önvallomásával bizonyittatik, a mennyiben tíz frt után havi I frtnyi ellen szolgáltatás arányban nincs az 1878 : VIII. t.-c. által meghatározott kamatlábbal: miért is a kir. itélő tábla vádlott ellenében a kétrendü uzsoravétség tényálladékát megállapítja, és pedig azért mind a két esetre vonatkozólag, mert 1884. augusztus ü-én köttetvén a kölcsönügylet, 1>. Jánosnak az 1887. évi március 5-én előterjesztett vádját az 1883. évi XXV. t.-c. 9. íjának végpontjában foglalt rendelkezéshez képest el kellett fogadni. A büntetés kimérésénél vádlott büntetlen előélete, beismerése és a károsítás kisebb foka mellett annak megtérítési képessége vétetett figyelembe. A m. kir. Curia (1888. április 27-én. 7,134/b. 87.): A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben; mert habár a fenforgó esetekben a vádlott által visszavásárolhatási idő engedményezése mellett adás-vétel alakjában folytatott ügyletek jogi természete és részben a tanuk vallomásai arra utalnak is, hogy vádlott által színlelt adásvételi ügyletek alakjában tiltott módon zálogüzlet folytattatott, melynél a panaszlók által adott értékekre vádlott az egyik esetben 10 frt kölcsön után egy hóra 1 frtot, a másik esetben pedig 5 frt kölcsön után 50 krt s igy mindkét esetben 120 százalékos kamatot kötött ki, úgyde ezen kikötés az 1883. évi XXV. t.-c. 2. §-a szerint csak azon eestben állapítaná meg az uzsora vétségét, ha az ennek megállapítására szükséges s az 1. §-ban meghatározott egyéb ismérvek is fenforognának; hogy azonban ama kikötmény panaszlók anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmas lett volna, avagy pedig az esetek körülményei olyanok lettek volna, melyekhez képest a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozott: ez panaszlók részéről nem hogy egyáltalán nem bizonyittatott, sőt a bizonyítási eljárás adatai alapjáu az elsőfokú bíróság ítéletének indokaiban felhozottak által meg is cáfoltatik. Közösülésiv Viiló csábítás vagy személyes szabadságnak meírsértése ! (B. T. K. 227. és 321. §-ai.) A szolnoki kir. törvényszék: Vádlott szabadon levő I . I . 24 éves, róm kath., hajadon, mezőtúri illetőségű, büntetlen előéletű, szobaleány, a btkv. 247. és 65. §-ai alá eső csábítás bűntettének kísérletében bűnösnek mondatik ki s ezért a btkv. 247., illetve 66. és 250. §-ai rendelkezései értelmében jogerőről számítandó hat hónapi (6 hónap) börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok : Vádlott F. E. úgy a vizsgálat, mint a tárgyalás során önként beismerte, hogy P. R. 14 éves hajadont cselédjéül azon célból és szándékból fogadta szolgálatába, hogy őt Mezőtúron a dobogó korcsmában előzetes levelezés következtében reá várakozott S. R.-nek, mint szüzet, közösülési célra kezére szol gáltassa. El is utazott P. R.-el Mezőtúrra, hol a leányt saját ruháiba felöltöztetvén, elvezette a »dobogóba«, értésére adván útközben, hogy egy úrhoz viszi, s biztatván a leányt, hogy tegye azt, mit azon ur kiván s feküdjék mellé, sőt azzal meg is félemiitette, hogy azt mondta a leánynak : »ha be nem mégy, mind meg kell fizetni a mit rád költöttem, pedig már sokba is vagy nekem.« El is vezette azután P. R.-t a »dobogóba« s ott egy homályos szobába, melyben ]. a leányra várakozott, belökte és elhagyta. Miután azonban P. R. sirt és önkényesen nem akart J.-val közösülni, ez öt a nélkül, hogy • érintette, vagy a közösülést megkisérlette volna, elbocsátotta. Vádlottnak ezen ténye, tekintve, hogy azt a felügyeletére bizott kiskorú személy ellenében követte el, a btk. 247. és 65. §-ai alá eső csábítás bűntettének kísérletét állapítja meg. Vádlott tehát ezen bűntett kísérletében önbeismerése alapján bűnösnek kimondandó s az itéletileg kimért börtönre Ítélendő, az utánjárási megállapított 15 frt, úgy a bűnvádi eljárási költségekben marasztalandó s a rabtartási költségeknek megtérítésére kötelezendő s jelen Ítéletnek jogerőre emelkedése után vádlott politikai hatóságiival közlése elrendelendő volt. A budapesti kir. itélö tábla : A kir. tábla vádlottat a btk. 321. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének bűntettében nyilvánítja bűnösnek s ezért a btk. 691. §-ára hivatkozva, két évi fegyházra itéli. Indokok: A cseléd és gazda közti viszonyokat szabályozó 1876: XIII. t.-c. 30. értelmében, a gazda ugyan köteles a